Ody Mandrell

Szerintem is. Vagy ha akkor nem, esetleg pár év múlva Anakin legyakta volna az öreg lókötőt. A kiválasztottról beszélünk, szóval mindenképpen beteljesítette volna a jóslatot. Sidious Birodalma jó ha 1-2 évet élt volna és nem huszonakárhányat.

Engem azért nem zavarna Plaguies mert az elmondottak alapján magasan Palpatine felett állt. Vele nem igazán sérülne a hierarchia. Viszont az jogos kérdés, hogy hol volt az utóbbi cirka 80 évben?

Nekem is úgy tűnt utána az arckifejezése. Szinte várta a végleges változást ami el is érkezhetett benne. Neki az olyan lehetett mint Vader -nek megölni az Uralkodót, csak más előjellel.

Én veled vagyok Donát, nekem is nagyon bejön már. Igaz sokat is hallgatom és teljesen megfognak a témái.

Nekem továbbra is bejön Snoke. Nem érzem Palpatine pótléknak. A VIII -ban lesz kibontva ő is és mind az mire képes, mik a valódi céljai.

A fórumon ennél magasabb pénteki becslést adott meg a bennfentes srác. 49-51 millió.

Benne van a pakliban. Egyébként a pénteki becslés 49-51 millió.

Immár bő egy hete láthatjuk a magyarországi mozikban a Csillagok háborúja új felvonását, így elérkezett az idő, hogy az élmények leülepedése után véleményt formáljunk a VII. részről. Szerkesztőségünk tagjai közül engem ért a megtiszteltetés, hogy elsőként próbáljam meg összefoglalni és megosztani gondolataimat, amelyek természetesen teljesen szubjektívek lesznek és nyomokban spoilereket is tartalmaznak. A címet nem véletlenül kezdtem az “első benyomások” kifejezéssel, hiszen eddig csak kétszer láttam a filmet (mindkét alkalommal a 2D-s, feliratos változatot), ezért még bizonyára bőven akadnak olyan apróságok, amelyek felfedezésre várnak, ezáltal módosíthatják a véleményemet. In medias res alapon rögtön az elején leszögezném, hogy Az ébredő Erő – szerintem – egy jó film, sőt, egy nagyon jó film. Még tovább fokozva: egy nagyon jó, ízig-vérig Star Wars film. De egyszersmind kicsit árnyalnom is kell a képet: nagyon jó, de nem tökéletes. Még mielőtt részletesebben is kivesézném a miértjét, először essék pár szó a körülményekről, amelyek alapvetően kihatással vannak minden filmre, s ezek közül még egy Csillagok háborúja-produkció sem lehet kivétel. Röviden úgy is fogalmazhatnék: új kor, új feltételek és igények. Talán ez magyarázza meg a legjobban a klasszikus- és az előzménytrilógia atmoszférája közötti különbségeket, amely kiváló alapot ad a rajongóknak, hogy azon vitatkozzanak, melyik a jobb (illetve főként azon, hogy az I – III. epizód megérdemli-e a Star Wars-előtagot). Őszintén szólva ezeken a vitákon – második generációs rajongóként, azaz nem a klasszikus trilógián felnőve (igaz, azokat látva elsőként) – mindig is jót mosolyogtam, s most még érdekesebb látni, ahogy tovább bonyolódott a képlet a VII. rész megjelenésével, aminek a miliője igencsak eltér a két korábbi trilógiától. Tény, hogy sokkal közelebb áll a klasszikus(nak mondott) részekhez, amikre rengeteg alkalommal utal (kis túlzással élve: szolgalelkűen másolja az Egy új reményt), de hangulatában mégis más. Más, mert egyrészt ez az első Star Wars-film, amihez George Lucasnak semmi köze (apropó: bár sok esély nincs rá, kíváncsi lennék arra, Lucas vajon milyen történetet vázolt fel), másfelől pedig nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Disney egyik – ha nem a legfőbb – célját, a profitmaximalizálást, ami együtt járt azzal, hogy J.J. Abrams – aki a Star Trek világát alaposan felbolygatva újította meg a szériát – ezúttal biztonsági játékot játszott és az újítás lehetőségét meghagyta a következő részekre. Személy szerint nagyon bízom benne, hogy a most megágyazott történethez Rian Johnson és Colin Trevorrow (a VIII. és IX. részek rendezői) bátrabban fognak hozzányúlni. S ha már szóba került a történet, akkor talán ez az egyik kevésbé jól sikerült aspektusa a filmnek. Lehetetlen nem észrevenni a párhuzamot az Egy új reménnyel (s kisebb mértékben a Baljós árnyakkal), amivel önmagában még nem is lenne probléma. Annak már kevésbé örültem, hogy a mai szuperhősfilmes trendekhez igazodva szinte folymatosan pörög a kaland 135 percen keresztül, aminek megvan az a hátránya, hogy kissé felszínessé is válik az alkotás. S itt most elsősorban nem arra gondolok, hogy rengeteg kérdés maradt megválaszolatlanul (melyekre valószínűleg részben a kapcsolódó kiadványokban kapunk magyarázatot, s persze illik valami rejtélyt hagyni a következő filmekre is, amiken spekulálhatnak a rajongók), hanem arra, hogy kevésbé kapott mélységet a filmben bemutatott világ. S ez az oka, hogy – legalábbis érzésre, pontosan nem számoltam ki – sokkal kevesebb az olyan jelenet, amelyben nem az akció dominál, hanem kissé lenyugszanak a kedélyek és lehetőségünk nyílik elidőzni az apróságokon. Titkon bízom benne, hogy előbb-utóbb megjelenik majd egy 3-4 órás bővített változat, melyben ezek az elemek is sokkal hangsúlyosabb szerepet kapnak (ha már egyszer a rendező úgy nyilatkozott, hogy a filmet elsősorban a rajongóknak készíti). Még nem sikerült megbarátkoznom az új szuperfegyverrel, ami a két Halálcsillag erejét felülmúlva immár több bolygót képes egyszerre elpusztítani (nem lehetne kicsit fantáziadúsabb alternatívát kitalálni?), s a főgonosz Snoke (ábrázolása) kapcsán is vannak fenntartásaim. A rathtar-jelenet pedig sokkal inkább emlékeztetett egy másik sci-fire, mint a Csillagok háborújára. Talán a legnagyobb csalódást a zene okozta: John Williams ezúttal nem alkotott maradandót. Még a sokak által bírált előzménytrilógiához is fantasztikus új témákat írt (emlékszem, hogy A klónok támadása után napokig dúdoltam magamban az Across the Stars című szerelmi témát), viszont Az ébredő Erő zenéjét leginkább talán a szürke jelzővel tudnám jellemezni: a régi dallamok ritkán bukkannak fel, az újak közül pedig talán csak az utolsó jelenetsor zenei aláfestése alkotott igazán maradandót. Bizonyára sokan megvetnek érte, de úgy érzem, jobban járnánk, ha a kissé megfáradtnak tűnő Williams a VIII. rész előtt átadná valakinek a stafétát. Ami viszont abszolút pozitívum (főleg a kezdeti kételkedések után), az a főhősök új generációja. A sor elejére feltétlenül a sokak által előre lesajnált (és szidott) BB-8 kívánkozik, aki droid létére már első felbukkanásakor is igazán emberi tud lenni. Számomra – marketing ide, marketing oda – kétségkívül a kis “golyó” a film egyik legnagyobb sztárja. Szintén nagy hatással volt rám Rey karaktere és az őt megformáló Daisy Ridley játéka, aki a szemünk előtt vált egy “senkiből” az új reménnyé. Az FN-2187 sorszámú rohamosztagos pálfordulását bemutató John Boyega, illetve a vagány Poe Dameron szerepében feltűnő Oscar Isaac is meggyőző teljesítménnyel rukkoltak elő (már alig várom, hogy a VIII. részben hogy alakul tovább a sorsuk, illetve viszonyuk a női főhőssel), s az Erő világos, illetve sötét oldala között őrlődő Kylo Rent megformázó Adam Driver alakítása is hiteles volt, akinek egy új típusú gonoszt kellett megformáznia. A régiek közül Carrie Fisher és Mark Hamill – C-3PO-hoz és R2-D2-hoz hasonlóan – csak epizódszerepet kaptak (Leia megformálójának az életvitele miatt jelentősen mélyült a hangja, Luke pedig ugyebár meg se szólalt). Harison Ford hattyúdala viszont igazán emlékezetesre sikeredett: az idős Han Solo és – a külsőre megfiatalítottnak tűnő – Chewbacca párosa a klasszikus trilógia legjobb pillanatait idézte. S ha már itt tartunk, meglátásom szerint a készítőknek sikerült jól eltalálniuk a drámai, illetve a komikus jelenetek arányát, amiért feltétlenül dicséret illeti őket. Összességében – mint ahogy arra fentebb is utaltam – Az ébredő Erő méltó folytatása a Csillagok háborúja eddigi hat epizódjának, számos remek és néhány kevésbé jó (de rossznak egyáltalán nem nevezhető) elemmel, amely kijelölte az utat a következő filmek számára. Kíváncsian várom a történet folytatását, előbb azonban jöjjön a Zsivány-1. Teljes cikk megtekintése

A BD miatt kellene a nagy szám. Remélem most is alázzuk majd a többi keletit.

Igen, így helyes. Kíváncsi leszek nálunk mennyi lesz.

Van a filmben gonk droid.

A nemzetközi úgy ennyi, hogy a legtöbb országból csak 3 napi bevételről van adat.

Nekem is van olyan érzésem, hogy Snoke csak eszközként tekint az Első Rendre.

Az Index idén igazán egyedi módon emlékezett meg a Karácsonyról: a jól ismert bibliai történetet Csillagok háborúja figurákkal (illetve a filmekből kiollózott hangokkal) játszották el és osztották meg a nagyvilággal egy videó formájában, melyet alant tekinthettek meg: Teljes cikk megtekintése

Ez is lehet főleg annak fényében, hogy a Birodalom is miattuk bukott be... Ráadásul ha ehhez tényleg hozzá vesszük, hogy Kylo Solo fia akkor ennél erősebb utálat nem is kell.

Szerintem Hux azért rühelli Kylo -t mert az Solo fia. Az meg egy megrögzött Birodalminak olyan mint a vörös posztó. Sokszor van ilyen érzésem amikor közös jelenetük van.

Érdekességek a nemzetközi piacról. UK -ben egy hét alatt 82.9 millió dollárt hozott a film. A ROTS az egész szezon során (6 hónap) 72.8 -at... És ez csak egy példa. Szinte minden nagyobb piacról elmondható, hogy a film valami döbbenetesen jól kezdett.

A semmibevételt úgy értettem, hogy mintha nem is számított volna bele a reakciótokba.

Igen de akkor célozhat arra is, hogy már hallott róla pl. a tiszttől. Donát. A párbajt nem így kezdik, ott teljesen más a párbeszéd.

Vélhetően. Nagyobb valószínűséggel nem. Anakin nagyon is kellett Palpatine mellé hogy az legyen aki lenni akart.

Mikor mondja ezt?

Hagyjuk már ezt a kinek mit ír dolgot. Én felhoztam, hogy az én EPVII -es kritikámra a lőtéri kutya nem válaszolt? Na ugye... Olvastam amit írtál, de Dzséjt reagálásra késztetett írásra.

Szerintem ebből az is kijöhet konklúzióként, hogy a Skywalkerek miatt van ez az egész hajcihő már Anakin óta. Meg kell kerülni őket. Ezáltal a SAGA is ugrana egy szintet.

Szerintem életben hagyta. Kylo nem Vader. Valószínűleg így is van. Nekem is tetszene. Mikor is mondta ezt Snoke pontosan?

Legalább duplán lehet majd élvezni az élményt.