Bomarr

Resident Evil 3: Tényleg rövidebb, mint a második rész, de így is atomjó lett. Biztos, hogy még jó párszor újra fogom játszani, mert elképesztő hangulata és látványvilága van. A végső főellenség harcnál rendesen tátottam a szám. Közben a Resident Evil Zero-val is haladtam, de felfedeztem még egy dolgot, ami bosszant: az irányitás. Most egy templomban vagyok, ahol rám támadt egy óriási denevér. Igazából csak annyi lenne a dolgom hogy rácélozzak és lőjjek (gondolom én). De annyira retek nehéz célozni ebben a játékban hogy az csuda. Kicsit kezd tőle elmenni a kedvem pedig nagyon szeretném egybe látni az egész Resident Evil sorozatot. Egyébként ha szeretném tudni hogy mi történt az RE 3 után melyikbe fogjak bele? Resident Evil 4 vagy CODE: Veronica? Az utóbbi mennyire jó játék? Illetve a két Revelations-ről itt mik a vélemények?

A következő 1-2 hétben mindenképp végigtolom. Pláne hogy a PS boltban le is van árazva. Viszont most Sky-hoz hasonlóan én is a Resident Evil 3-at viszem. Akár csak az előző rész ez is lenyügőz. Úgy érzem hogy ezeknek a remake-eknek hála kész Resident Evil fan lettem. Régen csak az ötödik részt vittem végig, de most az egész világ nagyon megtetszett. Ezen felbuzdulva elkezdtem a Resident Evil 0-t is tolni. Elvileg ennek játszódik a legkorábban a története. Egy részről ez is leköt és alapvetően a hangulat elég jó, másrészt viszont most már emlékszem hogy régen mi bajom volt ezzel a szériával. Ez már ugye nem remake, csak simán felhúzták a grafikát HD-ra. De az összes gyerekbetegsége ott van a játékmenetnek: a fix kamerák miatt csomószor van hogy belépek egy szobába és gőzöm sincs mi van előttem. Hallom a zombi hangját, de hogy épp előttem áll vagy méterekre van tőlem arról fogalmam sincs. Az inventory iszonyat pici. Alig tudok magammal vinni valamit. Az külön idegölő, hogy menteni csak úgy lehet ha van nálam festékpatron az irógépekbe, ahol a mentést kell végezni. Az eleve pici helyből viszi fölöslegesen a helyet. Szóval a régifajta Resident Evilek továbbra se lesznek akkora kedvencek. Bár a Zéróval elvagyok. A vonatos részen túlvagyok és a kiképző központban most jutottam el a titkos alagsorba.

Úgy látom a karantént többen is videojátékozással töltjük Én most egy régi elmaradásomat pótoltam és kivittem a Rise of Tomb Raidert (a 2013-as "első részt" a maga idején kijátszottam). Jó volt, bár azért nem egy Uncharted.

Tudom ezzel a kisebbséghez tartozom, de nekem az AC sorozatban mindig épp a kerettörténet volt az a mi a legkevésbé tetszett. Ez az asszaszin-templomos harc engem sose érdekelt. Sokkal jobban tetszik az, hogy történelmi helyeken kalandozhatunk. Nekem pont azért is tetszett a Black Flag mert kicsit eltávolodott az alapötlettől. És ezért jött be nagyon az Odyssey is, ami a Black Flag után a második nagy kedvenc nálam.

Az AC3 tényleg tragikus, a Black Flag pedig nálam is személyes kedvenc.

Itt nálunk is kifejezetten komolyan veszik. Meg ahogy hallom a pesti belváros is kiürült.

Hiába erősödik a digitális értékesítés a játékeladások óriási része még mindig a fizikai lemezek eladásából jön be. Hiába brutál erős az online értékesítés mondjuk Amerikában vagy a briteknél, globális szinten tavaly jutottunk el oda a Playstationnél, hogy kb fele-fele volt a megoszlás a digitális és a fizikai értékesités között. És nem azért mert az emberek megszokásból nem akarnak váltani hanem mert sok helyen annyira gyenge a net, hogy az online játék vásárlás kifejezetten kényelmetlen. Na most egy Playstation exkluziv cimnél ez már csak azért is baj, mert eleve kisebb piacra lőnek. Csak azok vehetik meg a játékot akiknek van Playstationje. Ha most a járvány alatt kijönnek akkor viszont azok is kiesnek a vásárlói körből akik majd fizikai hordozón akarják megvenni. Persze van ahol opció a házhozszállitás de pont ahol erre komoly szükség lenne rá ez nem feltétlenül igaz.

Anno egyébként 2007-ben erről a közös londoni útról írtam ide a fórumba egy beszámolót. Kicsit talán túl bő lére van eresztve, de akit érdekel az alábbi linken eltudja olvasni a második napunkat amikor a várost jártuk. A képek sajnos már nem érhetőek el a bejegyzésben, illetve az idézőjelek, a kettős pontok és a vesszők egy része időközben kérdőjelekké alakult (gondolom a fórummotor lecserélése miatt):

A második beszámoló nálam Tunéziáról fog szólni. Még a 2000-es évek elején mentünk el oda családdal. Ez ugye még az "arab tavasz" előtt volt, tehát az ország masszivan diktatúra volt. Mi ebből nem sokat érzékeltünk. Szinte csak annyit, hogy eszement jó volt a közbiztonság. Mondták is nekünk, hogyha a táskánkat letesszük az utca közepére és egy nap múlva visszamegyünk akkor ugyanott fogjuk találni. Néha egyébként olyan volt mintha egy diktatúra paródiája lett volna az egész. Az "elnök" képe mindenütt ki volt rakva, de olyan szinten, hogy a fővárosban amikor elmentem az egyik közvécébe, akkor még a piszoár fölött is a diktátor képe lógott. Az elnöki palotát tilos volt lefotózni az utcán pedig óriási gépkarabéllyokkal járkáló katonákat is láttunk, ami azért szintén meglepett. A bazárokban az alkudozást nagyon komolyan veszik az árusok. Ha a portékát egyből kifizeted vérig sértődnek. Elvárás, hogy vevőként megpróbált lenyomni az árat. Először ez még jópofa egy idő után viszont fárasztó. Az ember nem akar állandóan szinpadias vitákba bonyolódni akárhányszor venni akar valamit. Pont az egyik bazárban esett meg, hogy miközben teljesen elveszettnek éreztük magunkat egyszer csak az egyik árus tört magyarsággal leszólitott minket. Kiderült, hogy Kecskeméten szerezte a diplomáját. Az üzletében egy magyar zászló is kivolt rakva. Vidéken érdekes szokás náluk, hogy a hentesek úgy hirdetik az árujukat hogy kiraknak egy friss döglött állatot az ajtó elé. Ha például egy teve van kilógatva akkor tevehúst lehet kapni. A szegénység jó nagy úgy hogy sok a kéregető. Volt egy gyerekcsapat, akinek odaadtam a golyóstollamat és láttam, hogy óriási szenzáció lett a dologból. Aki megkapta az büszkén mutatta a haverjainak hogy neki milye van. Az emberek alapvetően irtó kedvesek voltak, de akadt pár kivétel. Egyszer megjelent egy srác a kezén egy ragadozó madárral és elkezdett erősködni, hogy fotózkodjak vele. Persze pénzért. Nem volt nálam semmi, úgyhogy kértem, hogy menjen el, erre egy kicsit rám uszitotta a madarát. Az állat még meg is karmolt. Egy hetet a tengerparton voltunk egy hetet pedig egy körúton. Láttunk olyan "bennszülötteket" akik majdnem pont úgy élnek mint Owen bácsi és Beru néni. Olyan földbe ásott "házakban" éltek mintha a Tatooin-on laknának (nyilván nem véletlen az egybeesés, hisz az ep. 4 részben Tunéziában forgott). A legnagyobb élmény az volt, amikor a Szaharában tevegeltünk. Meglepő volt először mennyire instabilnak érződött az egész. A tevegelésről van egy képem. Mobillal levettem egy fotót az albumban. A fehér pólós-rövidgatyás lennék én. Furcsa volt a sivatagban, hogy a melegérzetet van, hogy csak növeli ha fúj a szél. Dzsippekkel aztán az Atlasz hegység lábához is elmentünk. Meg felkerestük Karthágó romjait. Pont itt Tunéziában esett meg velem, hogy istenesen lebetegedtem. Előre szóltak, hogy ne igyunk a helyi vízből, mert az európai ember szervezete azzal nem igen tud megbirkózni. Be is tartottuk az előírást. Csak hogy a körút során az egyik kis étteremben jeget is kértem a kólámba. Na ez volt a hiba. A jég ugyanis csapvizből volt. Utólag belegondolva nyilvánvalónak tűnik. Mi másból lett volna. Rá pár napra pokoli lázam lett, plusz hasmenés és hányinger is elkapott. Az volt a szerencse, hogy aznap egyébként se mentünk volna sehova. Miután kaptam egy gyógyszert hála égnek hamar -pár óra alatt- helyrejöttem. Tunéziáról pár jellemző kép a netről:

A "Blöff" és a "Ravasz, az agy és a két füstölgő puskacső" szenzációs tőle. Meg most az Úriemberek.

Most a forgatások is állnak úgyhogy szerintem gond nélkül tudják majd tolni azokat a filmeket amiket eredetileg jövő nyárra terveztek. Ez mekkora film lett! Pedig Ritchie filmjeitől újabban nem voltam elájulva. A Sherlock Holmes filmek szódával elmentek, a Revolver kínos volt, a Spíler egy harmatos verziója volt a régi jó filmjeinek, az UNCLE embere felejthető volt, az Artúr király legendája csalódás, az Aladdint meg öt perc után kikapcsoltam annyira borzasztó volt. De ez az Úriemberek ez egy nagy betűs FILM lett. Baromira bejött.

Kezdésnek akkor egy nagyon régi sztorit írnék. Még 1992-ben gyerekként voltam szülőkkel Sri Lankán, egy szigeten Indiától délre. Talán nem túlzás azt mondani, hogy kisiskolás koromnak egy meghatározó élménye volt. Még úgyis hogy néha sokkoló volt. A fővárosban Colombóban sosem látott szegénységgel szembesültünk. Nyomorékok kéregettek az utcán, egész nagy számban. És olyan szagok szálltak a levegőben hogy ahhoz hasonlót azóta se éreztem. Közben viszont az ország más részei meseszépek voltak. Az út szélén volt hogy láttunk elefántot ahogy fürdik a pocsolyában. Az óceánpartjuk mesés volt, a dzsungelben pedig egy félvak ürge felmászott egy fára és előttünk kihámozott egy kókuszdiót. Az egyik helyitől egy fa szobrot is vásároltunk amit mai napig féltve őrzünk. Az ország tele van óriási Buddha szobrokkal és kikötés hogy nem fordithatsz hátat nekik. Ha megpróbálsz elöttük fotózkodni és rosszul állsz akkor megjelenik egy helyi aki alaposan leszid. Van egy sziklahegyük Sigiriya, ahol kaptunk magunk mellé egy-egy helyi embert aki segített nekünk célba érni. Először nem értettem az egészet. Minek egy ember mindenki mellé aki ráadásul egy szavunk sem érti? Aztán ahogy mentünk fel a hegyre mindjárt világossá vált. Kiderült hogy nincsenek korlátok, a szikla viszont meredek. A helyi ürgék akadályozták meg, hogy leessünk. Beléjük lehetett kapaszkodni. Volt egy nagyszabású felvonulás is: a Perahera. Buddha egyik fogát viszik ilyenkor körbe egy óriási fesztivál keretében. Táncosok, kidiszitett elefántok vonulnak az utcán és a végén jött a legnagyobb elefánt aki a hátán hozta az "ereklyét". Ahogy véget ért az ünnepség rögtön elkezdett esni a monszun eső. Amikor beszálltunk egy közeli taxiba a sofőr nem értette min vagyunk meglepődve: "ahogy vége a Peraherának jön a monszun" - mondta. Voltunk teaültetvényen is a hegyekben és egy teknős farmon is az óceánpart mentén, ahol meghallgathattuk hogy a kerek tojásokban hogy motoszkálnak a kicsik. De a nagy kifejlett példányokat is kézbe lehetett fogni. Bár én azokat már nem birtam el. A csoportunkkal az akkori magyar szépségkirálynő és egy tévés stáb is jött, úgyhogy ha pár snitt erejéig is, de végül bekerültem egy dokumentumfilmbe is (de egyetlen totált se kaptam úgyhogy csak néha rohangálok a háttérben). Saját képeim nincsenek a gépemen úgyhogy csak a neten találtakból rakok be egyet-kettőt, amik úgy érzem hogy "tipikusak".

Pont holnap akarok belevágni úgyhogy remélhetőleg hamarosan bővebben is tudok róla értekezni. Ma viszont a Resident Evil 2 remake-jét vittem végig és szenzációs élmény volt. Anno mikor kijött az eredeti verzió még a 90-es évek végén, sokra nem jutottam vele. A hangulat tetszett de zavartak a fix kameraszögek, meg akkor nekem túl nehéz volt. Úgyhogy most játszottam végig először és hát mit ne mondjak, a legtöbb horror rendező tanulhatna a játék készitőitől. Úgy volt parás hogy közben a végére egészen monumentális is lett. A remake annyira tipp-topp lett, hogy le is pipálta a legtöbb friss játékot, ami manapság érkezik.

A Hollwood Reporter ezzel a címlappal jelent meg:

Szerintem érdemes neki adni egy esélyt, mert ez sokkal változatosabb lett, meg elég részletes háttér világot rittyentettek mögé. Ha olvassa az ember a bejegyzéseket meg a menetközben összeszedhető iratokat akkor kiderül hogy bonyolultabb a dolog annál hogy jönnek a démonok és kikell irtani őket. Kicsit olyan mintha a 2016-os Doom lett volna a tech demo és arra a motorra most felhúzták az "igazi játékot". Persze ettől még nem lett Doom 3, tehát lehet hogy neked igy se lesz nagy kedvenc, de az biztos hogy egyedi élmény tolni.

Hát a beszúrt cikkben annyi szerepel, hogy valami szakértő muksó szerint most hogy alacsony a Disney részvényárfolyama az Apple megvehetné a céget. De az Apple nem reagált a témában semmit. És igazából értelmetlen az egész hisz miért adná el magát a Disney egy válság közepén ráadásul pont az Applenek. Szóval a válasz röviden: nem.

Szerintem valószinübb, hogy a német számokat arra lehet visszavezetni hogy rengeteg tesztet végeznek. Náluk például a kórházakon kivül akár autóban ülve is beparkolhatsz valamelyik mobil tesztközpontba és kiküldik az eredményt. A jelenlegi tudásunk alapján a német halálozási arány közelebb van a reálishoz. Például egy olasz faluban leteszteltek mindenkit és kiderült, hogy a betegek felének semmilyen tünete nem volt. De az olaszoknál ezt csak egy faluban csinálták meg. Az ilyen betegek a legtöbb országban sose kerülnek be a statisztikába de Németországban be tudnak kerülni. Más országokban azért lehet nagyon magas a halálozási arány mert ahogy nálunk is: már eleve csak akkor csinálnak tesztet ha komoly gyanúja áll fent hogy baj van.

Közben olaszoknál már szinte biztos, hogy szombat óta beindult a tetőzés. A legfrissebb adat a legutóbbi napra 5210 új esetről számol be. De a legmeglepőbb Németország. Ott is úgy tűnik hogy tetőzik, pedig ők nemrég szigoritottak csak. Kicsit korainak tűnik, de múlt hét péntek óta (akkor érték el a csúcsot a napi új esetszámban) leállt az exponenciális növekedés és ingadozásokkal de beindult egy csökkenés. Most olyan mintha a német lakosság megelőzte volna a kormányzatot és már akkor extrém módon elkezdtek figyelni amikor ezt még nem is várták el tőlük. Ez most persze csak egy tipp. Majd utólag kiderül mit csináltak. De egyelőre az ő adataik is nagyon biztatóak. Ráadásul náluk a halálozási arány döbbenetesen alacsony.

Igen én is azt látom hogy múlt hét vége óta nagy az üresség mindenfele. Ráadásul több helyen -például ahol lakom- a helyi vezetés saját szakállra már elkezdett szigoritani. Ez sokat segíthet.

Remélem ők is tudják mennyivel rosszabb és alulfinanszirozottabb a magyar egészségügy mint mondjuk az észak-olasz és tudják hogyha hasonló történne mint ott az nálunk jó eséllyel csúnyábban nézne ki. Nem is kicsit. Remélem legkésőbb jövő hét közepére elkezdenek szigoritani.

A vicc az hogy ha pár haláleset után szigorú kijárási tilalom jött volna viszonylag hamar túlestünk volna az egészen. Helyette most ha jól értem várnak egy bizonyos halálozási vagy megbetegedési számot és majd akkor jönnek a szigorúbb intézkedések. Mivel addig viszont tud terjedni a betegség igy a lefolyás vagyis a kilábalás is hosszabb ideig tart majd valószinüleg. És a végén a halottak száma is magasabb lesz. Azért remélem nem az lesz mint Olaszországban ahol az országos zárlatra addig vártak amig a napi halálesetek túllépték a 100-at.

Dél-Koreában pont ezt csinálták. Teszteltek mint az örült és megfogták a járványt. Ezt az utat Európában jószerivel senki nem követi. Itt inkább a karanténokban hisznek, ami annyiból jogos hogy gyakorlatilag már minden országban annyira elterjedt a betegség, hogy pusztán tesztekkel nem lehet nyomon követni a terjedést. Viszont a több teszt akkoris segitene abban hogy a tünetmentes betegek külön figyeljenek magukra, tehát még vásárolni se menjenek el inkább valaki más vásároljon helyettük és akkor nem lenne annyi terjesztője a virusnak. A szakértők körében van egy népszerű cikk. Ez itt: https://medium.com/@tomaspueyo/coronavirus-act-today-or-people-will-die-f4d3d9cd99ca Itt az ürge úgy számol, hogy ahol már van egy halál eset ott valószinüsithetően 800 megbetegedés van már. Nyilván nagy a hibalehetőség de statisztikai alapon az a sanszos, hogy Magyarországon március 15-én értük el a 800-at a valós betegszám terén. Azóta ez a szám exponenciálisan nőhetett. Tehát most már 5-6 ezernél járhat a valós betegszám ha nem többnél. És amig nincs teljes karantén mint az olaszoknál, a franciáknál meg a többieknél addig ez nőni fog. Pár nap és már tizezer fölött lesz a betegszám. Legalábbis ez a valószinü.

Egyszer a poén kedvéért beöltözött Ahsokának. Akkor igy nézett ki (elvileg ami rajta van smink/ruha az amatőr cucc, nem profik csinálták):

Rendezett ő Kémkölyköket meg "Cápasrác és lávalány kalandjai"-t is, szóval azért ő elég rugalmas Egyébként Ashley irásából nekem úgy tűnik, hogy nem örül túlságosan neki hogy kihagyták. Legalábbis fura, hogy külön kiemelte, hogy élőszereplős sorozatokat és TV-ket is vállal és az álma meg az hogy Ahsokát különféle formában életre keltse.

A halálozási adat nem mérvadó a tetőzés szempontjából, mert a megbetegedés észlelése és a halálozás között általában 14 nap telik el, tehát ha most tetőzik is a megbetegedés szám a halálozási adatok még akkoris kiugróan magasak lesznek még két hétig. Sőt valószinüleg új rekordok jönnek. Most először a megbetegedés számnak kell stagnália-csökkennie. Aztán ha ez igy van akkor április elején a halálozás is elkezdhet tartósan esni. Az hogy a valós fertőzés szám sokkal magasabb az mindenhol igaz. Azzal nem lehet mit kezdeni. Ettől még az hogy a meglévő tesztelési rendszer növekvő vagy csökkenő megbetegedés számot mutat még fontos. Elég jól mutatja hogy mennyi ember kénytelen az egészségügyhöz fordulni a problémáival.