Édesanyám két napja kórházban elhunyt. Olyan iszonyatos kín gyötör, mint még soha életemben. Az elmúlt több, mint másfél évben itthon voltam, hogy ápoljam és rehabilitáljam a láb amputációja után. Olyan gyorsan történt minden. Júliusban még egész remekül volt, többször is lementünk a levegőre. Aztán jött nagy meleg és elkezdődtek a gondok. Augusztusban kórházba került, nagyon sok egészségügyi problémája keletkezett - szívinfarktus, bélelzáródás, valami gyulladás a szervezetében, nátrium ion problémák.... stb. Két napja még láttam a halála napján. Épp kinyitotta a szemét, még utoljára rám nézett. És nem sokkal később meghalt. Nem tudom, hogy valaha elmúlik-e ez a kín. Nagyon fáj. 69 éves volt és életem 31 évéveben alig volt pár nap, amíg nem láttam. Ne haragudjatok, mert leírom ezt, csak remélem, így kiadom magamból a fájdalmat valamennyire.