Bomarr

Ody, MissKarrde, frenkie: Köszönöm, örülök, hogy tetszett!

Szerencsére tudjuk: ő maga erősitette meg többször is, hogy a sithek teljes eltűnésével áll helyre az egyensúly

Lehet, hogy már volt, de nekem sajnos elkerülte a figyelmemet. Egyszerüen zseniális!!!

Itt a következő fejezet. A véleményeket továbbra is kiváncsian várom III. fejezet Az iker-napok már az égbolt tetejéről ontották a forróságot magukból mire a buckalakók elfoglalták helyeiket a Sziklás-szorosnál. A hegy eme különös vájatában a szemközti falak szinte irreálisan meredekek voltak... de nem is a természet volt az, mely ilyen durva hasadékokat erőltetett ide. Az első telepesek végeztek itt kőfejtéseket. Tisztelték annyira a hegy-óriásokat, hogy ne csupaszítsák le őket, s ne rombolják le tetszetős nagyságukat. Ezért inkább vékony sikátorokat vágtak a gigászi sziklák testébe, egészen addig míg a bolygók közötti közlekedés biztonságosabbá nem vált, s a kőtermelés felesleges nem lett. Azóta a gyors szelek itt-ott alakítgattak a véső- és fúró-robotok munkáján, s az évszázadok folyamán kissé barátságosabb arca lett, de annyira nem, hogy akár a külhoniak, akár a helybéli buckalakók sűrűn látogassák. A repedésekben furcsa éjszakai lények éltek, s a vájatokban még a legnagyobb szélcsendben is ide-oda vonult a levegő, visító hangot hallatva maga után. Ar'tasan akárcsak a többiek keményen odakellett vesse a hátát a sziklafalnak, hogy valamelyest biztonságban érezze magát. Miközben fegyverét egyre görcsösebben fogta, tekintetével azt nézegette, hogyan tud majd gyorsan lejutni. Elég ügyetlenül választott fegyvert, mivel a puskájában nyolc töltény volt csupán... ez a csata első pillanataira jó lehet, ám aztán kénytelen lesz váltani. De Ar'tasan már látta is, mely repedések, s kiálló szikla-darabok lesznek a segítségére a miharabbi lejutásban, így egy kicsit megnyugodott. Eztán előrenézett, de még mindig csak a kopár homok-sivatag nézett vissza rá. Támadó telepeseknek egyelőre nyoma sem volt. Vajon követték a nyomokat, melyeket maguk mögött hagytak? Eljönnek egyáltalán? Már pont átadta volna magát a várakozás feszült izgalmának, amikor valami ránehezedett a vállára. Egy vaskos hernyószerű lény merészkedett elő az odújából, gondolván felfedezi magának Ar'tasan ruháját. Sűrű váladékot termelt apró lábai alatt, miközben hosszúkás csápjaival próbálta kitapogatni Ar'tasan ízét. A tuszken inkább nem várta ki a procedúra végét... megmarkolta, majd levetette a szikláról. Pár közeli buckalakó felfigyelt erre a kis intermezzóra, de aztán az apró állat toccsanása után újra várakozó pozíciót vettek fel, mintha mi sem történt volt. Ahogy az iker-napok feléjük értek, s a keskeny sziklavájat megtelt fénnyel, a tuszkenek egyre idegesebbé váltak. A parancs szerint nem szabadott mozdulni, így heves testi gesztusokba nem is kezdett senki, de a fél-hangos lihegések, az apró neszek, s mocorgások, arról árulkodtak, hogy az áldozataikat váró buckalakók egyre nehezebben viselik el a várakozás perceit. Ar'tasan érezte, ahogy a maszk alatt csurogni kezd arcáról a víz. Lassacskán a hátán, s a kezein is megnyiltak a pólusok, hogy némi folyadékot adjanak ki magukból. Mély lélegzetvételei, azonban egy pillanatra elakadtak, mikor meglátta a távolban sorjázó fekete pontokat? minden bizonnyal ők azok! A telepesek! Ar'tasan halk imákat kezdett mormogni. Érzett némi félelmet magában, amely eddig csendesen lapult benne, de most a távoli alakokat látva e bujkáló érzés folyamatos növekedésnek indult. Ezek az alakok egy napja a tábor felével végeztek... az istenek minden segítségére szükség lesz, hogy legyőzzék őket! Egyenlőre csak a horizont-mentén látszódtak, s az se volt még egyértelmű mennyien vannak, amikor egy hangos puskadörrenés verte fel a helyet! A keskeny vájatban még hosszú pillanatokig visszhangzott a fül-sértő durranás. A buckalakók idegesen kezdtek körbe-nézni, s próbáltak rájönni mi történhetett? egyesekben már felmerült a gyanú, hogy a telepesek törbecsalták őket, s pillanatok múlva golyózáport kapnak a testükbe. Ám egy füstölgő fegyver hamar elárulta a gazdáját: az egyik tuszken idegességében véletlenül meghúzta a ravaszt. -Idióta! ? mormogta maga elé az egyik buckalakó. Ar'tasanból is kikívánkozott egy nagyobbfajta sértés, de már nem tette hozzá a magáét... ugyanis észrevette, hogy a távoli fekete pontok megálltak! Ha most észrevették őket, oda a meglepetés-szerű támadás, s esélyük se lesz méltó bosszút állni. Az összes buckalakó mozdulatlanságba meredve várta mi fog történni. Egyenlőre úgy tűnt a távoli alakok nem akarnak közelebb jönni. A tuszken, aki az imént figyelmetlenségből lőtt, most egész testében remegni kezdett... tudta, hogyha a telepesek visszafordulnak, akkor őt itt helyben megnyúzzák és felnégyelik. Ám úgy tűnt az istenek megkegyelmeznek neki, s ha bátortalanul is, de elindultak a távoli pontok a Sziklás-szoros felé... Ahogy a harminc fős csapat a szoros szájához ért a buckalakók összehúzták magukat, s kivárva nézték, hogyan menetelnek bele a végzetükbe. A szorosnak ugyanis nem volt kijárata... alig pár méterrel a külső nyílás után máris szűkülni kezdett, s oly keskeny lett a két szikla-fal közti távolság, hogy a siklók alig bírtak benne haladni. -Nem lesz ez így jó! ?hallatszott egy aggodalmas hang lentről ?Ez csapda! S, ahogy ezt kimondta, eldördültek a fegyverek. A süvítő golyók irgalmat nem ismerve csapódtak be, áthatolva fémen, húson és csonton. A legtöbben mire felocsúdtak, egy golyó már átszakította valamely porcikájukat. Hiába jajveszékeltek, a fegyverropogások elnyomták fakó hangjukat. Azok, akik a szoros belső, keskeny részén voltak hamar elvéreztek, ám a hátrébb lévőknek még volt némi esélyük, mivel a tuszkenek -gyakorlat híján- csak nagy nehezen tudtak halálos lövéseket leadni. A legtöbb farmer idegesen forgolódni kezdett a járművével, ám a nagy fémszerkezeteket hamar átlyuggatták a sziklaperemekről tüzelő buckalakók. -Rohadt életbe! ? bukott ki az egyik szakállas, csapzott hajú férfi, aki épp próbálta füstölő járgányát egyenesbe hozni. Az ő gépébe rakták a lőszerek nagy részét? tudta hogy nem szabad elvesztenie. Ám már késő volt: a füst hirtelen lángokba csapott át, s mártsak egy keserves ordításra futotta tőle, mielőtt felrobbant alatta a gép, s a fém-repeszek bele nem csapódtak a körülötte állókba. Miközben a legtöbb buckalakó agyatlanul lődözött, Ar'tasan kivárt. Mártsak öt töltény volt a tárában és nem akarta elpazarolni. Kereste a megfelelő célpontot magának, s hamarosan rá is lelt. Az egyik telepes a felborult siklója alól igyekezett kiszedni a társát. Ar'tasan pontosan rácélzott, majd tüzelt: a golyó átütötte a férfi csuklóját, mire vadul spriccelni kezdett belőle a vér. Próbálta a másik kezével lefogni, de az artériája nem hagyta magát, s közel másfél méteres sugárban ontotta ki magából a vörös nedűt. A telepes vinnyogva fetrengett a földön, miközben körülötte lassan sötétbe borult a homok színe. Ar'tasan büszke volt magára, még annak ellenére is, hogy eredetileg a fejét célozta. Miközben a következő célpontot kereste, látta, hogy pár telepes már viszonozza a tüzet, méghozzá meglepő hatékonysággal. Pár golyó nem sokkal mellette csapódott be... A távcsöves puskájával dühösen kereste azt, aki rámert lőni, majd találomra agyon-lőtté az egyik alakot, aki nem sokkal alatta próbált felkapaszkodni. A harmadik célpontja egy köpcös, borostás férfi volt, aki mellett egy hasonló kinézetű fiú próbált üzembe helyezni egy szétlőtt siklót. Egyenesen az idősebb férfi szeme közé célzott. Ám a kilőtt golyó célt tévesztett, s egyszerűen a homokba fúrta magát. Ar'tasan dühösen fujtatott, miközben nem messze tőle egy egész tárnyi golyó csapódott a sziklafalba. A fölötte lévő már nem volt ilyen szerencsés... alighogy elkezdte fájlalni a gyomor-lövését, máris kapott egyet a fejébe s élettelen hús-darabként zuhant alá a szoros vájatába. A legtöbb telepes ekkorra már elbujt az egyik használhatatlanná vált jármű alá, s csak néha bukkant ki mögüle, hogy kieresszen pár lövést. Ám az egyikük valamiféle hősnek képzelhette magát, mivel a füstölő roncsára kiállva tüzelt rájuk. Ar?tasan gondosan becélozta az üvöltő alakot, s átlőtte a nyakát, amitől az vérhabos gurgulázások közepette esett össze. Mártsak egyetlen tölténye maradt! Ezt semmiképp sem akarta elpazarékolni, így inkább kivárt! Némi kárörvendéssel vette észre, hogy a legtöbb társa már kifogyott, s puska helyett gaderffii-t szorongatnak a kezükben, várva, hogy a telepesek tárja is kiürüljön. A farmerek tíz főre apadt csapata azonban nem adta fel, noha sokuk már több sebből vérzett. A gyenge viszont-tüzet látva egyre bátrabban léptek ki a fedezékeik mögül, s tüzeltek míg a ravasz-húzásokra a fegyverek tompa kattanással nem válaszoltak. Ahogy az utolsó lövések visszhangja is elült, vészjósló csend ülte meg a helyet. A sebzett farmerek a sziklafalakon várakozó leendő gyilkosaikkal néztek farkas-szemet. Kivéve egyet, aki még a siklója felett matatott... Ö volt az egyetlen, aki még hitte, hogy ellehet innen menekülni, míg a többiek éles repesz-darabokkal a kezükben már a végső összecsapást várták. Nem is kellett sokat rostokolniuk? a buckalakók -vezérük erőteljes üvöltését hallva- gyors iramodásba kezdtek, s mire a telepesek észbe kaptak az első soraik már le is értek. Ar'tasan is lerontott a kiszemelt útvonalon, a puskáját a hátára vetve. Utólag már nem sok mindenre emlékezett a lent történtekből... csupán a kiontott belsőségek és a por keveredésének kesernyés bűze, a csontok és a rájuk tapadt inak nehézkes szakadása, s a mindent elöntő vér látványa derengett fel még napokkal később is az emlékezetében. Mint mindenki ő is eszét vesztve küzdött a méltó bosszúért és az életbemaradásért. Ahol emberi kezet vagy lábat sejtett, oda kegyetlenül lecsapott, s gyilkos hevületében a mellkasát ért vágásokat is alig érezte. Gaderffii-ja éles végét egyik testből a másikba mártotta, nem is figyelve hogy élőre vagy holtra csap le éppen. Gyilkos hevületéből csak egy gép felzúgása tudta kibillenteni. Beindult az egyik sikló! Ar'tasan gyorsan a hang felé tört, s meglátta azt a férfit, akinél odafent lövést tévesztett! Egy pillanatnyi kihagyás után tiszta erőből képen törölte a botjával. Az idős farmer orrcsontja hangosan felreccsent, mielőtt tehetetlenül összerogyott. -Owen! Owen! Segíts fiam! ? üvöltött fel keservesen. Ar'tasan egy szót se értett belőle, de nem is érdekelte. Inkább azzal volt elfoglalva, hogy halálra verje az öreget. A gaderffiiját épp csapásra emelte, amikor valaki egy szikla-darabot vágott a képébe. A maszkja berepedt, s az egyik levált szilánk a szeme alatt vágódott a húsba. A földre bukva már csak azt látta homályosan, ahogy az idős férfit a sikló felé terelgetik. A bal szeme alatti sebből egyre buzgóbban tört fel a vér, s a látása is egyre tompább lett. De az eszét elborító ölési kedv nem hagyta, hogy ilyesmivel foglalkozzon. Reflex-szerűen a puskájáért nyúlt, s arra tartotta, amerre a két alakot sejteni vélte. S végül ellőtte az utolsó golyót... ... a golyót, amely Cliegg Lars lábába fúródott, hogy aztán egy izületen áttörve szétroncsolja a térd-kalácsát. Ar?tasan elégedetten szusszantott, ahogy hallotta a lövése után feltörő ordítást. S bár a véres, repedezett maszkja mögül nem sokat látott, megpróbált gaderfii-jával az ordítás felé súlytani... ám már csak a lifegő lábszárt tartó inakat tudta átvágni... a két telepes szökését már nem tudta megelőzni... s ahogy a gyors szerkezet hangja elveszett a messziségben, az utolsó telepesek is odavesztek a sziklák tövében. Halálukkal újra csend szállt a Sziklás-szorosra. Ezúttal már nem fenyegetően, inkább csak mintegy groteszk nyugalmat mellékelve a csata utáni borzalmas képekhez. S bár a táj már nyugodt volt, idő kellett, mire a vérszagtól megrészegült buckalakók is a régi önmaguk lettek. A földön fekvő Ar'tasan agya is csak lassacskán tisztult ki, hogy végre helyet kapjon a fáradság és testi fájdalom keserves érzése. Ahogy a maszkját levetve, kezét a sebre nyomva nézett körbe ép szemével, furcsa hangulat kerítette hatalmába. Pár perce óriási indulatok forrtak benne... most viszont szinte alig érzett valamit és ez alaposan megrémítette. Inkább elvonult, hogy bekösse a szemét. -Hát győztünk! ?jegyezte meg Andaris, a csapat vezetője Ar'tasannak, aki épp a bal szemét ápolta le. -Fényes győzelem ?vágta rá gyorsan. De csak most, hogy kimondta érezte át igazán, milyen hamis ez a kifejezés. Cseppet sem érezte fényesnek... már nem. -Ketten elszöktek ?jegyezte meg végül. -Négyen ?helyesbített Andaris? Nem sokkal az első lövések után két telepes sikeresen visszafordult. -Oh... mit szolnak majd ehhez az istenek? -A telepesek megölték a fél táborunkat. Mi majdnem az összessel végeztünk. Méltó bosszút álltunk -szögezte le Andaris- S te pedig... -bökött a szeme felé- ...te az istenek kegyeltje vagy. -Az lennék? ?nézett kérdően Ar'tasan. Furcsállta, hogy a harcos pont ezeket a szavakat használja... a sámán is ezzel fogadta miután visszatértek az elrabolt nővel. -Meg is vakulhattál volna, de a repesz elkerülte a szemedet. Láttam már ilyet? pár nap és semmi bajod nem lesz. Ar'tasan hitetlenkedve nyúlt a szeménél lévő kötéshez. Nehezen tudta elképzelni, hogy a szeme alá csapódott szilánk-darabnak bármi köze lehet az istenekhez. -Ráadásul mindössze öten vesztek oda közülünk. Ez nem lehet véletlen ?tette hozzá jelentőségteljesen Andaris, majd felállt s hangos parancsokkal elkezdte megszervezni az emberi hullák egymásra rakodását. Ar'tasan a szemkötését fogdosva egyre bizonytalanabbá vált. Megmagyarázhatatlan kétségek gyötörték, melyeket csak nagy nehezen tudott megfogalmazni magában. "Csupán öten vesztek oda közülünk"... ez akár isteni csoda is lehetett volna, de Ar'tasan nem érezte annak. A telepesek, akik egy napja pusztító vasmadarakkal érkeztek, most tehetetlen járműveken, s egyszerű puskákkal jöttek megtorolni az asszony elrablását. Ar'tasan nem tudta eldönteni, hogy mit higgyen. Utólag ez a bosszú csupán méreteiben különbözött egy buckapatkány leölésétől... de nem volt benne semmi fennkölt, semmi magasztos, semmi isteni... mocskos, durva és véres volt, mint minden gyilkosság, amihez eddig Ar'tasannak szerencséje volt. Talán a gyerekkori mesék a hibásak, amik elhitették vele, hogy vannak nagy és nemes küzdelmek, amiket igaz ügyekért vívnak. Az egymásra pakolt emberi hullák kapcsán viszont most nem tudott úgy lelkesedni, mint a többiek, noha magát a gyilkolást legalább annyira élvezte, mint ők... a látvány ezúttal sem riasztotta, csupán érzett magában valamit, amit immáron mondatba is tudott foglalni: "TALÁN A TELEPESEKNEK SEMMI KÖZÜK A VASMADARAKHOZ". S ahogy ebbe belegondolt, maga is megrémült. Ilyet még csak feltételeznie sem szabad! Hisz ezzel a sámánnak mondana ellent, s azt jelentené, hogy a bátyja halála megtorlatlan maradt, s hiába halt meg öt bajtársuk! Nem, erre még gondolni sem szabad! Ar'tasan megrázta a fejét, mintha ezzel arrébb tessékelhetné a bűnös gondolatokat, majd ő is odaállt a hulla-rakás mellé, hogy imákban mondjon hálát az isteneknek a sikeres bosszúért. Már alkonyodott, amikor visszatértek a táborba. Miután a sámán eljárta a kötelező táncokat, s pár elhozott fejet a tűzbe vetett, a harcosok visszavonultak a sátrakba. Ar'tasan már alig várta, hogy lehunyhasson végre, s reménykedett benne, hogy felesége, Taloma nem fogja fölösleges kérdésekkel zaklatni. Ám ezt még végig se gondolta, mikor váratlanul valaki bizalmasan vállon veregette. Először a feleségére gyanakodott, s már be is készített magában egy méretes sértést, amikor meglátta, hogy Andaris áll mögötte, s int neki, hogy tartson vele. Ar'tasan hirtelenjében nem tudta mire vélni a dolgot, de tudta, hogy ezesetben nem tehet mást: követnie kell a tábor legnagyobb harcosának tartott alakot. Épp a sámán sátrához tartottak... ami bár külsőre pont olyan volt, mint a többi, de az előtte morgó massiff-ok egyértelművé tették, hogy kivételes személy lakik odabent. Ar'tasan kissé zavarban volt, ahogy belépett a szűk, banthabőrből készült kunyhócskába. -Végre ?szólalt meg a sámán, ahogy Andaris és Ar'tasan beléptek. Nagyon úgy tűnt, hogy már várták őket. Lardok, a tábor legbölcsebbje, vagy ahogy sokan emlegették, a Kínzások mestere is jelen volt. Úgy tűnt nem unatkoztak a várakozás rövid ideje alatt se, mivel előttük egy fatálkában megharapdált porhanyós dewback húsok voltak. Ar?tasan mindenesetre kissé meg volt illetődve. Soha életében nem léphetett még be ide, most meg úgy üdvözölték, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. De úgy tűnt fogadói se akarják bizonytalanságban tartani. -Itt az ideje, hogy megvitassuk az ügyedet ?vágott a közepébe a sámán ?nagyon úgy tűnik, hogy az istenek a kegyeik közé fogadtak ?jegyezte meg nemes egyszerűséggel, mintha csak az időjárásról értekezne éppen. Ar'tasan sejtette mi lesz ennek a vége... igazából legbelül számított is rá... egyenlőre jobban furcsállta a sámán viselkedését. Őt mindig csak szigorú tekintettel látta, s homályos szemekkel, melyekből úgy tűnt csak félig van itt a halandók világában, míg a másik fele épp az istenekkel diskurálgat. Sose gondolta, hogy ilyen közvetlen is tud lenni, s épp ezért az első pillanatokban még nem is tudta komolyan beszél-e egyáltalán. De nem sok ideje volt ezen töprengeni, mert a sámán már folytatta is: -Megölted a környék legnagyobb buckapatkányát. Az idegenek földjére mentél vértelen ruhában, mégis épen tértél vissza. S úgy tűnik pimaszságod cseppet sem bántotta az isteneket. A harcot is túlélted komolyabb sérülés nélkül... -... ahol csupán öten vesztek oda ?egészítette ki Andaris, ám a sámán csak egy szúrós tekintettel válaszolt a közbevágásért és tovább folytatta: -Nincs hát más választásunk: menoh-á kell avatnunk. Ar'tasant ugyan nem érte teljesen felkészületlenül a dolog, mégis megütötte, ahogy a sámán szájából hallotta. Menoh-á, vagyis az "istenek kegyeltjévé" léphet elő! Ezeddig ezt a rangot csupán hárman birtokolták az egész táborban. Azok, akikkel most egy sátorban ült. Ha menoh-á lép elő, úgy kijár majd neki a kötelező tisztelet, utasításai megkérdőjelezhetetlen parancsokká vállnak és még a zsákmányokból is az elsők között kell részesüljön... Ar'tasan minden búját és kétségét elfelejtette egy pillanatra. -Ez óriási megtiszteltetés ?bökte ki végül. -Még szép, hogy az ?jegyezte meg lekezelően a sámán, miközben egy méreteset tépett az előtte lévő dewback húsból, majd egykedvűen rágcsálni kezdte ?Holnap megtartjuk a felavatásodat ?intett felé, mint aki a témát már le is akarja zárni. ?Ha akarsz, most visszatérhetsz az asszonyodhoz... Ar'tasannak azonban semmi kedve nem volt elmenni. Hallani és tudni akarta miről beszélnek a "nagyok". Egy ilyen bejelentés után egyébként se tudott volna aludni. -Maradnék még, ha lehet. -Ám legyen ?bólintott rá a sámán, majd Andaris felé fordult, akiről hamarosan kiderült, hogy nemcsak a legjobb harcos, de az egyik legnagyobb köpönyeg-forgató is egyben. Pontosan beszámolt arról, melyik buckalakó, hogyan viselkedett a csatában. Természetesen külön kiemelte azt, aki izgalmában túl korán elsütötte a fegyverét, de hamar előkerültek olyanok is, akik a végső rohamot inkább a szikla-falakon várták ki, s csak a vérengzés elültével másztak le. Ar'tasan csak ámult és bámult... elképzelni se tudta, hogy volt ideje Andarisnak a csata hevében ilyesmikre is figyelni. Ám a sámánt, úgy tűnt nem különösebben izgatja a dolog, s a beszámoló után máris Lardokhoz fordult: -Mi a helyzet a foglyunkkal? ?szögezte neki a kérdést. -Sokkal jobban bírja a kínzást mint gondoltam ?kezdett neki Lardok ?Botütésekkel kezdtem, de még csak fel se szisszent. Hiába ütöttem egyre nagyobbakat, mintha meg se érezte volna. -Érdekes... de mostmár nem sok hasznát vesszük ?jegyezte meg a sámán ?Az lesz a legjobb, ha holnap kivégezzük. Esetleg Ar'tasan felavatása előtt, hogy hangulatba jöjjenek... -De, ezt nem tehetjük ?tört ki váratlanul Lardok. -Valóban? Vigyázz mit beszélsz Lardok... -húzta össze a szemét a sámán. Most olyasmi arca volt, mint amit a nagy többségnek is mutatni szokott. -Elnézést, de tisztelettel kérem, ne végezze ki! Ez a nő semmihez sem fogható... nem érzi a fájdalmat! Sok kínzáshoz volt már szerencsém, de ilyet még nem láttam. Csak egy darabig hagyja meg az életét, s sokkal többet megtudok? vagyis megtudunk a telepesekről, mint eddig bárki! -Hmm... meglátom. Erre még aludnom kell egyet ?húzta szét újra a szemeit a sámán ?És azt mondod semmit nem reagál az ütésekre? -Csak egyetlen szót hajtogat állandóan: Anakin. Elképzelni se tudom mit jelenthet, de egyre csak ezt mondogatta. -Anakin ?ízlelte meg a szót a sámán- Talán az istenük neve ez. -Ha így is van... a ma történtekből úgy tűnik, nem nagyon hallgatja meg az istene a könyörgést ?tette hozzá Lardok nem kevés gúnnyal a hangjában- Alaposan magára hagyta... -Csak óvatosan az ilyesmivel Lardok... sose becsüljük le mások isteneit... mit lehet tudni... Folyt. Köv.

Ezek tényleg nagyon jók!!!

Talán itt a félreértés... az ep.5-ben nem a galaxist nézik. A nagy galaxis mellett van két törpe-galaxis (vagy valami olyasmi), ami az ep.2-es képen is feltünik a könyvtár jelenetben. Abból az egyiket nézték az ep.5 végén Márcsak azért is képtelenség, hogy a galaxist kivülről nézzék, mert csillagokat is látni, márpedig csillagot csak akkor lát az ember, ha benne van egy galaxisban Ott csak a galaxis peremén vannak.

Akkor az én emlékezetemmel lehet a baj... nekem ugy rémlik, hogy nagyjából igy néz ki a filmben is. Mi a nagy változás itt?

Ezt hivják stilizálásnak... a Tatooine-i holdak se ilyen nagyok

Végülis sok minden lemaradt róla: a jó és a rossz harca is például, pedig az is központi téma. Szerintem jó, hogy a hangulatot megfogták: a rajongóknak az SW az elvágyodást jelenti valahol a mesék világába, ugy ahogy Luke-nak is az a bizonyos jelenet, ahogy a naplementét nézi. Mint Celebration poszter szerintem remek. Ráadásul van valami jófajta retro hangulata is, amit talán épp a festményszerüsége ad. Nem hiszem, hogy a zvolt a cél, hogy egy képben összefoglalják MINDAZT, amit az SW jelent.

Mondjuk az biztos, hogyha valaki közli velem a Tartakovsky-féle Clone Wars rajzfilmek elött, hogy lesz egy új sith tanitvány, aki majd Anakinnal fog küzdeni, akkor lekezelően legyintettem volna... pedig tökre élveztem Bárcsak jó lenne ez is... egyenlőre annyi biztos, hogy én nem ilyesmire számitottam.

Aurra Sing első képregényes szereplése az Outlander-ben volt, ami egy buckalakók közé keveredő jediről, bizonyos Sharad Hettről szólt. 1999 junius 23-án adták ki a hat részes történet első darabját, tehát majdnem kerek egy hónappal az ep.1 bemutatása után. Az utolsó résznek egyébként ilyen volt a bóritója:

Én ugy tudom Aurra Sing csak azután vált képregényszereplővé, hogy már biztos volt a jelenléte az ep.1-ben. A látványtervét (itt alább látható) Doug Chiang csinálta, s a rajzon még Babe Fett volt a neve.

Donát: Az Aurra Sing és neki annyi köze van az EU-hoz, hogy a film UTÁN egy csomó EU-s mű szereplője volt, mivel azt hitték hogy fontos szereplő lesz (McCallum azt igérte hogy lényegi szerepe lesz az ep.2-ben), aztán kiderült, hogy mégsem, azóta pedig elfelejtették. Vos mestert pedig valóban megemlitik, mivel Lucas csipte a Clone Wars képregényeket. De azért ez nem olyan magyarázkodás, mint amiről az alább szó volt Anakin kapcsán, inkább csak kikacsintás a fanok felé

Igen, nekem is ez ugrott be mikor elöszőr megláttam. Egyszerüen gyönyörü.

Ráadásul az EU-k eddig csak ilyen "nagyitóval felfedezheted a kép sarkában" jelleggel tették tiszteletüket a filmekben. Kivételt csak Aayla Secura ep.3-as dekoltázsa (meg a többi része, bár azokat nem szoktam észrevenni, de állitolag más is látszik belőle ) képez, de ez ellen aki ágálni kezd az nincs magánál

Mondjuk ettől függetlenül ugyis az összes kijövő sorozatot naprakészen fogom követni

Oké, ha ez a sztori, akkor az én lelkesedésem is ezen a ponton szünt meg létezni. Az SW óriási terepet ad a fantáziának, s hogy egy ilyen izzadságszagu történeti vázzal sikerült előrukkolniuk az bizony finoman szolva nem sok jót sejtet. Picit reménykedek, hogy ez nem igaz, de mostmár akkor inkább várom az élő-szereplős TV-sorozatot. Azt legalább Lucas irja, s lassan ugy tünik ebben a világban épkézláb történetet irni márcsak ő tud.

Szerintem ez a werkfilmekből lett összerakva... az összes jelenet látható a normál extrákon. Gondolom egyesek hiányolták, hogy nincs rejtett baki-parádé és a meglévő anyagból csináltak ők maguk egy hasonó összeállitást, de ez csak tipp

Donát: Ez tényleg nem semmi... igy kissé megkésve is nagy gratula!

Az tényleg jó rész volt

Igazából a Dicsőség zászlaja nekem a Pearl Harbor csata-jeleneteire emlékeztetett. Nem az volt az érzésem, hogy milyen rossz a háború, hanem hogy milyen látványos... itt-ott volt vér is, meg némi explicitás, de cseppet sem hatott rám riasztóan.

Azt látom Én csak azt sajnálom, hogy a Ryant nem láthattam moziban. Pedig az tipikusan egy olyan film... a robbanások az Eastwood filmnél is nagyon jól szoltak.

Boldog szülinapot Szisz!

Spoiler! --Kattints a megjelenítéshez-- Vagy amikor az egyik csávónak kivannak ömölve a belei és közben üvölt a harctéren

Szerintem újrakéne nézned a Ryant... ha ugy emlékszel rá, hogy rövidebb a csata és a Dicsőség zászlaja a durvább akkor rég láthattad. Ez a Pathfinder egyébként jó mókának tünik