Narnia krónikái
Gyerekfilm. A szó összes negativuma és pozitivuma benne van a filmben. Sajnos nem egyszer úgy éreztem, hogy biza én már öreg vagyok ehhez: a hősök egyik pillanatról a másikra hozzászoknak, hogy egy másik világba léptek, ahol kentaurok, minotauruszok és nem mellesleg beszélő farkasok tanyáznak, akik szivesen széttépnék őket. A film közepén Narnia különös világában még a Télapó is megjelenik, hogy az ifjú hősöket gyilkos fegyverekkel lássa el, akik félős gyerekekből pillanatok alatt hős harcosokká válnak.
Számos jelenet volt, ahol éreztem, hogy ha ezt 10 évvel előbb látom, akkor majd kiugrottam volna a bőrömből, de igy csak némi közepes szórakozás volt a jussom. A látvány ugyanakkor széditően jó, bár ehhez már lassan hozzászokhatunk. A végső csata-jelenettől bár nagyon féltem, hisz sok helyről hallottam, hogy túl mese-szerű lett és nincs benne semmi vér, szerintem mégis egész remekül sikerült megoldaniuk. Ám hiába a pozitivumok sora, valahogy mégse vagyok elégedett. Persze mondhatom azt, hogy ez egy gyerekfilm, de hát az Azkabani fogoly is az volt és mégis élveztem