Bomarr

Nem is müködött, csak aztán pár óra mulva kiderült, hogy van másik

Sajnos nincs nálam egyetlen olyan első napi kép sem, amin mind az öten rajta vagyunk... de pótlásul itt van egy kép, ami aznapi és Karrde is rajtavan:

ITT van az első nap összefoglalója

Celebration Europe Kirándulás - 1.nap (A nap mottója: ?Budapest... Please wait?) Bevezető: Mint azt a fórumról és a hírekből is bizonyára jól tudjátok, öt fórumtag (névszerint: Darth Krande, MissKarrde, SimonZ, Rog és jómagam) kerek egy hete nekivágtunk a ködös Albionnak, hogy megnézzük magunknak a brit fővárost, de főleg és elsősorban, hogy részt vegyünk Európa első Star Wars Celebration-ján. Ugyan arra vállalkoztam, hogy teljes és átfogó ?naplót? készítek az élményekről, nyilván valamennyire szubjektív lesz a beszámoló így az egyes napokhoz szívesen veszem majd az utastársak kiegészítőit . Akkor lássuk hát az érkezés napját... Az indulás pillanatai meglepően gördülékenyen mentek. Igaz a Ferihegy nem is az a fajta reptér, ahol ellehetne keveredni. Az egyetlen izgalmat a gyorsforgalmi út lezárása okozta, ami miatt SimonZ kénytelen volt késni egy kicsit, de még igy is az elsők között csekkoltunk be. Aztán alighogy megdöbbenntünk a ?vámmentes övezet? horribilis árain, a gépünk máris felszállásra készen állt előttünk. Ugyan negyed órát késett, de az ilyesmi majdhogynem általánosnak mondható a reptereken. Egyedül azon lepődtünk meg, amikor a beszállás után bejelentette a pilóta, hogy vagy perceken belül elindulunk vagy kénytelenek leszünk másfél órát várni, így jobb ha gyorsan elfoglaljuk a helyeinket. Reméltük, hogy a gép szerelői/feltöltői azért ennyire nem kapkodják el a munkájukat... de nem is kellett csalatkoznunk. Egy aprócska légörvényen kívül egészen sima utunk volt. S ráadásul ilyen gyönyörű kilátásban gyönyörködhettünk: Egyedül a landolás utáni pillanatok okoztak apróbb csalódást. Pedig igazán nem volt semmi probléma csupán nem éreztük még át teljesen, hogy Angliába érkeztünk. A reptér nagyobb volt ugyan és a gépek száma is érezhetően magasabb volt, de a táj alapján lehettünk volna akárhol Európában. Az ember hajlamos elvárni egy idegen országtól, hogy már első látásra valami egészen újat nyújtson, így csak lassan törődtünk bele, hogy az ég itt is pont úgy kék, mint nálunk s az irányítótornyok is pont úgy magasodnak mint odahaza... ugyanakkor némi örömmel konstatáltuk, hogy a fű itt már nem volt úgy kirohadva, mint a Ferihegyen. Ezt fel is fogtuk, mint az egyik első nagy jelet, hogy ?új országba érkeztünk?. A londoni reptéren aztán felvoltunk készülve a legrosszabbakra is... hisz alig egy hete még az egész világsajtó a ?terror sújtotta Britanniával? és a borzalmas reptéri viszonyoktól volt hangos. Akkor az egyes elemzők vérmérsékletük szerint reagálták túl az aktuális történéseket, néhol egészen meredek képet vázolva a bátortalanabb turisták elé... s bár nem akarok spoilerkedni későbbi élményeinkkel kapcsolatban, de azt azért nyugodtan elárulhatom, hogy egyetlen abroszba csavart fejű arabussal se kellett elbánnunk a nyugodtabb továbbhaladásunk érdekében. A helyiek származástól, bőrszíntől függetlenül meglepően békések... viszont a hatóságok részéről már érezhető volt némi para: már a reptéren is kivolt írva, hogy komolyan vesznek minden fenyegetést vagy arra utaló magatartást és a szabadon hagyott csomagokat akár meg is semmisíthetik. Ám mindezek ellenére hamar átjutottunk az útlevél-vizsgálatokon, s mindaddig minden rendben ment, amíg a poggyászainkhoz nem akartunk jutni. Miközben a többi járat utasai sorban kapták meg az eligazítást, hogy hol vehetik fel a csomagjainkat, addig mi csak egy "Please Wait" kiírást kaptunk. Negyed óra után még vicces volt, fél óra után kevésbé, három-negyed óra múlva már viszont kezdtük feladni, hogy valaha is sorra kerülünk. Ám pont mire kezdtük volna beleélni magunkat a sanyarú sorsunkba, a mi poggyászaink is befutottak. Karrdenak sajnos lelopták a táskájáról a megkülönböztető-jelzésként funkcionáló nyakszalagját... hogy melyik reptér dolgozói tették nem tudni, bár viszonylag könnyű tippelni. De túl sokat nem rágodtunk ezen, hiszen végre megérkeztünk! Bár az a bizonyos ?Anglia-hangulat? még a reptér előtt sem kapott el minket. Egyébként is ki hallott már olyat, hogy Londonban hét ágra süt a nap? Ráadásul még egy szocreál betondarab is levolt rakva nem messze a kijárattól csak hogy igazán otthonosan érezzük magunkat. Az a bizonyos várva várt pillanat végül a buszban jött el... ahogy a rendkívül kényelmes székekben ültünk a légkondis járgányban (bal oldalt haladva), s egyre másra bukkantak fel a csinosabbnál csinosabb angol házikók, miközben a lemenő nap gyönyörű narancssárgára festette a hamisítatlan albioni tájat egyre jobban éreztük: na ez ANGLIA! Majd ez az érzés egyre csak tetőzött, ahogy a belváros felé közeledtünk, majd amikor a távolban feltűnt a London?s Eye és a Parlament épülete már sikítani lett volna kedve az embernek (de megálltuk). Az esténk eztán már csak a helyi tömegközlekedéssel való ismerkedéssel telt, ami egy pesthez szokott embernek azért nem is olyan egyszerű. S noha London óriási, megtudták oldani, hogy mindenhonnan mindenhova 5-6 percenként járjanak a buszok... s micsoda buszok! A buszsofőrök úgy bánnak az emberrel akár egy családtaggal... az első este ránézésre kellően eltévelyedett turistáknak tűnhettünk, mert még a jegyet se kérte el tőlünk a sofőr, viszont szívélyesen elmagyarázta nekünk, hogy juthatunk el a kívánt irányba. A Norfolk House, vagyis a szállodánk egyébként az egyik legkülvárosibb részen volt... azt tudni érdemes, hogy Londonban még a külváros is úgy néz ki, mint Budapesten a belvárosi részek... másrészt itt kicsit más a lakosság összetétele. Utunk közben felhívtam a figyelmet rá, hogy ?meglepően kevés a fehér ember itt?, de hamar kiderült, hogy a megállapításom igen tévesnek bizonyult: nem kevés, hanem egyetlen egy fehér ember sem volt a szállodánk közeli környéken. A buszsofőrtől kezdve, a bárokban italozókon keresztül egész a hotel portásokig mindenki néger volt. Valahogy úgy éreztük, nem igazán illünk ebbe a közegbe, és ez kicsit elvette a kedvünket a környék gyalogos felderítésétől. Maga a szálloda egyébként egészen csinos volt kívülről... már épp kezdtük azt gyanítani, hogy rossz helyre jöttünk, amikor végre beléptünk a szobánkba: feljövő tapéta, nem működő villany a fürdőszobában, kevéske hely, amiket szinte teljesen elfoglaltak az ágyak stb. Na itt már éreztük, hogy jó helyre jöttünk. Ezt megerősítendő még az este bedobták a szomszédos épület ablakát egy féltéglával. Ezt és a néha felerösödő utcai forgalmat leszámitva, hogy SimonZ-t idézzem: "nyugodt környék" volt Azért összehasonlításképp itt egy promóciós kép a szobáról (úristen micsoda óriási hely az ágyak között... ez talán az elnöki lakosztály): És itt a "valóság": Krande és Karrde se járt sokkal jobban. Ugyan ők kaptak egy szekrényt is, de cserébe egyetlen franciaágyon kellett osztozzanak. Ugyanakkor tökéletesen megfelelt arra, amire kellett: lehetett bennük aludni. S az igazi jó dolgok ugyis odakint vártak minket, de ez már a többi nap meséje

Annyira nemzetközi volt, hogy úton-útfélen magyarokba botlottunk Előfordult, hogy meghallottak minket és odajöttek hozzánk, hogy honnan jöttünk, hogy érezzük magunkat stb. De volt mindenféle náció ott

Hát azt sajna kihagytuk A filmzenei koncertről elöszőr még csak az derült ki, hogy más zenék is lesznek, aztán az, hogy már nem is lesz SW... választani kellett Ian McDiarmid, az ep.4 vetités és az SW-mentes koncert között és végül az előbbiek mellett döntöttünk.

Anélkül, hogy előre részleteket mondanék az "élményekből": noha párszor szóba jött az SW jövője, a Celebration föleg és elsősorban az elmúlt 30 év megünneplése volt. És mint ilyen egészen fantasztikusan müködött. Épp ezért abszolut nem is hiányzott semmiféle nagy horderejü bejelentés a teljesebb élvezethez... nem hinném, hogy egy Blu-ray disk megcsillogtatásától markánsan jobban éreztük volna magunkat... történt helyette épp elég más

Utolag is köszi mindenkinek a jókivánságokat! A beszámoló természetesen hamarosan érkezik, de majd napi lebontásban Tibur: jól értem, hogy te is kint voltál?

Na majd varjatok ki a mi beszamolonkat

Rovid leszek, mert het percre fizettem csak be, de annyit mondhatok, hogy BAROMI JO A CELEBRATION! Sok-sok udvozlettel Londonbol!!!

Én ugy tudtam, hogy kellően jól felszerelt csillagászati távcsővekkel lehet látni a Holdra szúrt amerikai zászlót, meg a táblát, amit otthagytak... gondolom nem maguktól nőttek ki a Holdból, hanem valakik odarakták

Köszi mindenkinek a jókivánságokat ! Londonban egyébként 20-22 fokos nappali hőmérséklet volt és kb. ennyi lesz egész héten, kivéve vasárnap amikor állitolag felmegy 24-re

Örülök, hogy felkeltette az érdeklődésedet

A '90-es évek egyik legjobb amerikai animációs filmje volt. Semmi dalolás, helyette gyönyörü kivitel, jó -néhol felnőttes- humor, a végén prima akció, jó sztori stb. Nálunk is kiadták, de sajnos a borzalmas "Szuper haver" cimmel, aminek olvastán valszeg az egyszerü filmszerető sikitva rohan el, pedig szerintem igazi gyönyszem. ITT van róla egy remek kedvcsináló DVD teszt.

Na én pont az ilyenekre értettem azt, hogy a "poénok visszaköszönnek". Az a rész amikor a robotok a srác házánál bujdokolnak elég durván másolja az Iron Giant hasonszörő poénját... (viszont az Iron Giant egy nagyon jó film! ).

De mi vicces van abban, hogy egy fiatal hecker-kiscsaj mindenre rájön? Ha most látnánk ilyet elöszőr akkor még megérteném a vigadás okát, de ez kb. olyan elcsépelt, mint az anime-filmekben a poszt-apokaliptikus jövőkép. De a Transformers szinte összes poéna ismerős lehet valamelyik másik filmből és nekem az a bajom, hogy legtöbbjük már régen sem volt annyira vicces. De nemcsak a poénok átvettek, ahogy az az alábbi képekből kitünhet: Ez itt egy kép a Pearl Harborból (Bay filmje az is ugyebár): És itt egy a Transformersből: A háttérben lévő hajók is ugyanazok. A Függetlenség napja pedig lehet, hogy papiron hasonló, de én azt az üres-fejü hecker-csajt meg Jeff Goldblumot nem emliteném egy lapon... ez előbbi lehet hogy mutatosabb, de utobbi még a bárgyú karaktert is jópofán hozza. Arról nem is beszélve, hogy bár több mint tiz év diferenciál van a két film között az ID4 simán köröket ver az akció látványosságában a Transformers-re. Hála istennek akkoriban még nem kezdték vadul rángatni a kamerát, csak mert valaki tüzelni kezdett.

Okés. Ami tetszett: a nyitás a 'helikopterrel' és a harc a robot-skorpió ellen. Az állam nem esett le, de valami ilyesmit vártam egy Transformers filmtől. Ha ilyen végig én elégedetten állok fel a székemből. Ami nem tetszett: gyakorlatilag a maradék egy és három-negyed óra. A sztori 'nemlétével' nem voltak gondjaim. Egy filmtől, amiben nagy robotok püfölik egymást nem vártam dosztojevszkij-i mélységet. Az erőltetett poénkodás viszont -ami számomra nem igazán volt vicces- már kevésbé dobott fel, az unalmas szereplőkről nem is beszélve (pedig a Múmia első része jó példa rá, hogy buta látványfilmekben is lehetnek jópofa szereplők). A gimnazista hecker-csaj történeti szálát például simán egy az egyben kivághatták volna... de akár az összes főszereplőjét... A legnagyobb csalodást mégis a robotos csörték okozták. Sajnos Bay is ugy rendez akciójelenetet, mint ahogy az mostanság szokás: hogy gyakorlatilag semmi nem látszik az akcióból a remegő kamerától. A helyzet nem olyan "súlyos" ugyan, mint a szintén idei 'Füstölgő ászok'-ban, de sajnos közelit. A végén egyáltalán nem látni hol kezdődik vagy végződik egyik vagy másik robot... cserébe sok törmeléket kapunk. Pedig a Transformers elözetese alapján bizakodó voltam... Pedig tényleg nem vagyok nagy igényü: a 'Függetlenség napja' nálam simán 10/8

Oh pedig van, csak mélyen és bölcsen hallgat Röviden és tömören nálam a Transformers 10/3

Jól emlékszel

Igen, mindenképp irok egy nagy lélegzetvételü beszámolót!

Oh, nem kell túlspilázni ezt a terroros cuccot... épp elég ha az angol kormány túlspilázza. Mi meg többet várunk egy kicsit a reptéren... majd "túléljük" valahogy

Hm... most olvasom, hogy a Die Hard 4-ben Kevin Smith nyúlfarknyi szerepében egy Star Wars és képregény-rajongót alakit

Azért egy látványfilmnél is számit a történet, csak másképp.. a 300 jó példa. Ott gyakorlatilag van nyolc-kilenc perc nettó akció és több, mint másfél óra pofázás/story, de az a pofázás ugy van tálalva hogy kellően jó környezetet biztositson a 'lényegnek'. A Transformers több, mint két órás, igy valoszinüsithető, hogy nem non-stop darálnak (ennyi pénz nincs a világon ) és én azért elvárom, hogy annak a húsz pernyi nettó akciónak (ez most csak hasraütés-szerü tipp) kellemes köritése legyen... hogy ez most humor, hangulat-keltés vagy valami más (bár ez a más, biztos nem a komoly sztori lesz, mer azt én se várok ) az mindegy de igenis valami ami müködik! Ha tényleg csak látvány van, akkor csokoltatom

Nekem van egy egészen szinvonalas 'Top 10 London' nevezetü útikönyvem, amiben számtalan lebontásban mennek végig a főbb nevezetességeken (még a legjobb 10 sörözőt is felsorolja ) és tele van első látásra jól használható mini-térképekkel (illetve a belvárosról van egy nagyobb meg a metróhálozatról). Én ezt hozom, de azért biztos, ami biztos kéne hozni egy teljes London térképet is.

Az ötletet én is támogatom.