Még egy utolsó dologgal, rövid ideig kitérnék erre a kritikai, kritikusi dologra. Az egyik legfontosabb érvemmel teljesen elfelejtettem előhozakodni. Amikor felidegesítem magam teljesen elfeledkezek ilyenekről, pedig ezzel kellett volna kezdeni.
Egyetemen a bölcsészettudományi karon voltak olyan előadásaim, szemináriumaim, melyek a különböző kutatói, elemzői irányzatokat vették számba. Nem fárasztok senkit ennek a részletezésével, de van egy olyan irányzat, melyet úgy hívnak: posztmodern. A konklúziója: az elemző nem tudja elérni az objektív igazságot, a források sok esetben esetlegesek, hamisak, koholtak, szubjektív személyek írják őket. Elveti az elemzők, kutatók munkájának tudományos jellegét. Az ezzel foglalkozó előadás végén az oktató kifejtette, hogy ez a szemléletmód elkezdett terjedni, több más területen is, pl irodalom, filmkritika...stb.
Ezt csak zárásképpen írtam, hogy lássátok, van ilyen szemléletmód, melyet bizonyos szakmai fórumon is elismernek és bár nem értek egyet teljesen a posztmodernnel, mégis úgy érzem, hogy van némi igazság abban amit mond. Végül is rosszul fogalmaztam meg a korábbi mondandóm egy részét, de most módosítom. Az én szememben a kritikusi munka is szakma, csak olyan szakma, mely elsősorban szubjektív tényezőkkel dolgozik, ezért az objektív igazságot nem érheti el teljesen soha.