A galaktikus háború elkerülhetetlen volt, mindenképpen kitört volna, akár Paul indítja el, akár Shaddam, akár valamelyik Nagy Ház vagy maga a Landsraad. Amikor a Padisah Császár elhatározta, hogy kiirtatja az Atreides Házat, elindított egy olyan folyamatot, ami végül elkerülhetetlenül galaktikus háborúba torkollot volna. Paul annyit tett, hogy a saját feltételeivel keretezte ezt a háborút, amiből akár ő indítja el, akár nem, nem maradhatott volna ki.
A Nagy Házak alkotta Landsraad Tanács már régóta aggódott amiatt, hogy IV. Shaddam Corrino ellenük fordítja a sardaukarokat, és ennek a félelemnek volt az egyik hozadéka, hogy elkezdtek felsorakozni Leto Atreides és az Atreides Ház mögé, így egyre nagyobb fenyegetést jelentettek a császár számára. Ez az előzménye mindannak, amit a két film elmesél. Emiatt fogott össze titokban Shaddam Harkonnen báróval, és tett kísérletet arra, hogy kiirtja a teljes Atreides Házat. Ám ezt elbukta, és azzal, hogy Paul életben maradt és tanúsíthatta, hogy a császár egy Nagy Ház ellen fordult, igazolódott a Landsraad félelme: a császárnak megvan a hatalma arra, hogy leszámoljon velük. Ezért is mondja azt Paul a második film végén, hogy a Nagy Házak nem biztos, hogy miatta jöttek az Arrakisra, hanem talán arra kíváncsiak, mit tett a császár. És ehhez a második film még hozzá tett egy pluszt (bár felesleges) elemet: amikor megjelentek a császári hajók az Arrakis egén, Harkonnen báró szétkürtölte az Ismert Univerzumban, hogy az Arrakist sardaukarok támadják. Vagyis a filmben a Nagy Házak tulajdonképpen már eleve azért érkeztek az Arrakisra, mert háborúzni akartak Shaddammal (Paul ezt nyilván nem tudta).
Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a Nagy Házak szemszögéből Paul Atreides császár még veszedlmesebb volt, mint IV Shaddam, hiszen, amint Paul trónra lépett, neki a sardaukarokon kívül már ott voltak az Atreides Ház megmaradt katonái és az egész, őt vallási fanatizmussal követő, harcos fremen nép. Ha féltek a Corrino Háztól, mennyire félhettek az ily módon megerősödő Atreides Háztól?
Na most, az, hogy Paul elpusztíthatja a fűszerutánpótlást, bár igaz volt, nem vették be mind a Nagy Házak. A filmben Feyd-Rautha, a Harkonnen Ház akkori feje képviselte a Landsraad szkepticizmusát, és azt, hogy vannak, akik hajlandóak lettek volna háborút indítani emiatt (még ha a többi Nagy Ház be is veszi, a Harkonnen Ház még így is háborúzhatott volna az Arrakisért, ami megint oda vezet, hogy mindenki szív). De, ha még nem is tör ki a háború, mert az Űrliga befenyíti az egész Landsraadot, akkor is, rengeteg módja van annak, hogy megöljék Pault és a családját. Az első filmben is láttuk a fürkészvadász drónt, vannak mérgek (lásd Leto halála), bérgyilkosok, stb. Még az is megeshet, hogy egy bika "véletlen" eltapossa. Vagy olyan drasztikus megoldások, hogy valaki termonukleáris bombát csempész Arrakeenba, és az egészet eltörli az Arrakis színéről a császári palotával és a császárral és családjával együtt. Aztán akkor megint csak háború indul az Arrakisért és a császári trónért. Egy mindennél pusztítóbb háború.
A filmben ez a rész, bár részelemei itt és ott, ha jól figyelünk, felfedezhetjük, de összeségében sajnos valóban nincs jól kibontva. Nem csak azért, mert az Atreides Ház elleni összeesküvés egészét tulajdonképpen a Bene Geserit nyakába varrták azzal, hogy ők akarták kiirtani az Atreides Házat, mert túl makacsakká váltak (mondjuk nem teljesen érthető az, hogy ha ez volt a céljuk, akkor az első részben Mohiam Tisztelendő Anya miért kérte arra Harkonnen bárót, hogy kímélje meg a terhes Jessicát és Pault, azaz miért kuncsorgott a vérvonal fennmaradása érdekében... ). Ezzel lényegtelenné téve Shaddam karakterét, és tévútra víve szegény Pault, hiszen ez alapján csak a bábokon állt bosszút, nem a kitervelőkön. A másik ok, amiért nincs jól kibontva, az egy igen lényeges elem majdnem teljes mellőzése.
Ez pedig az Űrliga, amivel sajnos a filmek meglehetősen mostohán bántak. Egyedül az első film legelején (az első 7 percben) mondja el egy tankönyv narrátora a témához csak lazán vagy egyáltalán nem kapcsolódó képek mutogatása közben, hogy miért fontos: ez az egyetlen olyan szervezet, ami csillagközi utazásra alkalmas eszköztárral bír. Azaz a Navigátorokkal, akik tömény fűszerfogyasztásnak hála képesek a csillagközi naviágálásra. Ezért van az Űrligának monopóliuma az űrutazásban. Ha a Nagy Házak, de még ha maga a császár is el akar utazni egy másik bolygóra, akkor azt csak és kizárólag az Űrligán keresztül teheti meg. Ez a szervezet pedig kulcsszerepet játszott a háború előtti órákban, hiszen nekik hála vállt Paul fenyegetése reálissá - és Villeneuve ezt a momentumot jól elcseszte azzal, hogy az Űrliga fontosságát egy évekkel ezelőtti mozifilm legelejének narrációjában letudta, aztán eltűntette őket.
Könyvspoiler, az Űrliga hozzájárulása Paul tetteihez:
Azért annyi a filmből is kiderül szerencsére, hogy az Űrliga nélkül nincs űrutazás, és a Navigátoroknak a fűszer teszi lehetővé, hogy navigáljanak a csillagközi térben. Szóval, ha valaki a második film végén emlékszik az első film első hét percében, egy tankönyv narrációjaként elhangzottakra, akkor be tudja fűzni ide, hogy az Űrliga valószínűleg megtette azt, amit a könyvben is. De sajnos van egy olyan sanda gyanúm, hogy az emberek java - érthető okból - arra sem emlékszik már, hogy a Dűne-univerzumban nem mehet bárki bármikor bárhová az űrben.
De visszatérve, hogy miért fontos az Űrliga. Nos, ez egy profitorientált cég, ami nem rest beavatkozni a Birodalom játékába, ha az érdekei úgy kívánják, márpedig az, hogy a fűszerszállítmányok garantálva legyenek, és ne egy - kívülről nézve őrült - vallási vezető uralja azt, igencsak az érdekében áll. Elvégre az Űrliga volt az is, ami titokban az Arrakisra vitte a Harkonnen seregeket és a sardaukarokat, hogy elpusztíthassák az Atreides Házat (zárójelben megjegyzem, hogy a Navigátorok ugyan durván korlátozottan, de szintén látják a jövőt, ami további motivációkat ad az Űrligának). Igazából a Liga volt az egyik abszolút hatalom az Ismert Univerzumban, hiszen nélkülük az egész Corrino Birodalomban megállt volna az élet. Paul volt az, aki elsőként képes volt hatalmat gyakorolni felettük a fűszerutánpótlás elpusztításának fenyegetésével. Ám ez nem maradhatott fenn örökké. Nem gátolhatta meg a jövendőbeli merényleteket, hovatovább, icipicit talán blöff is volt ez az egész. Paul ugyanis nagyon szerette a családját és a fremeneket, de, ha akkor és ott elpusztítja a fűszerutánpótlást, a Nagy Házak, az Űrliga és a Bene Geserit megtorlásul tükörré bombázza Arrakist - arról nem is beszélve, hogy már maga a tett is valószínűleg visszafordíthatatlan ökológiai csapást mér az Arrakisra és lényegében a kihalásba taszítja a fremeneket. Annyi fűszere volt tartalékban az Űrligának, hogy mindenkit hazavigyen a bosszúhadjárat után, aztán majd lesz, ami lesz. Szóval én úgy gondolom, hogy talán Paulban volt némi, egészen elenyésző kétség, mivel látta az összes lehetséges jövőt, és tudta, mi lesz, ha tényleg elpusztítja a fűszerutánpótlást. Ahhoz pedig szerintem nem kell Kwisatz Haderach-nak vagy Igazmondónak lenni, hogy lásd: ezt a tettet a jelen lévők durván megtorolnák. Úgyhogy úgy képzelem, hogy az összes lehetséges, mindent elemésztő jövőképek erdejében volt egy nagyon keskeny ösvény, amiben Paul fenyegetése meghátrálásra készteti a Nagy Házakat, és azon az ösvényen volt egy pici, hangyák vágta ösvény, ami oda vezetett volna, hogy Paul nem váltja be a fenyegetést, ha a Nagy Házak mégsem hátrálnak meg (persze képtelenség, hogy a Bene Geserit vagy a Navigátorok a maguk korlátozott képességeikkel akárcsak sugallatt szintjén érzékelték volna).
Szóval, a lényeg, hogy Paul elindította a dzsihádot, mert mindenképpen galaktikus háborúba torkolltak volna az események. Ha nem lép trónra, akkor a Landsraad a császár ellen fordul, mert a félelmük, hogy az képes elpusztítani őket, igazolást nyert. Tehát mindent elemésztő háború lett volna a Padisah Császár és a Landsraad között, aminek valószínűleg az Ismert Univerzum legfontosabb bolygója, az Arrakis is áldozatul esik. Ha Paul trónra lép, de nem veszi el Irulant (és Shaddam nem hódol be neki), akkor is háború lesz, mert a Landsraad nem fogadja el, csak egy trónbitorló lenne, aki helyére bárki más beülhetne. És akkor megint mindent elemésztő háború lenne a Landsraad és a fremenekkel támogatott Atreidsek között, aminek az Arrakis ugyanúgy áldozatul esne. És a fenyegetést sem tarthatja fenn örökké, egyrészt mert az nem zár ki minden ellene és a családja ellen irányuló veszedelmet, másrészt, mert a fremeneknek arrakisi édenkertet ígért, amit előbb-utóbb el kell hoznia. Ha ő meghal vagy az ígérete be nem tartása miatt a fremenek fellázadnak ellene, akkor megint csak kitör idővel a háború a trónért.
A galaktikus háború tehát elkerülhetetlen volt akkor és ott. Amikor Shaddam elhatározta, hogy kiirtja az Atreides Házat, elindított egy folyamatot, ami mindenképpen az Ismert Univerzum legnagyobb és egyben utolsó háborújához vezetett volna. Paul annyit tehetett, hogy ő, mint a Kwisatz Haderach, aki minden lehetséges jövőt lát, vezeti ezt a háborút, és ezzel a képességgel minimalizálhatja a károkat. Értsd: "csak" több milliárd ember hal meg, nem pedig kipusztul az egész emberiség és eltűnik a civilizáció a galaxis színéről. A film ez utóbbit próbálta meg érzékeltetni a flashfowardokkal és azzal, amikor Paul említi, hogy lát egy nagyon keskeny ösvényt, ami nem vezet pusztuláshoz. Sajnos, mint sok minden másban, a film ebben sem járt sikerrel.
Összességében a Dune Part 1-2 több ponton is csúfosan elbukott. Fontos információkat adott át olyan jelentéktelenül, hogy azt a könyveket nem ismerő néző hamar elfelejti. Még én sem emlékeztem arra, hogy az Űrligáról volt szó bármelyik filmben is, pedig a második film előtt újra megnéztem az elsőt. Most, hogy egyben megnéztem a kettőt a minap, ragadt meg végre bennem. Emellett míg a vallási fanatizmus veszélyességét már-már lenyomta a torkunkon és a jelenkori fixaideáloknak megfelelni vágyás közben kifacsart komplett karaktereket (Csani... mert ugye fontosabb egy erős, független, a szerelmével is szembeforduló nő ábrázolása, mint egy boldog, egymást támogató párkapcsolat bemutatása... ), a háború elkerülhetetlenségét és a filmek végére kiéleződött politikai helyzetet éppen csak sugallja, hála annak, hogy fontos szereplőket kihagy vagy csak említés szintjén mutat be.
