Bomarr

Ha nem országos akkor többet árt mint használ. Olaszoknál nagy hiba volt, hogy először csak Lombardiát zárták le, ami miatt rengetegen elkezdtek "menekülni" a régióból és sokan délre utaztak. Közben vitték magukkal a betegséget. Ha ma bejelentenék hogy csak Budapest és Pest megye lesz lezárva akkor a fél főváros kocsiba vágná magát és a hosszú hétvégére menne a Balcsira, vidéki rokonokhoz stb. Aztán jól megfertőznék az egész országot.

Igazából eddig a világháborúk, a válságok és a Föld lakosságának 3-5 százalékát kiirtó spanyol nátha után is egész jól mentek a mozik. Ez majd hogynem a legolcsóbb otthonon kivüli szórakozás.

Dettó igy vagyok. Ha már idén moziba lehet menni az egy nagy plusz lesz. De alapból arra számitok hogy majd csak jövőre tudok menni. A mozik lesznek az utolsók amiket hagynak kinyitni. Zárt tér ahol több mint egy óráig ülnek együtt az emberek. Strandra előbb megyünk.

Szerintem jól néz ki. Közben készülve a hosszúra nyúló karanténra a Resident Evil 7-et leszámitva fizikai hordozón az összes RE játékot megvettem ami PS4-re kijött

Kissé formabontó módon most egy olyan úticélról számolok be, amelyik inkább volt negatív élmény, mint pozitív. Arra a kérdésre, hogy visszamennék-e egyértelmű nem a válasz. Most Izraelről lesz szó. Előre leszögezném, hogy nem turistaként voltam itt, emiatt a leglátványosabb részeit az országnak (pl. Názáretet vagy Jeruzsálemet) nem láttam. Munka miatt voltam ott teljesen egyedül és időm nagy részében Tel-Avivban, illetve a Negev sivatag legnagyobb városában Beér-Sevában voltam. Azt ugye úgy tudja az ember, hogy Izraelben állandó háborús készültség van. Na de mit jelent ez a valóságban? Nos mivel 18 év fölött az állampolgárok (nők és férfiak egyaránt) több év katonai szolgálatot kell teljesítsenek ezért tele van katonákkal az ország. Érzésre olyan mintha minden 18 év körüli egyenruhában lenne. Megjegyzem: a katonák kifejezetten rendesek. Fiatalok, tehát lazák. Tudnak angolul és a tapasztalataim alapján szívesen útba igazítják a külföldieket. Nekem ha kérdésem volt akkor általában a legközelebbi katonához mentem. A rengeteg baka miatt a helyiek hozzá vannak szokva a fegyverek látványához. Egyszer amikor vonaton utaztam egy 5 éves forma gyerek ott játszott a puska csöve előtt. Ettől szerintem az átlag európai simán hülyét kapott volna, de nekik ez semmiség. Hát finoman szólva én viszont ehhez nem tudtam hozzászokni. Ugyanigy ahhoz se, hogy akárhova megyek állandóan különféle ellenőrzésekbe futok bele. Náluk a pályaudvarok is olyanok, mint nálunk a repterek. Mindent átvilágitanak. Ez az állandó készültség és maga a tény hogy folyamatosan emlékeztetnek rá, hogy bármelyik pillanatban történhet valami, azért eléggé eltudja cseszni az ember nyugalmát. Ráadásul a repterükön különösen nagyot szívtam. Amikor már mentem volna haza kiválasztottak fokozott ellenőrzésre. Kértek, hogy minden elektromos kütyüt vegyek ki a táskámból. Én a hülye fejemmel benne hagytam a diktafonomat. Na innentől teljesen rám cuppantak és úgy csináltak mintha valami terrorista vezér lennék. A reptér biztonsági főnöke csinált velem interjút, aztán többszörös motozáson estem át. Az egész procedúra rém kellemetlen volt és vagy bő fél óráig tartott. Ráadásul ezek a szerencsétlenek a jegyemet is elvesztették a nagy ellenőrzésben úgyhogy ezzel még külön bajom volt. Emlékszem ezután Ferihegyre belépni micsoda fantasztikus érzés volt. Egyébként is szeretek hazaérni, de ezután az itthoni reptér olyan volt mint a menyország. Csak mutattam a magyar útlevelem és már mosolyogva engedtek is tovább. Emlékszem ott aztán fokadkoztam is, hogy én többet sose megyek Izraelbe. Nade kicsit a közegről. Tel-Aviv a legcsúnyább város, ahol valaha életemben voltam. Minden túlzás nélkül mondom, hogy láttam észak-afrikai nyomortelepeket is amik hivogatóbbak és szebbek voltak, mint Tel-Aviv. Pedig nem feltétlenül egy szegény város. Vannak egész pofás parkjaik, meg érzésre mintha véletlenszerűen itt-ott lepottyantottak volna egy két kisuvickolt iroda negyedet is. A legszebb része igazából a tengerpart. Azt nem tudták elrontani. Ez volt a kilátás a szállodám ablakából: Ez meg az irodanegyedek egyike: De ahogy letértem egy kicsit az irodanegyedektől vagy a tengerparttól máris valami lepattant utcán kötöttem ki. Nem segít a köztereken, hogy a legtöbbje tisztán se lenne valami szép, így lelakva viszont rém elkeserítő ahogy kinéznek. Általában szeretem a kanyargós utcákat itt viszont a kacsakaringós, koszos utcák csak még szlömösebb hatást adnak a városnak. Általában szeretek idegen városokban sétálgatni, itt viszont inkább riasztó az egész. A képek nem tudom mennyire adják vissza ezt, de mindenesetre berakok ide kettőt: Beér-Seva azért egy fokkal ennél jobb volt. Ami ott érdekes volt, hogy az a város valami elképesztő mód terjeszkedik. Pár évtized alatt megduplázódott a lakosság száma. Ezt egy közeli dombról fotóztam: Csak egy esetben mennék vissza: ha Izrael egy európai típusú demokráciává változna és beköszöntene a Közel-Keletre a béke. De addig is, nekem ennyi elég volt.

Köszi a válaszokat Dzséjt! Szerencsére a CODE: Veronica megvan Playstation 4-en az online boltban. Mivel ilyen fontos sztori szempontból ezért meg is vettem. Legalább egy próbát teszek vele.

Resident Evil 3: Tényleg rövidebb, mint a második rész, de így is atomjó lett. Biztos, hogy még jó párszor újra fogom játszani, mert elképesztő hangulata és látványvilága van. A végső főellenség harcnál rendesen tátottam a szám. Közben a Resident Evil Zero-val is haladtam, de felfedeztem még egy dolgot, ami bosszant: az irányitás. Most egy templomban vagyok, ahol rám támadt egy óriási denevér. Igazából csak annyi lenne a dolgom hogy rácélozzak és lőjjek (gondolom én). De annyira retek nehéz célozni ebben a játékban hogy az csuda. Kicsit kezd tőle elmenni a kedvem pedig nagyon szeretném egybe látni az egész Resident Evil sorozatot. Egyébként ha szeretném tudni hogy mi történt az RE 3 után melyikbe fogjak bele? Resident Evil 4 vagy CODE: Veronica? Az utóbbi mennyire jó játék? Illetve a két Revelations-ről itt mik a vélemények?

A következő 1-2 hétben mindenképp végigtolom. Pláne hogy a PS boltban le is van árazva. Viszont most Sky-hoz hasonlóan én is a Resident Evil 3-at viszem. Akár csak az előző rész ez is lenyügőz. Úgy érzem hogy ezeknek a remake-eknek hála kész Resident Evil fan lettem. Régen csak az ötödik részt vittem végig, de most az egész világ nagyon megtetszett. Ezen felbuzdulva elkezdtem a Resident Evil 0-t is tolni. Elvileg ennek játszódik a legkorábban a története. Egy részről ez is leköt és alapvetően a hangulat elég jó, másrészt viszont most már emlékszem hogy régen mi bajom volt ezzel a szériával. Ez már ugye nem remake, csak simán felhúzták a grafikát HD-ra. De az összes gyerekbetegsége ott van a játékmenetnek: a fix kamerák miatt csomószor van hogy belépek egy szobába és gőzöm sincs mi van előttem. Hallom a zombi hangját, de hogy épp előttem áll vagy méterekre van tőlem arról fogalmam sincs. Az inventory iszonyat pici. Alig tudok magammal vinni valamit. Az külön idegölő, hogy menteni csak úgy lehet ha van nálam festékpatron az irógépekbe, ahol a mentést kell végezni. Az eleve pici helyből viszi fölöslegesen a helyet. Szóval a régifajta Resident Evilek továbbra se lesznek akkora kedvencek. Bár a Zéróval elvagyok. A vonatos részen túlvagyok és a kiképző központban most jutottam el a titkos alagsorba.

Úgy látom a karantént többen is videojátékozással töltjük Én most egy régi elmaradásomat pótoltam és kivittem a Rise of Tomb Raidert (a 2013-as "első részt" a maga idején kijátszottam). Jó volt, bár azért nem egy Uncharted.

Tudom ezzel a kisebbséghez tartozom, de nekem az AC sorozatban mindig épp a kerettörténet volt az a mi a legkevésbé tetszett. Ez az asszaszin-templomos harc engem sose érdekelt. Sokkal jobban tetszik az, hogy történelmi helyeken kalandozhatunk. Nekem pont azért is tetszett a Black Flag mert kicsit eltávolodott az alapötlettől. És ezért jött be nagyon az Odyssey is, ami a Black Flag után a második nagy kedvenc nálam.

Az AC3 tényleg tragikus, a Black Flag pedig nálam is személyes kedvenc.

Itt nálunk is kifejezetten komolyan veszik. Meg ahogy hallom a pesti belváros is kiürült.

Hiába erősödik a digitális értékesítés a játékeladások óriási része még mindig a fizikai lemezek eladásából jön be. Hiába brutál erős az online értékesítés mondjuk Amerikában vagy a briteknél, globális szinten tavaly jutottunk el oda a Playstationnél, hogy kb fele-fele volt a megoszlás a digitális és a fizikai értékesités között. És nem azért mert az emberek megszokásból nem akarnak váltani hanem mert sok helyen annyira gyenge a net, hogy az online játék vásárlás kifejezetten kényelmetlen. Na most egy Playstation exkluziv cimnél ez már csak azért is baj, mert eleve kisebb piacra lőnek. Csak azok vehetik meg a játékot akiknek van Playstationje. Ha most a járvány alatt kijönnek akkor viszont azok is kiesnek a vásárlói körből akik majd fizikai hordozón akarják megvenni. Persze van ahol opció a házhozszállitás de pont ahol erre komoly szükség lenne rá ez nem feltétlenül igaz.

Anno egyébként 2007-ben erről a közös londoni útról írtam ide a fórumba egy beszámolót. Kicsit talán túl bő lére van eresztve, de akit érdekel az alábbi linken eltudja olvasni a második napunkat amikor a várost jártuk. A képek sajnos már nem érhetőek el a bejegyzésben, illetve az idézőjelek, a kettős pontok és a vesszők egy része időközben kérdőjelekké alakult (gondolom a fórummotor lecserélése miatt):

A második beszámoló nálam Tunéziáról fog szólni. Még a 2000-es évek elején mentünk el oda családdal. Ez ugye még az "arab tavasz" előtt volt, tehát az ország masszivan diktatúra volt. Mi ebből nem sokat érzékeltünk. Szinte csak annyit, hogy eszement jó volt a közbiztonság. Mondták is nekünk, hogyha a táskánkat letesszük az utca közepére és egy nap múlva visszamegyünk akkor ugyanott fogjuk találni. Néha egyébként olyan volt mintha egy diktatúra paródiája lett volna az egész. Az "elnök" képe mindenütt ki volt rakva, de olyan szinten, hogy a fővárosban amikor elmentem az egyik közvécébe, akkor még a piszoár fölött is a diktátor képe lógott. Az elnöki palotát tilos volt lefotózni az utcán pedig óriási gépkarabéllyokkal járkáló katonákat is láttunk, ami azért szintén meglepett. A bazárokban az alkudozást nagyon komolyan veszik az árusok. Ha a portékát egyből kifizeted vérig sértődnek. Elvárás, hogy vevőként megpróbált lenyomni az árat. Először ez még jópofa egy idő után viszont fárasztó. Az ember nem akar állandóan szinpadias vitákba bonyolódni akárhányszor venni akar valamit. Pont az egyik bazárban esett meg, hogy miközben teljesen elveszettnek éreztük magunkat egyszer csak az egyik árus tört magyarsággal leszólitott minket. Kiderült, hogy Kecskeméten szerezte a diplomáját. Az üzletében egy magyar zászló is kivolt rakva. Vidéken érdekes szokás náluk, hogy a hentesek úgy hirdetik az árujukat hogy kiraknak egy friss döglött állatot az ajtó elé. Ha például egy teve van kilógatva akkor tevehúst lehet kapni. A szegénység jó nagy úgy hogy sok a kéregető. Volt egy gyerekcsapat, akinek odaadtam a golyóstollamat és láttam, hogy óriási szenzáció lett a dologból. Aki megkapta az büszkén mutatta a haverjainak hogy neki milye van. Az emberek alapvetően irtó kedvesek voltak, de akadt pár kivétel. Egyszer megjelent egy srác a kezén egy ragadozó madárral és elkezdett erősködni, hogy fotózkodjak vele. Persze pénzért. Nem volt nálam semmi, úgyhogy kértem, hogy menjen el, erre egy kicsit rám uszitotta a madarát. Az állat még meg is karmolt. Egy hetet a tengerparton voltunk egy hetet pedig egy körúton. Láttunk olyan "bennszülötteket" akik majdnem pont úgy élnek mint Owen bácsi és Beru néni. Olyan földbe ásott "házakban" éltek mintha a Tatooin-on laknának (nyilván nem véletlen az egybeesés, hisz az ep. 4 részben Tunéziában forgott). A legnagyobb élmény az volt, amikor a Szaharában tevegeltünk. Meglepő volt először mennyire instabilnak érződött az egész. A tevegelésről van egy képem. Mobillal levettem egy fotót az albumban. A fehér pólós-rövidgatyás lennék én. Furcsa volt a sivatagban, hogy a melegérzetet van, hogy csak növeli ha fúj a szél. Dzsippekkel aztán az Atlasz hegység lábához is elmentünk. Meg felkerestük Karthágó romjait. Pont itt Tunéziában esett meg velem, hogy istenesen lebetegedtem. Előre szóltak, hogy ne igyunk a helyi vízből, mert az európai ember szervezete azzal nem igen tud megbirkózni. Be is tartottuk az előírást. Csak hogy a körút során az egyik kis étteremben jeget is kértem a kólámba. Na ez volt a hiba. A jég ugyanis csapvizből volt. Utólag belegondolva nyilvánvalónak tűnik. Mi másból lett volna. Rá pár napra pokoli lázam lett, plusz hasmenés és hányinger is elkapott. Az volt a szerencse, hogy aznap egyébként se mentünk volna sehova. Miután kaptam egy gyógyszert hála égnek hamar -pár óra alatt- helyrejöttem. Tunéziáról pár jellemző kép a netről:

A "Blöff" és a "Ravasz, az agy és a két füstölgő puskacső" szenzációs tőle. Meg most az Úriemberek.

Most a forgatások is állnak úgyhogy szerintem gond nélkül tudják majd tolni azokat a filmeket amiket eredetileg jövő nyárra terveztek. Ez mekkora film lett! Pedig Ritchie filmjeitől újabban nem voltam elájulva. A Sherlock Holmes filmek szódával elmentek, a Revolver kínos volt, a Spíler egy harmatos verziója volt a régi jó filmjeinek, az UNCLE embere felejthető volt, az Artúr király legendája csalódás, az Aladdint meg öt perc után kikapcsoltam annyira borzasztó volt. De ez az Úriemberek ez egy nagy betűs FILM lett. Baromira bejött.

Kezdésnek akkor egy nagyon régi sztorit írnék. Még 1992-ben gyerekként voltam szülőkkel Sri Lankán, egy szigeten Indiától délre. Talán nem túlzás azt mondani, hogy kisiskolás koromnak egy meghatározó élménye volt. Még úgyis hogy néha sokkoló volt. A fővárosban Colombóban sosem látott szegénységgel szembesültünk. Nyomorékok kéregettek az utcán, egész nagy számban. És olyan szagok szálltak a levegőben hogy ahhoz hasonlót azóta se éreztem. Közben viszont az ország más részei meseszépek voltak. Az út szélén volt hogy láttunk elefántot ahogy fürdik a pocsolyában. Az óceánpartjuk mesés volt, a dzsungelben pedig egy félvak ürge felmászott egy fára és előttünk kihámozott egy kókuszdiót. Az egyik helyitől egy fa szobrot is vásároltunk amit mai napig féltve őrzünk. Az ország tele van óriási Buddha szobrokkal és kikötés hogy nem fordithatsz hátat nekik. Ha megpróbálsz elöttük fotózkodni és rosszul állsz akkor megjelenik egy helyi aki alaposan leszid. Van egy sziklahegyük Sigiriya, ahol kaptunk magunk mellé egy-egy helyi embert aki segített nekünk célba érni. Először nem értettem az egészet. Minek egy ember mindenki mellé aki ráadásul egy szavunk sem érti? Aztán ahogy mentünk fel a hegyre mindjárt világossá vált. Kiderült hogy nincsenek korlátok, a szikla viszont meredek. A helyi ürgék akadályozták meg, hogy leessünk. Beléjük lehetett kapaszkodni. Volt egy nagyszabású felvonulás is: a Perahera. Buddha egyik fogát viszik ilyenkor körbe egy óriási fesztivál keretében. Táncosok, kidiszitett elefántok vonulnak az utcán és a végén jött a legnagyobb elefánt aki a hátán hozta az "ereklyét". Ahogy véget ért az ünnepség rögtön elkezdett esni a monszun eső. Amikor beszálltunk egy közeli taxiba a sofőr nem értette min vagyunk meglepődve: "ahogy vége a Peraherának jön a monszun" - mondta. Voltunk teaültetvényen is a hegyekben és egy teknős farmon is az óceánpart mentén, ahol meghallgathattuk hogy a kerek tojásokban hogy motoszkálnak a kicsik. De a nagy kifejlett példányokat is kézbe lehetett fogni. Bár én azokat már nem birtam el. A csoportunkkal az akkori magyar szépségkirálynő és egy tévés stáb is jött, úgyhogy ha pár snitt erejéig is, de végül bekerültem egy dokumentumfilmbe is (de egyetlen totált se kaptam úgyhogy csak néha rohangálok a háttérben). Saját képeim nincsenek a gépemen úgyhogy csak a neten találtakból rakok be egyet-kettőt, amik úgy érzem hogy "tipikusak".

Pont holnap akarok belevágni úgyhogy remélhetőleg hamarosan bővebben is tudok róla értekezni. Ma viszont a Resident Evil 2 remake-jét vittem végig és szenzációs élmény volt. Anno mikor kijött az eredeti verzió még a 90-es évek végén, sokra nem jutottam vele. A hangulat tetszett de zavartak a fix kameraszögek, meg akkor nekem túl nehéz volt. Úgyhogy most játszottam végig először és hát mit ne mondjak, a legtöbb horror rendező tanulhatna a játék készitőitől. Úgy volt parás hogy közben a végére egészen monumentális is lett. A remake annyira tipp-topp lett, hogy le is pipálta a legtöbb friss játékot, ami manapság érkezik.

A Hollwood Reporter ezzel a címlappal jelent meg:

Szerintem érdemes neki adni egy esélyt, mert ez sokkal változatosabb lett, meg elég részletes háttér világot rittyentettek mögé. Ha olvassa az ember a bejegyzéseket meg a menetközben összeszedhető iratokat akkor kiderül hogy bonyolultabb a dolog annál hogy jönnek a démonok és kikell irtani őket. Kicsit olyan mintha a 2016-os Doom lett volna a tech demo és arra a motorra most felhúzták az "igazi játékot". Persze ettől még nem lett Doom 3, tehát lehet hogy neked igy se lesz nagy kedvenc, de az biztos hogy egyedi élmény tolni.

Hát a beszúrt cikkben annyi szerepel, hogy valami szakértő muksó szerint most hogy alacsony a Disney részvényárfolyama az Apple megvehetné a céget. De az Apple nem reagált a témában semmit. És igazából értelmetlen az egész hisz miért adná el magát a Disney egy válság közepén ráadásul pont az Applenek. Szóval a válasz röviden: nem.

Szerintem valószinübb, hogy a német számokat arra lehet visszavezetni hogy rengeteg tesztet végeznek. Náluk például a kórházakon kivül akár autóban ülve is beparkolhatsz valamelyik mobil tesztközpontba és kiküldik az eredményt. A jelenlegi tudásunk alapján a német halálozási arány közelebb van a reálishoz. Például egy olasz faluban leteszteltek mindenkit és kiderült, hogy a betegek felének semmilyen tünete nem volt. De az olaszoknál ezt csak egy faluban csinálták meg. Az ilyen betegek a legtöbb országban sose kerülnek be a statisztikába de Németországban be tudnak kerülni. Más országokban azért lehet nagyon magas a halálozási arány mert ahogy nálunk is: már eleve csak akkor csinálnak tesztet ha komoly gyanúja áll fent hogy baj van.

Közben olaszoknál már szinte biztos, hogy szombat óta beindult a tetőzés. A legfrissebb adat a legutóbbi napra 5210 új esetről számol be. De a legmeglepőbb Németország. Ott is úgy tűnik hogy tetőzik, pedig ők nemrég szigoritottak csak. Kicsit korainak tűnik, de múlt hét péntek óta (akkor érték el a csúcsot a napi új esetszámban) leállt az exponenciális növekedés és ingadozásokkal de beindult egy csökkenés. Most olyan mintha a német lakosság megelőzte volna a kormányzatot és már akkor extrém módon elkezdtek figyelni amikor ezt még nem is várták el tőlük. Ez most persze csak egy tipp. Majd utólag kiderül mit csináltak. De egyelőre az ő adataik is nagyon biztatóak. Ráadásul náluk a halálozási arány döbbenetesen alacsony.

Igen én is azt látom hogy múlt hét vége óta nagy az üresség mindenfele. Ráadásul több helyen -például ahol lakom- a helyi vezetés saját szakállra már elkezdett szigoritani. Ez sokat segíthet.