MissKarrde

Valóban, a közlés ritka nagy h*lyeség volt. Anakin utána való tettei meg aztán nem Winduékon múlt már...

Köszi, jó kis jelenet Mert 15 volt! Ha most visszanézed a saját idézetedet, ott még látni, hogy 15 volt eredetileg, csak közben Ody javította a saját hozzászólását Hé, ennyire nem rossz a szemed És este én is 15-öt láttam, amikor ránéztem a fórumra, nekem meg papírom van róla, hogy kib***tt jó a látásom Ha A marsi jó lesz, akkor az a rendező ellenére, a jó alapanyag, karakterek és színészek miatt lesz jó

Pszichológia volt a részéről, és egy kicsit karakteridegen. Vagy inkább ezt az oldalát eddig nem ismertük.

Sok-sok apróság. Csak tudja valaki mindezt számon tartani fejben...

Olyan volt, amilyen, de az adott körülmények között jobb, hogy nem vitte magával Anakint Palpihoz. Ez volt az egyik legnormálisabb döntése a Saga során.

Aranyos kép

Korrekt értékelés a könyvről, kb. ilyennek látom én is

Jók lehetnek ezek a kisfilmek De azt, hogy hol voltam, a dátumból adódóan könnyű kitalálni: a temetőben (és otthon)

Még az sem biztos, hogy komolyan lehet venni bármit, ami a plakáton szerepel. Vagy csak poénos utalásként került oda a név, valaki a stábból nagyon szereti a játékot, vagy hasonló más okkal.

Bocsi, félreérthető voltam. Megnéztem a részleteket, de önmagában nem mondott sokat a hiba típusa sem, ki kell(ett volna) gugliznom a jelentését Vagyis most már nem, mert nálam is Comodo van, beállítgattam, amit írtál, és lám, működik a Chrome! Köszönöm még egyszer

Jé, tényleg

Ez pont kimeríti a 'viselkedése' kitételemet

Köszönöm mindenkinek a tanácsot Win7-em van, és fenn van a gépen a CCleaner is, de már régen nem futattam le Egyből kiírja a C, hogy működés közben leállt, már el sem indul. A részletekben írtak sajnos nem sokat mondanak, de meglátom, mi lesz, ha lefut a CCleaner.

Nem olvastam, szóval nem tudtam biztosan, csak sejtettem, hogy esetleg más is gondolt már erre a botos lehetőségre

Jah, kb. hasonló a véleményem, nagyon elbaltázott jelenetsor, ahogy Palpatine a három Jedivel végez.

Az oké, hogy Dooku kellett a Konföderáció létrezhozásához, okkal. De azért ebben a galaxisban épp elég sok ronda lény mászkál ahhoz, hogy csupán Maul kinézete miatt máris nyomkodják a szenátorok az idézett gombokat. Inkább a viselkedése lenne a ludas.

A Chrome állandóan leáll, működés közben, ezt írja ki a win, amint el akarom indítani. Újratelepítettem, még mindig ugyanez a hiba. Találkozott valaki ezzel a problémával valamikor? Most a Firefoxot használom, de szeretném "visszakapni" a Chrome-ot.

Azonnal megbarátkoztam vele, imádom Sokat olvasok rajta, majdnem mindent, mert más lehetőségem nem igazán van. Egyébként meg sokkal jobb, mint egy könyv (bár nagyon szeretem a könyveket, és ha tehetném, mindent megvennék papíron), mert az enyémban van világítás, ezért a fényviszonyok nem zavaróak, egy papírkönyvnél pedig fontos a külső világítás, ha olyanok a körülmények. Szóval ebből a szempontból jobb egy papírkönyvnél. A Kindle kb. 4 vastagabb könyvet bír ki egy feltöltéssel.

Végül is a 60-as évek elég mozgalmas évtized volt, de attól még elég bántó az utána következők elnagyolása. Az is sajnálatos, hogy az ötvenes, kilencvenes évek teljesen kimaradtak, de azok kihagyásával legalább keretbe foglalja a történetet a Fal. Köszi Az utóbbi sorozatról régebben már volt szó (jó régen), csak eddig még nem vágtam bele. Nálunk a (nem túl nagy vidéki) könyvtár nem a legjobb megoldás, új könyv alig van, és sosincsenek bent, ezért egy ideje leszoktam a könyvtárról.

Nekem is folyton ez jut eszembe erről a botról. Simán szétszerelhető, és ott a kard a végén.

Kinek mi a drog Oks, majd egyszer, nem hajt a tatár. És kettőt, mert igazából 7*2 a felállás. Ráadásul az utolsó kettőt sikerült fizikailag egy könyvben megoldani, hát azzal a könyvvel simán embert lehet ölni. Ha már szóba került... Évszázad-trilógia Elolvastam a harmadik könyvet is nemrégiben. Még mindig tartom azt, amit évekkel ezelőtt az első kötetről írtam: nagyívű vállalkozás a 20. századról, csak éppen sokszor a regényszerűség hiányzik belőle. Az egész sorozat szépen végigvezet bennünket a század eseményein néhány család egymást követő generációján keresztül. És a néhány ez esetben sokat jelent, ami a legnagyobb hátránya a könyvnek. Nincs központi főszereplő, vagy legalább is kb. 2-3 központi főszereplő, akiért, akikért igazán izgulni lehet. Nem mintha ettől a felállástól egy regényben ne lehetne eltérni, de ez esetben hátránnyá vált. Sokszor nincs tét sem, mert Follett a háborúk ellenére nem igazán öldösi a szereplőit, ez már az első kötetből kiderült. A karakterek időnként eléggé papírmasék, ami ugye megint csak a túl sokan vannak hátrányára írható. Éppen ezért nem tud igazán mélységet adni a történetnek annal ellenére, hogy a történtelmi eseményeken remekül végigvezet minket. Néha sikerül elkapnia egy-egy résztörténetet annyira, hogy az igazán élvezhetővé válik, de csak ritkán, éppen ezért a színvonal elég hullámzó. Nagy kár azért is, hogy egy-két helyszínt nem hagytunk ki, ez esetben is a kevesebb több lett volna. A harmadik kötetre már valamennyire csökken a szereplők száma, sőt egy-egy esemény, helyszín között sem ugrál olyan gyakran, mint korábban. A mélypont a 2. könyv, utána már tarthatatlan lett volna ennyi szálat fenntartani. Így viszont sok szereplőnk eltűnik a süllyesztőben, és a továbbiakban nem ismerjük a sorsuk alakulását. Tulajdonképpen az utolsó rész volt a leginkább élvezhető, pedig a kedvenceim nem ebből a részből származnak. 3 darab nagyon hosszú könyvről van szó, és azt kell, hogy mondjam, túl rövidek! Ez a legfőbb hiba, ennek számlájára írható az össszes többi is. Furcsának hathat az, hogy rövidnek tartom őket, de ha Follett ennyire a bolondja volt, hogy végigviszi a 20. századot, ennyi szereplőn, helyszínen és szálon keresztül, hagyhatott volna teret a kibontásukra, és feldolgozhatta volna több köteten keresztül. Ha már szóba került egyik kedvenc történelmi regénysorozatom, akkor hadd hozzam fel ismét, mint remek példát arra, hogy igenis meg lehet oldani egy hosszú és bonyolult történelmi időszak regénnyé írását. Igaz, az idézett példában szereplő regényfolyam 7*2 kötetes I.e. 110-30 közötti időszakot dolgozza fel, szóval az időtartam hasonló, a korszak is elég zivataros volt ahhoz, hogy legyen miről írni, a sok szereplőről nem is beszélve. Valahogy az a korszak igencsak bővelkedett ma is emlegetett híres emberekben. CM elég ráérősen kalauzol végig ezeken az évtizedeken, és minden mellékszereplőnk is élő, lélegző figura, és a sok híres személyiség között azért mindig akad 1-2, akik kitűnnek a többiek közül annyira, hogy bátran kinevezhetjük őket főszereplőnek (évtizedenként váltva egymást), és bár a többségük sorsát ismerjük, mégis jó értük "izgulni" Másik ellenpélda Robert Merle Francia história sorozata, ami az utolsó Valois-któl a Napkirályig viszi végig minket 13 köteten keresztül a francia történelem zűrzavarosabb időszakán. Ez esetben van egy abszolút főszereplőnk, vagyis kettő, apa és fia (fiktív szereplők), mivel a sorozat hosszabb egy ember életénél, és annyiban különlegesebb is a fentieknél, hogy egyes szám első személyben mesélik el az eseményeket. Szerencsére főhősünk egy kalandor természetű középnemes orvos, ennek köszönhetően jut el rengeteg helyre mindenféle titkos küldetéseket teljesítve az Udvar részére, ezáltal pedig megismerjük a korszak eseményeit és valós szereplőit is. Ezt a sorozatot is nagyon szerettem olvasni, bár az utolsó két kötetre nagyon sokat esett a színvonal, mintha az író már csak le akarta volna tudni a végét, és a háta közepére sem kívánta az írást.

No igen, részeken keresztül ilyen az egész... egy kissé nekem is sok volt. El tudnék képzelni egyet az asztalomon

Boldog születésnapot, Kudar

Na hadd találgassak Lehet, hogy.... vagyis inkább... hmmm, de ha jobban belegondolok, akkor...

Kell nekem egy ilyen X-szárnyú figura De a játék is biztos jó szórakozás lehet