Darth Revan9

Ez olyan szériákat, mint a Skeleton Crew, Axolyte, Andor 2. évad mennyire érinthet? Törölhetik ezek közül valamelyiket, vagy ezeket már biztosan láthatjuk?

Igen, maximálisan egyetértek vele.

Nagyon jó volt a múzeumok őszi éjszakája. Két tárlatvezetést is kikaptam, mindkettő az aktuális kínai agyagkatonákkal kapcsolatos volt. A jádepáncél, amelyet nálunk kiállítottak, nagyon egyedülálló. Nem sok múzeum kapja meg Kínától.

Nem tudok róla, hogy előfordult volna a kifejezés a Legendák művekben.

Jay Oliva rendezi Az Idő Kereke előzmény animációs filmet, a Fehér Toronyt. https://sg.hu/cikkek/film/155515/rendezot-kapott-az-ido-kereke-film

@Pildi, @Bence1997, boldog szülinapot kívánok!

Az jó. Olyan gyanús volt, hogy az Aphra 7. gyűjteményes kötete olyan sok füzetet fog tartalmazni, 8-at egészen pontosan, egy ideig azt hittem azért, mert már lezárják a szériát.

Doktor Aphra második sorozat véget ér a 39. számmal? Már meghirdették a januári képregényeket, de sehol egy Aphra szám.

Szinkronosan is megjött a Napóleon második előzetese.

Boldog szülinapot, @Palpi!

Daniel José Older: Veszedelem a Valón Sajnos ez a kötet közel sem volt olyan jó, mint az eddig olvasott Köztársaság Fénykora regények. Megbicsaklott egy kicsit a széria. Úgy érzem, ez az első csalódás. Nem lett olyan rossz, de a többi regényhez képest jóval gyengébb. És nem menti az sem a helyzetet, hogy ez egy gyerekregény. Justina Ireland tudott jó könyvet írni gyerekregény kategóriában is. Lásd A bátorság próbája című művét. A Veszedelem a Valón amolyan kalandkönyv érzetet keltett bennem. Mindenhol kellett történnie valaminek. Ami nem baj egy kisebbeket megcélzó kötetnél, de az eseményeket nagyon kapkodva mutatta be. Nem tudtam elmerülni Ram és Lula karaktereiben. Kár, mert érdekesek voltak, csak elég felületesen lettek bemutatva. Justina mennyivel jobban tudta kezelni Vernestrát és Imrit A bátorság próbájában. E mellett zavartak a hangutánzó szavak felesleges leírásai - néha úgy éreztem, mintha képregényt olvasnék - , illetve több helyen a poénok, vagy a párbeszédek kidolgozatlanok, furák, vagy épp idegesítőek voltak. A pozitívum. A csatajelenetek szép ábrázolásokat kaptak, a valói tragédiát is sikerült egész jól érzékeltetni. Ezek a dologok, valamint Lula és Ram karakterei tudtak szépíteni a végeredményen. Közepes, már egy kicsit előre félek az Éjféli horizonttól.

Aphra vajon megy tovább Vaderrel és a Luke-ékkal? Az Aphra 7. gyűjteményes kötetében elég sok füzet kap majd helyet, 7, vagy 8.

Kár, hogy nem a Marvel adja ki a Qui-gon képregényt. A Windu és a Jango képregények minik lesznek? Valahogy sejtettem, hogy a Thrawn: Szövetségeket adaptálják.

Végtlen Világok Krízise Rendkívül epikus és iszonyatosan tömény. A DC képregények 50 éves évfordulójára szánt extra hosszú történet egyszerre kíván tisztelegni a komplett DC múltnak és mutat új irányt a jövőbe. A DC eléggé úttörő volt az alternatív univerzumok témában, a multiverzumban. Rengeteg alternatív világot alkottak a hőseiknek. Tudomásom szerint olyan is volt, hogy nem különálló világnak indult, de végül az lett belőle. Voltak is átjárások a különféle univerzumok között. Egy idő után viszont nagyon telített lett a különféle DC képregények világa. Még bőven a krízis előtti években, évtizedekben látható volt, hogy markáns különbség van a 30-as, 40-es, 50-es évek hősei, valamint a 60-as, 70-es, 80-as évek hősei között. Ezért is volt érdekes a Föld-1 és Föld-2 léte. És ha már közelített a DC az 50 éves évfordulójához, úgy gondolták az lesz a legjobb, ha egy gigantikus crossoverrel ünneplik meg az egészet. Így született meg a Végtelen Világok Krízise című 12 részes történet. Nem csak a Föld-1 és Föld-2 univerzumok hősei, hanem még számtalan világ szereplője is tiszteletét teszi ebben a gigantikus eposzban. Megszámolni se tudtam, hogy hányan kaptak akár kisebb, akár nagyobb szerepet. A legtöbbjük, számomra teljesen ismeretlen hős volt, és sokan voltak, akikről csak hallottam. Volt, akit először filmben láttam. Volt, akit egy korábbi képregényben. Ezért is volt számomra nagyon tömény és sűrített az egész történet. A háttér Monitor és Anti-monitor küzdelméről, a fény és a sötétség harcáról megadta a grandiózus díszletet, ennek az eposznak. És ez az epikusság nagyon tetszett, mindig is imádtam a grandiózus sztorikat. El is feledtette velem, hogy a képregény erősen alapoz a DC arany- és ezüstkorára, azokra a füzetekre, melyeket nagyrészt ma már elavultnak tartok. A régi, klasszikus hangok mellett az újszerűség, és a frissesség is megjelenik A Végtelen Világok Krízise lapjain. Nem tökéletes hősök, megható áldozatok. Érdekes, hogy Superman már itt egyre inkább olyan volt, mint, ahogy Zack Snyder bemutatta őt az Acélemberben. Ha kell, akkor öl. Áldozatokból se volt hiány. Később persze visszatérnek más formában, vagy egyéb eseményeknek köszönhetően, de akkoriban elhiszem, hogy ezek a végzetek nagy hatást gyakoroltak az olvasókra. Az akció nagyon pörög, csaták és összecsapások követik egymást. Akit ez zavar, az nem valószínű, hogy élvezni fogja. A monumentalitás igényemet ez a történet kielégítette, egy-két helyen éreztem csak visszafogottnak, illetve a képregények aranykorának beköszönő motívumai kisebb mértékben zavartak pár alkalommal. De összességében elégedett vagyok a Végtelen Világok Krízisével. Méltán lett a DC egyik leghíresebb története és multiverzum-őrület elindítója. Négy és fél csillagot adok rá.

Nem is tudnám rangsorolni az epizódokat. Mindegyik nagyon tetszett. Hihetetlenül élveztem ezt a szériát az első résztől az utolsóig. Mozifilmes élmény volt.

Az érdekes lenne. Én örülnék neki.

Vasárnap magyar idő szerint mikor lesz?

Remélem, az Acolyte-nak is olyan szép lesz a nézettsége, mint az Ahsokának volt.

Érdekes. Jól néz ki. Ha nem lenne köze a jelenlegi politikai kurzushoz még moziban is megnézném. De tartok tőle, hogy a végén mégis azt hozzák ki belőle: a nőknek az a dolga, hogy szüljenek. Bár az előzetesben megjelenik az ellentétes álláspont is.

Jó látni az Ahsokát ilyen szép helyen. És Az Idő Kerekét is.

Ray O’Sullivan: Sötét zarándok Nem minden arany, ami fénylik. Ez a mondás jutott eszembe erről a könyvről. Attól, hogy nagy klasszikusnak számít, és Airum kult-státuszba került, még nem biztos, hogy mindenki kedvence lesz. Azt hiszem így jártam én is. Ahhoz képest, hogy mennyire szuperlatívuszokban beszélnek magyar olvasók Galántai János regényéről, nekem kevésbő jött be. Persze, hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy nagyon rossz könyvet olvastam, mert nem így volt. Jól szórakoztam rajta, sok fordulatos dolog történt a főhőssel. Csak voltak olyan események, jelenetek, melyeknél felvontam a szemöldököm. Hol izgalmas, hol unalmas volt a sztori. Eleinte jól indult, az első pár fejezete alapján úgy tűnt, hogy új kedvencet avatok, de aztán ellaposodott a történet. Egy idő után untam már ezt toborzási hajkurászást. A vége megint felpörgött. A regény stílusa kevésbé cizellált. Az átlag M.A.G.U.S.-hoz képe visszafogottabb, hétköznapibb. A humora megkapó, többször jót tudtam derülni a könyvön. A regény végéig nem igazán tudtam, hogy erre három, vagy három és fél csillagot adjak, de végül is Airum egyedi stílusa, valamint a könyv vége miatt megadom rá a három és felet. Az átlagosnál valamivel jobb, de a jó regény szintjét még nem éri el.

Ez azért reményteli.

Viszont történt utalás a Thrawn: Szövetségekre, még ha indirekt módon is. Thrawn ismerte Anakin Skywalkert. És persze azt is tudja, hogy ki lett belőle.

Kár érte, e miatt is szerettem volna X-boxot a távoli jövőben.

Szerintem az nem probléma, hogy még nem fejtették ki részletesen Thrawn indokait élőszereplősben. Későbbi évadokban, vagy akár a filmben is ráérnek erre. És mivel a könyvek ezzel foglalkoztak, így a sorozatokban, filmekben erre kevésbé kell fókuszálni. De azért itt is volt halvány utalás, rendet és biztonságot akar a galaxisban.