Az Idő Kereke évadértékelés
Számomra nagy öröm volt az, hogy elkezdték megfilmesíteni Robert Jordan epikus fantasy sorozatát, Az Idő Kerekét. Egy hosszú, rengeteg szereplőt megmozgató hatalmas eposzról van szó, mely egy grandiózus történetet mutat be. Egy háromezerrel évvel korábban bekövetkezett óriási katasztrófát követően újjászületik a történelem egyik leghatalmasabb varázshasználója, akinek a sorsa az, hogy megmentse a világot a Sötét Úrtól és pontot tegyen a Fény és a Sötétség küzdelmének végére. A bökkenő az, hogy ez a kiválasztott, az Újjászületett Sárkány lehet, hogy közben el is pusztítja a világot. Robert Jordan világában nagy hangsúlyt kapnak az összetett kultúrák, sokszínű és eltérő karakterek, az újjászületés buddhista motívuma és a kereszténység Megváltó motívuma is. Amikor Jordan elkezdte írni a sorozatot, már megtervezte az elejét és a végét is. A probléma ott jött be, hogy időközben nagyon felduzzasztotta a cselekményt a különféle szereplőkkel és hatalmi frakciókkal. A kezdetben még nagyjából 6 kötetre tervezett sorozat végül 14 részes lett kiegészülve egy előzmény kötettel és az író sajnálatos halála miatt Brandon Sandersonra hárult a befejezés feladata, melyet a népszerű fantasy-szerző Jordan jegyzeteiből kiválóan megoldott.
Az Idő Kereke megfilmesítése már hosszú ideje napirenden volt, de valahogy sosem tudták összehozni. Ez elsősorban a történet óriási terjedelmének és a rengeteg szereplőnek volt köszönhető. A Trónok Harca sikere adott egy lökést az élőszereplős változathoz, mely tv-sorozatban érkezett meg hozzánk.
A Tv-sorozat készítői óriási fába vágták a fejszéjüket. Kb. 8 évadba kéne belesűríteni ezt 14 könyvet. Már az elején lehetett sejteni, hogy ez bizony változtatásokat fog maga után vonni. A kérdés csak a volt, hogy ezek milyen változtatások lesznek és mennyire indokoltak? Nyilván ezt mindenki maga dönti el, hogy melyik kategóriába esik.
Én inkább a könyvhű adaptációk híve vagyok, de az világos volt számomra, hogy ilyen típusú feldolgozást nem fognak csinálni. Ennek egyik oka Jordan stílusában, cselekményszövésében és bizonyos karakterábrázolásban keresendő. Robert Jordan rendkívül részletesen ír. Nála minden kavicsinak megvan a maga helye, nem sajnálja az oldalakat az aprólékos táj-, ruha-, vagy éppen környezetleírásra. Az ember tényleg úgy érzi, hogy ott van ebben a világban. Sajnos ennek az a hátulütője, hogy a cselekmény nagyon sokszor cammog. Világépítésben és karakter ábrázolásban első osztályú a szerző, de a cselekmény dinamikája hullámzó. És mivel óriásira duzzasztotta a cselekményt, egy idő után érezhető volt, hogy nehezen tudja a szálakat odavarrni, ahová szeretné. Az alkony keresztútján ebből a szempontból könyvsorozat mélypontja lett, azt a könyvet tv-sorozatban kb. 2 epizódban fel lehetne dolgozni, bár lehet, hogy még annyi is sok neki. Az első könyvből, A Világ Szeméből szépen kijutott ebből a cammogásból, elegendő, ha a szereplők faluról falura való vándorlására gondolunk. Ezt a néha lassú cselekmény-szövést tudtam, hogy nem fogják tartani és igazam lett. A mai kor embere sajnos nem viseli el, ha túlságosan is lassan mennek a dolgok. A tv-sorozat első évadjában a néző azt tapasztalja, hogy nagyon gyorsan beindulnak az események. Ebben bizony az Amazon pénztárcája is ludas volt, hiszen, nem engedték meg a két órás bevezető epizódot és helyette egy órás lett az első rész. Az évad folyamán ez a gyorsabb tempó hol előjött, hol lassítottak a cselekményen. Az első résznél azért éreztem, hogy szükséges lett volna az a két órás bevezető, amit végül nem adtak meg. Az utolsó részre is ráfért volna egy két órás zárás.
Nézzük meg a cselekményszövés egy másik érdekes motívumát. A 80-90-es évek fantasy könyvei nem tudták kikerülni azt, hogy erősen át kell venni Tolkien alapművéből, A Gyűrűk Urából bizonyos motívumokat, elemeket. Így járt el Raymond E. Feist, Margaret Weis és Tracy Hickman, David Eddings…stb. Jordan is így tett, A Világ Szeme című könyvben nagyon erősek A Gyűrűk Urás elemek és párhuzamok. Az író annak idején valószínűleg a kor fantasy olvasóinak így próbált megfelelni. Ez volt az a pont, amit a készítők is jól éreztek. A Gyűrűk Ura motívumokat valahogy tompítani kellett, hogy enyhítsék az „ez egy Tolkien-másolat” bekiabálásokat. Emiatt is dönthettek úgy, hogy több cselekményszálat kivágnak az első könyvből, átalakítanak, máshogy ábrázolnak, bizonyos karakterek, helyszínek a későbbi könyvekből előrébb kerülnek. Ezt az esetek többségében szerintem sikerült jól megoldani, még ha nem is kifogástalanul. A Gyűrűk Ura utánérzést sikerült tompítani.
Helyette viszont valószínűleg sok néző úgy fogja érezni, hogy a Trónok Harcára jellemző cselszövések és intrikák bizonyos szinten vissza fognak köszönni.
A Világ Szeme könyvben központi szereplő egy bizonyos személy. Róla már egész korán sejteni lehet, hogy kicsoda.
A sorozat első évadában ez nem így lesz. A készítők már itt az első évadban megnövelték a többiek szerepét, méghozzá jelentős mértékben. Természetesen a mai kor szellemének megfelelően a női karakterek szerepe rendkívül erősen megnövekedett. Ez odáig eljutott, hogy több szereplő olyat is tud, melyet a könyvben nem igazán. Sőt az évad végére sajnos egy kissé átestek a ló túlsó oldalára. Míg a könyv végén, szinte minden az Újjászületett Sárkányon múlik, az évad végén most szinte majdnem minden a társain és a barátain múlt. Persze azért a Sárkány is kapott egy nagyobb szerepet, de korántsem akkorát mint a könyvben. A Világ Szeme regényben
Ez részben jól sült el a sorozat nagy részében, részben rosszul az évad végére. Merem remélni, hogy azért ebből tanulnak a készítők és az évad végi negatív reakciók miatt ez majd igyekeznek ellenpontozni a második évadban.
E mellett több karaktert igyekeztek a könyvbéli változatukhoz képest árnyalni, pluszt hozzáadni. Azt persze mindenki maga eldönti, hogy ez hogy jött át. Ami pozitívum volt, az, hogy egy általam eléggé utált szereplőből egy szerethető figurát csináltak. Ez óriási plusz pont.
Szóval bizonyos karakterek szerepe megnövekedett, és egy bizonyos szereplő tettei mintha kisebbek lettek volna. Ami rossz, hogy ezzel biztos sok olvasót magukra haragítottak. Viszont még folytatódik a sorozat és ezt lehet ellensúlyozni a második évadra. Az első hét rész nagyjából jól kezelte a változtatásokat és a cselekményszövést, az utolsó részre sajnos a készítők átestek a ló túlsó oldalára. Az utolsó részbeni változtatások közül is volt ami, tetszett, de én se értek egyet azzal, hogy így, ilyen erősen kellett volna átírni az eseményeket és a karakterek cselekedeteit. Viszont még így is volt olyan változtatás, ami izgalmassá tesz egy fontos pontot.
Összegzésként. Voltak olyan változtatások, melyek indokoltak voltak? Igen voltak, és hellyel-közzel majdnem a végéig ezeket egész jól kezelték, még ha nem is tökéletesen. Voltak hiányosságok és indokolatlan változtatások? Igen, ezekből is kijutott, aztán mindenki döntse el maga, hogy melyiket hova sorolja. Én hiányoltam a
Remélem, ezt a későbbi évadokban tudják majd ellensúlyozni és lesz rá esély. Randnek még számtalan nagy szerepe lesz és ezek közül biztos látni fogunk néhányat, valószínűleg lesz, ami módosítva, több könyv elemét összemosva lesz ábrázolva. Talán nem túl nagy tragédia, hogy ilyen lett az évadzáró, bár lehetett volna sokkal jobb is. Én ennek ellenére remélem, hogy odafigyelnek a finálé negatívabb visszhangjára és a második évadra ezt javítják valamennyire. Biztos, hogy a második évadban is lesznek eltérő dolgok, hisz, ha jól olvastam nagyrészt a második és a harmadik könyvet gyúrják egybe. De még van esély megnyomni a gombot. Az első könyvnél amúgy is érződik, hogy ez csak a sorozat eleje és a nagy dolgok még csak ezután jönnek. Ha a sorozat követi ezt, és legalább a magesemények nagyjából megmaradnak, akkor még lehet nagyszerű a második évad. Ha meg mégse, akkor ennyi volt, és maradnak a könyvek.