Darth Revan9

Erre gondoltam konkrétan:

Érdekes lista, bár nem sokat lehet kihámozni belőle még.

Ilyen borítócsrére se volt még példa.

Látom nem csak bennem fogalmazódnak meg ezek az érzések.

Gratula Karrde!

Nagyon jó kép.

Én már láttam arra példát, hogy valaki szerette a prequelt, de aztán az EP3 bemutatója után beállt a fújolók sorába.

Vajon a rohamosztagosok is klónok lesznek, vagy már besorozottak? Esetleg más típusú klónok?

A TCW nem állított a tetejére olyan sok mindent. Kb olyan 75%-ban figyelembe is vették az EU-t.

Már voltak ezek. Szerintem tipikus példája az agyatlan fikázásnak. A vak vezet világtalant legjobb esete.

Már most is vannak, akik követik. Akik Martin-hoz hasonló olvasmányélményre vágynak olvassanak Greg Keyes-t, Joe Abercrombie-t, Mark Lawrence-t. Állítólag még David Farland is ebbe a körbe tartozik (nem tudom miért, szerintem egyáltalán nem követi a Martin féle low fantasy vonalat, teljesen más) De még mindig él sok más vonal és stílus is. Meg aztán vannak logo-s fantasy világok is, melyek közül sokat megszerttem az elmúlt években. Nem hinném, hogy a közeljövőben a Martin-féle újító vonal mindent ki tudna szorítani 100%-ban. Mire ez bekövetkezik, addigra szerintem én már a föld alatt leszek.

Ez az úgynevezett high fantasy ( Martin esetében low fantasy ) sorozatok átka. Az adott író kigondol egy nagyszabású, gigantikus történetet, az anyag bővül, csak bővül, aztán már hihetetlen méretűre duzzad. Példa Robert Jordan. Az Idő Kereke sorozatot ő eredetileg 5-6 kötetesre tervezte, aztán lett belőle 14 könyv + egy előzmény regény. De ilyen esetekkel küzködött tudtommal Terry Goodkind és Steven Erikson is. Most, hogy olvastam Martin elképzeléseit, azt kell, hogy mondjam, hogy ha maradt volna az eredti elképzeléseinél jobban tetszett volna a dolog. Érdekesség: Robert Jordan és George Martin nagyon jó barátok voltak (Jordan már évekkel ezelőtt meghalt). Martin annak idején megmutatta Jordan-nek a készülő Tűz és Jég Dalát, állítólag nem merte kiadni, mert úgy gondolta az emberek nem lennének vevők ilyenre. Jordan biztatta, hogy igen is adja ki, aztán Martin is örült, hogy ekkora sikert aratott.

Scwarzi ne játszon már Terminatort. Nevetséges lenne. Inkább akkor már ember legyen.

Nagyon tetszik. Na, számomra ez az igazi fantasy.

A KotOR 3 és TOR témához. Én úgy tudom elhangzott olyan kijeklentés, hogy a TOR nem egyszerűen a KotOR 3, hanem a KotOR 3-12, mert nagyon sok történetet pakoltak bele. A Revan írása közben Karpyshyn felhasználta a tervezett KotOR 3 történetének anyagait, mert úgy informálták, hogy nem lesz KotOR 3.

Ez a eléggé a Legacy of the Force-ra emlékeztet. Szerintem is kamu.

Őszintén szólva hidegen hagy. Az első és a második Battlefront is az elején még jó volt, de aztán hamar ráuntam mindkettőre.

Tegnap megint nem az Ahsoka szál befejezése volt, hanem az előtte lévő rész.

Nem tudom, de szerintem attól függ hogy melyik kiadásra kötnek szerződést.

Boldog névnapot Ody!

Nézőpont és egyéni ízlés kérdése, hogy mi a jó. Van amikor bejön az újító szellem nálam is, (Pl: Star Wars) de van amikor nem Pl. fantasy, de még ekkor se mindig. Olvastam a Lovagok és királyok trilógiát, amely szintén kissé realista volt, ott is a Tűz és Jég dalához hasonló háború szaggatta az adott királyságokat, kevesebb volt benne a mágia. (Habár ez is alapvetően fajgazdag és mágia gazdag világban játszódik, csak a trilógia eseményeink színtere, az Ayvar-szigetekre ez nem jellemző) Mégis életem egyik legnagyobb olvasmányélményét nyújtotta. Volt benne fájdalom, keserűség, és dráma is, de ugyanakkor hősiesség és nem volt semennyire frusztráló, idegesítő, mint mondjuk Martin művei. De az esetek többségében az én lelki világom igényli, hogy az adott történet végén a hős, vagy hősök még ha sok áldozat és dráma után is, de elnyerjék méltó jutalmukat, valamint, hogy viszonylag pozitív legyen a végkimenetel. Felőlem meghalhat pár jó szereplő is a konfliktus és a cselekmény miatt, de ilyen sok, mint a Tűz és Jég dalában. Ennek a sok szereplő elhalálozásnak is megvolt a maga negatív hatása rám nézve, mert Összességében ilyen tömény realizmust, árnyalt ábrázolást, ilyen töménytelen gonoszságot, ilyen huzamos ideig, ilyen hosszú formában fantasyben nem tudok elviselni. Miért lenne szűk látókörű? Csak azért, mert fantasy-ben az esetek 80%-ban igénylem a pozitív végkimenetelt? Számomra, fantasy esetében ilyen töménytelen realizmussal, ilyen árnyalt ábrázolás és ennyi gonoszság már nem fér bele ilyen nagy terjedelemben. Történelmi téma. A történelem egyáltalán nem a fantasy szülötte, mert vannak források, létezik a történelemben forráskritika, forrásösszevetés. Persze van a történelmi regényekben fikció is, de a történelmi könyveknél más elvárásaim vannak, ott például nem akarok varázslatokról olvasni. A történelemben én a folyamatokat nézem és értékelem, nem pedig az irodalmi oldalát. Fantasy-hez. Olvastam pl. a Pókkirálynő Háborúját, a Vezeklő Papnőt, a Sötétpenge Malus sorozatokat is. Velejéig romlott karakterek vannak a középpontban, akik egyéni céljaikért küzdenek, számtalan váratlan fordulattal megfűszerezve. Miért is tetszett? 1. Mert itt nem igazán vannak pozitív karakterek, szinte csak és kizárólag negatívabbak és az nem zavar, ha gonosz harcol gonosz ellen. Sőt, kifejezetten élvezem. (Az viszont zavar, ha sok pozitív és szerethető karakter állandóan elbukik, lásd Martin.) 2. Úgy éreztem ezen könyvek olvasása közben, hogy tényleg egy fantázia birodalomban vagyok, tele varázslatokkal, varázslatos ereklyékkel, rengeteg különleges fajjal és szörnnyel ( az említett regénysorozatok főszereplői nem is emberek), tehát nem volt hétköznapi. De ott vannak a klasszikus kedvenceim, a Drizzt regények, a Dragonlance könyvek, Warcraft regények, Eddings könyvei, Felix és Gotrek, ... stb, Ezekben szintén azt érzem, hogy igazi fantáziabirodalomban barangolok, tele mesés kalandokkal, hihetetlen kihívásokkal, fantasztikus, szerethető és kevésbé szerethető, egyszerű és összetett karakterekkel, fordulatokkal, és a lényeg, hogy nincs bennük az a martini realizmus, és túlzottan erős sötétség és gonoszság, többségüknek pozitív, vagy pozitívabb végkimenetele van. Bennük van az a mese, amit szeretek. Abban igazad van, hogy az a lényeg, hogy jól működjön a történet, a megteremtett világ. A fentebb kifejtettem, hogy számomra mikor és hogyan működik ez a fantasy-ben. Abban viszont nincs igazad, hogy ez szűk látókörűség. Minden ember egyén, mindenkinek más az ízlése, és mindenkinek mások az elvárásai sok mindenben. Tehát a történeteknél is az egyén saját maga határozza meg, hogy milyen történet és milyen formában működik, az ő egyéni ízlésének megfelelően. Ez nem szűk látókörűség, hanem egyéni megítélés, ízlés kérdése.

És ráadásul ez is 50% kedvezménnyel.

Várjuk a további fejleményeket.

Honor Among Thieves lesz a Han Solo regény címe, mely az Empire and Rebellion 2. kötete lesz.

Nagyon jó kép. Alig várom már a Hobbit folytatását.