Batman: Joker
Brian Azzarello Joker képregénye egy újabb, külön utas DC képregény, ami nem igazán része az épp aktuális Batman kontinuitásnak. Kb. olyan kategória, mint A Sötét Lovag visszatér. Ez alaposan érződik a sztorin is. Az univerzumot azt hiszem Batman Damned-nek hívják. Azzarello igyekezett egy keményvonalas bűnügyi sztorit összehozni. A realizmus abszolút érzékelhető a képregényen. Joker kinézete külön érdekes, nem lehet nem észrevenni a tökéletes hasonlóságot Heath Ledger Jokerével. Azt hiszem ez nem véletlen, hisz a képregény eredetileg 2008-ban jelent meg.
Nem is tudom, olyan fura sztori volt ez. Az eseményeket végig egy Jonny Frost nevű piti kis bűnöző szemszögéből látjuk, aki csatlakozott Jokerhez. Nem volt szimpatikus a figurája, nem is tudtam átérezni sem gondolatait, sem motivációit. Gyenge figura lett. Őszintén nem volt nagy durranás az egész sztori szem. Joker kijött Arkham-ből és megpróbálta visszaszerezni a hatalmát. Sorban jöttek a történetben Batman ellenségei is, akik Jokerrel különféle interakcióba kerültek. Őszintén, több helyen unalmas volt a sztori. Érdekes volt a gothami alvilág ilyen szemszögű bemutatása. Viszont összességében nem lesz a kedvencem. Valamiféle dinamizmus hiányzott ebből a történetből, ami izgalmassá és megfoghatóbbá tette volna ezt az egészet. Azzarello nagyon erőltetett módon próbálta utánozni a nolani realizmust. Nos, ami bejött Christopher Nolan-nek a mozivásznon, az itt, ebben a képregényben nem jött össze olyan jól. Nem éreztem sem a feszültséget, sem a drámai izgalmat. A jó rajzok és az érdekes ábrázolás mentette meg a sztorit. Hármas. Nem tudom ajánlani.