Bomarr

Bizony ám! És ez remekül rimmel a lávafolyó feletti párbeszédre, ahol Anakin azért cseszi le Obi-Want, amiért a Jedik hatalomra akartak törni. Nem lehet véletlen, hogy ebben a drámai pillanatban, s a csata hevében ezt véli Obi és a Rend legfőbb bűnének

Én nem mondtam, hogy nem lehet mást gondolni... csak érveltem amellett, hogy nekem az a verzió miért nem szimpatikus és miért örülök, hogy a regénnyel ellentétben nincs "konkrétan" a filmben. Felőlem mindenki úgy értelmezi ahogy akarja, de a fórum meg arra is jó, hogy ezeket az értelmezéseket megbeszéljük/ütköztessük

Már aki gondol... nem csak ismerőseim, de én magam se szoktam rá gondolni és ha most fel nem merül a regény eszembe se jutna ez a szál. Persze megfér, mint lehetőség, de szerintem simán tönkretenné az egész "Anakin-átfordulást"... és ezért tartom nagyon bölcsnek Lucas részéről, hogy ezt kihagyta az ep.3-ból (és meg se emliti mint okot aztán). Mert pont ott a lényeg szerintem, hogy Anakin nem hirtelen felindulásból fordul egykori barátai ellen és a sötét oldal mellé... olyan inditkékok vezérlik amik kellően jól felépitettek ahhoz, hogy évtizedeken át a Sötét oldalon tartsák és Obi-Want akár 20 év mulva is elitélje. Ezaz "itt annyira elveszti az eszét és ezért hiszi azt és ezér fordul ellene" számomra hiteltelenné tenné az egész ep.3-at... ahogy Stover meg is tette. Ezért is maradok inkább a filmnél.

Na megnéztem az ismétlést és bizony nagyon szép kis meccs volt ez Bár az olaszokon nagyon látszott a végére, hogy -és most ezt fura lesz leirni- feladták. Szinte semmi támadó kedvük nem volt, amivel meg beprobálkoztak, azt a mieink rutinosan szerelték... Kár, hogy mi csak az ilyen lefulladt/vagy még nem fel nem pörgött csapatok ellen tudunk jók lenni, s azok ellen is szigoran csak barátságos mérközéseken. Szép győzelem és jól hangzik, hogy megvertük a világbajnokokat, de ettől a magyar foci még marad ott ahol volt... de azért SZÉP VOLT FIÚK!!!

Mondom: aki olvasta a regényt az beleláthatja, de a film érdekes módon nem utal rá nyiltan. Itt van például az a jelenet, amit emlitesz: az nyiltan lejön, hogy Obi-Want nem szivleli Anakin, például abból amikor Padmé emliti az elején, hogy esetleg segithetne nekik... ha már annyiszor felmerül Lucas nézőpontja; ő is mondja pont az ominozus jelenet elött, hogy Anakin már csak tetteti a pozitiv érzelmeket Obi-Wan felé (és Lucas szót sem ejt semmi esetleges lé-összeszürésről Anakin áttérése kapcsán... nem mintha fontos lenne ez, csak érdekességképp megjegyzem). Anakin abban a jelenetben egyszerüen dühös arra, hogy Obi-Wan odament... ezen túlmenően én nem látok semmit, és bevallom nagyon erőltetettnek tartanám, ha Anakin ilyen irányba tapogatozna. A Klón-háborút végigharcolták együtt, tehát azalatt Obi és Padmé nem találkozhatott... túl nagy ostobaság lenne Anakin részéről ha komolyan elhinné azt hogy Obi és Padmé között bármi komoly alakult ki egy azaz egy találkozás után. Az, hogy felelősnek tartja az anyja haláláért teljesen jól felépitett és logikus, mégha külső szemlélőként el is itélhető... ez viszont marhaság. És a mustafari lecseszésben is inkább háttérbeni összeesküvésről beszél és arról, hogy Padmé segitette Obi-Want, hogy megölje őt... illetve pontosan ezt is mondja. Elég indulatos itt ahhoz és elég nyilt, hogy nevén nevezze a dolgokat. Mégsem beszél megcsalásról (pedig hol máshol cseszhetné le őket ezért, ha nem itt)... És érdekes módon az átlagos nézőnek eszébe se jut, hogy Anakinnak esetleg lehettek ilyen tévképzetei. Bele lehet magyarázni, de szerintem nagyon erőltetett.

De Anakin nem ott dönt... ő már eldöntött mindent a Jedi Templomban, amikor könnyezve a gépe felé rohan. Windu elött maximum egy pillanatra megijed a feladattól és kell neki még egy kis löket, de a nagy döntést már nem ott hozza meg szerintem

Ha beleakarta volna tenni, akkor nem kerül ki. Gondolom nem csak ugy ad-hoc jelleggel rakta be meg ki a jeleneteket és oka volt annak ha valami kimaradt Másrészt ahogy mondani szoktam Lucas motivációi ilyen szempontból nálam nem perdöntők... az a perdöntő nálam, hogy mi van a filmben Viszont a többiben egyetértünk: Stover nem tud akció-jelenetet jól megirni

Abszolut nincs benne a filmben.. ezt nemtom honnan veszed Azt a jelenetet csak az kombinálja ugy aki olvasta a regényt és beleakarja látni, de Padmé és Obi-Wan kapcsolatára (vagy legalábbis hogy Anakin ezt hisz) semmi nem utal és én bárkit kérdeztem aki távol tartotta magát a regénytől, meg se fordult a fejében ilyesmi a film alapján És ez egy nagy plusz a film javára, teszem hozzá gyorsan

Donát: Szivemből szólsz!

Hát nekem pont Stover magyarázkodás nem tetszik... például, hogy Anakin azt hiszi, hogy Padmé és Obi-Wan összeszürik a levet... nagyon örülök, hogy az erre való utalások egytől egyik kikerültek a filmből. És szerintem éppenhogy nem kell figyelembe venni a regényt, ha a filmet értelmezni akarjuk. Egyébként is épp elég meredek, hogy Stover behozza az EU-t, s például az Assaj-al való küzdelemre is utalnak... az ilyen marhaságoknak nincs közük a filmhez. Többek között ezek miatt sem lehet nálam kiegészitő a regény...

Versenyeztetni tényleg nincs értelme, viszont rangsorolni szerintem lehet... legalábbis nálam mindig a film lesz az első és a könyv nem kiegészitő, maximum egy alternativ elképzelés. A film pont attól jó, hogy nem ad mindenre konkrét választ, s sok mindent a nézőnek kell lefejtenie magában (lásd: Windu szerepe Anakin áttérésében stb.). A regénnyel pont az a baj, hogy mindet elakar magyarázni (ráadásul akárcsak elődje kissé egyenetlen: túl sokat törődik a felvezető űrcsatával és túl keveset a fináléval)... Föleg ott érzek nagy különbséget, hogy mig az SW, mint film első-osztályú és mindképp az elsők között a helye, addig a regény, ha saját közegében nézzük inkább közepes... halomszámra vannak ennél jobban megirt irományok is (igaz nem SW témában... abban mindenképp a legjobbak egyike, bár ez nem túl nagy erény). Amitől igazán élvezetessé válik az pont a témája, amit a film ad neki... s Stovernek vannak jó pillanatai: mint mikor az egyes szereplők érzéseit irja le egy adott pillanatban (Anakin/Vader a műtö-asztalon a legjobb), de ezt a szinvonalat nem birja hosszan tartani. Mindenesetre én nemrég elkezdtem másodszorra is olvasni és úgy 100 oldal környékén leraktam. Elsőre az újszerüség erejével hatott, de másodjára már semmit nem tudott nyujtani. Néhol inkább untatott.

Nem csak téged izgat... ez tényleg gyönyörü Kár, hogy ez még nem biztositék arra, hogy a film is jó lesz... de ha esetleg kijönne egy kép amin látszana, hogy nem ijednek meg az R-kategóriától sem az már megnyugtatóbb lenne

Én per pillanat ezeket nézem: Heroes (Kicsit lassan indult be, de most végeztem a kilencedik résszel, ami rendesen felpörgette az eseményeket... jó lesz ez) A Simpson család (Régebben is elkaptam egy-egy részt, de most kezdtem el a legelső részektől nézni sorjában) Kés/Alatt (Nemrég kaptam az egyik DVD-hez egy ingyen lemezt, amiben benne volt az első három rész... magamtól eszembe se jutott voln egy plasztikai sebészekkel foglalkozó sorozatot nézni, de ez pillanatok alatt függővé tett. Néhol brutális, néhol humoros, néhol drámai... de mindig nagyon jó!) Anime-sorozatok: Death Note (Óriási a hype körülötte, s most hogy elkezdtem nézni, látom, hogy okkal. Egyszerüen szenzációs!) CODE Geass (igazából csak a története miatt kezdtem el nézni [gyk.: Egy alternativ jövőben a Brit Birodalom lerohanja Japánt, akik erre elkeseredett ellenállásba kezdenek] de egyenlőre meglepően jó) És amit nagyon várok: Dexter II. évad

Ez milyen jó már?

Mindenkinek köszönöm az elismeréseket! Örülök, hogy tetszettek a beszámolók!

Celebration Europe Kirándulás - Az utolsó nap (A nap mottója: "...the end of all things...") Amikor felkeltünk, alig akartuk elhinni: máris elérkeztünk a kirándulásunk utolsó napjához. Alighogy elkezdtük igazán magunkba szívni az érzést, hogy itt vagyunk Londonban és részt vehetünk az egyik legnagyobb SW rendezvényen máris számolgatni kellett: mi az, amit eddig kihagytunk, de még mindenképp megakarunk nézni a kiállításon? mert ha ezen a napon nem nézzük meg, akkor már sohasem? A Hyperspace-tagságunknak és az általa nyert nyugis első egy óráknak köszönhetően a lista nem volt túl hosszú: egyedül a hósiklót kellett még lekapnunk. A első nap egy szerencsétlenkedő müsorvezetőnő, másnap a méretes sorok riasztottak el előle, ám ezúttal nem álhatott semmi az utunkba S már nem is volt más hátra, mint a vásárlás? hisz valami emléket mégis kell vinni a rendezvényről? vagy mégsem? Bár Simonnal már napokkal korábban elhatároztuk, hogy beruházunk egy ?Dressing a Galaxy?-ra, de amint a pénztárcát kellett volna előkapni, elbizonytalanodtunk. ?Végülis csak egy képeskönyv az egész, nem?? ? tettük fel a költői kérdést, s inkább visszahelyeztük a pultra. Én még korábban gondolkodtam egy Making of Ep.4 könyvben, de a döntés terhét ekkorra már levették a vállamról: mivel az összes darab elfogyott, így akkor se vehettem volna, ha történetesen tényleg rászánom magam. S amíg mi ilyesmiken morfondíroztunk, beözönlött a tömeg? Már a szombati beszámolóban is hosszan ecseteltem, micsoda óriási tumultus volt? így most talán az is kellően érzékletes ha csak annyit mondok: vasárnap voltak a legtöbben! Már nem ártott némi fizikai erő sem az előrejutáshoz, főleg, ha az ember nem arra akart menni, amerre a mögötte és az előtte levő. Nem is sokat forgolódtunk a kiállítás területén: helyette inkább az előadásokat vettük célba. Főleg, hogy 10-kor máris kezdetét vette egy beszélgetés Ray Park-al alias Darth Maullal. Ilyenkor az a jó, hogy nagy csalódás nem érheti az embert: mert hát mit is vár az ember egy olyan színésztől, aki főleg, mint kaszkadőr ismert, s bár alig szólal meg az ep.1-ben akkor se a saját hangján. Nyilván nem vártuk, hogy majd pont Ray Park fegyverez le minket elképesztő egyéniségével, s épp ezért nem is csalatkoztunk: a vele készült interjú teljesen okés volt. Park egy szimpatikus figura, aki látszik, hogy szereti amit csinál, beleértve az ilyen rajongói találkákat is. Kellemesen elsztorizgatott. Persze a szervezők is sejtették, hogy Park három-negyed órán keresztül nem tudja ?eufóriában? tartani a közönséget, ezért jó sok beépített poénnal készültek. A kivetítőre kirakott néhány viccesebb kép, és Obi-Wan szellemhangja után jött az igazi attrakció. Davis bejelentette, hogy újra eljátszák Obi-Wan és Darth Maul halálos küzdelmét! Az egészben az volt a legjobb, hogy Park viselkedése elárulta: ez nem volt előre lebeszélve. Davis bejelentése után ő maga is értetlenkedve forgolódott és bazsalygott, majd aztán a Qui-Gon szerepére felhívott rajongónak magyarázgatta gyorsan, hogy mit hogyan csináljanak. Ám ahogy elmúlt a lányos zavara, rájött, hogy itt a pillanat, hogy azt csinálja, amiért igazán szeretjük? s ahogy kell, Maulosan meg is forgatta maga körül a kardját? mondanom sem kell: a közönség hálás ovációjának közepette! A félig-meddig komolynak induló előadás aztán az alig egy méteres Davis megjelenésével kapott új szint, aki Obi-Wan jelmezben tört Ray-re egy jókora műanyag fénykarddal! Persze szakadtunk a röhögéstől, s Davis ráadásul folyamatosan szórta a poénokat, újfent bizonyítva, hogy McDiarmid és Daniels mellett ő a Celebration egyik ?legnagyobb? figurája. A meglepően jól sikerült Ray Park fellépés után a második szinten megnyitott Vader-kiállításra mentünk. Itt az egyes művészek a Vader maszkot alakítgathatták át kedvükre? bár többségében csak olcsó poénokra futotta az alkotóktól, akadt egy-két egészen bevállalós is köztük. A ?náci-Vader? mellett messze az alábbi képen látható ütötte a legnagyobbat, ami nem egyszerűen a háborút és a brit külpolitikát kritizálta, de még magát a Celebrationt is: A talapzaton volt egy Tony Blair kép, mögötte égő olaj-furótornyokkal, mig a másik oldalán egy kiirás: "a háború nem játék". Közvetlenül a sisak elött pedig ez: [szabad-fordításban: "Miért kapott a hadsereg standot ezen a gyerek-rendezvényen? ... és a hadi-tengerészet?"] A kérdés egyébként roppant találó? mi magunk is feltettük párszor az első napon. S talán nem csoda ha emellett már az ilyen egyszerűbb kiállítási darabokat csak egy válránditással vettük tudomásul: S bár korábban úgy terveztük, hogy kihagyjuk Billy Dee Williams-et (alias Lando Calrissiant), de az előző napi Daniels-show meghozta a kedvünket: úgy számoltunk, hogy a színészi szakma vén rókái mind jól tudják előadni magunkat, s biztos a jó öreg Billy is lehengerel majd minket. Bejutni persze megint kisebb mutatvány volt? legalábbis amíg el nem kezdődött, mert aztán csoportokban menekültek az emberek. A lelkesedésünk már a belépőjénél lelohadt? látszott, hogy valami iszonyat mód be van szegény lassulva. Alig bírt megszólalni, s akkoris csak tőmondatokban. Jellemezően, amikor megkérték, hogy mutasson valamit a repertoárjából, csak egy artikulálatlan nyögésre futotta tőle? míg McCallumnál alkoholra, addig Billy-nél drogtuladagolásra tippeltünk Simonnal, s mikor láttuk, hogy rajtunk kívül mindenki egész jól szórakozik az öregen, úgy éreztük ez nem a mi világunk s inkább leléptünk. Tettük mindezt öt perc után, ami talán igazságtalan (a többiek majd elmesélik, hogy megérte-e bent maradni), de úgy éreztük, hogy van ennél most fontosabb show is? A ?One Man Star Wars Trilogy?-ról van szó, amiről már a Celeb előtt is ódákat zengtek? s mivel az egyik előző napi előadásra Krande-nak már sikerült bejutnia, így elsőkézből megerősítette nekünk: ezt kár lenne kihagyni. Sorba állni persze már eszünkbe sem volt. Több napos celebes rutinunkat kihasználva álltunk be a legelejére, hogy aztán az elsők között foglalhassunk helyet. A kerek egy órás előadás pedig maradéktalanul váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Charles Ross egy fekete overálban, fekete vászon előtt, mindenféle segéd-eszköz vagy bekevert hang-effekt nélkül eltudta érni, hogy a közönség egyetlen nevető szájjá váljon. Tudom olcsó húzás, azt mondanom, hogy ?ezt nem lehet leírni, ezt látni kell?, ezzel is megúszva egy hosszabb beszámolót az előadásról, de itt tényleg igaz: azt ahogy zseniálisan ?gúnyt űzött? az olyan klasszikus jelenetekből, mint ?Luke kettős naplementébe bámulása? csak a mozgó-kép képes átadni. Szerencsére a netre azóta jópár felvétel felkerült? érdemes felkutatni őket (én főleg a Jabbás részeket ajánlom ) Persze nehéz hatvan teljes percre lekötni a közönség figyelmét, s volt is egy-két gyengébb pillanata (az űrcsatáknál mintha túl sokáig maradt volna), de ahogy ezen elkezdtünk volna gondolkodni, máris bejött egy poén, amitől levegőt venni is alig tudtunk. Szó mi szó, felért egy rekesz-izom erősítéssel ezaz előadás. Ám a kimenetel már keserédes volt, hisz már tudtuk, hogy ezzel az utolsó program fejeződött be? Simon elkezdte leszedni a képeit, s lassacskán elkezdtünk kibattyogni a csarnokból... de annyira felvoltunk pörögve a Star Warsra és annyira hangulatban voltunk, hogy még igazán át sem éreztük, hogy az ExCel elhagyásával végleg lezárult számunkra ezaz ünnepség. Ezt a bejárat előtt készült ?utolsó fotót? is majdnem elfelejtettük megcsinálni: De, hogy is kezdtünk volna szomorkodni, mikor tudtuk, hogy egy Star Wars program még előttünk van: a London Eye melletti Lucasfilmes kiállítás! Igaz túl nagy durranásra azért nem számítottunk? elvégre annyi mindent láttunk/tapasztaltunk az elmúlt három nap alatt, hogy az ingerküszöbünk igencsak felkúszott? Ennek megfelelően a bejárat után kirakott rohamosztagos ?szoborra? még csak egy elnéző mosolyt szántunk? tucatnyi hasonlóhoz volt már dolgunk? ám aztán minél beljebb mentünk annál jobban esett le az állunk, s a végén már csak hüledezve motyogtuk: ?Jól látom? Ezt tényleg kiállították ide??. Szombaton legalább egy óra azzal ment el, hogy átlapozzuk a McQuarrie festményeit összefoglaló albumot? és tessék: most itt voltak előttünk az igazi McQuarrie rajzok! Az igaziak! Alig akartuk elhinni: ha közel hajoltunk láttuk a rajzok mögötti elmosódott vázlatokat, amire felkerült a végleges kép? olyan részleteket fedezhettünk fel, melyeket egy albumban egyszerűen nem lehet (a rajzok és festmények mellett, eredeti storyboardok is voltak kirakva!). És alighogy elkezdtünk volna magunkhoz térni, máris ?igazi?, a filmekhez használt makettekbe, járművekbe, jelmezekbe botlottunk? a mos espa-i lelátók, az utapau-i járatok, a naboo-i vízi szörnyek? mind ott voltak előttünk! S bár már Anakin podját is alaposan megsasoltuk, az mégsem fogható a nabooi vadász életnagyságú ?modelljéhez?. Lehet fikázni a prequelek látványvilágát, de aki ott nem ámult el a gyönyörűségtől, az jobb ha orvoshoz viteti magát? Ahogy ott állt a maga kézzel fogható valójában (tényleg meg is fogtuk), szinte éreztük, hogy bekéne pattanni és tenni vele egy kört London felett. Bár sok jó dolgot láttunk még (rohamosztagos páncélok, Jabba szörnyei stb.) hasonló katarzist már csak az ?igazi? Vader-ruha tudott kiváltani belőlünk. Épp elég rajongói ruhát láttunk már ahhoz, hogy legyen viszonyítási alapunk? s bizony megkellett állapítsuk, hogy a fan-kreálmányok -legyenek bármennyire is profik- a kanyarban sincsenek az ?eredetihez? képest. Azokon látszottak, hogy csak jelmezek, de a régi trilógiás kosztüm valóban félelmetes és ?páncél-szerű?. Hirtelen nagyon megtudtuk érteni a birodalmi tiszteket? ha valaki ilyenben jönne-menne előttünk mi is nagyokat nyelnénk. Még azért némi szemezgetés a kiállitásból: De nem csak nézelődni lehetett: aki akart kék háttér előtt fénykardozhatott is, amit aztán összevágtak a filmmel? ennek a hogyanjáról és a mikéntjéről majd Krande tud beszámolni, aki ottmaradt mindezt kipróbálni? mi inkább a kocsmák felé vettük az irányt De okulva az első nap történeteken, előtte inkább éttermezni mentünk? s bizony sikerült kifognunk egy nagyon hangulatos kis angol kajáldát. S itt fontos kiemelni, hogy angol volt, amennyire csak egy étterem angol lehet! Amikor Simon szólt, hogy szeretne inni egy kis ír kávét a pincér le is szólta: ?Ez itt Anglia! Ha ír kávét akar inni, akkor azt Írországban tegye? itt angol kávé van!?. De mindezt nem sértően mondta, s mi se vettük annak: sőt egészen elégedettek voltunk a hely ?autentikusságával?. Ennek örömére jól be is ettünk: a fő-étel mellé még egy kis desszertnek is jutott a hely? ennél jobb alapozás nem is kell egy kiadós pubozás előtt? Ugyan korábban még terveztük, hogy elnézünk a Kínai-negyedbe, de ahogy megláttuk a Silver Crosson lévő kocsmát, nem tudtunk ellenállni. Sokkal nagyobb volt, mint az előző napiak? jól elkülönített szektorok voltak, s ráadásul még a sörük is finom volt. Igaz, míg mi Simonnal kirendeltük az italokat, addig történt egy apró kis ?intermezzo?. A várakozó Karrde-hoz és Rog-hoz odament egy italozó pasi, aki egy rögtönzött sztriptízbe kezdett? szerencsére időben abba hagyta és visszaült a helyére. Innentől egész nyugodt volt, csak néha szólt át, hogy ?nem értjük a tréfát?? bár úgy sejtettük, hogy nem annyira a messze földön híres angol humor, mint inkább a túlzott alkohol fogyasztás buggyant fel belőle ily különös formában. De ezzel együtt is, egy nagyon korrekt kis hely volt. Ám ahogy ott iszogattunk, egyre figyelmesebbek lettünk az utca túloldalán lévő kocsmára? s mivel ez volt az utolsó esténk, úgy döntöttünk, hogy érdemes lenne azt is kipróbálni. Hát ha ez volt a patinás pub, akkor a másikra nem tudom mit mondjak: óriási beltéri magasság, festmények a falon, gyönyörű disz-növényekkel? mint valami kis palota vagy múzeum-belső, ahol mellesleg piálni is lehet. Itt kóstoltuk meg a Spitfire-t, ami állítólag a legrégebbi angol sör-recept alapján készül? de Karrde még egy 7,5%-os nedűbe is belekóstolt? a hangulat persze kellően jó volt, gondolom mondanom se kell Viszont hamar fény derült rá, hogy nagy bánatunkra 11 után már nem szolgálnak ki senkit se (vagy az elutasitás csak nekem szólt? Pedig a többiek szóltak is, hogy lehetőleg ne én menjek rendelni ). (Másik meglepetés: a toalettjük bevolt kamerázva! Londonban mondjuk hamar hozzászokik az ember, hogy mindenhol van kamera: a buszon, a vonaton, az utcán, az üzletekben, a megállóknál? de bekamerázott mellékhelyiségre azért nem számítottunk ) Mindenesetre asszem a hangulatot kellően jól átadja az alábbi fotó, ami közvetlenül a pubozás után készült az emeletes busz tetején: Eztán még lehetne beszélni a másnapi hazaútról is, de úgy érzem nem érdemes. Minden kirándulásnak ez szokott lenni a legfelejthetőbb része, s ez itt sem volt másképp: ami persze egyúttal azt is jelenti, hogy szerencsére minden rendben ment. Az emlékek úgyis elsősorban ehhez az öt naphoz fűződnek? ehhez a fantasztikus öt naphoz, melyekben annyi élménnyel lettünk gazdagabbak? nagyon remélem, hogy nem utoljára volt ilyesmiben részünk, ahogy azt is remélem, hogy a következő alkalommal még többen megyünk ki, hogy elmerüljünk a Star Wars szeretetében (és a pubokban! )!

Bennem erős a gyanús, hogy az nem csak emlékeztet egy McQuarrie concept-re, hanem az konkrétan az is... az egyik amit a Birodalom visszavághoz csinált.

Obi-Wan alig néz ki 60-nak szerintem az ep.4-ben... a 40-50 év szerintem kicsit erős, föleg ha belevesszük, hogy Obi-Want tábornoknak nevezi Leia, tehát sejthető, hogy nem mint ifjú suhanc vett részt a háborúban Én legalábbis mindig igy kalkuláltam kb. mint ahogy aztán a prequelek szerint is lett.

Itt most nem a filmben belüli koncpeció volt a kérdés, hisz az majdhogynem eldölt az új részekkel: a rohamosztagosok klónok. A kérdés az volt, hogy ez mióta a koncepció része... alább irtátok, hogy szerintetek Lucas akkor még erre nem gondolt. Erre irtam a cikket: de gondolt.

Luke konkrétan megkérdezi az ep.4-ben Obi-Want, hogy harcolt-e a Klón-háborúban (ki is mondja a Klón-háború szót az eredetiben), mire Ben igennel felel. Leia is ugy emliti a háborút, mint amiben az apja (Bail Organa ugyebár) és Ben egy oldalon harcoltak. Hogy lenne már ősi háború? És ahogy lokatelli is felhivta rá a figyelmet: még '78-ban megjelent a Lucasfilmnek a hivatalos újságjában egy Lucas interjú, amiben Lucas kerek perec elmondta hogy minden rohamosztagos klón! Ennek az újságnak a scanjét Tibur többször is beszurta már...

Gratula lokatelli!!! Ez aztán az élménybeszámoló!

Boldog szülinapot Karrde!

Korábban szinte biztosnak hittem, igy már csak azért is nagyon sajnálom, hogy ez kimaradt! Zoli: Neked pedig óriási gratula! (u.i.: Valamiért Krande videóját nem játsza le a Quick Time-om )

Igen a mi-vel is baj volt, de föleg azért ahogy ez tálalva volt. Mondom: Daniels is régi sztorikat adott elő, de az másképp jött ki... ott egy pillanatra se éreztük, hogy csak ledarál nekünk valami ezerszer elmondott anyagot... most arról nem is beszélve, hogy McCallumnak óriási rálátása van a filmekre: a werkekből kiderül, hogy szinte az összes munkafázisnál ott volt; ehhez képest nem kicsit volt meglepő, hogy semmit nem tudott nekünk mondani, csak azt ami a DVD-ken is fent van.

Azért vártuk ennyire, mert ő az Sw második embere, s mert ahogy irod egy "aranyos" figurának tünik... ezek az előadások egyébként se a nagy titkokról meg a belső infokról szóltak. Ahogy irtam Daniels is adott elő egy csomó olyan sztorit amit már ismertünk... ami meglepetés volt, hogy Rick egy ellenszenves figurának tünt, aki magasról tojik mindenre. Pedig egész idáig pont az ellenkezőjét sejtettük róla (legalábbis mi akik beültünk rá)... amikor például a Baljós Árnyak bemutató elött hozzánk jött és fellépett az RTL Klub müsorában elbeszélgetett az ottani fanokkal és mindannyian csak jót irkáltak aztól róla a netre: hogy milyen közvetlen, milyen jó fej stb. És a maga bohókás módján a werkfilmekben is annak tünt. Egyikünk se számitott arra, hogy Rick ilyen lesz... és mégegyszer mondom: itt föleg nem a "mi"-n van a hangsúly, hanem a "hogyan"-on... a szinészek se mondtak hü de nagy dolgokat.