Dzséjt

Hát ez agybeteg

Nagyon jó. Az FPS nézet kicsit szokatlan, de a játékban már megszoktam Priest, szerinted milyen film lesz? A díszletek remekek, a szörnyek nagyon jók, de arról véletlenül nem tudsz, hogy a történet milyen? Remélem nem szúrják el, mint ahogy azt mostanában szokás (Resident Evil, Alien vs Predator, BloodRayne - bár ez még nem készült el, de a rendezője eddig csak xar filmet csinált). Várom ezt a filmet, remélem nem lesz elcseszve.

Nah, nem tudom mi okozta a változást (nem én, az biztos, nem nyúltam hozzá semmihez), de ha most kilépek a tartalomjegyzékbe megjelenik az ikon, bárhol máshol eltűnik. De ne legyek telhetetlen alapon nekem ez is elég, legalább látom.

Nem. Sajnos. Csak akkor hajlandó, ha beteszem újra a kedvencekbe (akkor is csak akkor, ha az előző verziót kitörlöm, simán fellülírásra nem reagál).

Miért, Maygeeton is este volt, mégis láttuk a hepalyt.

Van neki ikonja? Nem... nem is tudtam róla, hogy van neki...

Ja, oksa, akkor megnézem.

ADP-s találka nagyon jó volt, de az igencsak különleges találkozó volt Én még ott voltam az sw.hu fórumos mozizáson is, az is jó volt, akkor több emberrel tudtam megismerkedni, mint a DP-sen.

Akkor vagy átállok firefoxra, vagy beletörődöm, hogy expolerrel nem lesegethetek ikont... de az átállás előtt még megnézem a beállításokat, hátha lesz valami.

Legörgettem én, de ott akármire kattintok, csak a kezdőoldal jön be. Na majd mustrálom az oldalad.

Az kellemetlen, mert nálam nincs sehol...

Nos, ha másért nem, a csata hangulatáért lehet szeretni ezt a filmet. Egy haverom mondta az ep1 megnézése után (ő nem szereti ezt a részt), hogy a vége vitathatatlanul Star Wars hangulatú. De sorba. Eldördül egy lövés, és a másodperc tört része alatt minddenki lő mindenkire. És miközben Panaka csapatával foglalkozik mindenki, Amidaláék simán belógnak. Egyszerűen bámulatos és magával sodró képileg és hangilag egyaránt. Nekem máig nagy kedvencem. A Star Wars filmek érdekessége, hogy földi ütközet még nem zajlott sötétben, mindig nappal van. Naboo, Geonosis, Utapau, Kashyyyk, Hoth, Endor ezek az összecsapások mind világosban történtek. Lucas ezzel szimbolizálja, hogy ezek a csaták minde egy szálig a jó ügyért vannak, legtöbbszőr egy adott bolygóért (Naboo, Kashyyyk), egy Galaxisért (Endor) vagy éppen emberekért (Hoth) folyik a harc. A hangárbeli csata pedig egyenesen a kedvencem. Ahogy nyomulnak előre a Jedik oltalma alatt a nabooiak, a pilóták pedig ugranak be a gépekbe, és elindulnak az első vadászok. Az induló vadászgépek remekek, néha én is lehúzom a fejem, nehogy fejbe vágjon egy gép Amikor először láttam a filmet észre sem vettem, hogy egy tank lövöldözik a vadászokra, azt hittem, az a gép egy oszlopnak csapódott neki, mert nem fért el, és csak a moziban döbbentem rá, hogy szegényt kilőtte egy tank. Sokszor bele gondolok, hogy milyen xar lehetett annak a pilótának. Elindul, hogy megvívja hősi harcát a bolygójáért, túlélte a nehézkes beszállást, erre a felszállásnál lövi ki egy átok tank, és a tetejében még a zuhanása is elégé elhúzódik.

Hehe. Hát, a filmbe egye fene még benne is lennék, ha az időpont belepasszol az iskolai beosztásba (amiről még fogalmam sincs, hogyan alakul), de hogy hogyan lehetne azt megoldani... na jó, meg lehet, csak hát elég babra munka azt a sok maszkot meg modellt meg mindent elkészíteni. Szvsz egyszerűbb SW fanfilmet csinálni (legalábbis tapasztalatom szerint az utóbbit nem nehéz összehozzni). A farscape.hu-val nekem egy bajon van. Nem frissítik és ami volt rajta azt is levették.

Van rá lehetőség, hogy ez a kis ikon tartalmas időre ott maradjon a helyén? Beteszem az oldalt a kedvencekbe, megjelenik, majd egy nappal később eltűnik.

Én meg jó magyarosan: Felúcia

Hát, én csak akkor leszek hajlandó pénzt kidobni egy újabb kiadásra, ha újabb módosítások történnek. Az extra anyag engem hidegen hagy, max lemásolom az extra korongot. De ha újra belenyúlnak a filmbe, akkor kiadok érte akár 30 ropit is (bár annyi szerintem se lesz).

Szomszédugrasztás. Mert hogy kiugrik a szomszéd a lakásából, az biztos

A 66-os parancs végrehajtásának az üteme és hangulata olyan kimértté vállt, hogy abba én legalábbis nem tudnék törés nélkül jelenetet beilleszteni. Anakin nyomul a klónok élén, ide nem fér, utánna jön a bolygókon történő kivégzések, aztán végül visszatérünk a Templomba. Láthatunk egy távoli képet az általános mészárlásról, aztán Anakin belép a kicsik közé. A zene, a képek, a jelenetek egymás után, egyszerűen nagy mértékben át kéne szabni, hogy bele passzoljon egy új coruscanti jelenet. Ráadásul szvsz Shaak Ti halála is idétlen, ha jól tudom a szobájában, meditálás közben szúrja le Anakin hátulról. Hogy nem vette észre, hogy a Templom ostrom alatt és egy Sith osont mögé a magánkamrájában?

- Ébresztő. – jött valahonnan egy hang. Mara homlokához, majd halántékához egy meleg kéz ért, és a lány lassan magához tért. Homályos foltokat látott maga körül, és úgy érezte, mintha valami puhán feküdne. Korházba kerültem. – gondolta. Hirtelen felült, mire szédülés fogta el. - Na-na-na-na. Vigyáz, a vérnyomásodat lent hagytad. Pihenj még. – mondta valaki, és egy kéz visszanyomta az ágyra. Mara, ha nehezen is, az Erőt hívta segítségül. Pillanatok múlva érzékei kezdtek visszatérni, és rádöbbent, hogy nem is ágyon fekszik, hanem a Gancel tenger partján. Eztán eszébe jutott a szörny is, ami majdnem megette őket. - Az állat. – ugrott volna fel, de a férfi ismét visszalökte a plédre. - Már nincs semmi baj. Megdöglött. Mara látása kitisztult, és lassan fel is tudott ülni. Még egy kicsit szédült, de hamarosan ez is elmúlt. Végigmérte az előtte ülő férfit. Életkorát húsz és harminc év közé becsülte. Átlagos magasságúnak tűnt, ám ehhez vékony testalkat társult. A lány egyből tudta, hogy megmentőjük nem a nyers erő bajnoka. A férfi barna haja rövid volt. Barna szemeibe belenézve csak az ürességet látta, s mintha szemgolyói egy pillanatra halványzöld ragyogást árasztottak volna. Sovány arcának éles vonásai nehéz életről árulkodtak, ennek ellenére széles, életkedv teli mosoly terült el rajta. Ruházata egyszerű volt, mint bármilyen hétköznapi emberé. Sötétkék nadrágot, fehér inget és fekete bőrdzsekit viselt. Derekát széles bőrövvel fogta körbe, amelyről tasakok, élelem- és gyógyszerkapszulák, egy pisztolytáska és egy henger alakú szerkezet lógott le. Egy fénykard. – villant át Mara agyán. - Mi a neved? – kérdezte a férfi megnyugtató hangon. - Mara Jade. – válaszolt a lány még mindig bizonytalanul. - És a társad? - Szeláni Jorsz. – oldalra fordult. Mellette Szeláni feküdt, látszólag eszméletlenül, fején egy ragtapasszal. – Hogy van? - Remekül. Beverte a fejét és elvesztette az eszméletét. Szerencséjére nem súlyos. Mindjárt felébresztem. – kezét Szeláni homlokára, majd halántékára helyezte, és a lány néhány pillanat múlva úgy tért magához, mintha legszebb álmából verték volna fel. - Hol vagyok? – kérdezte erőtlenül a lány. – Hol az a dög? – pattant fel ő is, és az ismeretlen férfi ugyanúgy visszalökte, mint Marát. - Nyugalom. Még pár percet feküdnöd kell, hogy helyreálljon a keringésed. Elvesztetted az eszméleted. Még néhány percig kótyagos leszel. Rosszabb, mint a másnaposság, de legalább hamarabb kigyógyulsz belőle. - Maga ki? – érdeklődött Szeláni. - Dzséjt Ön Frájn vagyok. – egy pillanatra úgy nézett rájuk, mint aki akaratlanul elszólta magát, aztán egy vállrándítás keretében folytatta – Nekem köszönhetitek az életeteket. Szerencsétek volt. Eddig kevesen élték túl egy troz támadását. - Mi is csak kis híján úsztuk meg. – ült fel Szeláni. – Hogyan kerültél ide? - Szereztem egy kétsugaras felhőjárót, és azt próbálgattam, mikor megláttam a trozt, amint a siklótokat ostromolja. - Te Jedi lovag vagy, ugye? – mérte végig Szeláni a férfit. Dzséjt pár pillanatig hallgatott, szemgolyói ezüstösen megvillantak, aztán újra a fénytelen, üres, barna színbe burkolózott. Meglepődött a kérdésen. - Nem, nem vagyok Jedi lovag. – rázta meg fejét bánatosan. - És a fénykardod? Honnét van? – mutatott végig rajta Mara. - Réges-régen megöltem egy Jedit, ezt pedig elvettem. Praktikus fegyver, elrettentő és nincs olyan hely, ahonnét ne tudnám kivágni magam. De hogy-hogy felismertétek? - A Jedi meséken nőttünk fel. – vont vállat Mara. - Aha. – dörzsölte meg hitetlenkedve az állát Dzséjt, ezt nem igazán akarta elhinni. – Mindegy. Mi a fenét kerestetek itt? Nem tudtátok, hogy fürödni csak a strandokon engedélyezett… és csak ott biztonságos? – tette hozzá sebesen. - Nem. – rázta meg bűnbánóan fejét Szeláni. – Először járunk a Borrondán. - És mit csináltok itt, a Külső Peremen? – puhatolt tovább a férfi. - Munkánk van itt. – vallotta be Jade. Szeláni figyelmeztető pillantást vetett rá, de társa nem törődött vele. Mara úgy gondolta, hogy itt az alkalom az információk megszerzésére. – Kérdezhetek valamit? - Dorrbazról? – vonta fel szemöldökét Dzséjt. A lányok döbbenten egymásra néztek, majd vissza megmentőjükre. Dzséjt számítóan összefonta karját mellkasa előtt. - Dorrbazról akartok kérdezni, ha nem tévedek. – mondta ki kertelés nélkül. – Meg akarjátok ölni. – óvatosan guggoló helyzetbe emelkedet, egyik kezét térdére, a másikat fénykardjára helyezte – Birodalmi bérgyilkosok vagytok, és az Uralkodó maga bérelt fel benneteket. – A lányok hirtelen fegyvereik felé nyúltak, azonban már valaki eltávolította azokat a csizmákból. – Nincs szükség a fegyverekre. – vette elő Dzséjt az apró pisztolyokat dzsekije alól. – Ahhoz képest, hogy birodalmi bérgyilkosok, nem túl szemfülesek. - Miből gondolja, hogy azok vagyunk? – kérdezte Szeláni kíváncsian. - Ez egy szabvány ZAR-2-es birodalmi könnyű sugárvető, a felderítő járőrök használnak ilyet. – mutatta fel Jade fegyverére – A fekete piacon nem terjedt el, mert megbízhatatlan és nagyon kicsi a lőtávolsága. Épeszű törvényen kívüli nem viselne ilyet elsődleges önvédelmi fegyvernek, de még másodlagosnak sem. Civil körökben viszont túl drága, főleg egy olyan nőnek, aki a Peremvidékre jön strandra, de még ott is elkerüli a fizetős helyeket. – Szeláni szidalmazó szemekkel nézett társára – A másik sokkal jobb, bár szintén feltűnő. S-3B. A Naboo bolygó uralkodói mellet szolgáló udvarhölgyek rendszeresített pisztolya volt ez anno tizensok éve. Kevés maradt belőlük, és azok is nagyon drágák, de az Uralkodónak több ilyenje is lehet, tekintve, hogy valaha a Naboo szenátora volt. Tehát szeretett Palpadiousunk saját maga bérelt fel benneteket, ráadásul nektek ajándékozott két ilyen szerszámot is. Mert gondolom neked is van egy ilyen… barátod. Ugye Mara? – Jade beismerően bólintott. – Adok egy tanácsot, ingyen, bérmentve. Ha nem akartok feltűnést kelteni, szerezzetek KYD-21-est. Nagyon olcsó, pontos, jó stukker. Vagy egy DL-44-est, az még jobb, bár kevésbé könnyen elrejthető. – újabb bólintás érkezett a lányok részéről. - És honnét tudod, hogy Dorrbazt keressük? – érdeklődött Szeláni. - Terjeng egy pletyka a bolygón, miszerint Dorrbaz és bandája kirámoltak egy birodalmi teherhajót. Azt is csicsergik, hogy Palpatine kedvenc műtárgyai voltak rajta, és az Uralkodó már kevesebbért is küldött embert a másvilágra. Már vártam a birodalmiak felbukkanását, bár én egy egész flottára számítottam. - Ismered az Uralkodó demonstrációs projektét. – jegyezte meg Mara fanyaron. - Azonban a csendes eltakarítás is rá vall. – folytatta Dzséjt – Azt pontosan nem tudom, milyen feladatot töltetek be a birodalmi hadigépezetben, de nem is érdekel. Nem adlak fel benneteket, ám segíteni sem segítek. Keressetek más informátort. – azzal felállt és indulni készült. - Miért nem segítesz? – szólt utána Szeláni. - Mert gyűlölöm a Birodalmat, ezzel együtt Palpatine-t. S ott ártok kedvenc szervezetének, ahol csak tudok. Ez van, ezt kell szeretni. – sarkon fordult és elindult a ronccsá zúzott sikló mellett álló kétsugaras felhőjáró felé. Mind két lány dühösen, tehetetlenül nézték, amint az apró repülő a levegőbe emelkedik, majd eltűnik a láthatáron Quwan irányába. A másnapot Szeláni és Mara azzal töltötték, hogy információt szerezzenek Dorrbazról és bandájáról. Nem jártak sok sikerrel. A legtöbben vagy nem akartak beszélni, vagy nem mertek beszélni. Bejárták az űrkikötőt és a város összes bárját, de mindenki csak rázta a fejét, vagy csak annyit mondott: Nem is hallottam róla. Néha egy-egy ember megpróbálta követni őket, de azt mindig túl feltűnően tették. A lányok elkapták kíséreteiket, majd a legtöbbször eredménytelen faggatás után elnémították őket. Végül késő éjszaka Quwan egyik parkjában pihentek meg, leültek egy padra és kifújták magukat. Egész nap mászkáltak a városban. - Leszakad a lábam. – dörzsülte meg bokáját Jade. – Kivagyok. Menjünk vissza a szállodába. Majd holnap folytatjuk. - Csak tudnám hol. Minden bárt bejártunk, a fél lakosságot kikérdeztük, és Dorrbaz csatlósai közül is elintéztünk már néhányat. Ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyunk képesek a gondolatokban olvasni. – dühösen hátra dőlt, kezét összefonta – Ezek vagy nem akarnak beszélni, vagy félnek beszélni. A fene abba a Dzséjtbe. – csapott ököllel a padra. – Az egyetlen ember, aki segíthet, gyűlöli a Birodalmat. - A sors különös fintora. De egyáltalán nem biztos, hogy ő mert volna beszélni. – mondta Mara mereven. - Lehet, de ha mégis, akkor szükségünk van rá. Meg kell valahogy győznünk. – elmerenget – Fenyegessük meg. Csak van valami, amit titokban tart. Azt mondta: Ott ártok a Birodalomnak, ahol tudok. Talán rajta van a körözési listán. Holnap reggel utána nézek, te pedig kideríted, hogy hol tanyázik. - Rendben. De szerinted ezzel elérünk valamit? – Szelánira pillantott, s a lány kérdően felhúzta egyik szemöldökét – Mármint, ha tényleg rajta van a körözési listán, miért nem menekült el? - Lehet, hogy épp ma tette meg. – jegyezte meg zordan Jorsz. - Azt mondta: már vártam a birodalmiak felbukkanását… vagyis itt hagyhatta volna a bolygót, nehogy elkapják… persze ha tényleg körözik. – tette hozzá gyászosan, nem sok esélyt látott erre. - Akkor is ez az egyetlen esélyünk. Ha körözik, megfenyegetjük, ha nem… - Szeláni ritkán került olyan helyzetbe, hogy nem tudta befejezni mondatát, és ez most azon ritka pillanatok közé tartozott. - Azért furcsa fickó, nem? –törte meg a csendet percekkel később Jade. – Láttad hogy világított a szeme? - Igen. – kapta fel fejét Szeláni. Visszagondolt a férfira, s leginkább a szemére emlékezett – Több különböző színben villant meg, aztán kihunyt. - És aztán csak az üres, barna szemgolyó meredt rád. Ez a Dzséjt nem ember, de még csak nem is hallottam hozzá hasonlóról. - Én igen. – mondta Szeláni, s még ő is meglepődött a kijelentésén – Stark… Stark admirálisnak van ilyen szeme. Egyszer találkoztam vele. Amikor előléptették. Rám meredt és a szemgolyója halványkéken ragyogni kezdett… De csak egy pillanatig, aztán ugyan azzal a fénytelen, üres tekintettel nézett tovább, mint Dzséjt. – Szeláni szavai egyfajta ábrándozással teli vágyakozó hullámban tört elő torkából. Arcvonásai is meglágyultak, mintha valamiféle romantikus énje tört volna a felszínre. – Akkor azt hittem, hogy káprázott a szemem… aztán… - mondandóját hirtelen hagyta abba. Ajkai hangtalanul szidták meg, aztán visszatértek a kötelességtudó, merev arcvonások. Mara némán hallgatta és tanulmányozta társa viselkedését, s arra a következtetésre jutott, hogy Szeláni valamit eltitkol előle. Egyelőre azonban nem vonta felelősségre. Fontosabb dolga is akadt ennél. Mintha semmit sem látott volna, gondolkodóan maga elé meredt. - Dzséjttel kapcsolatban van még egy furcsaság. Mikor eszméletlen voltál, ő csak rátette a kezét a homlokodra és te magadhoz tértél. Valószínű velem is ugyanezt csinálta, de… hogyan csinálta? - Nem tudom. Bár sejtem. – Mara kérdően nézett rá – Szerintem Jedi lovag. - Á. Hisz azt mondta… - kétkedett azonnal Jade, de Szeláni félbe szakította. - És ha hazudott? Ha tényleg Jedi, akkor minden oka meg van rá. Van egy olyan gyanúm, hogy nem véletlenül ellensége a Birodalomnak. - Igaz. – bólintott Mara. Akart még valamit mondani, de végül csöndben felállt és nyújtózott egyet. – Menjünk, pihennünk kell. - Rendben. – bólintott társa s talpra pattant. Szép csendben, feltűnésmentesen elhagyták a parkot. A pad, ahol ültek most üresen állt az éjszakában. Mögötte a fák levelei baljósan megrezegtek a lágy széltől, és árnyakat kelltettek életre. A sötétből pedig egy páncélos alak lépett ki a félhomályra, egy alak, aki már a nap első sugarai óta figyelte a két, gyanúsan viselkedő lányt. Egy alak, akit a képzett birodalmi ügynökök még csak meg sem neszeltek. Ráérősen célpontjai után nézett, majd lassan, szinte szellemként eltűnt az éjszakában. Másnap reggel Szeláni elment Borronda rendőr-főkapitányságára. Először meglepte a helyi rendfenntartók száma, aztán eszébe jutott Dorrbaz itteni tevékenysége, és máris minden normálisnak tűnt. Az épület maga megfelelt egy nagyváros hétköznapi kapitányságának. Voltak benne bejelentőpultok, irodák, cellák, körözési nyilvántartók, garázs, raktár, s minden más, ami egy rendőrségen szükséges. De egy jelentős hozzátartozó hiányzott, méghozzá a rendőrök. Az egész épületben egy árva teremtett lélek sem volt. A cellák, a raktár, de még a kocsiszín is üresen kongott, az irodákban iratok halma feküdt a padlón. Még az ügyintéző droidok is eltűntek. Szeláni nem törődve a limlomokkal bement a körözési nyilvántartóba, ott pedig letelepedett egy terminál elé. Reménykedve, hogy még működik bekapcsolta a gépet. A monitor lassan kivilágosodott és szövegek jelentek meg. Szeláni beütött egy kódot, ami elvileg minden terminálon használható volt. A kód kattant, és Szeláni már be is lépett a rendszerbe. Lehívott egy tartalomjegyzéket a körözött személyekről. Szép hosszú lista volt, nevek ezreit tartalmazta. Beütötte Dzséjt Ön Frájn nevét, a monitoron pedig felbukkantak a megfelelő adatok. NÉV: DZSÉJT ÖN FRÁJN FAJ: GARN SZÜLETETT: KORRDOR, DAXTON-RENDSZER BÜNTETT: A BIRODALM ÁRULÓJA TOVÁBBI RÉSZLETEK A TANULMÁNYOKKAL ÉS A KIKÉPZÉSSEL KAPCSOLATBAN? Szeláni igent nyomott. JEDI KÉPZÉSBEN RÉSZESÜLT A JEDI TAMPLOMBAN, PRIVÁT KÉPZÉST KAPOTT NAKATA KORTEL JEDI MESTERTŐL. A KLÓN HÁBORÚ KITÖRÉSÉVEL KILÉPETT A JEDI RENDBŐL. TOVÁBBI RÉSZLETEK NAKATA KORTELLEL KAPCSOLATBAN? A válasz nemleges volt, azonban rákérdezett Dzséjt családi helyzetére. APJÁT, DZSAJ-TEN ÖN FRÁJNT ELVESZTETTE A DORWENI KONFLIKTUS IDEJÉN. NŐVÉRE, NÉLLY ÖN FRÁJN MERÉNYLET ÁLDOZATA LETT. KÉLER ÉS ENOLLY ÖN FRÁJN A KLÓN HÁBORÚ ALATT A KORRDORI ÉS A CORUSCANTI ÜTKÖZETBEN MEGHALTAK. ANYJA, NESI HETRI A NELDOR 9 VILÁGÁBAN HUNYT EL. EGYETLEN MÉG ÉLŐ ROKONA ÁRÁSZIA ÖN FRÁJN ELTŰNT A CORUSCANTI CSATA UTÁN. TOVÁBBI RÉSZLETEK A CSALÁDDAL KAPCSOLATBAN? - Ennyi kérdést feltenni. – sóhajtott Szeláni majd nemet ütött és lekérdezte a jelenlegi státuszt. Hirtelen olyan érzése támadt, mintha egészen közelről figyelnék. Fegyverét előkapta rejtekhelyéről és közben sebesen megperdült. A nyitott ajtón kívül semmi sem volt mögötte. Egy pillanatig még fürkészte a helyiséget, majd lazított izmain, fegyverét visszatette a tokjába. - Nyugi kislány, csak a képzeleted játszik veled. – nyugtatta magát. Visszafordult a terminálhoz. ELHUNYT A SOLOMINI CSATÁBAN, MIKOR PALPATINE CSÁSZÁR ÁRULÓKNAK NYÍLVÁNÍTOTTA A JEDI LOVAGOKAT ÉS PARANCSBA ADTA AZ ELPUSZTÍTÁSUKAT. BEOSZTOTTJAI A PARANCSOT VÉGREHAJTOTTÁK. TOVÁBBI RÉSZLETEK A SZEMÉLLYEL KAPCSOLATBAN? - Mi? – lehelte maga elé, hitetlenkedésében gyorsan adatokat kért halálával kapcsolatban. A SOLOMIN BOLYGÓN A SZEPARATISTA ERŐK MARADÉKÁNAK EGY RÉSZE GYÜLEKEZETT. EKVINIL TÁBORNOK PARANCSNOKSÁGA ALATT FRÁJN PARANCSNOK VEZETTE A KÖZTÁRSASÁG RAJTAÜTÉSÉT. A CSATÁT MEGNYERTÉK, A SZEPARATISTA ERŐKET FELSZÁMOLTÁK. PALPATINE CSÁSZÁR PARANCSBA ADTA A JEDIK LIKVIDÁLÁSÁT. A KLÓN KATONÁK VEZETŐIK ELLEN FORDULTAK. A JEDIK ELLENÁLLTAK A SOLOMINON. AZ ŐSLAKOSOK SEGÍTETTEK NEKIK. A MÉSZÁRLÁST SENKI NEM ÉLTE TÚL. Szeláni sietősen újabb kérdést gépelt be. DZSÉJT ÖN FRÁJN HOLTESTE SOHA NEM KERÜLT ELŐ. FELTÉTELEZÉS: ELPUSZTULT SOLOMINON. TOVÁBBI RÉSZLETEK A SZEMÉLLYEL KAPCSOLATBAN? Újabb parancsot gépelt be: Feltételezhető, hogy életben van? FELTÉTELEZÉS: DZSÉJT ÖN FRÁJN TÚLÉLTE A SOLOMINI CSATÁT ÉS REJTŐZIK. A FELTÉTELEZÉS NEM BIZONYÍTOTT. LEHETSÉGES KAPCSOLAT ÁLL FENT DZSÉJTTEL, ISMERTEBB NEVÉN, A KALÓZZAL. TOVÁBBI RÉSZLETEK A SZEMÉLLYEL KAPCSOLATBAN? Dzséjt, a Kalóz. Szeláni szeme elkerekedett az új név láttán. Gyorsan lekérte az új adatokat. NÉV: DZSÉJT, A KALÓZ FAJ: EMBER SZÜLETETT: SOLOMIN, SOLOMIN-RENDSZER BÜNTETT: KALÓZKODÁS, BIRODALMI TULAJDON RONGÁLÁSA, BIRODALMI TULAJDON ELLOPÁSA, BIRODALMI TISZTEK ELLENI MERÉNYLETKÍSÉRLET, BIRODALMI TISZTEK MEGGYILKOLÁSA, CSEMPÉSZÉS, FEGYVERKERESKEDELEM, LÁZADÓKKAL VALÓ SZIMPATIZÁLÁS, ADÓCSALÁS, TÖBB RENDBELI BANKRABLÁS, TÖBB RENDBELI BETÖRÉS TOVÁBBI RÉSZLETEK A SZEMÉLLYEL KAPCSOLATBAN? - Már ez is túl sok. – nemet ütött. A monitorról eltűntek az adatok, és újból a körözöttek listája kezdett futni. Végül Szeláni kikapcsolta a terminált. Néhány percig még ült ott, töprengett, hogy vajon mi legyen a következő lépés. Egy halott Jedivel állnak szemben, aki mellesleg körözött bűnűző is. Ha ezzel nem tudják szóra bírni, akkor semmivel sem. Örömtelien összecsapta tenyerét, majd felpattant, és maga mögött hagyta a rendőr-főkapitányságot. Ám amit ő a képzelet játékának hitt, valójában egy páncélos alak volt, aki egy bejelentő pult mögött lapult meg. Halálos nyugalommal felállt és a terminálhoz ment. Bekapcsolta, majd visszakereste a legutóbb lekért adatokat. Futó pillantást vetett Dzséjt Ön Frájn nevére, majd lekapcsolta a gépet. Az alak sisakja alatt szélesen elvigyorodott. Egy percig állt ott egyedül a nyilvántartóban, majd sarkon fordult és hangtalanul célpontja után eredt.

Potenciálisan a legerősebb, de ez még nem a legerősebb, csak az lehetne. Ha Anakin tökéletesen kitanulja az Erő mibenlétét (legyen akár a Világos vagy a Sötét Oldalon), valószínűleg nagyobb Erőhasználó lett volna mint Yoda és Sidious. Erre vannak is példák, amikor pusztán kiáltással szétzúzza a termet, vagy hogy vívás közben röptet dolgokat (még Yodának és Palpatinenak is rá kellett mutatnia arra, amit röptetni akart).

Viszont visszafejlődés is felfedezhető. Az ep4-5-6 maga volt a császár egy időben, aztán az ep1-2 környékén egyszer csak a kritikusok elkezdték az ep6-ot is alázni, de úgy lazán. Szidják már az ewokokat, a történetet, mindent.

A transzporter kilépett a hipertérből és megkezdte az ereszkedést Borronda zöld felszíne felé. Az utazás időtartalma alatt Jade főként fénykardjával gyakorolt, míg Szeláni mindent kiderített célbolygójukról. Egyszer sem szóltak egymáshoz, amit elég nehéz volt elképzelni. Az út hét napig tartott, ezalatt ki sem léphettek a kabinjukból, az ajtót kívülről bezárták. Ételt, italt egy droid vitt nekik, a személyzet többi tagját sohasem látták. Palpatine feltehetően valami olyan árut szállíttatott a hajón, amiről nekik nem kellet tudniuk, vagy az összezártság is a próba része volt. Mindenesetre nehezen bírták egymást. Végül Jade törte meg a csendet. - Miért kell ezt csinálnunk? – kérdezte miközben lekapcsolta fénykardját. - Mert a Császár ezt parancsolta. – válaszolt Szeláni fagyosan. - Nem úgy értem. – leült ágyára, Szeláni ágya mellé. Jorsz hason feküdt és a falba süllyesztett számítógépet bújta. – Miért kért meg minket a Császár, hogy pusztítsuk el annak a huttnak a bandáját. Szeláni az oldalára fordult és Jadere nézett. - Fogalmam sincs. – tűnődött a lány, végül csak ennyit felelt – Talán nem kell róla tudnunk… parancsot kaptunk, hát hajtsuk végre. – visszafordult a számítógéphez. Jade biccentet, majd hanyatt dőlt. Elméje folyamatosan járt, nem bírta kikapcsolni. Hétnapi némaság kezdett kitörni belőle. A Császári Palotában legalább beszélgethetett a barátaival. - Hogyan csináljuk? – szólalt meg újfent. - Majd kitaláljuk ott lent. De nem maradnál csöndbe még egy kicsit? Ha te nem is, én azért meg szeretnék még tanulni egyet s mást a hutt fajról! – fakadt ki Szeláni. – Kérlek, maradj csöndben! - Rendben. - Kuss!!! – rivallt rá Jade-ra. Szeláni is unta már a bezártságot, és ez meg is mutatkozott rajta. Napról napra ingerlékenyebb lett, s most a pohár kicsordult. Mara elhallgatott, Szeláni folytatta a hutt faj tanulmányozását. Azonban a csönd múlandó volt, ha az ember már több mint egy hete nem szólalt meg. - Mit tudsz eddig a Borrondáról? – kérdezte félénken Jade. - Ez nem igaz!!! - sikította Szeláni, felpattant és Marához vágta párnáját, majd beviharzott az ápolófülkébe. Az ajtó hangos csattanással zárult be mögötte. - Ezt meg mi lelte? – kérdezte a levegőbe Jade, majd átült Szeláni ágyára és belelesett a számítógépbe. A transzporter landolt Borronda Quwan nevű városában. A két lány azonnal távozhatott, sőt, a droid szinte kihajította őket a hajóból. Mindketten mélyet lélegeztek a friss levegőből, és nagyot nyújtóztak. Ez nagyon jól eset nekik egy hétnyi utazás után. Miután elhagyták a dokkot hajójuk felszállt és elrepült. - Hé! Hová mennek!? – kiabált utána Jade. - Innét nézve… el. – morogta Szeláni dühösen. – Gyere, szerezzünk valami lakhelyet. – intett fejével s elindult a belváros felé. - Ennyi? Csak így figyelmen kívül hagyod, hogy itt hagytak minket? – követte Jade útipoggyásszal kezében. Szeláni ugyanilyen ládát vitt. - Nem hagyom figyelmen kívül, de mit tehetnék. TávKom itt is van, és szerintem a HoloNetre is rácsatlakozhatunk. De ne nyafogj légy szíves, mert nehéz lesz betartani az Uralkodó parancsát. - Jól van, jól van, csak egy kicsit izgulok. – védekezett Mara. - Én is, még sem nyafogok. – végigpillantott Quwan házain. Mind csupa plasztbeton és durracél építmény, erőteljesen keveredik a coruscanti és a nabooi építészeti stílus. Az utcákon különféle fajú lények jártak-keltek, az utakat siklók hada szelte keresztül-kasul. Ezt leszámítva minden gyönyörű volt. Az utak mentén fák zöldelltek, a házak között hatalmas parkok és tisztások terültek el. Az ég kék volt, a levegő tiszta. Az űrhajók zajai elültek amint elhagyták a kikötőt, ezt nagyban befolyásolták a kikötőt falként körbevevő hangelnyelők. – Szereznünk kell valami szállást. - Aztán információkat kell szerezünk Dorrbazról és a bandájáról. Erre a legalkalmasabb hely egy bár. – mutatott Jade egy toronymagas épületre. Tetején hatalmas holobetűk hirdették: SISKO HOTEL, ÉTEL- ÉS ITALBÁR. Szeláni elismerő pillantást vettet Jade-ra. - Na végre használod az eszed. Gyerünk. – intett és elindult, Mara követte. Mikor beléptek a szállodába szemük-szájuk tátva maradt. Az előtér falai mentén festett képek sorakoztak, a porta és az ajtók mentén kézzel megmunkált agyag, bronz és ezüstszobrok díszelegtek. S mindezt növények dzsungele vette körül. A vörös szőnyeget szinte már meg sem kell említeni. Az összhatás gyönyörű volt. - Ha nem tudnám, hogy a Külső Peremvidéken vagyunk… - lehelte ledöbbenve Jade. Szeláni elismerően füttyentett. - Vegyél ki két szobát. – kérte Szeláni Jade-t. - Miért nem te veszel ki? – fonta össze kezét Mara mellkasa előtt. - Mert kettőnk közül neked vannak jobb diplomáciai készségeid. – világított rá egy fontos tényre Szeláni, bár nem szívesen ismerte el. - Ezt feljegyzem Szel. – vigyorodott el a lány. - Ne szólíts Szelnek! – rivallt rá Szeláni Marára – Értetted?! Utálom ezt a nevet! - Jól van. – egyet hátra lépett és kezeit védekezően felemelte – Bocs. – mondta, majd nagy léptekkel a recepciós pulthoz ment. – Jó napot. Szeretnék két szobát bérelni. Lehetséges? – kérdezte olyan barátságos hangon, amennyire csak kitellett tőle. Egy átalakított EV-9D7 portásdroid fordult felé, és rövid várakozás után válaszolt. - Igen. Kártyával, vagy készpénzzel fizet? Jade meglepetésében felvonta szemöldökét. Nem sűrű, hogy egy droid a fizetés módja felől érdeklődik, főleg, ha egy ilyen jómódú szállodában dolgozik, mint portás. Ez a robot azonban türelmetlenül várta kérdésére a választ. - Kézpénzzel. – válaszolt Jade. - Szuper. – csapta össze vékony fémkezeit a droid – 500 Ruanas lesz. – jelentette ki. - Azt sem kérdezed meg, hogy mennyi ideig akarunk maradni? - Hölgyem. Mit érdekel az engem? – kezdte a droid olyan hangon, amit egy korélliai csempész is megirigyelne – Napi huszonnégy standard órát gürcölök itt, és azon kevés vendégek is, akik itt akarnak megszállni, kártyával fizetnek. A tulajdonos nem sokat törődik velem, így önmagamról kell gondoskodnom. A kártyákról levett pénzt nem válthatom be, de a kézpénzzel már jobban járok. 500 Ruanas vagy más szállodát keresnek. - Rendben. – bólintott beleegyezően Mara. Zsebéből előkotorta a megfelelő összeget, majd átnyújtotta a droidnak, aki örömtelien felhorkant. - Köszönöm az előleget. – ha tudott volna mosolyogni, a szája a füléig ért volna. - Előleg?! – szisszent fel Jade. Leesett állal bámult a droidra. - Ahogy mondta. Nem tudom, meddig maradnak. A távozásukkor kell majd kifizetniük a teljes összeget. Kilencedik emelet, nyolcvanhármas, nyolcvannégyes szoba. Kellemes napot, örülök, hogy a Sisko Hotelt választották. – mondta nyájas hangot imitálva. - Azt elhiszem. – motyogta Mara, majd motyóját szedve társához ment, aki épp egy alderaani vízfestményt tanulmányozott. - Na? – fordult kérdően Jade felé. – Meg van a szoba? - Kilencedik emelet. Nyolcvanhármas, nyolcvannégyes szoba. – fortyogta a lány. – Kár, hogy nem te mentél. - Miért? – vonta fel szemöldökét Szeláni, de társa nem válaszolt, hanem az egyik turbólifthez lépett. Miután Jorsz is beszállt, felmentek az emeletre. Mikor beléptek lakosztályaikba, hasonlóan meglepődtek, mint amikor a szállodába érkeztek. Mara ledobta utazótáskáját, majd erejét vesztve belerogyott a fotelba. Örült, hogy végre emberi körülmények között pihenhet. - Végre. – sóhajtotta elnyúlva a kanapén. – Már kezdtem begolyózni azon a hajón. Egy hét szűk kabinban való űrutazás után, még Mos Eisley Cantina bárja is luxushelynek bizonyulna. Aztán mikor izmai végre ellazultak, s az út okozta feszültség enyhülni kezdet, Szeláni robbant be a szobába. - Akkor fogjunk hozzá. – jelentette ki. - Mihez? – vonta fel szemöldökét Mara. - Hát a feladatunkhoz. Elfelejtetted? Meg kell ölnünk Dorrbazt. – emlékeztette társát Jorsz. - Hagyjál már. – dörzsölte meg halántékát Mara – Ma pihenni szeretnék. - A Császár… - Az Uralkodó nem veszi zokon, ha egy napot pihenésre fordítunk. Amióta felfedezett minket, most először hagyhattuk el a palotát. És most is egy hétig döglöttünk abban a hajóban… szerintem jobban örülne annak, ha erőnk teljében hajtanánk végre a küldetésünket. – érvelt Jade. - Lehet. – bólintott megadóan Szeláni – Én is szívesebben pihennék… - Nahát akkor. – szökkent fel Mara – Ezt kell tennünk. Különben is, pihenés közben is hozzájuthatunk egy-két hasznos infohoz. Talán még Dorrbazba is belefutunk. - Talán. – ismételte Szeláni. – Akkor legyen, pihenjünk. És úgy is lett. Egy kiadós fürdés keretében mindketten lemosták magukról az út mocskát, majd felöltötték a Birodalomtól kapott ruhákat. Egyszerű öltözékek voltak, olyanok, amilyeneket a nyaraló lányok viselnek. Szeláni fehér, korélliai sortot és toppot öltött magára, csizmája szárába rejtette apró sugárvetőjét. Mara atajni fekete rövidnadrágot és bő, rövid ujjú fehér inget öltött, sugárvetőit pedig nadrágja zsebébe illetve csizmája szárába tette. Ruháik alá fürdőruhát vettek fel. - Készen vagy? – kérdezte izgatottan Szeláni miután Mara ajtót nyitott neki. - Igen, menjünk. – bólintott Mara és elhagyták a hotelt. Egy bérelt siklóval lementek a Gancel tenger egy elhagyatott partjára. Nem akartak a strand tömegébe menni, inkább magányra vágytak. Mara előre elhatározta, hogy napozni fog, ugyanis a coruscanti szoláriumok egyáltalán nem adják vissza a természetes napon való sütkérezés érzését. Pedig a Koréllián mennyire szeretett napfürdőt venni. Szeláni társával ellentétben inkább úszni fog, egyelőre ezt akarta kipróbálni, mert még sohasem látott tengervizet. A Császári Palota agyontisztított fürdői pedig egyáltalán nem adták vissza a természetes vízben való lubickolás hangulatát. Jorsz sokat hallott már a tengerekről és óceánokról, de eddig elképzelni sem tudta őket, pláne nem a bennük való fürdést. Mikor leértek a partra leterítettek egy plédet a homokos talajra, fürdőruhára vetkőztek, s mindketten tették azt, amit elterveztek. Mara lefeküdt és behunyta szemét, hagyta, hogy izmai elernyedjenek és elnyomja az álom. Szeláni pedig óvatosan belement a Gancelbe. A víz tiszta volt és kellemes meleg, élvezet volt megmártózni benne. A puha, iszapos talaj egyáltalán nem bökte a talpát, hínárba sem akadt bele. Mintha egy strandon lett volna. Úszni kezdett, először csak a part közelében, később már beljebb is merészkedett. Végül eleresztette magát és hagyta, hogy a hullámokon lebegve a lágy szél simogassa bőrét. Az egyik pillanatban még jól érezte magát, a következőben fejre állt körülötte a világ. Valami megragadta bal lábát és lerántotta a víz alá. Szeláni vadul kapálózva próbált feljutni a felszínre az életet jelentő levegőért, de oxigén híján nem bírta sokáig. Akármi is kapta el, egyre mélyebbre húzta a víz alá. A lány az eszméletvesztéssel küzdött, jobb lábával a síkos testet rugdosta, s közben az Erőt hívta segítségül, hogy segítséget kérjen Jade-től. Társa azonban aludt, és ilyenkor nehezebben lehet érzékelni az Erőt, főleg, ha valaki olyan csekélyke képességekkel rendelkeznek, mint ők. Halálfélelem fogta el, amikor egy pillanatra elsötétült előtte a világ. Újra az Erőhöz folyamodott, de most az állatba döfött vele. Ez látszólag hatásos volt, mert támadója elengedte. Szeláni sebesen úszott a felszín felé. Mikor feje kibukkant a vízből mélyet szippantott a levegőből. Görcsösen köhögni kezdett, majd mikor abbahagyta sebesen a part felé úszott. Az Erő rezzent, mire Szeláni felsikított. - Mara! – majd az a valami megint a víz alá rántotta. Jade riadtan felült, mintha a nevét kiáltotta volna valaki. Körbenézett, de nem látott senkit. - Szeláni. – döbbent rá. Talpra ugrott, és a vizet kezdte fürkészni. Nem látta társát, ezért az Erőhöz folyamodott. – Szeláni, hallasz? – nem kapott választ, csak egy képet, amiben Jorsz egy állattal küzd a víz alatt. Aztán a lány felbukkant a felszínen, újabb levegőt kortyolva kiáltott segítségért. – Tarts ki Szeláni! – bíztatta Mara és máris sugárvetőjéért nyúlt. Elővette az apró birodalmi pisztolyt, az Erőre koncentrálva célzott, majd lőtt. Vörös lézernyaláb csapódott Szeláni mögött a vízbe. Valami hullámokat verve vonaglani kezdett a felszín alatt, majd minden elcsendesedet. A lány elérte a part előtti sekély részt, aztán ahogy csak tudott kifutott a homokra. Zihálva rogyott rá a plédre. Egész testében remegett, ilyenre nem készítették fel. Ennyire még sosem volt közel a halálhoz. Mara aggódó tekintettel guggolt le mellé, törülközőt terített a hátára. - Jól vagy? – kérdezte nyugtalanul. Szeláni remegve bólintott, s szinte eleredtek könnyei, annyira megijedt. Félelmét fokozta, hogy az a valami, ami megtámadta, most kicsörtetett a partra és tátott pofával feléjük lódult. Hatalmas volt, fejétől farkáig majdnem tíz méter. Nyílalakú, krokodilszerű pörölyfeje jobbra-balra vonaglott, ahogy közeledett prédái felé. Tátott, tőrméretű fogakkal teli pofájába akár egy bantha is belefért volna. Hosszú hüllő testét pikkelyek és foszforeszkáló nyúlványok borították. Négy, izmos, hártyás lába végén hatalmas karmok meredeztek, vaskos farka uszonyban végződött. Zömök alkatához képest rettentő gyorsan mozgott. A lányok rémületükben egyszerre ugrottak fel. Mara sebesen rálőtt az állatra, de a lövedék lepattant a vastag pikkelyekről. Hitetlenkedve újabb lövést adott le, ezúttal a tátott pofába küldte a sugarat. A lény dühösen felbömbölt, s megszaporázta lépteit, vadul csattogtatta állkapcsait. - Futás! – sikította Szeláni. Mindketten siklójuk irányába rohantak, nyomukban az irdatlan teremtménnyel. Jade leadott még egy-egy lövést, de ezzel csak azt érte el, hogy az állat még dühösebb lett. Elérték a siklót és bepattantak. Szeláni már indította is a hajtóműveket, mikor üldözőjük elérte őket. Fejével erőteljesen megtaszította a siklót, mire az felborult és nekicsapódott az út menti sziklafalnak. Aztán egyik lábával ránehezedett, erre a jármű fémes sikoltást hallatva a földre huppant. Az antigravitációs emelők szikraesőt hányva kiégtek a megterhelés alatt, a szélvédő csörömpölve berobbant a fülkébe. Marán és Szelánin eluralkodott a páni félelem, emiatt nem bírtak az Erőre összpontosítani. Tudták, hogy ki kell jutniuk a siklóból, csak azt nem tudták hogyan. A tető megrogyott az állat súlya alatt, s majdnem összepasszírozta a két lányt. Szeláni még mindig a hajtóművek beindításával küszködött, minden próbálkozása hiábavaló volt. A szörny újra lecsapott, és a jármű a tengelye körül 360°-ban átfordult. Mara elejtette pisztolyát, Szeláni pedig beverte fejét a kormánykerékbe. Homlokából vér kezdett csordogálni. Végül a tető hatalmas nyekkenéssel felszakadt. Az állat pofája előre lendült, hogy elkapja első zsákmányát. Valami felrobbant, a levegő megtelt égett halhús szagával. Az állat imbolyogni kezdett, majd élettelenül elterült a sikló mellett. Hajtóművek dübörgése hallatszott a közelből, aztán az is elcsendesedett. Mara szédült a félelemtől, Szeláni pedig eszméletlenül ült az ülésben. - Hahó! – hallatszott egy férfihang. – Jól vannak? Mindenki egyben van? Mara erőtlenül a férfira nézett, majd elsötétült előtte a világ.

Qui-Gon Jinn, a tökéletes Jedi. A Jedi. Jó harcos, bölcs, a saját feje után is képes menni, meglátja azt, amit más nem. És még szimpatikus is. No és persze zöld a fénykardja Viszont a leghatalmasabb mégis Yoda. Egyszerűen hosszú élete miatt ez elkerülhetetlen titulus. Sith, hát ez nekem nehéz kérdés. Darth Sidious maga a Sith, ilyen értelemben ő az úr a dobogón. Viszont Darth Maul is Sith Sith a maga nevében, hiszen sohasem volt Jedi, nem ismeri a fényt. És ha ránézek, érzem benne azt, ami Sidiousból árad, a végetelen gonoszságot. Darth Vader viszont olyan karakter, aki túl komplex, és ismerve a tetteit, semmiképpen sem marad le az első két Sithtől, talán csak abban, hogy valaha Jedi volt. Darth Tyranus, ő egy kicsit kilóg a sorból, rajta látszik nagyon, hogy túl sokáig volt Sith. Erős karakter, de valahogy nem érzem gonosznak. Tehát ő csak a negyedik a sorban.

Oh, köszi.

A próféta szóljon belőled Simon Z, azt kívánom.