Bomarr

Celebration Europe Kirándulás - 4.nap (A nap mottója: "Is this still the queue?") Mint minden este ezúttal is negyed kettőkor feküdtünk, s hét előtt keltünk? sajnos ezt az egyébként se sok alvási időt is megzavarta a felső szomszéd, aki úgy döntött, hogy egész éjszaka fel-alá fog járkálni. Egy normális szállodában persze nyugodtan megengedhet magának bárki efféle luxust, viszont itt óriási hangzavarral járt az ilyesmi, nagy bánatunkra. De azért sikerült reggel rendbe szedni magunkat, s hamarosan már készen is álltunk rá, hogy belevessük magunkat a második Celebration nap izgalmaiba. Érkeztünk után már egészen rutinosan mozogtunk az ExCel területén? szükség is volt rá, mert tudtuk: egy óránk van, hogy kiélvezzük a Hyperspace tagság nyújtotta előnyöket, s aztán betódul a tömeg. Pont ezért meg is terveztük ennek az egy órának a menetét? első utunk a Ralph McQuarrie albumok felé vezetett, ahol alaposan átlapozgattuk a mester képeit tartalmazó gyönyörű könyv-kiadást. Futó gondolatként, még az is felmerült bennünk, hogy megvegyük, de amint ránéztünk az árára (85 font) rögtön le is mondtunk róla. Eztán gyorsan megnéztük magunknak a bolti sorokat, ahol mindenféle SW-kütyüt magához vehetett az ember? fénykard-relikviákat, bábukat, könyveket? csak győzze az ember pénzzel. Futó pillantásokat ugyan már előző nap is tudtunk rájuk vetni, de akkor még csak mások hóna alatt vagy felett? most viszont kényelmesen átnézhettük a választékot? s bizony komolyan elkezdett minket foglalkoztatni a gondolat, hogy valamit vennünk kéne, ha másért nem is, de legalább emlékbe. Viszont, ami igazán szépen nézett ki, az már 100 font körül kezdődött. Pedig egy ilyen Yoda-bábut nagyon eltudtam volna magamnak képzelni És pár relikvia (remélem jól látszik az áruk ) Még R2-D2-s projectort is láttunk működés közben... persze őt is meglehetett volna venni, de gondolom mondanom sem kell, hogy ezt se a mi pénztárcánkhoz szabták S bár tudtuk, hogy tíz körül jön a tömeg, de ekkora ember-forgatagra álmunkban nem gondoltunk. Fél tizenegy körül a rendezvény területén alig lehetett mozogni. Volt, hogy a csarnok egyik végéből a másikba csak 15-20 perc alatt tudtunk eljutni? dél tájban már valósággal küzdeni kellett a helyért és az előremenetelért a középső részeken (a széleken azért szerencsére viszonylag normálisan lehetett közlekedni). Aki ekkor akart a Millenium Falconnál fotozkodni az legalább egy órát kellett várjon a sorára, de érdekes módon kígyózó sorok álltak a Brit Hadsereg standja előtt is. S ahol ekkora embertömeg jelenik meg ott bizony akarva-akaratlanul beindul az amortizáció: a nap közepén már feltűnően sok szemét volt mindenfelé; sokan, amolyan helyi ?csövesként? az útvonalak szélére telepedtek és ott kajáltak vagy pihentek. Mivel igen könnyen elveszthették egymást az emberek ilyen tömegben, így ki is lett jelölve a ?csarnokban? egy találkozási pont? ide kellett mennie mindazoknak akik elvesztették valamely hozzátartozójukat. És gondolom szükség is volt rá? én kétszer is láttam a szülei után síró kisgyereket? Minden valószínűség szerint a készítők nem számítottak rá, hogy ilyen óriási lesz az érdeklődés? legalább még egy csarnokot megkellett volna nyitni a rendezvénynek. Mindenesetre áldhattuk az eszünket, amiért előző nap már megnéztünk magunknak minden fontosabb kiállítást és standot, így nyugodtan mehettünk a programokra. Először a Fett család előadására ültünk be, ahol Jeremy Bulloch, majd a fiatal Bobát játszó Daniel Logan is tiszteletét tette. De mielőtt róluk beszélnék, had ejtsek pár szót Warwick Davisről, aki a rendezvény házigazdája volt, s aki az interjúk javát készítette? Mikor a Celeb előtt kiderült, hogy az ewok szerepéről ismert kisnövésü színész lesz a porondmester felmerült bennünk, hogy ez így nem lesz az igazi? talán Davisnek csak azért osztották ki ezt a titulust, hogy szerepelhessen? mondjuk úgy szánalomból. De minden ilyen kétségünk azonnal szertefoszlott, amint megláttuk Davist a színpadon. Ez a fazon szereplésre termett! Úgy ontja magából a poénokat és olyan természetesen adja elő magát, mint egy vérbeli showman. Tökéletes választás a házigazda címre! Nem egy olyan interjú volt, ahol az ő közbevetései, humorizálásai mentették meg az egész ?produkciót?? nade erről majd később. A ?Boba Fett? előadást Jeremy-vel kezdték aki egy okés figura: amolyan igazi veterán színész, aki szépen elsztorizgatott. Hogy feldobják a műsort levetítettek egy összeállítást a korábbi szerepeiből, ami nagyon jópofa volt? Jeremy úgy tűnt hosszú pályafutása alatt szinte minden létező zsáner-filmben szerepelt a kosztumös filmektől kezdve a családi drámákon keresztül a vígjátékokig. Jeremy a szinpadon: Eztán jött a már nem is annyira fiatal Logan: ő azért jól érezhetően izgult. Sok pótcselekvése volt: inget levett, vizet ivott, lábat rakosgatott, de összességében nagyon jól helyt állt. Azért nem lehet egyszerű egyik pillanatról a másikra sztárrá válni? ráadásul bírni az ilyen élő-szerepléseket, ahol azt is szokni kell, hogy a közönség egy része az előadás közben ilyen olyan oknál fogva egyszerűen kimegy (a legtöbb előadás alatt egyébként meglepően nagy volt a kimenő forgalom). Mindketten jók voltak? tényleg kár lett volna kihagyni őket. Ráadásul a rajongói kérdéseknél Krande is szóhoz jutott! Pedig már pont előtte kezdtük azt hinni SimonZ-vel, hogy a kérdéseket beépített emberek teszik fel? azért gondoltunk erre, mert minden kérdésnél a kivetítőn megjelent egy a taglalt témához illő kép is. De kiderült, hogy csak a technikusi team ilyen profi: Krande megkérdezte Logant, hogy milyen volt felvenni a klón-gyáras jelenetet, amikor a sok kis-klónt láthatjuk? s nem sokkal a kérdés után meg is jelent egy ide vágó kép a vásznakon. Logannak bizonyára jól esett a kérdés, mert szinte mindenki más az ?öreg Fettet? faggatta. Davis pedig külön meg is dicsérte Krande-t, hogy ilyen jót kérdezett. Az előadás végén levetítettek egy visszafogottan vicces 'Star What' filmecskét is, amiben a londoni embereket faggatták arról, hogy mit tudnak a Star Warsról? Egy kis Fett rajongó a nézők sorában: Eztán a Clone Wars előadásra mentünk, ahol Sansweet fogadta az érdeklődőket. Természetesen sok dicsérő szót szólt a jövőre induló sorozatról, de ami ennél is jobban megütötte a fülünket, az az hogy ?szeretettel vár mindenkit a következő Celebration Europe-on is?! Ugye nem titok, hogy először a CelEu csak egy ideiglenes dolognak lett szánva: sokáig úgy volt, hogy csak Los Angelesben lesz ?ünnepség?, de aztán úgy döntöttek , hogy legyen egy Európában is? s ahogy már fentebb is említettem: szinte kizárt, hogy a szervezők számítottak volna ekkora érdeklődésre. Alaposan alábecsülték az európai rajongói bázist, s ez bizony könnyen azt eredményezheti, hogy a Celebration Europe-ok is rendszeressé válnak. Sansweet dicsérő szavai után aztán megnézhettünk egy CW-werkfilmet is, amit kifejezetten a CelEu számára készítettek, s ami ugyan kellően hangulatos volt (persze kiderült, hogy az összes készítő óriási rajongó), de sok újdonsággal nem szolgált. Annál jobban ütött a Clone War előzetes, amit ugyan láthattunk már a gépünkön, node ekkora képben és 5.1-es hanggal (s micsoda hangzással) FANTASZTIKUSZ volt? ahogy az elején elhúznak a köztársasági hajók szinte éreztük, ahogy kihagy a szívünk egy pillanatra. Persze vissza is lett tapsolva, úgyhogy kétszer is lelett vetítve a közönség megelégedésére Eztán kis szünetet iktattunk be, amit többek között arra használtunk, hogy újra kipróbáljuk a Tapa Tapa nevű kis spanyol éttermet, ahol ugyan a kaja mintha kevésbé tűnt volna frissnek mint előtte nap, de cserébe isteni desszertet szolgáltak fel (katalán krém egy kis tejszínhabbal). Eztán már készültünk a nap fénypontjára: Rick McCallumra? tudtuk, hogy óriási lesz iránta az érdeklődés, úgyhogy jobban járunk, ha már az előtte lévő előadásra is beülünk, s utána ki se jövünk. Ám aztán szomorúan vettük észre, hogy már az előtte jövő Anthony Danielsre is óriási sor vár. De mi hősiesen elgyalogoltunk a végére és beálltunk. Persze pillanatok alatt tovább nőtt a sor. Egy elnyúzott rajongó, aki próbálta felkutatni a sor végét ránk is kérdezett ?Is this still the Anthony Daniels queue?? [?Ez még mindig az Anthony Daniels sor??] Végül simán bejutottunk és még jó helyünk is lett. Különösebb elvárásaink nem is voltak. ?Majd legalább elmondhatjuk, hogy 3PO-t is láttuk? ? gondoltuk magunkban. Várakozás Danielsre: A bejövetele előtt leadott ?3PO montázs? elég bénácska is lett? a hang kissé túlvezérelt volt? ? és akkor bejött! Hát emberek, most ide képzeljetek egy kis drámai szünetet és akkor most olvassátok: Anthony Daniels egyszerűen ZSENIÁLIS!!! Ez a pali egyszerűen kész? nincs rá szó? talán a zseniális mellé a lenyűgözőt tudom mondani, de ezek csak szavak. Olyan szó sajnos egyenlőre nem létezik, ami sejtetni tudná micsoda hangulata volt ennek a három-negyed órának. Mark Hamillhoz, a Fettekhez vagy az őt követőkhöz nem is hasonlítgatnám? nem ugyanaz a szint? azt mondanám, hogy Ian McDiarmid-al volt egy szinten (milyen érdekes, hogy csak ők ketten nem használtak ?házi-gazdát?, s csak egy mikrofonnal a kezükben elszórakoztatták a közönséget), de azaz igazság, hogy ebben az értékelésben derekasan benne van az, hogy Ian mégiscsak a Császárt játszotta az SW-ben, míg Daniels meg hát? szóval ő C-3PO, aki mindenhol ott van, tényleg minden részben, de nem miatta lettünk rajongók. De ha eltekintek ettől a körülménytől, akkor bizony megkell hagyni: Daniels a Császárt is lepipálta! Már a belépőjén érezhető volt, hogy ez baromi jó lesz. Látszott, hogy tele van energiával és mintha arra született volna, hogy a színpadon álljon. Miután kiprovokált a közönségtől egy kis ?ewok-hajlongást? (igen, több száz ember kezdett egyszerre fel-le hajolgatni? fanatikusabbak még ewok dörmögést is mellékeltek ) elkezdett sztorizgatni. Hihetetlen, hogy tud mesélni: volt, hogy olyan történetet mesélt, amit mindenki ismerhetett már a werkfilmekből (pl. hogy az ep.3-nál felbukott és beleesett egy karton-lapba), de ezt is képes volt úgy és olyan színesen előadni, hogy a közönség alig kapott levegőt a röhögéstől. Mindezt persze jópofa gesztikulációval és persze amikor kellett 3PO hanggal? természetesen bármelyik pillanatban áttud váltani rá. Ugyanakkor volt jópár olyan sztori is a zsebében, amit korábban nem hallhattunk, így például mesélt nekünk az ep.2 egyik kivágott jelenetéről is. Olyan szépen adta elő azt a jelenetet, ahogy 3PO megkapja a ?maszkját?, hogy az embernek máris kedve lett volna megnézni. De úgy elmutogatta nekünk, hogy szinte láttuk is magunk előtt az egész jelenetet. És aztán csak mesélt és mesélt? hát én embert még nem láttam, akinek ennyire a vérében lenne a színjátszás? ahogy Ian-on, úgy rajta is nagyon meglátszott a színpadi múlt: a legnagyobb profik magabiztosságával reagált a közönségre, ügyelve rá, hogy végig a hatása alatt tartson minket? egy pillanatra se éreztük, úgy hogy valami betanult szöveget mond nekünk? végig reagált a közönségre, sőt már az első percekben fel is hívott egyet a színpadra Egyre csak az járt a fejünkben: ezaz ember miért nem szerepel filmekben? Ekkora karizmával a vásznon lenne a helye? S alighogy felocsúdtunk az egyik kacajunkból, hirtelen azt kellett látnunk, hogy Daniels megindul a közönség sorai felé, majd mellettünk elrohanva máris a rajongókat faggatja. Nagyon fura érzés volt, hogy Daniels tőlünk tényleg pár méterre? már-már karnyújtásnyira ott állt. S bizony a ?rajongói-kérdések? részleg is hasonlóan humorosra sikerült. Még akkoris, ha Daniels nem berzenkedett attól sem, hogy néhol jól kiossza a kérdezőket? az egyikük például igen erős akcentussal beszélt, mire Daniels: ?hát én 6 millió közlési formában vagyok járatos, de ezt az angolt nem ismerem?? de majdnem minden kérdező kapott valami fricskát, de Danielsnek még ez is nagyon jól állt. És persze a közönség vette a poént Azt se rejtette véka alá, hogy a túlzott rajongástól kirázza a hideg. Látszott, hogy jobban csípi az ötletes személyes kérdéseket, mint a ?fan-tudakozásokat?. Amikor valaki rákérdezett, hogy miért ezüstös 3PO lába Daniels csak ennyit válaszolt: ?most komolyan: hát nem teljesen mindegy?? A legédesebb pillanat mégis az volt, amikor egy aranyos leányzó azt kérte Danielstől, hogy megölelje. Az ölelés után látszott is a lányon, hogy egész elvarázsolódott? szinte szédelgett. Daniels ezután gyorsan tovaállt, majd leült egy srác mellé: ?Te is akarsz ölelkezni? Aztán csak semmi nyelvezés!? Most néztem utána és el se akarom hinni: Daniels már 61 éves! Olyan energia pezsgett benne az egész előadás alatt, hogy azt a fiatal fellépők is megirigyelhették volna. Mindenesetre a legvégén olyasmi történt, ami egyetlen más fellépésnél sem: a közönség felállva tapsolta meg! Mindannyian éreztük, hogy nem tudunk többé ugyanúgy nézni 3PO-ra Ezúton is nagy köszönet Anthony Danielsnek az élményért? ha csak ő szerepel az egész rendezvényen már nem mentünk ki hiába. Ugyanakkor a korábban vázolt tervünk nem jött be: itt akartuk kivárni a soron következő McCallumot, de szóltak nekünk, hogy feltétlenül kikell mennünk. Persze ekkor a ?McCallum-sor? már gigászi méreteket öltött, így eszünkbe se volt beállni a végére, helyette befurakodtunk valahol középtájt Szerencsére a rajongók elég megértőnek bizonyultak ilyen esetekben? máskor is ha beálltunk valakik elé, egy rossz szót se kaptunk. Végül majdnem pont ott tudtunk leülni, ahol Danielsnél is, így tényleg nem sok értelme volt ennek a tisztelet-körnek, de fátylat rá, hisz végre jött McCallum? aki lehet mondani a Star Wars második embere. Fölötte tényleg már csak Lucas van. Ráadásul Rick nem is ment el az amerikai Celebre, ezzel is emelve az európai rendezvény fényét! Nagyon jó volt a hangulat előtte? szinte lélegzet-visszafojtva vártuk, hogy láthassuk a jó öreg Ricket, amint elkápráztatja az elégyűlteket. A kérdező megint Davis volt, aki a szokásos rutinnal már eleve jó hangulatot teremtett... ? és akkor jött Rick McCallum. Lassan, szuszogva helyet foglalt (az ep.3 óta még tovább hízott), majd ült és nézett. Kicsit várni kellett, mire az első mondatokat kihúzta belőle Davis, de aztán jókora kortyolgatások és hajtúrások mellett néha csak-csak mondott valamit? de nem titkolódzom tovább: McCallum nagyon gáz volt. Úgy ült abban a székben, mint egy szomjas víziló és ha megszólalt, akkor csak a közhelyek jöttek belőle. Hogy milyen fantasztikus a stáb, akikkel dolgozott, hogy milyen jó volt a közös munka stb. stb.? jézusom, Rick komolyan gondolta, hogy mi erre vagyunk kíváncsiak? Nagy hála Davisnek, amiért próbálta menteni a menthetetlent: mikor már kezdett kínosan ellaposodni az egész hirtelen felugrott a székéből és megmutatta, hogy ő hogy játszotta volna el Yodát. Ezen jót derültünk? legalább egy kicsit sikerült felrázni a közönséget. Hasonlóan jópofa volt, amikor bejátszottak egy ?szellem Obi-Wan hangot?, aki megköszönte Rick-nek, hogy az ep.6 végén nem lett lecserélve a fiatal Obi-Wanra. De ennyi? Rick nem tudott mást, csak dicsérni, na és mellébeszélni? mert ebben borzasztó erős. Már az elején benyögte, hogy 400 részes lesz az élő-szereplős TV-sorozat (aminek mi például egy cseppet sem örültünk, de a közönség többi része hallhatóan igen), viszont amikor később egy rajongó rákérdezett, hogy tényleg 400 részes lesz-e, akkor Rick már terelt: hát az majd kiderül, meg attól függ mennyire lesznek sikeresek az első évadok meg ilyenek? na hát ennyit a 400 részes TV-sorozatról? de akkor minek kellett mondani? Hasonlóan talányos az a megjegyzése miszerint azért van Londonban mert Lucassal keresik a TV-sorozathoz a szereplőket? mindenki tudja, hogy Lucas Indy-t forgat s később Rick is bevallotta, hogy még a forgatókönyv sincs meg a sorozathoz? de akkor miért kell ilyet hazudni? Persze talán azért, mert ő Rick McCallum? de ami vicces neten át nézve, meg olvasva az élőben kifejezetten unszimpatikus. (az a bejelentése pedig, hogy az SW regényírók is írhatnak majd TV-s forgatókönyvet pedig csak remélni tudom hogy hazugság? mert ha nem az, akkor ez nagyon gáz) S amikor nem ilyeneket művelt, akkor ezerszer hallott dolgokról beszélt. Például, hogy van egy cameoja az ep.1 végén? ezt jó hosszan tárgyalták, majd meg is mutatták nekünk a ?Palpatine megérkezése? jelenet teljes egészét. Illetve lejátszották az ep.3 ?Within a minute? című werkjében is látható párbaj jelenetet, majd Rick elárulta: az egyik láva-oszlop igazi láva, méghozzá az Etnáé. Hűha micsoda újdonság lehetett ez azoknak, akik nem látták az ep.3 werkfilmjét? vajon volt ilyen egyáltalán a teremben? A legnagyobb csalódást mégis a rajongói-kérdéseknél produkálta. Egyszerűen nem tudott érdemben válaszolni egyetlen feltett kérdésre sem. Mindegyiket elterelte valami másfele és arról beszélt. Az egyik rajongó például megkérdezte, hogy van-e valamilyen kalandos élménye egy külszíni forgatásról? valami hasonló, mint az ep.1-nél volt Tunéziában. És erre Rick mit válaszol? Hát elkezd perceken át magyarázni arról, hogy mennyire szeret kint forgatni a helyszíneken, mer az olyan élő meg izgalmas meg minden, épp csak a kérdésre nem válaszolt? és egészen feltűnő volt, hogy itt eredt meg először igazán Rick nyelve: végre eldarálhatott egy csomó olyan közhelyet, amit már korábban is ezerszer elmondott? nem csodálkoznék, ha ezt a szöveget egy az egyben meglehetne találni valamelyik werkfilmes interjúban. Nekem legalábbis rémlett, hogy ezt már hallottam tőle. Na most sejthető, hogyha az ilyen egyszerű kérdésekre nem válaszolt érdemben, akkor a fajsúlyosakat messziről hárította. Pedig rákérdezett valaki, hogy az eredeti trilógia régi változatait miért ?letterbox?-ban adták ki? erre először az jött, hogy nem tudja, aztán meg hogy mégis, de nagyon hosszú történet és majd elmondja a függöny mögött. Azért néha a kérdezők se voltak piskóták: egy remegő-hangú fan például bejelentette, hogy ő kezdő forgatókönyiró és elhozott egy nagyon jó forgatókönyvet a készülő TV-sorozathoz? na, hát erre mit lehet mondani? Persze Rick nagy mosollyal a száján átvette, de hát nagyon mást ezzel nem lehet kezdeni. Mindenesetre ilyet se nagyon láttunk előtte: nem sokkal a vége előtt szinte menekültek az emberek a teremből, s talán először és utoljára Davis is leszólt hozzájuk, hogy ?hé, még nincs vége!?? persze mert még volt egy ?Star What?? ugyanaz, amit a Boba Fettek után is vetítettek? és másodjára még kevésbé tűnt viccesnek. Összességében joggal merülhet fel a kérdés a végén, hogy mit is vártunk mi McCallumtól? bizonyos szempontból hozta amit szokott. Végülis nagyrészt pont azt csinálta, amit a werkfilmekben is? ugyanakkor a werkfilmekben is vannak néha jó pillanatai? elég csak megidézni azt a ?kivágott jelenetet?, amiben Rick nemtud normálisan megállni a kamera előtt a golf-autójával. Simán elképzelhető, hogy nem volt jó passzban (mi SimonZ-vel másnaposságra is gyanakodtunk ). És végülis önmagában az is megtiszteltetés, hogy megjelent, hogy élőben láthattuk, a nagy (szó szerint nagy) Ricket. Nem mondanám semmiképp sem elvesztegetett időnek?. inkább tanulságosnak. Elég tanulságos volt ez sok szempontból. [egyébként érdekes volt, hogy a rajongói kérdéseknél előbb mindig bemondták a kérdező nemzetiségét? kiderült, hogy nem csak Európából, hanem még Ausztráliából is jöttek fel rajongók a rendezvényre] Eztán Karrde, SimonZ, Rog és én indulni készültünk a Celebről (Krande még maradt és megnézte a Fanboys nyers-vágását? erről majd ő tud bővebben beszámolni ). Ám ahogy kiléptünk az ExCelről belefutottunk az 501-es légióba, akik az épület előtti lépcsőkön fotozkodtak. Persze mi is gyorsan beálltunk a fotózók sorába és jól tettük: hamarosan David Prowse is megjelent. Teszem hozzá egy mankóval ? vajon hogy akarta eljátszani az ep.3-as Vadert? Mondjuk elég határozottan eldobta magától azt a mankót amikor a fotózásokra került sor. Láthatóan élvezte a rajongói felhajtást, de a végzete itt sem tudta elkerülni: ahogy a filmekben is mindig mások kerültek helyette az előtérbe (más adta a hangját és a fejét), úgy ezúttal is hamar áthelyeződött a rajongók figyelme az elé álló Sansweet-re és a Motti-t játszó színészre? ekkor Prowse már csak sértődötten bámulta az eget. Prowse itt még büszkén az előtérben: Itt már Sansweet és 'Motti' az érdeklődés középpontjában: Eztán Plokkal és Bebával indultunk a belvárosba? de előtte még elnéztünk az ő szállásukra is, ami öt percnyi sétára volt az ExCel bejáratától? hát egy kicsit irigyek voltunk Némi vásárolgatás után külön is váltak az útjaink, majd beültünk egy helyi pubba? ezúttal az volt a kitétel, hogy olyan helyre üljünk be, ahol adnak Guinness sört. Mégse jöhettük úgy haza Londonból, hogy nem ittunk? de sokat nem is kellett keresgélnünk. Az első pub, amibe benéztünk, már volt is. Nehéz volt eldönteni, hogy a második napi London?s Pride vagy a Guinness volt az ízletesebb, de igazából mindegy is volt: mindkettő nagyon finom volt Ezúttal rendhagyó módon az SW is szóba jött? máskor, ha elhagytuk az ExCelt magunk mögött is tudtuk a ?messzi messzi galaxist?, mint témát? de most, többek között olyan ?kínos témák? is megvitatásra kerültek, mint Mace Windu szerepe Anakin áttérésében, vagy az ep.3 zenéje Ez is egy jó kis nap volt? amit csak az tudott befeketíteni, hogy tudtuk: már csak egy nap van hátra a Celebrationból.

Boldog szülinapot Ody!

Csatlakozom a magasztalók sorába.... óriási film!

Igen igen... arra

Lehet, hogy már a cimkiirásnál kikapcsolja (sőt ennek igen nagy a valoszinüsége ).

Hamarosan a Cartoon Network-ön indul a 'Transformers Animated' sorozat. ITT van az elözetes. A karakterek elnagyoltsága, mintha a Clone Warst idézné... mindenesetre elég fura.

Én is hallottam ilyen hireket, de állitolag a ComiConon Abrams hivatalosan is bejelentette, hogy egy teljesen új szörnnyel fognak előállni a titokzatos '1-18-08'-ban (én ITT olvastam).

Hm... már mióta vár mindenki egy jó Cthulhu filmre... de ez mintha túl olcsónak tünne, nem? Az imdb-s 5.5 pont se sok jót sejtet.

Robert Downey Jr., mint szuperhős? Wow... különösebb elvárások nélkül, de elkezdett érdekelni ez a film

Ennek azért nézz utána... mit gondolsz Irak "megszállása" miért nem volt NATO akció? De mondjuk jobban örültem volna ha ehelyett a "Még logikátlanságot sem találtam benne sehol.Minden klappolt." megjegyzésedet a tini csaj kód feltörésére vetited ki Ahogy Coce is irta, okés hogy ez egy bugyuta akció sci-fi, de akkor kezeljük is annak és tényleg ne ebben akarjuk meglátni, hogyan müködik például az amerikai hadsereg

Én is ezt irtam: "Na nem mintha ez hiba lenne... "

És kb ezaz a profizmus aminek semmi köze a valósághoz. Afganisztánban ugye eleve a NATO van, s ha felső utasitást akarnak akkor nem az amerikai központba kellett volna bejelentkeznie a katonáknak hanem valamelyik NATO támaszpontra. Na nem mintha ez hiba lenne... egy filmben amiben tini szőkék törik fel az idegen kódokat (vagy azok debil haverja) ez fel se tünik

ITT van egy érdekes interjú Adam Martyn-nal, a Hellboy 2 "maszk-felelősével". A készülő film mellett a Korda stúdióról is szó esik, ami állitolag simán felveszi a versenyt a hollywoodiakkal, mig "A prágai Barrandov, ahol az első Hellboy-t forgatták, ehhez képest olyan, mintha a sötét középkorba csöppentél volna" - Martyn szerint.

Nahát ez aztán igéretes: Transmorphers! (kicsit ismerős ez a cim, de oda se neki) Idén mutatták be (persze rögtön DVD-n) és az imdb-n 1.8-on áll Manapság a top 250-be bármelyik nyitó-film be tud kerülni, node 2 pont alá menni... szal ez a film tudhat valamit

Akkor itt van egy kis hiánypótlás:

Faun Spoiler! --Kattints a megjelenítéshez-- Igen végülis direkt ugy van megcsinálva, hogy mindkét verzió megállja a helyét. Még a végén a mesélő is azt erősiti, hogy a lány tényleg hercegnő volt

Nah a Faun labirintusa az aztán igen! Az a dudolás, ami a filmzene alapját adta nekem még napokkal a megnézése után is ott zengett a fejemben... nagyon jó, akárcsak a befejezés, ami végülis teljesen nyitva marad Spoiler! --Kattints a megjelenítéshez-- bár én hajlok afelé, hogy a kislány egyszerüen meghalt. A királynő érdekes módon pont ugy néz ki, mint a meghalt édesanyja, s a mesevilág képei csak addig tartanak, amig a kislány szive lenem áll... aztán csak eltávolodik a kamera a holttestétől

Hm.... középtájon mintha túllenne zsufolva képekkel, de mostmár igy marad

Celebration Europe Kirándulás - 3.nap (A nap mottója: "Amazing") Július 13-án végül ránk köszöntött a várva várt nap? A Celebration nyitó-napja. Túlzás lenne állítani, hogy már kora reggel elkapott minket a hangulat? öt és fél órányi alvás után, még egy visszaalvás sem tűnt volna olyan nagy butaságnak. De mivel a karcsú reggeli után még vagy egy órányi utazás várt ránk, volt időnk hangulatba jönni. Elsőre kissé meglepő volt, hogy a Celeb felé egyre piszkosabb és elhagyatottabb környék vesz minket körül? ugyanis a rendezvény London egyik leglepusztultabb (befalazott ablakokban és ajtókban tessék gondolkodni) körzetében lett megtartva? ha minden igaz most akarják felfuttatni, többek között az olyan rendezvényekkel, mint a CelEu. S noha a környezet nem is jelezte, a vonaton utazók összetétele már annál inkább: egy SW rendezvény felé közeledünk. A pólókon SW logók, a kezekben műanyag-fénykardok, s némelyek száján ékes magyar szó, amint a környezetet illetik ilyen-olyan jelzőkkel? bizony már az első nap legelején sikerült összefutnunk Bartha Zoliékkal, igaz a találkozás végül nélkülözött minden katarzist: még csak szót sem váltottunk, de legalább együtt utaztunk... Az ExCel területe szerencsére már kellően igényes volt, ráadásul a vonat szinte a közvetlen közelében tett ki minket. Mivel valamivel 9 után érkeztünk felvoltunk készülve mindenféle rosszra: órákig tartó sorbanállásra, tülekedésre meg hasonló jókra, amik az ilyen rendezvényeket felszokták vezetni. Ám semmi ilyesmin nem kellett keresztülmennünk: pár perc múlva már mindannyian a pénztárnál álltunk, ahol újabb kellemes meglepetés ért minket: az egyik jegy-eladó magyar volt, így még csak ékes angolságunkat se kellett a jegyvételnél megvillantanunk. Egyedül a Hyperspace tagság kezelésénél akadt meg a tudományuk: jól láthatóan nem igazán volt megszervezve, hogy pontosan kinek is jár vagy nem jár az exkluzivitást jelző nyakbavaló. Nekem például simán felajánlották, noha nem vagyok tag (és én meg visszautasítottam? ehh). Az adatbázisukban ugyanakkor nem volt benne egyetlen magyar tag se? Simon hiába regisztrált még januárban, a gép azt jelezte ki, hogy nem tag. Szerencsére aztán nem sokat fárasztottak minket? egyszerűen csak elhitték, hogy Karrde és Simon HS tag. Hasonló kavarás ment a ?Hyperspace? hozzátartozóknak járó kis papirkával, amit Krande és én vettünk igénybe. Korábban úgy értesítettek minket, hogy csak korlátozott számban használhatjuk fel, amiből aztán valahogy korlátlan felhasználás lett? mondanom sem kell, nem sokat reklamáltunk emiatt Nade tényleg nem akarom túldimenzionálni a problémát: tényleg 10 perc alatt jegy volt a kezünkben és mivel tagok vagy ?tag-hozzátartozók? voltunk a sort kihagyva rögtön be is mehettünk. Egyedül Rognak gyűlt meg a baja a kasszásokkal, mivel visszaigazoló-kód hiányában csak nagy nehezen tudták beengedni. Az ExCel előcsarnokában még csak egy magányosan árválkodó X-wing jelezte az eseményt ám a rendezvényre belépve máris egy Halálcsillag fogadott minket: Ahogy aztán beljebb lépve végignézett az ember az ExCel csarnokán, hirtelen magával ragadta az SW-láz: lépegető, hósikló és megannyi SW stand. Hát megérkeztünk! Persze az első percekben még hat a ?bőség zavara?? mivel nem tudja az ember, hogy hova menjen elsőre, így inkább sehova sem megy, csak álmélkodva néz körbe. Mint a kisgyerekek, akiket először visznek vidámparkba? s noha SimonZ már előtte nap látta, ahogy elkezdték berendezni, ő se tudta kivonni magát a csodálkozók sorából? mint mondta, akkor még nem látszott, hogy ilyen lesz a végeredmény. Némi céltalan bolyongás után aztán beindultak a fotógépek is? elöszőr a lépegető elött: Majd a Millenium Falcon utasterét is kiprobáltuk: Egy teljes óránk volt, hogy kényelmesen fényképezzünk, mert aztán elkezdtek beszállingózni a HS-tagsággal nem rendelkező látogatók is, s egyre jobban hozzá kellett szoknunk, hogy már nem tudunk bármihez hozzáférni pár percen belül. Azért még gyorsan meglátogattuk a Tantive IV kiállított folyosóját, ahol a türelmes rajongók kedvükre lövöldözhették a rohamosztagosokat? ...jó murinak nézett ki? ezt később belevágták az ep.4 aktuális jelenetébe, teszem hozzá meglehetősen bénán, de asszem itt inkább az élmény volt a fontos  Utunk eztán a művész-részleg felé vezetett, ahol a kiállított festményekben gyönyörködhettünk? fantasztikus volt és ha történetesen pénzünk is lett volna rá, gyorsan el is verhettünk volna egy kisebb vagyont, de e lehetőség híján csak a csendes ámulat jutott nekünk. Csecsebecsék minden mennyiségben: Persze SimonZ kiállítását is célba vettük párszor, ahol a névjegykártyák rekord gyorsasággal fogytak el. A LEGO-részlegről pár kép Dzséjtnek És egy LEGO-s Jango szobor, amint a stand felett strázsál : Az SW-s Forma-1 autó némi ?extrákkal?: A Lucasarts-os, képregényes, könyves relikviás stb. részlegek mellett akadt pár egészen egyedi is, mint például a ?Corellian Imports?, ahol többek között gunga-fogat is lehetett venni . De némi meglepetésre jelen volt a Brit Hadsereg is, akik a reklámfotóikon a Birodalommal állitották magukat párhuzamba.. Megjegyzem, azért nem minden kiállítás volt ott a topon? ami kapcsán a gyenge jelzőt is meglehet kockáztatni, az a Dagobah-diszlet volt, amiről sokat elárul, hogy egy nappal a nyitány előtt még maguk a kiállítók is Endor díszletnek hitték. Teltek múltak az órák mire észrevettük, hogy olyannyira elbambultunk a különféle standok között, hogy sikeresen kihagytunk jópár -korábban kihagyhatatlannak vélt- programot. A repülő-úton még el se tudtuk képzelni, hogy kihagynánk egy David Prowse interjút vagy egy beszélgetést Peter Mayhew-el, a mindenkori Chewbaccával. Ott a Celeben viszont egészen magától értetődőnek tűnt, s még így utólag se különösebben bántuk meg: az első nap volt ugyanis a legjobb időpont a nézelődésre? munkanap lévén még egészen szellősen lehetett ide-oda járkálni a kiállítás területén. S miközben mi nézelödtünk Krande pár aláirással, s két hajszállal lett gazdagabb S bár én nem vagyok a beöltözés híve, itt kifejezetten jó hangulatot teremtett a sok SW gúnyába öltözött rajongó Itt a felsőn pár klón-harcos egy rajongót ?igazoltat? (némelyiküknek volt hang-torzító a sisakjában, s jól ki is használták? többször is felszólítottak minket, hogy mutassuk meg a jegyeinket ). Egy Vader el is kapta SimonZ-t Mikor úgy déltájban érezni kezdtük a hasunkat, szerencsére nem kellett messzire mennünk. Az ExCel épületén belül volt egy egészen csinos kis spanyol étterem Tapa-Tapa név alatt. Ugyan megkérték az árát (borravalóval együtt 10 fontot fizettünk fejenként), de ebben benne volt az ital is, s tényleg jól laktunk. Eztán ránéztünk a Lucasfilm ?bőséges? archívumára (jó ha hét kiállítási tárgy volt, de legalább köztük olyan kuriózummal, mint Anakin ?leégett? arca vagy a lángok marta Vader-maszk) Napközben többször összefutottunk Plokkal, Beba-1-el és Atlassal is? úgy hogy közel ezren voltak a Celeb területén, igen kicsi valoszinüség mutatkozott rá, hogy ugyanazokkal az emberekkel többször is összefusson az ember, igy ez akár meglepő is lehetne, de egy idő után egészen magától értetődőnek tűnt Ploktól értesültünk többek között arról is, hogy maga Sansweet is megnézte magának Simon képeit, sőt le is lett előttük kapva? névjegykártya azonban már nem jutott neki? S itt megjegyezném, hogy meglepően sok magyar rajongó volt a CelEu-n? többször is előfordult, hogy honfitársak szólítottak le minket, s gyorsan megtárgyaltuk milyen baromi jó ez az egész Délután azért már kezdtük érezni, hogy nem ártana valami programon részt venni, így végül úgy döntöttünk, hogy megnézzük magunknak John Mollo-t, a Vader páncél és számos más régi trilógiás kosztüm tervezőjét. Egy valamire biztosan jó volt ennek a beszélgetésnek a megtekintése: teljesen új dimenzióba helyezett minden őt követő ?interjút?. Olyan alacsonyra tették a lécet, hogy ezután egy átlagos Napkeltés interjút is tapsikolva fogadtunk volna? már a felkonferálás gyanús volt: egy számunkra teljesen ismeretlen angol rapper kezdte el feltüzelni a közönséget. Rapper: ?Emberek, ha én azt mondom, hogy John, ti üvöltsétek, hogy Mollo. Szóval John! Közönség: ?Mollo? Szegénynek valaki szólhatott volna, hogy nem egy rockkoncertet készít elő. Mindenesetre az ?absolutely amazing? (ezek a konferanszié szavai) John Mollo lassacskán betotyogott? egy vén fazont tessék elképzelni, akinek láthatóan tele a bakancsa az egész Celebbel. Majd kezdetét vette az interjú, ami kb. abból állt, hogy a honbeli rapper vagy tíz percig fogalmazta a kérdését, többször is körbejárva és újramegfogalmazva a pár szavas kérdő mondatát, majd ahogy Mollo szóhoz jutott, minden mondata végén belemotyogott valamit ? nem variálta túl: általában a ?Cool? és az ?Amazing? szavakat darálta, de olyan intenzitással, hogy szinte az volt az érzése az embernek, hogy csak beleakarja fojtani a szót szegény Mollo-ba. De az öreg sem volt semmi: nem elég, hogy alig lehetett kihúzni belőle valami érdemi infót, de amikor az új részekről kérdezték, olyan erősen kezdett gesztikulálni, hogy rossz volt nézni: hirtelen összezárt lábak, heves orrvakarás, majd halk megjegyzés: ?igen az új részek nem rosszak? (de mindezt úgy, hogy mindenkinek egyértelmű volt, hogy ki nem állhatja az egészet ). Azért ha a CGI-t dicsérni kellett inkább a Gyűrűk Uráról beszélt. Ennél már csak akkor szenvedett jobban, amikor jöttek a rajongói kérdések? látszott, hogy legszívesebben már otthon kavargatná a babfőzeléket vagy valami hasonló. Most mondhatnám, hogy csalódás volt, ha nem röhögtük volna már az előadás közben könnyesre magunkat. S később is annyiszor tudtunk vidulni rajta, hogy nem tudnám rossz élményként elkönyvelni. Sőt, amondó vagyok az ?absolutely amazing? John Mollot kár lett volna kihagyni Hogy az interjú végén feltegyék az i-re a pontot, lejátszották a rapper csávó egyik klippjét. Egészen szokásos: sok nagy dudás csaj, kigyúrt spanok és mutogatás orrba szájba a kamerának? asszem sikerült is megkoronázniuk ezzel az élményt Egy pillanatra felvetődött bennünk az ötlet, hogy Mark Hamillra is beüljünk, de ahogy megláttuk az előtte kígyózó 100 méteres sort elment tőle a kedvünk. S bár Bartha Zoli összefoglalója szerint (amit ITT lehet elolvasni) az emberek nagyrészt nem is tudták miért állnak sorban, mi bárkit kérdeztünk, még a sor legvégén is pontosan tudták mire várnak; nemcsak ezesetben hanem a későbbiekben is (márcsak azért is érdemes azt a bizonyos beszámolót elolvasni, hogy megtudja a kedves olvasó, milyen volt a Celeben sorbanállni? mi ?sajnos? erről nem tudunk beszámolni ). Sajnos a nap végén mérlegelnünk kellett: vagy a nyitó-ünnepségen veszünk részt vagy elmegyünk a londoni szimfonikusok koncertjére. Sajnos a koncertről folyamatosan jöttek a rémhírek: először csak az, hogy kevés SW lesz, aztán az, hogy semennyi, így végül inkább a nyitó-ceremónia mellett döntöttünk? szerintem helyesen. Még akkoris, ha a koncert elleni legfőbb érvünk az volt, hogy az ?szabadtéri lesz?? ugyanis a CelEu-nyitány és az ep.4 vetítés is a kék ég alatt lett megtartva. De nem ez volt az egyetlen meglepetés: nem voltak székek és a füvön kellett ülni, ráadásul közvetlenül egy reptér mellett voltunk így öt percenként hasított el felettünk egy utas-szállító. Emiatt is lehetne akár siránkozni, de különösebben nem befolyásolta magát az élményt, hogy Ian McDiarmid-ot élőben láthattuk! De jaj, előreszaladtam, pedig volt előtte egy kis Sansweet-beszéd, sőt Mark Hamill is fellépett, így külön örülhettünk, hogy nem álltuk végig azt a nagy sort: mi anélkül is láthattuk a megkopott arcú Luke Skywalkert! S ennyi pont elég is volt belőle? akik valamennyire ismerik Hamillt azok tudják, hogy ő és a Star Wars-os karaktere között ég és föld a különbség. Kicsit azaz érzése az embernek, hogy bevan golyózva ? különben miért rá osztották volna a Batman rajzfilmsorozatban Joker szinkronizálását Ezt a Joker hangot egyébként meg is villantotta nekünk? mondom: jópofa, de három-negyed óra ebből sok lett volna. Ian McDiarmid azonban egyszerűen szenzációs! A fellépésének már eleve az megadta a kuriózumot, hogy még soha egyetlen SW rendezvényen se jelent meg? most viszont mondhatni házhoz jött az SW rendezvény (egy londoni színházat igazgat), s nem hiába kapta meg a kitörő tapsvihart! Noha azóta felkerült több helyre is a neten a fellépése, de valahogy egyik videó se tudta átadni az ?élő? műsor erejét? Ahogy Simon mondta, McDiarmid az a fickó, akinek tényleg elég lett volna kiülnie és kávét szürcsölgetnie, a közönség akkor is elégedett lett volna. Puszta jelenléte is felvillanyozólag hatott? nade ahogy az elején valósággal bohócot csinált magából és ?Happy Friday 13th!?-t kívánt a fején a zakójával? hát ez kész? ami Hamillnak nem állt olyan jól az neki fergetegesen. Majd aztán megindult belőle a szó és csak úgy ömlött belőle? sztorizgatott, viccelődött, s a közönség pedig szó szerint fetrengett a röhögéstől. Le se tagadhatná, hogy színházi színész? olyan magabiztosan és olyan rutinnal bánt a közönséggel, hogy jó volt nézni. S még a felette szálldosó repülők se tudták kizökkenteni, sőt ezekre is volt mindig egy humoros kiszólása. Én azt mondom, hogy ha a CelEu annyiból állt volna csak, hogy láthatjuk élőben Ian-t, már megérte volna. Oh és ne feledkezzünk meg az egyik igen ötletes jelmezesről sem, akire itt lettünk figyelmesek Eztán jött az ep.4 vetítés: természetesen a legutóbbi 2004-es változatot adták? meglepő módon DVD-ről (érezhető volt a rétegváltás). Ilyen nagy képernyőn, ilyen hanggal legtöbbünk még nem láthatta az első SW filmet, melynek most ültük a 30-dik évfordulóját. A túlzott világos és a repülő-zaj azonban van akiknek elvette a kedvét, így SimonZ és MissKarrde, mondván, hogy ?ők már látták ezt a filmet? inkább hazaindultak Rog, Krande és én azért végigültük és nem bántuk meg. Még annak ellenére sem, hogy a fénykardpárbaj közben egy kis technikai hiba folytán elment a kép és a hang. De a várakozás pillanatai kellemes várakozásban teltek? az összegyűlt több ezer rajongóból csak alig páran szállingóztak el? teljesen benne volt a levegőben, hogy ezt itt és most látnunk kell? ha fél órát kell várnunk rá, akkor annyit. S aztán szerencsére be is indult a dolog: az űrcsata pedig egyszerűen szenzációs volt ilyen körülmények között. Jobban átjött a feeling, mint eddig bármikor. A vetítés után aztán benéztünk az ekkor már üresen kongó ExCel-be is. Addig-addig nézegettük a magányos kis X-winget az aulában, míg végül úgy döntöttünk, hogy a vörös elkerítő-szalagon átlépve, közvetlenül mellette fotozkodunk. A mi ötletünk aztán több ottmaradt fannak is megtetszett? ám alighogy ők is elkezdtek fényképezgetni hirtelen megjelent a biztonsági őr és jól megfedte őket, hogy mégis hogy képzelik ezt. Ekkor mi már kint álltunk, s mi is helytelenítően ingattuk a fejünket ?Ej, egyesek mikre nem képesek?. Úgyhogy csak most, csak itt és csak nektek, két kép arról ahogy kijátszottuk az ExCel biztonsági rendszerét avagy közvetlenül az X-wing közelében (a képek minősége nem a legjobb, de hát ilyen ?kémfotóktól? mit lehetne várni ): Szó mi szó? jó kis nap volt? s még csak nem is sejthettük, hogy a második még ennél is jobb lesz? nade erről majd a következő beszámolóban.

Mindenesetre érdekes miken próblémázik... a sorban állás ugye nekünk egy az egyben kimartadt minden esetben. A programfüzetet, amit szerinte "megkellett" venni, mi nem vettük meg és mégis mindig tudtuk mikor mire megyünk. Ez a "emiatt fordultak elő olyan mulatságos esetek, hogy az előadásokra sorban állók jelentős része azt sem tudta, miért tülekedik"... hát szerintem rajta kivül túl sok emberrel ez nem fordult elő

A többiek már látták korábban igy "felismertük" (bár az ep.3 premieren már én is láttam)

Párszor láttuk őt... szegény úgy unta magát mint aki csak muszájból jött ki

A sört pintben mérik... most utánakerestem és ha minden igaz, akkor ez kicsit több, mint fél liter. Az ár pedig 1 font környékén volt, ha jól rémlik (3-400 Ft tehát).

Nem, azt azért nem halasztottuk el Péntektől vasárnapig az volt a fő program

ITT van a második nap összefoglalója