Dzséjt

Te reménykedsz abban, hogy csak akkora sz*r lesz?

Kilencnél előbb szinte biztos nem.

Hú, baz'eg, ha az a The Acolyte negyedik évadából van, akkor az azért nem lehet annyira mini spoiler.

A Screenranttal valami baj lehet mostanában, mert egyre többször nyilvánulnak meg pozitívan a Disney-éra Star Wars műveiről. Itt tudsz szemezgetni. Meglepően sokat, és sokszor elég igényesen és alaposan foglalkoznak a szériával, ráadásul nem nagyon mentek rá a clickbait anyagokra. Azért nem mondom, egy-egy cikkbe becsúszik baromság, de ott is inkább csak annyi, hogy átvették másoktól és valószínűleg nem néztek utána. A Screenrantra mindez nagyon nem volt jellemző még nem is olyan régen.

Nagyon cukik, kivéve, amikor a mancsukat támadóalakzatba állítják. Igazi cicák, na. Lehet Bazil is egy ilyen édi-bédi cicamicát lát, azért néz ilyen riadtan?

Óriás bogarak, óriás rágcsálók, csak a cicák maradnak pici édi-bédik.

The Yord is coming!

Nemrég befejeztem ezt a könyvet, csak az elmúlt pár nap elvette az életkedvemet, így nem írtam róla. Pedig remek könyv, olyasféle, amit szívesen ajánlok mindenki figyelmébe, aki az Attack of the Clones után bele akar vágni a The Clone Wars-ba, vagy esetleg a Revenge of the Sith-be. Annak idején, amikor először láttam az ep3-at, fura volt, hogy Anakin és Obi-Wan kapcsolata milyen gyökeresen átalakult. Elég csak megnézni a két film elejét. Bár az ep2-ben a liftben még poénkodnak, de aztán nagyon hamar világossá válik, hogy nagy általánosságban nem ez jellemző rájuk. Obi-Wan merev, racionális és szigorú tanár, Anakin pedig egy szívből élő, a szabályokat lazán kezelő, ki-ha-én-nem tanonc, és ez az ellentét biszony nem teremt köztük egészséges légkört. Még akkor sem, amikor éppen nem veszekednek. Ezzel szemben az ep3 elején érezhetően sokkal-sokkal könnyedebb a kapcsolatuk, a civódásaikban nincs semmi kínos, se feszengés, őszinte barátság, testvériség van köztük. És ez a kapcsolat van végig jelen a TCW-ben is. Emellett vannak még érdekes változások az ep2 és a TCW között, például a Jedik páncéljai, a katonai rangok, és így tovább. Ezek egyike sem zavaró vagy érthetetlen, ahogy a fenti sem, csak érezhető egy komoly mentális változás főhőseink esetében, és egy erőteljes vizuális váltás is megtapasztalható. És akkor még ott vannak az olyan dolgok, minthogy Kenobi és Skywalker egyértelműen ismerik Asajj Ventres-t, akiről addig nem is hallhattunk. És azért az az ötlet, hogy Anakin tanítványt kapjon, szintén kicsit hirtelennek tűnik azután, hogy Anakin megszegte Obi-Wan parancsát és egyeztetés nélkül elutazott a Tatooine-ra, majd Windu parancsát, és elutazott a Geonosisra, ahol majdnem kivégezték őt és a Köztársaság szenátorát, akit meg kellett volna védenie, majd végül Dooku is legyőzte. Ismértlem, nem volt ezzekkel gond, de mégis olyan apróságok, amikkel kapcsolatban nincs meg az átmenet az ep2 és a TCW között. Érezhetően ugrottunk pár hónapot, ami alatt sok minden történt. Nos, a Testvériségnek az a legnagyobb erénye, hogy ezeket az apró göröngyöket szépen elsimítja, különös tekintettel Obi-Wan és Anakin kapcsolatára, valamint nagyon szépen megágyaz annak, miért gondolja úgy Yoda és Kenobi, hogy Anakin alkalmas lehet egy padawan tanítására. Előbbiben főleg az segít, hogy a könyv folyamatosan betekintést ad Anakin és Obi-Wan gondolataiba, amik azután, hogy Anakint Jedi lovaggá léptetik elő a háborúra való tekintettel, sokszor visszakanyarodik kettejük kapcsolatára. A maguk módján elemzik a kettejük között alakuló változást, ami abból fakad, hogy ők immár nem mester és padawan, hanem két felesküdött Jedi lovag. Külön tetszik, hogy Anakint láthatóan nem zavarja, hogy Obi-Wan immár mester rangot kapott és (ekkor még ideiglenesen) a Jedi Tanács tagjává vált, amivel továbbra is Anakin "főnöke". Ehhez persze valószínűleg az is hozzájárul, hogy Obi-Wan egyáltalán nem főnökösködik, nem érezteti, hogy rangja vagy beosztása miatt továbbra is Anakin fölött áll. Ez főleg abból fakadhat, hogy még maga Kenobi sem szokott bele az új szerepkörébe (legyen szó a mester rangról, a tanácstagságról vagy a katonai teendőkről), másrészt, érezhetően nem az a karakter, aki szeret vezetni. És mindezt Mike Chen remekül vezeti, szorosan fogja Kenobi és Skywalker gondolatait, akik lassan megértik, miért viselkedtek úgy egymással korábban, mi változott meg és milyen lehet a jövőbeli kapcsolatuk. Mindezt az író olyan ügyesen vezeti le, hogy a végén az ember óhatatlanul is ráébred, hogy más Jedikkel ellentétben hős duónk miért maradt együtt azután is, hogy Anakint lovaggá avatták, és harcoltak együtt a háború legnagyobb részében. A másik vonal, hogy Anakin akaratlanul is mentorrá válik egy ifjonc, Mill Alibeth számára. A kislány Anakinhoz, vagy éppen az Inkvizítor - A vörös penge ébredése főszereplőjéhez, Iskat Akarishoz hasonlóan kissé kívülálló a Jedi Rendben. Az ő problémája, hogy rettenetesen erőteljesen érzékeli az élőlények fájdalmát az Erőn keresztül, ami egy galaktikus háborúban nem kifejezetten előny. Emiatt inkább szeretné elvágni magát az Erőtől, ráadásul olyan dolgok, mint a fénykard megszerzése, szemernyit sem érdeklik. Éppen ezért Mill karaktere rendkívül érdekes, hiszen szó szerint hányingere van az erőszaktól. És akkor ő kerül párba Anakinnal, aki már Jedi lovagként is az erőszak útját járja, hiszen a háború lényegében az a közeg, ahol igazán képes létezni. Ám pont ez a jó, hogy ez sem olyasmi, ami a Jedik útja lenne, így Anakin kívülállóként sokkal jobban képes segíteni Millen, mint bárki más. Ezt, különösen a Vörös penge felemelkedése után nagyon erőteljesen éltem meg, hiszen egymás után ismertem meg két kivülálló padawant és láthattam, milyen kárt okozhat egy rossz mester, és mennyi eredményt érhet el egy jó mester. És Chen ezt is olyan jól vezeti végig, hogy a könyv végén adja magát nem csak az, miért gondolta Obi-Wan és Yoda azt, hogy rá lehet bízni Anakinra egy padawant, de annak is megalapoz, hogy Anakin maga is elfogadja Ahsokát padawannak, annak ellenére, hogy ebben a könyvben még makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy neki nem kell tanítvány (bár a végén állítása már nem tűnik olyan szilárdan elhatározottnak, mint az elején). Emellett remekül sikerült megmutatni, hogy a neimoidiai kultúra azért nem csak annyi, amennyit Nute Gunray, Daultay Dofine, Rune Hako és Lott Dod, na meg a többiek a Kereskedelmi Szövetségben mutatnak nekünk. Ugyan kicsit jobban is belemehettek volna a nép bemutatásába, mert csak a végén mutatkozik meg igazán, mennyi minden rejtőzik a fajban, mégis, eléggé jól ábrázolják őket ahhoz, hogy túl tudjunk látni Gunray-jen és társain. Ketar viszont egy ostoba pöcs, a végére rettenetesen megutáltam. Ellenben a mentora, Ruug kellemes karakter lett, bár egészen odáig, amíg nem találkozott Obi-Wannal, nem derült ki, hogy nő, ami szerintem a fordító sara (megjegyzem, a könyv magyar verzióban szembetűnően sok a hiba). Továbbá a könyv sok apróságnak is megágyaz, csak úgy mellékesen. Kiderül, hogyan lettek a Jedik hivatalosan a Köztársasági Nagy Hadsereg vezetői, hogyan lettek egyik napról a másikra tábornokok és parancsnokok. Ezen a téren számomra nagyon érdekes volt, hogy maga a főkancellár javasolta azt, hogy a padawanokat is vonják be a háborúba. Nálam ez a TCW óta sarkallatos pont, ugyanis nagyon elítélem a Jedi Rendet amiatt, hogy az SS-hez hasonlóan gyerekeket küldött harcolni a frontvonalra. Ez nagyon sok aspektusból nézve bűntett és velejéig rossz tett. Egyrészt, ezeknek a gyerekeknek örök életükre kitörölhetetlen traumát okoztak volna, és akkor sem tudtak volna a béke őreiként funkcionálni, ha történetesen nem gyilkolják őket le. Ám itt jön a másik, tekintettel, hogy olykor még csak tizenévesek sem, messze nem bírnak megfelelő harci képzettséggel, szóval a legtöbb padawan, ahogy a TCW-ben oly sokszor láthattuk, meghalt. Sosem érhették meg a felnőtt kort. A Jedi Tanács gyerekeket küldött a vágóhídra. Ezen felül katonai oldalról is iszonyú nagy ostobaság volt, hiszen hol bír egy legjobb esetben is 10-15 éves gyerek olyan katonai tudással, ami alkalmassá teszi őt arra, hogy századokat vezessen? Ez még akkor sem lenne értelmes gondolat, ha történetesen katonai iskolából kikerült gyerekekről lenne szó, és nem béke őrökről, akiket alapvetően diplomatának nevelnek. A Jedi mesterek alkalmatlanok katonai vezetőnek, hogy lennének már alkalmasak a tanulóik? És akkor még csak az elméleti oldalról vizsgáltam a kérdést, de hol van a gyakorlati tapasztalat? Sehol! Sok padawan első éles bevetése a Geonosis volt (jól meg is halt a legtöbb padawan). Ezen a téren remek Rex kiszólása a The Clone Wars mozifilmben, amit pont Tano padawannak mond: a tapasztalat mindent felülmúl. Érdekes, hogy ezt egy klón tudja, a Jedi Tanács nagyon bölcs vezéreiben fel sem merül... Na most bár eme bűntett és ostobaság alól a Jedi Tanácsot továbbra sem menti fel semmi, legalább azt árnyalták, hogy az ötlet nem tőlük jött, sőt alapvetően nem is értettek egyet vele. Ugyanakkor talán így még rosszabb, hiszen akkor ezek szerint már most politikai okokból egyeztek bele a gyerekek kiszolgáltatásába a háború borzalmainak. Ahelyett, hogy helyes döntést hoztak volna és kategórikusan és megmásíthatatlanul elzárkóztak volna attól a gondolattól, hogy a gyerekeket a frontra küldik. Másrészről viszont Sidious zseniális terve a Jedi Rend lezúzására egy újabb remek réteget kapott. Azzal, hogy frontvonalra küldte a padawanokat, lényegében biztosította, hogy a Jediknek szép sorban elhaljon a jövője - bár mondjuk itt némi irónia is felüti a fejét, hiszen a 66-os túlélői között nagyon sok a padawan, és ezek okozták a legnagyobb zűröket (Cal Kestis, Ahsoka Tano, Caleb Dume, Reva Sevander). Plusz mivel természetszerűleg alkalmatlanok parancsnokoknak, a klón háborúkat is elhúzhatta az így keletkező rossz döntések miatt. Vegyük csak példának a ryloth-i csatát, ahol Ahsoka tapasztalatlansága miatt rengeteg klón fizetett az életével, elvesztettek két Venatort, és kis híján meghiusúlt az egész hadjárat. Ha nincs Anakin, a ryloth-i kampány igencsak elhúzódhatott volna vagy teljesen másképpen alakul a végkimenetel. Ami kevésbé tetszett, az a Ventress vonal. Bár érthető, vissza kellett térni a TCW elején megismert falap egyszerűségű karakterhez, még így is úgy érzem, hogy az első találkozása Obi-Wannal és Anakinnal eléggé lapos lett. Többször át kellett volna váltani rá, és ami fontosabb, sokkal több interakció kellett volna a három karakter között. Vagy legalább Obi-Wan és Ventress között, hogy megalapozzák azt a flörtölős adok-kapokot, ami a TCW elején jellemző volt rájuk. Ez különösen fájó pont annak tükrében, hogy mennyi mindent sikerült tényleg jól megalapozni. Továbbá hiányolom Rex százados jelenlétét. Ha már Cody kapott cameót, Rex is megérdemelte volna. Mindent összevetve, a Testvériség egy remek kis könyv. Jól köti össze az ep2-t a TCW-vel, emellett izgalmas és érdekes a sztori, ráadásul igyekszik kicsit árnyalni a neimoidiaikról kialakult képet, amire nagyon ráfért, tekintve, hogy a PT és a TCW után valószínűleg senki sem szimpatizál velük.

Jó kérdés. Az biztos, hogy ez valami lokális probléma, hiszen csak néhány készüléken jelentkezik. Én arra tudok gondolni, hogy esetleg a telefonon a sütik nem frissültek még. De ez csak egy vad találgatás egy amatőrtől. Esetleg valami böngészőbeállítás. A múltkoriról azért tudtuk, hogy szervergond, mert sokaknál jelentkezett, és mindenféle készüléken. De mindjárt megnézem a tabletemet, az androidos, viszont már hónapok óta nem használtam, szóval itt tuti nem frissültek a sütik jó ideje. Szerk.: yep, nálam tabletről is engedi a hozzászólást.

Nekem is iPhone-om van és simán hagyja a példákat posztolni. Szóval nem az OP rendszer lesz a gond.

És miért is reklámozod, növeled a nézettségét, ezzel a Youtube és Google elérhetőgését azzal, hogy belinkeled ezt a sz*rt ide, ahol a lőtéri kutyát sem érdekli? A f*szért kell ilyen f*szságokat megosztani! Tiltsd le az oldalát a Youtube-on, aztán ennyi, ne terjeszd és pláne ne ide szemeteld be, mert ez nem szeméttelep!

Érdekes, nekem telefonról és PC-ről is engedi beírni.

A folytatás:

Mondjuk az simán lehetne, hogy a boszik valamilyen népi megnevezést használnak rájuk, mert a midi-chlorian igazából csak a tudományos nevük. Ezért is illet oly jól az m-szám hozzá, hiszen a kutatók a tudományos neveket hajlamosak lerövidíteni a kezdőbetűre. Ugyanakkor, mivel ezek a lények eléggé jelen vannak az életben és az Erő miszticizmusában, köznapi nevük is lehet, mint ahogy mi sem írjuk le vagy mondjuk ki állandóan, hogy midi-chlorian, hanem néha csak midizzük őket. Szóval szerintem illene egy ilyen, inkább misztikus vonalat képviselő csoporthoz, ha nem az Erőt tanulmányozó csoportok megnevezését használja. Pláne azután, hogy az Erőt is másképpen nevezik.

Így száll hát sírba a poénkodás, grammanácik kötözködése közepette. Amúgy meg, @Yoda József, a mondatok végére pontot teszünk, @Ody Mandrell a stb elé nem kell vessző.

Meg tudnátok írni, melyik szóról van szó? (Helyközökkel, pontokkal elválasztva vagy hasonló, korábban alkalmazott trükkel.) Tesztelném én is, mert ez újkeletű, hogy van, ahol működik, van, ahol nem.

Talán még küzdött a bűntudatával. Úgy értem, lehet, hogy egy ideig aktív Jedi lovagként jótevéssel próbált enyhíteni rajta, csak ez talán nem jött be neki, ezért végül elvonult. Vagy ezt a rituálét is tanulni kell, hogy jól lehessen csinálni - vagy mindkettő közre játszott.

Ha korábban nem is, Sol később még elmondhatja, eme események fejleményeként. Vernestra az előző részben visszarendelte Solékat a Coruscantra (kis)tanácsgyűlésre. Lehet, hogy ezúttal sokkal részletesebb beszámolót fognak kérni tőle. Sőt igazából mindenképpen ezt kell tenniük, mert azért remélhetőleg már a Jediknek is feltűnt, hogy itt valami nem kerek. A brendoki Jedi különítmény tagjait elkezdte megölni Osha ikertestvére, akiről Indara, Sol, Kelnacca és Torbin elfelejtett említést tenni 16 évvel ezelőtt. Ráadásul eme küldetésről Torbin úgy tért haza, mint akinek letépték a fél arcát, aztán mély meditációba vonult, Kelnacca meg egy erdő mélyére száműzte magát. Talán pont itt az ideje, hogy a Jedik igen részletes és mindezen túl, őszinte beszámolót követeljenek Soltól a brendoki eseményekkel kapcsolatban.

- Hallottad már a Sagafórum történetét? - Nem. - Gondoltam. Ez nem olyan mese, amit a haterek elmondanának neked. Ez egy, a Prequel idején született legenda. A Sagafórum egy rajongói oldal, olyan erős és olyan nyitott, hogy az interneten keresztül képes volt egy helyre gyűjteni az embereket, akik a Star Warst valóban... szeretik. Olyan hatása volt a magyar rajongók között, hogy még a sorozatok feliratai közül is jó néhányat egyes tagok... készítettek el. - Képesek voltak... ennyire szeretni a Star Warst? - A Star Wars iránti rajongás olyan pozitív érzelmekhez vezethet, ami egyesek szerint szektaszerű. - Mi lett a fórummal? - Olyan nagy és erős lett a közössége, hogy már csak attól kellett tartania, nem lesz több Star Wars mű. Ami még nem következett be. Szerencsére Lucas eladta a jogokat a Disney-nek, és a Disney újabb és újabb Star Wars műveket gyárt. Ironikus. Amikor ez kiderült, sokan hitték, hogy Lucas után minden elromlik, de ez nem következett be. - Lehetséges megtanulni ezt a fajta rajongást? - A haterektől semmiképpen.

Mae Sol szeme láttára esett le egy feneketlen gödörbe, nyilván ebből gondolta, hogy meghalt. Torbin viszont mély meditatív állapotban volt évek óta, a tudata lényegében régóta az Erőben szörfözött. Sokkal többet foghatott fel a galaktikus valóságból, mint az összes éber Jedi együtt véve. Láthatta a múltat (ami Sol látókörén kívül esett), a jövőt (hogy eljön értük Mae), távoli világokat (Mae-t, amint megöli Indarát), tovatűnt barátokat (Mae-t, amint itt-ott éli világát). Pedig maga Headland mondta pont eme rész premierje után, hogy a születésük körülményeivel kapcsolatban nem lesz minden egyértelműen kimondva, nekünk kell elgondolkodni rajta és eldönteni, mi lehet az igaz. Amúgy én is arra voksolok, hogy az Erővel teremtették. Az emlegetett szóhasználat tuti nem véletlen. Ez egy prequel-prequel sorozat, ami a PT-nek alapoz meg, így minden, ami ott elhangzik, releváns. És az már nyilvánvaló, hogy az írók nagy hangsúlyt fektetnek az elhangzottakra. Szóval tuti nem véletlen használták a korábban Darth Sidious szájából már kétszer is elhangzott "természetellenes" szót akkor, amikor apa nélküli gyerekekről van szó, egy olyan sorozatban, ami a Sith-ek feltörését meséli el. Ezen kívül, fontos adalék, hogy Koril szerint a Jedik nem örülnének, ha kiderülne, hogyan fogantak az ikrek. Na most, háromféleképpen lehet az SW-ben életet kreálni: 1) A hagyományos módon, ami két nő között lehetetlen, ha nem vonnak be egy hímnek született egyedet, akárcsak csapolásra is. 2) Klónozással, ugyanakkor a Jediknek eddigi ismereteink szerint a klónozással semmi bajuk sincsen. Plusz a legújabb ismereteink szerint nem is lehetséges Erőhasználókat úgy klónozni, hogy azok is Erőhasználók legyenek. Mi több, még strand-castet is csak úgy, hogy vagy nem lesz Erőhasználó, vagy annyira lesz fizikailag egészséges, mint Snoke. Pesze be lehetne vezetni, hogy 100 évvel ezelőtt egy tanyasi boszorkánycsapat képes volt arra, amire a több száz vagy több ezer éve klónozásból élő és az egész fajukat erre alapozó high-tech kaminóiak nem, de ez egyrészt elég gáz húzás lenne, másrészt felesleges bonyolítás. 3) Rákényszerítették a midi-chlorianokat, hogy teremtsenek életet. Ez majdnem teljesen biztos, hogy nem lehetetlen. Palpatine szerint Darth Plagueis képes volt rá, e képességet eltanulta tőle, és később - legalábbis szintén állítása szerint - ő maga teremtette Snoke-ot is. Nem lehetetlen, hogy tényleg így van, ki tudja, az Erővel mit machinált még Sidious Snoke-nál. Egyáltalán nem biztos jelenleg, hogy a fürdőköpenyes csodabogár színtisztán biológiai és genetikai tudományra épülve jött létre. Mindezek mellett azt sem szabad elfeledni, hogy a Jedik sosem kételkedtek abban, hogy a midi-chlorianok képesek életet kreálni a nem hagyományos módon. Kételkedtek abban, hogy Anakin a kiválasztott, de Anakin misztikus születési körülményeit soha egy Jedi sem vitatta. Nem álltak elő olyan, valljuk be, hihetőbb magyarázatokkal, hogy Shmi hazudott az apa kilétét illetően, vagy részt vett egy olyan partin, ami után Anakin örülhett, hogy félig nem hutt. Annak én sem örülnék, ha kiderülne, hogy a Sith kreálta Anakint, sokkal tisztább és misztikusabb, hogy ezt az Erő tette az egyensúly érdekében. De szerintem ettől nem kell félni. Leslye Headland érezhetően szereti és érti a PT-t, sőt tovább megyek, az ST-t sem utálja, hiszen már most lazán idézett az ep8-ból (ezek szerint neki nem tette tönkre a gyerekkorát ), ebben a részben meg mintha a Jedik kisajátítanák az Erőt, ami szép utalás Luke szavaira, hogy az Erő nem tartozik a Jedikhez. Plusz, azért nekem ez is beszédes: Az viszont sok érdekes réteget adna hozzá, ha a Jedik és a Sith-ek közel egyidőben értesülnének arról, hogy valóban lehetséges valami módon rákényszeríteni a midi-chlorianokat arra, hogy életet kreáljanak. Ez egyrészt megalapozná azt, hogy Plagueis miért kezdett ilyen irányba kutakodni, másrészt valamennyire hitelt adna Sidious szavainak ezzel kapcsolatban. Lenne egy fix kezdőpontja annak, ami végül az ep9-ben tetőzik a Sith-ek oldaláról. A Jedik oldaláról meg érthetőbb lenne, miért nem kételkedtek soha a születésében, kicsit jobban magyarázná, miért voltak hajlandóak mégis hitelt adni a próféciának és Anakint bevenni a Rendbe a kora ellenére. Ha most, 100 évvel Anakin feltűnése előtt igazolást nyer, hogy az Erővel is nemzhető gyermek, a Jediknek egy okkal kevesebb kételkednivalójuk van az ifjú Skywalkerben. És ugye Yoda, Yarael Poof, Oppo Rancisis és Yaddle már most ott ülnek a Jedi Tanácsban. Sőt Mae-ho és Verosha után Yoda kételkedése egy ködös jövőjű, Erő nemzette gyerek esetében is új réteget kapna.

Igazából ebben a formában ez egy tipikus olyan sorozat, amit egyben újranézve érzel rá, mennyi érték van benne. Amikor már nem találgatsz, hanem látod, hogy melyik darab mihez illszkedik. Szerintem kicsit ilyen volt az Obi-Wan Kenobi is, ahol többször hallottam, hogy másodszorra újranézve az embereknek jobban bejött, mint első nézésre. Ami engem kicsit aggaszt, hogy a második újranézés után mennyi ereje marad a szériának. Mennyire éri meg újranézni, ha már minden a helyére került és tudod, mi a vége. Mennyire tud az ember kötődni a világhoz, a karakterekhez. Mert oké, hogy ez is Star Wars, de az újranézéshez kell egyfajta újra és újra ráeszmélés. Nem azért nézem meg újra és újra az ep4-et, az ep1-et, az ep7-et vagy a The Mandaloriant, mert nem tudom, miről szól, hanem mert szeretek visszatérni a karakterekhez, a világhoz, az eseményekhez. A The Acolyte esetében három rész után ez még számomra kérdéses, noha vannak bíztató jelek. Egyrészt ugye ott van Yord, másrészt az első két rész elég jól elmerült a múlt Jedijeinek világában - a boszi rész önmagában viszont számomra nem túl erős, de persze itt még sok a kérdőjel ahhoz, hogy végső konklúzniót vonjak le. Aztán persze ott van még Yord, és remélhetőleg néhány rész kicsit a Köztársaságra is nagyobb rálátást biztosít, ami számomra tovább növelné a sokadik újranézés élményét, amellett, hogy a sorozat egyik elengedhetetlenül fontos része Yord.

Achvel Foley közeleg!

Boldog születésnapot!