Ody Mandrell

Gyorsan véget ért a második évad, de az általa vert hullámok még jó ideig velünk maradhatnak. Főleg annak fényében, hogy most egy évig nem lesz semmilyen új SW tartalom, így lesz idő még jobban elmerülni a témákban, kellően feldolgozni a látottakat. Az első etap meglepetése után, már edzett Andor nézőként is letaglózott az a dráma, ami az egész évadot jellemezte. Sok helyen nyomasztó, már-már disztopikus húrokat pengető mesterműt kaptunk. A jól sikerült karakterépítés meghozta gyümölcsét, melyet az utolsó hat részében mind egy szálig learat a sorozat. Nem hiába volt huszonnégy rész, amik ráadásul 40-50 percesek. Kijelenthetjük, hogy ilyen aprólékos építkezést nem sok korábbi SW sorozat tud felmutatni, amire valljuk meg, az évadonkénti nyolc rész nem is igazán nyújt lehetőséget. Persze egy Ahsokánál vagy Obi-Wannál volt mire építkezni, az Andor azonban szinte teljesen új karakterekkel operált. Ami viszont a sorozat legnagyobb érdeme a szememben, hogy a Birodalom terrorja végre teret kapott. Magát a rendszert látjuk működés közben, ráadásul az egész galaxisra vetítve, amire korábban nem volt példa. A sok szegmens, emberi sorsok és drámák, mind-mind olyan alapot adnak a klasszikus trilógia filmjeinek, ami korábban csak a képzeletünkben létezhetett. Azok a filmek inkább szólnak Darth Vader megtérésről, mint a Birodalom államszintű működéséről. Addig nem is gondoltam, hogy erre ilyen nagy szükség van, amíg el nem készült az Andor. Szót kell ejtenem a sorozat jelentőségéről is a Star Wars univerzumban, mert már kezdenek felbukkanni olyan vélemények, melyek elszakadni látszanak a valóságtól. Az Andor mindannak az ellentéte, amiért George Lucas-t világéletében kritizálták: nem tud írni, rendezni, gyenge a színészi játék. Attól most tekintsünk el ezek mennyire valósak, de az vitathatatlan, hogy a sorozat talán a legjobban megírt és összerakott Star Wars alkotás. De csak ez számítana? Szerintem nem. Nagy biztonsággal kijelentem, hogy Lucas sose készített volna ilyen sorozatot. A Star Wars ugyanis családi élmény, papa-mama-gyerekek szórakozása. Az Andor nem ilyen. Felnőtteknek szóló, noir-kém thriller. Ezáltal viszont pont azokat zárja ki az élvezetből, akik eleve is a célpontjai voltak ennek az univerzumnak: a gyerekeket. Ha én tíz évesen az Andort látom először, biztos nem leszek rajongó. Valószínűleg gyorsan hagytam volna a francba. Az SW alapvetően egy mese, ami szerencsére egyre tágabb mederben hömpölyög, de nem volna jó, hogy egyetlen stílus eluralná. Az Andor kétségtelenül az egyik ékkő, de maradjon csak meg a mesés stílus mellett, esetleg vegyítve a kettőt, de semmiképp azt kiváltva. A Star Wars ereje mindig abban rejlett, hogy széles spketrum mentén mozgott, így mindenki megtalálta benne a maga kedvencét. Arról nem is beszélve mennyire egyhangúak lennének az egy kaptafára készült művek. Természetesen ezek nem a sorozat ellen szólnak, hiszen az zseniális lett! A Birodalom kora megérdemelt egy ilyen alkotást, ami a legendás látványelemek mellett immár történetileg is hatalmas súlyt és mélységet kapott. Köszönjük meg ezt Gilroy-nak és csapatának, hozzá téve, hogy visszavárjuk!

Isten éltessen sokáig bennteket, @Donát és @tomcsi80!

Cassian a sorozatban is ölt embereket ha nem volt más lehetősége, szóval ez nem újdonság.

Vel biztos jobban érzi magát, ő eleve rühellte a chandrilai szokásokat. Nekem is ez jön be, hogy nincsenek elszeparálva a közkatonától, így még inkább érezni az egységet közöttük. Származás nem számít, csak a cél.

Ez a kép jól kifejezi mit adott fel Mon és Vel a lázadásért.

Tiltja a narratíva.

Remélem a youtube hater csatornák erről is csinálnak videót....

Hazafelé a vonaton ürességet éreztem. Arra gondoltam itt az SW vége, teljes a SAGA, mi lesz most?

Emlékszel még mekkora flash volt első nézésre???? Turegga, te és én hajnalban újra néztük! Zseniális volt.

Vak tyúk is talál szeget feeling.

Talán abban a szituációban kicsit le is nézte kicsit Luthent? Előjött a birodalmi ego. Az egyébként érdekes, hogy a Partagaz által beígért előléptetés, vagy karrier elmaradt. Legalábbis semmi nem utal arra, hogy Dedra feljebb került volna a ranglétrán.

Teljessé vált a guide.

Itt is elkészült a teljes guide.

Elkészült a leteljes guide!

Tom Bissell megerősítette, hogy Luthen és Kleya első terrortámadása Palpatine miatt volt a Naboo-n. Az uralkodó szülőbolygóján akartak először lecsapni, amit jelzés értékűnek szántak.

Garragher szerint be akarta adni csak lecsúszott.

Érdekes, hogy Dedrában fel se merült Luthen drasztikus lépése, pedig a tőrt még a kezébe is adta.

Az már súrolta a horrort. Nyitott szemmel, kitört nyakkal... Egyébként én se sajnáltam. Törtető kis pondró volt. Egy újabb tag a BBI halálmenetébe.

Paot se irigylem, amikor le kell írnia a teljes nevét. Paodok'Draba'Takat Sap'De'Rekti Nik'Linke'Ti' Ki'Vef'Nik'NeSevef'Li'Kek

Nekem az jobban tetszik, hogy szipuzik. Az Andor után legalábbis erre tippelnék.

@Bomarr a Sith-ek árnyéka kimaradt?

Akkor már csak a IX van hátra? Én ősszel kezdek bele! Nagyon kíváncsi vagyok, bár csak mozgóképes tartalmakra fókuszálok majd.

Negyven évvel ezelőtt () láttam az Új Reményt először, és szinte hihetetlen, hogy még mindig az újdonság varázsával hat. Persze ezt önmagától nyilván nem érte volna el, kellett hozzá egy olyan zseniális sorozat és film, mint az Andor és a Rogue One. Az egész Andor-RO vonal mélyen depresszív, tele személyes tragédiákkal, önfeláldozásokkal, komoly erkölcsi dilemmákkal. A végén mintha ez sűrűsödne össze a Halálcsillag terveiben, és ezáltal válna az mindannak jelképévé, ami a Birodalomban rossz. Korábban sose fogtam fel igazán, mekkora jelentősége van a tervrajznak, most viszont tonnás súlyként nehezedik a filmre. Egy ütött-kopott kis droid a sivatag végtelenjében olyan dolgot hordoz magában, ami a galaxist is képes megváltoztatni. Megborzongat ahogy a galaxis legfontosabb tudását ilyen jelentéktelen környezetben ábrázolják. Ahogy ebbe a látszólag jelentéktelen keretbe kúsznak be a fontos szereplők, úgy helyeződik rájuk a hangsúly. Először Luke, aki ugye látszatra parasztfiú, de igazából sose volt az, majd színre lép Kenobi, akit nem kell bemutatni. Ők ketten jelzik, hogy itt már nagyobb hatalom kell a sikerhez, a kisember nem elég. Viszont nélkülözhetetlen, amivel legjobban a Halálcsillag elpusztításakor szembesülünk. Luke az Erővel talál célt ami nem sikerült volna Han, az egyszerű halandó segítsége nélkül (a többi pilótáról nem megfeledkezve természetesen), ami tisztelgés a korábbi "névtelen hősök" előtt. Han annak a vonalnak az örököse, amit az Andorban láttunk. Ami a legszembetűnőbb a filmmel kapcsolatban az a tónusváltás. Hajnal előtt a legnagyobb a sötétség -mondja a híres bölcsesség-, amit korábban mi is megtapasztaltunk. Remek, hogy pont itt kezd enyhülni a dráma, a feszültség, és hősi eposzba fordulni a hangulat. Ennek már a Star Wars főcímzene is megágyaz, és ahogy haladunk előre a történetben érezzük, hogy most végre akkorát csapnak a Birodalom pofájára, amekkorát már nagyon régóta várunk. A végén az ünnepség duplán felemelő, és amikor az ismerős taktusok mennek, sokkal több karakter nyakába képzeljük oda a kitüntetést. Az Erő honában biztos büszkék Luthen, Cassian és a többi lázadó hős. A Birodalom akart végső csapást mérni a Lázadókra, végül ő kapott mélyütést. Alig pár napig működött az űrállomás, melynek létrejöttéért népeket irtottak ki, emberek tömegeit pusztították el. A fő tanúság az, lehet bármilyen gonosz egy hatalom, amíg van aki kiáll az elnyomás ellen, addig az igazság mindig győzedelmeskedik!