Darth Revan9

Delilah S. Dawson: Phasma Phasma százados sajnos nem kapott túl nagy szerepet sem Az ébredő Erőben, sem Az utolsó Jedikben. Az előbbiben egy kissé kínos vereséget is szenvedett, az utóbbiban megcsodálhattuk remek harci képességeit. Delilah S. Dawson nagyszerűen kihasználta a kínálkozó lehetőséget és megírta Phasma háttértörténetét egy egész jóra sikeredett, olvasmányos regényben. A kötetben bár Phasma a központi figura, mégis szinte mindvégig mások történetéből, nézőpontjából ismerjük meg a krómpáncélos amazont. Egyedül, csak az utolsó fejezetben váltunk az ő nézőpontjára. A kronológia sajnos nincs pontosan tisztázva. A regény jelene valamikor a yavini csata utáni 28-34 közé lőhető be. Inkább közelebb lehet Yavin után 34-hez, (Az ébredő Erő és Az utolsó Jedik ideje) hiszen Kylo Ren-re is tesznek utalást a sztoriban. A múlt fejezetei valamikor a Yavin utáni 20-as években játszódhatnak nagyrészt. A jelenben Vi Moradi, az Ellenállásnak dolgozó kémnő az Első Rend fogságába esik. Egészen pontosan Cardinal százados fogságába, aki nem is az Ellenállás titkaira, hanem Phasma múltjára kíváncsi. Cardinal azon kiképzőtisztek egyike, aki felügyeli az ifjú rohamosztagosok képzését. A férfi gyűlöli Phasmát és bizonyítékot akar találni arra, hogy megbuktassa riválisát. A jelen fejezeteiben Cardinal kérdezi ki Vi Moradit az Absolution fedélzetén, egy rejtett kamrában. Vi egy Siv nevű nőtől szerzett tudomást Phasma múltjáról. Siv és Phasma együtt nőttek fel a Parnassos nevű bolygón. A múltban játszódó fejezetek gyakorlatilag Vi elbeszélése Siv információja alapján. A múlt és a jelen részei többször váltakoznak egymással. Nemcsak Phasmát ismerhetjük meg, de képet kapunk az Első Rend rohamosztagosainak képzéséről, valamint Cardinal századosról is. Vi-ről keveset tudunk meg. Dawson jól kezeli a karaktereket, kellő bepillantást enged gondolkodásukba. A cselekményben ügyelt a dráma és az akció megfelelő arányára. Phasma múltja egész érdekes lett. Nem hittem volna, hogy a könyv ilyen sok mindent ki tud hozni a krómpáncélos harcosból. A Parnassos egy változatos világ, viszont mi, olvasók csak a kietlen, lepusztult, vagy éppen elhagyatott részeit látjuk. Annyi kiderül, hogy egy bizonyos Con Star nevezetű bányavállalat valamikor Yavin előtt 168-162 között létrehozott több, nagyobb bányász és egyéb termelő kolóniát a planétán. Történt valami nagy, globális katasztrófa, mely nyomán a Parnassos éghajlata megváltozott, mérgező lett a környezet nagy része és pusztulásnak indult a vidék. A bolygó lakói ott ragadtak és egy poszt-apokaliptikus világban kellett boldogulniuk. Egy idő után már rengeteg mindent elfelejtettek a múltjukról és a külvilágról. Phasma is egy ilyen család leszármazottja. Phasma és testvére, Keldo a Scyre-törzs tagjaiként próbálnak boldogulni. Az olvasó előtt hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ez egy olyan világ, ahol csak az erős és a kíméletlen marad életben. Phasma pedig pontosan ilyen. Született túlélő, aki hajlandó bármikor elárulni testvérét, családját, barátait, szövetségeseit. Eleinte még hoz olyan döntéseket is melyekkel szimpatizálhatunk, de ahogy haladunk előre a cselekményben egyre nyilvánvalóbbá válik Phasma kegyetlen, kíméletlen énje. A regény végére pedig egy kifejezetten mocskos és alávaló figurát kapunk. A Parnassoson játszódó fejezetekben Phasma és pár bajtársa Brendol Hux tábornokot és rohamosztagosait kísérik lezuhant hajójukhoz. Az Első Rend embereinek hajóját a bolygó védelmi rendszere lőtte le. Hux vissza akar jutni a hajó maradványaihoz, hogy segélyhívást küldhessen az Első Rendnek. Phasma felismeri a lehetőséget, megragadja és kihasználja. Ha segít Brendolnak, maga mögött hagyhatja régi, sivár otthonát és az Első Rendben lehet végre valaki. Az úton ádáz ellenségekkel, halálos fenevadakkal, sugárzással és betegséggel néznek szembe. Brendolnak szüksége is van olyanokra, akik átkalauzolják a veszélyes vidékén. Phasma bebizonyítja találékonyságát és kíméletlen harciasságát, amire Brendol sikeresen felfigyel. A Terpsichore állomást meghibásodott droidok, az Arratu állomást pedig harcra vágyó, szenvedő őrültek uralják. De kapunk halálos bőrfarkasokat, mérgező, gyilkos rovarokat, a Scyre törzs bosszúálló tagjait. A hangulat erősen emlékeztet a Mad Max filmek világára. A szereplők az út során hullanak, mint a legyek, így lehet aggódni több karakterért is. A jelenben Cardinal és Vi csak a regény végére jut bővebb szerephez. Cardinal nem is mondható negatív figurának. Ő tényleg hisz abban, hogy az Első Rend más lesz, mint a Birodalom, tényleg igazságot, békét és rendet fog hozni a galaxisba. Phasma története ráébreszti arra, hogy Első Rend rossz irányba halad. Főleg Brendol Hux szavai azok, melyek ellentmondásosak. Az öreg Hux viselkedése inkább a régi birodalmi tisztekére emlékeztet. A fia, Armitage sem különb nála, sőt róla már tudjuk, hogy szinte már veszett kutya kategória. Cselekedetei és szavai alapján hamar kiderül, hogy az Első Rend propaganda szövegei pont olyanok, mint a régi Birodalomé. Cardinal pedig elborzadva döbben rá, hogy az Első Rendnek inkább Phasmához hasonló, elvetemült, alávaló gyilkoló gépek kellenek. Örültem is, mikor megtámadta a századost. A történet végén már biztosra vettem, hogy Phasma győzött, és Cardinalnak vége van. Vi viszont közbelépett, ez pedig egy kifejezetten üdítő fordulat volt. Remélem Cardinal és Vi története még folytatódik. És remélem, hogy Siv és a kis Torbi sorsáról is többet megtudunk később. Élvezetes olvasmány volt. Ötöst is adnék rá, de volt több negatívum, melyek fölött nem tudtam elsiklani. A Parnassoson játszódó fejezetek közül több is unalmas, egyhangú és érdektelen lett. Ezeknél többször is éreztem, hogy szívesen tovább lapoznék. De az érdekfeszítő részek ezt ellensúlyozták, így nem von le túl sokat a végső értékelésből. A Vivel és Cardinallal foglalkozó fejezetek sokszor kizökkentettek, ezek többsége szintén egyhangú és színtelen lett. Csak a kötet utolsó ötödében kaptak olyan szerepet, mely elnyerte a tetszésemet. Összességében véve: négyes. Jó volt, de lehetett volna jobb is. Phasamát jól megismerjük, ezek után még utálatosabb negatív figura, mint valaha. Sikerült kiaknázni a karakterében rejlő lehetőségeket. Voltak érdekes momentumok vele kapcsolatban, melyek szerintem meglepőek, de semmiképp sem rendkívüliek. Vannak olyan cselekmény szálak, melyek folytatásért kiáltanak. Delilah S. Dawson jól ír. Szívesen olvasnék még tőle.

Köszönöm, azt hittem, csak a Legendákban voltak a Sith-ek rabszolgái. De akkor ezt is átvették a kánonba.

Boldog szülinapot Eszter!

Jó az a jelenet a Poe Dameron-ból. Kár, hogy csak ennyit foglalkoztak vele.

A Yavin IV. templomát ha jól tudom a massassik építették a kánon szerint is és nem a Sith-ek. Vagy most már itt is a Sith-ek álltak a háttérben?

Jó lenne, ha legalább hagynák, hogy az Elsők vonala és a Deadpool-X--Force sorozat rendesen lezáruljon.

Tarzaan. Igen, képzeld láttam Az utolsó Jediket,. És tartom magam a korábban leírtakhoz. Nem tartom bajnak, hogy nincs egy hófehér bőrű Luke Skywalker utánzatunk,. Rey az ős-Jedik útját járja be, akik az Erő sugallatára képezték magukat és teljesítették be a sorsukat. Ráadásul minden idők egyik legerősebb Erő-használója, aki a hagyományos képzés nélkül is fantasztikus teljesítményt tud nyújtani. Rey az, aki visszavezetheti az új Jediket a jövőben a helyes útra. Én azt látom, hogy a véleményedből a hímsoviniszta fikázók hangja szűrődik ki. Én pedig szabad gondolkodású embernek tartom magam, aki a saját véleménye , érzései és ízlésvilága alapján alakítja ki saját, személyes véleményét. Nem szoktam hallgatni az agyatlan fikázókra, úgyhogy kár a gőzért.

A Klónok Háborúja 10 éves évfordulójáról jutott eszembe. Milyen nagyszerű, hogy pont a 10 . évfordulóra jött ki nálunk magyarul a Klónháborús játszmák duológia. Így, mi magyar olvasók kaptunk valamit, ami az animációs szériához kapcsolódik (még ha csak Legendák szintjén is). Annak idején ugyebár a régi rendszerben ezeket a könyveket direkt az animációs sorozathoz írták. Az Ostrom megjelenésével egy újabb mérföldkő is megvalósult. Minden Star Wars felnőttregény, mely a Birodalom ideje előtt játszódik, megjelent.

Én annak örülnék a legjobban, ha regényt jelentenének be, de képregény is jó lenne. Most eszembe jutott a Jedi of the Republic - Mace Windu. Persze tudom, hogy ez nem az animációs szériához tartozik, de akkor is jelzésértékű: lehet még a Klónháború idejében játszódó történeteket az olvasók elé vinni. Jó lenne, ha évente legalább egy klónháborús regény jönne. Szerintem meg lehetne oldani.

Örülnék neki, ha Rey-nek lennének Erő-használó szövetségesei a Renek ellen. Így nagyszerű összecsapásokat lehetne kapni. Aműgy érdekes lenne, ha a Renek egy része elfordult volna Kylótól és egy megosztott Első Rendet látnánk. Egy része Kylo uralma alatt, más része az ellenséges Renek uralma alatt.

Yoda titkos háborúja A kötet a Star Wars 26-30. számait és a második éves különszámot tartalmazza. Hogy jöhet a képbe Yoda egy olyan sorozatnál, mely az Új remény és A Birodalom visszavág között játszódik? Jason Aaron ezt nagyszerűen megoldotta. Luke egy történetet olvas Obi-van naplójából, melyben Kenobi mester egy Yodával kapcsolatos történetet jegyzett le. Nincs semmi ellentmondás, Luke nem tudja, hogyan hívják a legendás Jedit, akiről Obi-van ír. Mi, olvasók viszont látjuk Yodát szerencsére. Nagyon üdítő volt ez a váltás a szériában. Ez egy olyan történet, mely nem viszi előre az eseményeket, de nagyszerű bepillantást ad Yoda életének egy szeletébe. Különleges érzést ad. Egyértelműen a fantasy vonal nagyon erős, amit cseppet sem bánok, mivel mindig is a Star Wars fantasy elemeit szerettem jobban. Az idős Jedi-mester a Vagadarr rendszerbe érkezik, ahonnan egy különös hívást érzékelt Erőben. A Vagadarr különleges bolygó. Látszólag törzsi körülmények között élő gyerekek háborúznak egymással. Valójában csak folytatják azt a háborút, melyet a szüleik kezdtek el. Vagadarr népei a különleges hegy-lények miatt állnak harcban egymással. A hegy-lények különleges kapcsolatban állnak az Erővel. Az úgynevezett Kőerő hatalmát a bolygó lakói is birtokolják. Ezzel egy újfajta Erő-használatot látunk, amit csak díjazni tudok. Yoda mindent megtesz annak érdekében, hogy véget vessen a vérontásnak és megfejtse a Hegy Szívének titkait. Garro, az ifjú Sziklasólyom fontos szerepet játszik a történetben. Segít Yodának, hogy ráhangolódjon a bolygó különleges köveinek erejére. Fantasztikus volt Yodát tanulónak látni. Ízig-vérig igazi Jedi-mester. Minden döntésében, megszólalásában sikerült kitűnően ábrázolni ezt a legendás figurát. Garro karaktere nagyszerű lett. Vívódik, de erős benne a sötét oldal. A bolygón dúló harc alapvetően a világos és a sötét oldal háborújának része. Egyfajta spirituális Erő-harc. A történet hangulata a végletekig misztikus, és ez a rejtélyesség fantasztikus érzetet kelt bennem. A Vagadarr bolygóval egy újabb, nagyszerű helyszínnel bővült ez az univerzum. A történet pedig kiválóan átadja a Jediség érzetét és tanításait. A sztori végén maga Luke is bekapcsolódik az eseményekbe, így a klasszikus trilógia idejére is kihatással van Yoda titkos háborúja. Abszolút elégedett vagyok mind az öt résszel. Ez egy újító szellemű, nagyszerű és hangulatos történet, mely jól bővíti ezt az univerzumot. Yoda ábrázolása kitűnő, a helyszín kitűnő, és az új Erő-képességek is mesések. Salvador Larroca rajzai fenomenálisak. Minden képkockáját nagyon élveztem. A második éves különszámnál Kelly Thopmson sajnos nem tudott annyira remekelni. Leia a Skorii-Lei bolygóra kerül. Egy létfontosságú információt próbál kijuttatni. Súlyos sérülést kap és kénytelen rászorulni Pash Davane, a volt mérnök segítségére. Pash egy a Birodalomból és a Felkelőkből is kiábrándult figurát testesít meg. A Felkelők árnyalt ábrázolását több, másik mű jól bemutatta, ennek sajnos ez nem sikerült. Sőt, kissé unalmas is lett a sztori. Leia és Pash kijutnak, Pash pedig átértékeli Leiát és a Lázadókat. Bruce, a droid viszont tetszett. Ez egy átlagos történet, közepes. Emilio Laiso rajzai sem lettek túl jók. Ennek ellenére a Yoda titkos háborúja kötet így is nagyszerű lett. Négy és fél (a 2. éves különszám egy kissé lehúzta).

Kár, hogy Zahn nem bontotta ketté ezt a témát. A Klónháborús részek jöhettek volna egy külön regényben ezzel a borítóval.

Agatha Christie: Poirot: A nagy négyes Ez a regény merőben másmilyen volt, mint a korábbi Agatha Christie könyvek. És pont ezért tetszett. Teljesen más. Különleges, egyedi íze, hangulata van. Valahogy úgy éreztem, mintha novellák sorozatából állt volna össze a regény. A krimi vonalat itt is megtalálhatjuk, de a kaland vonal erősebben dominál. Nem hagyományos krimi regény, hanem kaland-krimi. Már-már egy James Bond történetre emlékeztet a sztori, de ez nem róható fel Christie-nek, hiszen akkor James Bond még nem is létezett. Poirot nagy ellenfele egy titkos társaság, a Nagy Négyes. Van valami nagyszabású és epikus ebben a történetben. Akár az utolsó Poirot történet is lehetne, hisz úgy tűnik ez a legnagyobb ügye és a legnagyobb kihívás életében. Sok helyszín és sok esemény. Pörgött a cselekmény, szinte letehetetlen volt. Nagyon élveztem. Ötös.

A Róbert Gidás film előzetesének szinkronjában ha jól hallottam Micimackó magyar hangja Mikó István, de a többi mesefigura magyar hangja más lett. Remélem, hogy ez csak az előzetesben van így. Tigris nálam csakis Bács Ferenccel jó.

Szerintem próbálj meg írni nekik. Ennyire nem jöhet le a fólia 6 hónap után.

Riddick és Cupsy: boldog szülinapot!

Goldentől olvastam Warcraft-okat is, azok közül is több jobb lett, mint az Inferno osztag.

Ilyenkor én is úgy érzem, hogy jó ha vannak még elolvasatlan könyvek, vagy olyan kedvencek, melyeket érdemes újra olvasni. Mikor szerezted be őket? Én egy ilyen esetben írnék a vevőszolgálatnak. Ez csak akkor történhet meg, ha a Disney és Del Rey Random House házon belül letisztázza az értékesítésekkel kapcsolatos bürokratikus dolgokat. Szerintem sajnos ez nem a közeljövőben lesz, mivel a Disney-nél a 2013 előtti címek most nem tartoznak az elsődleges prioritásba. Ennek ellenére bízom benne, hogy a jövőben valamikor letisztázzák a dolgokat, aztán lehet szerződni.

Boldog szülinapot Krande!

Én pár helyen belefutottam olyan hozzászólásokba, mely szerint Kennedy vérfeminista és ezt átülteti a Star Wars projektekbe. Én személy szerint ezt nem érzékelem. Mi a baj azzal, ha vannak erős női főszereplők is? A folytatás trilógia egyik legjobb pontja Rey. Rose már egy film után meggyőzött. Jyn és Qi'ra szintén nagyszerűek. De a férfi főhősök között is vannak nagyszerű figurák, Kanan, Ezra, Cassian, Finn... stb.

Wendig legalább ezt a teszetoszaságot jót tudta ábrázolni.

Christie Golden: Inferno osztag A Star Wars kegyetlen és kíméletlen oldala. Az elmúlt években egyre több olyan sztori látott napvilágot, mely a Zsivány Egyeshez hasonlóan árnyalja a karaktereket és a történetet. Lásd pl. Sötét tanítvány, A lázadás hajnala, Thrawn, stb… Vagy ott van egyből jó példának a Zsivány Egyes film és a regény változata. Az Inferno osztagban a szürkeség sosem látott vagy olvasott mértékben jelenik meg. A karakterek és cselekedeteik esetében teljesen elmosódik a jó és a rossz fogalma. Propaganda, fanatizmus és terrorizmus. Soha korábban nem volt arra példa, hogy ilyen témákat ennyire erősen ábrázoljanak egy Csillagok háborúja regényben. Nagyszabású csatákra vagy összecsapásokra nem szabad számítani, sokkal inkább belelátunk a beépülés, kémkedés, terrorelhárítás világába. A Battlefront videojátékok egyikét sem kell ismerni, sőt előnyben lesznek azok az olvasók, akik semmilyen ismerettel nem rendelkeznek az említett játékokkal kapcsolatban. Ugyanis van egy jelentős fordulat a könyvben, mely így sokkal jobban üt. A sztori nem sokkal a yavini csata után veszi kezdetét. Golden beépíti A lázadás hajnala, a Zsivány Egyes és A Klónok Háborúja animációs sorozat egyes elemeit utalások formájában, de ennek ellenére önállóan is érthető a regény. Az Alkony századra pedig semmi utalás nincs, az a könyv még később is veszi kezdetét. A szereplők rendkívül összetett figurák. A könyvben sokuknál nem is tudtam eldönteni, hogy szimpatizáljak velük, vagy sem. Az Inferno osztag tagjai tökéletesen hisznek a Birodalomban. A regény elejére jellemző fanatikus és szűk látókörű hűségük nagyon zavart. Az Alderaan pusztulása jogos, de a Halálcsillagé óriási katasztrófa. Ami külön érdekes, hogy itt azt írja az írónő, hogy nem voltak civilek a Halálcsillagon, de az Elveszett csillagok című regényben pedig Gray azt állította, hogy voltak az állomáson rekreációs és szórakoztató központok. Iden és Del esetében a beépülős küldetés valószínűleg elindíthatta a kétely csíráit. Gideon-nál ezt nem tapasztaltam. Az ellenfeleik érdekesek. Láthatunk gonosz, korrupt birodalmit, és elvetemült, fanatikus lázadót. A fő gonoszok szerepét most inkább Saw Gerrera utolsó fanatikus ellenállói jelentik, az Álmodók. A Staven vezette lázadó csapat Saw mentalitásának megfelelően mindent hajlandóak feláldozni a siker érdekében. Nem számít az sem, ha civilek a célpontok. A fanatizmusuk ebben a regényben a legmegdöbbentőbb. Főleg, amikor az Anukarán az elsődleges célpontok már iskolás gyerekek. Az Álmodók közül sokan olyan elmebetegek, vagy őrültek, hogy ellenük a Felkelők Szövetsége, vagy a Jedik (ha még lennének) fellépnének. Ebben az esetben teljesen úgy néz ki, hogy Iden Versio csapata teljesen jogosan akarja felszámolni a tevékenységüket. Az elsődleges cél egy informátor felkutatása, hogy aztán az Álmodók ne okozhassanak több kárt. Viszont az Álmodók között is vannak olyanok, akik vagy a szerencsétlen sorsuk, vagy a szenvedésekkel teli életük miatt nem tudtam elítélni, inkább sajnáltam őket. Iden, Del, Gid és Seyn Marana előtt kemény kihívás áll. Be kell épülniük az Álmodók közé és el kell hitetniük velük, hogy az ő oldalukon állnak. Részt kell venniük a birodalmi célpontok elleni bevetésekben. Szerencsére volt olyak küldetés is, melynél az elődleges célpont gonosz és romlott birodalmi volt. A csapat tagjai közül többen is érzelmileg involválódnak. Seyn elkezdi viszonozni az ifjú Sadori közeledését, Seyn volt az, aki későbbre állította a bomba időzítőjét, így megmentve több száz gyereket. Del Piikow-val köt barátságot. A barlangban talált régi droidok üde színfoltok voltak a történetben. Idenre egyértelműen hat a Mentor, azaz Lux Bonteri, az Onderon régi szenátora. A kábító lövéses húzás nagyon jó volt a könyv végén. Lux Bonteri az, aki visszafogja a kegyetlenebb Stavent, és a józanabb észt képviseli. Sok feszült pont van a történetben, de ezek inkább a történte második felében találhatók. Idenék inkább csak a történet második felére lettek szimpatikusak. A regény szerintem felkelti az olvasó érdeklődését az Inferno osztag jövőjével kapcsolatban. Az Álmodók között végrehajtott küldetés egyértelműen nyomot hagyott bennük. A cselekmény fő szála lassabban bontakozik ki, mint vártam, ami nem lenne baj, csakhogy több fejezet kissé érdektelen lett. A yavini csatával indító első fejezete kifejezetten unalmas és jellegtelen. A beépülés során is vannak kicsit egyhangúbb és kevésbé érdekes fejezetek. Viszont szerencsére sok a feszültséggel és a drámával fűszerezett részek szárma. A kötet végére szinte letehetetlen. Külön kiemelném az egyik szereplővel kapcsolatos váratlan fordulatot. A dráma jól kidolgozott és átélhető. Negatívumként tudom megemlíteni, hogy a kegyetlen, sötét hangulat kissé túltolt, engem többször is nyomasztott, illetve nagyon sokszor nem tudtam eldönteni, hogy szimpatizáljak, vagy se bizonyos szereplőkkel, inkább a sztori végére alakult ki a szimpátia érzése pl. Idennel, vagy Dellel. Összességében véve: négyes. Jó lett, de azért nem kitűnő.

Ha jól emlékszem, gyerekkoromban ezt is láttam.

Talán megnézik még mit tud bevétel ügyben két ilyen különálló film.

Remélem lesz nálunk magyarul is, TV-ben.