Darth Revan9

Ezen pótforgatások miatt reális még a második negyedéves bemutatás?

Az Arkham sorozat, mely korábban a Reevesverzum részeként indult, átkerült a DCU-ba. Tehát, most már a DCU részeként készítik el.

Nagyon köszönöm szépen.

Shea Ganandra karakterének milyen színű a haja? A bosszú útja regényben vörösnek van leírva. Az eredeti angolban is Cavan vörös hajúnak írja le. A wookiepeda-n megadott képen, viszont nem tűnik vörös hajúnak. A képregényben szerepelt. Most akkor mi a helyzet? Milyen színű a haja? Vörös? Vagy Cavan ezt elnézte?

Igen, tudom. Remélem nálunk is megjelennek egyszer.

De jó az Ahsoka aránya.

Egyelőre sajnos nem tudom, hogy jönnek-e a második fázis képregényei. Nincs infóm erről most.

A Whillek Őrzői és az eiramiak biztonsági droidjai egymás ellen küzdöttek a jedhai események során?

Jól néz ki ez a Beverly Hills-i zsaru 4.

Boldog szülinapot, @Kenobi tábornok!

Az ilyen listák mindig személyesek persze, szerintem így van ezzel az EW listája is. Viszont az nagyon jó, hogy az új Delilah S. Dawson regény, az Inkvizítor bekerült.

Az én személyes kedvenceim között sincs ott a Thrawn-trilógia. Bár, ha ilyen szűk választási lehetőségek vannak, akkor én Zahn-t nem is raknám be.

https://ew.com/the-best-star-wars-books-ever-8410166 Az Entertainment Weekly legjobb Star Wars könyvlistája.

Bizonyára legitim, csak unalmas és fárasztó, hogy a Marvel így kiszolgálja ezeket az igényeket. Meg az is fárasztó, hogy ha ez a szűk látókörű réteg legyint minden újra, vagy éppen fikázza őket, mert nem Vader, vagy nincsenek benne Sithek.

Majd, ha lesz annyi Qui-gon sztori, mint amennyi Vader van, akkor talán elmondható...

R. A. és Geno Salvatore: Az árnyékmaszk Ott folytatódik, ahol az előző kötet abbamaradt. A második rész elmélyíti az eseményeket és újabb izgalmas kalandokba sodorja Maimunt. Geno és Bob továbbra is fantasztikusan írnak együtt. Az események folyamatosan pörögnek, mégis sikerült belecsempészni a könyvbe olyan érzelmeket is, melyek együtt járnak a felnőtté válással, a dolgok elengedésével. Klasszikus fantasy kalandregény, a műfaj legjobb hagyományait követi. Jobban tetszett, mint az előző rész, itt nem volt annyi időugrás.

Szerintem viszont érdemes beszélni erről a Vader-őrület jelenségről, meg arról, hogy vannak olvasók, akiket Vaderen - meg persze más kemény Sitheken - kívül semmi sem érdekli a Star Wars-ból. Nem hiszem, hogy csak azzal magyarázható, hogy Vader az egyik legnépszerűbb karakter. Egyszerűen van egy jelentős olvasótábor, akiket nem érdekelnek mások, csak Vader és a Sithek. Meg az, hogy Vader mennyire menő, badass, és nem lehet legyőzni. Ez a képregény is miattuk született meg. Néha napján szeretem azért ostorozni ezen olvasók szűk látókörűségét.

Qui-gonból a sok soha nem elég.

Az nem biztos. A Vader-fetisizmusban szenvedők száma elég nagy lehet, ki tudja, hányan olvasták már el a Vader rajongók közül?

R. A. és Geno Salvatore: A potyautas Ez egy kellemes kis fantasy kalandregény, melynek eseményei szépen besimulnak Drizzt legendájának korai időszakába. Bob ezt a fiával közösen írta, kellemes közös időtöltés lehetett. A regény szokatlan két szempontból. Az egyik az E/1-es elbeszélőmód. A másik a nem éppen lineáris történetvezetés. Az időugrások egy kicsit néha zavartak – már első olvasáskor is. Viszont így tagadhatatlanul izgalmasabb volt a főszereplő Maimun megismerése. Természetesen ebből a kötetből se maradhat ki a család és helyünk megtalálása a világban. Illetve kapunk egy árnyalt szereplőt is. Izgalmas, sodró lendületű és rejtélyes. Ifjabb olvasók kezébe ilyen könyveket adnék. Négy és felet adok rá, mivel az időugrások a fejezetek és a megszakító részek között kicsit zavartak.

Sajnálom, hogy Qui-gonnak nem sikerült.

A Cestus csapta nagyon jó volt. Remélem, ez is az lesz.

@TheMilkyWay, boldog szülinapot!

R. A. Salvatore: A csend pengéi A csend pengéivel egy új, sötét történetszál kezdődik Drizzt és barátai életében. A szép napok mintha tovatűntek volna és a hősök is változásnak indultak. Az életben sokszor éri az embert fájdalom, elkeseredés és magány is. A nyomasztó traumákat nehéz feldolgozni. A lélek sebeire nehéz gyógyírt találni. Néha az idő segít, néha a barátok, és a szeretteink jelenléte. Az életünk különféle eseményei lenyomatokat hagynak a lelkünkben és változásokat indítanak el bennünk. Van amikor a fájdalmakat nem tudjuk elviselni és inkább az italhoz fordulunk, hogy feledjük a kínokat. Van, amikor a sértett büszkeség vezérli a tetteinket, ahelyett, hogy beismernénk a másiknak volt igaza és önvizsgálatra kényszerülnénk. Ezekkel a témákkal foglalkozik A csend pengéi című regény. Itt végképp nem a kalandozáson, vagy a küldetéseken van a hangsúly, hanem hőseink életének változásain. Ez a kötet inkább egy utazás a lélek világában, sem, mint hagyományos fantasy kalandregény. A végére egy kissé ellaposodik a cselekmény, de azért nem nagyon. Annak idején kevésbé tetszett a könyv. Most újra olvasva valahogy jobban bejött, jobban értékeltem a lelki finomságokat. Négy és fél.

Régi Köztársaság, Köztársaság Fénykora, vagy a Skywalker kora utáni időszak lenne jó animációban.