Nabopolasszar

Boldogat!

Ez is elég jó duplára sikerült. Nem olyan jó, mint a múltheti, rendben volt

Boldogat!

Ki Adi Mundinak úgy tűnik csak egy "partraszállás" kellett, hogy elkezdjen hinni a szerencsében

Itt egy rövid videó, hogy az EA hogyan bánik mostanában a stúdióival

Mi más, mint a Birodalom idejében A Disney érában - magukat az epizódokat leszámítva - eléggé erőteljes ennek a korszaknak az erőltetése

Ja, ma olvastam... Végülis angolul sem rossz. Legalábbis ami bajom volt a könyvvel, azon a magyar nyelv sem segít sokat

Már régóta szerettem volna nekimenni a Witcher játékoknak, de addig nem akartam, amíg a könyveket le nem tudom. Tegnap végre befejeztem a Vaják könyvsorozatot sorozatot (leszámítva a Viharok évszakát, ami még angolul sem jött ki). Az első 6 könyvet magyarul olvastam, amíg az utolsóval nem akartam várni a magyar megjelenésig, ezért nekiveselkedtem angolul. A sorozat nagyon ingadozó minőségű. Az első két könyv inkább egy laza összeköttetésekkel rendelkező antológia (ahogy a nemrég megjelent Viharok Évszaka is ), amíg a többi rendes regény formátumú. Az első könyv Az utolsó kívánság, egy "könnyed" kis olvasmány, ahol a szerző Sapkowski tradicionális gyerekmeséket ültet át dark fantasy környezetbe, mint a Hófehérke és a hét törpe, a Szépség és a szörnyeteg stb. Például a Hófehérkés sztoriban Hófehér miután megöli a vadászt, egy törp fosztogató bandához csapódik és bosszút esküszik a mostoha anyja és a varázsló ellen, akik erre a sorsra kárhoztatták. A nagy egészhez igazából csak az utolsó két történet ad hozzá. Akár magában is olvasható. A második kötet a Végzet pengéje annak ellenére hogy felhagyott a klasszikus mesék kifordításával, megtartotta az elődje felépítését, itt már a történetek jobban kapcsolódnak egymáshoz, meg az előző könyvhöz is. Személy szerint ezt a könyvet élveztem a legjobban, viszont ennek a befejezése már ordít a folytatásért, és mint mondtam az első részben lefektetett eseményekre épít, úgyhogy kevésbé olvasható egymagában. Negatívumként azért megemlíteném, hogy az utolsó történetben a világ és a karakterek számára fontos eseményeket, csak Geralt lázálmain keresztül tudjuk megfigyelni, ami azért nem a legelegánsabb írói húzás. A többi könyvről inkább két részben beszélnék, ugyanis ezek 1 összefüggő történetet mesélnek el, viszont van egy éles határvonal, ahol a legtöbb karakter íve megtörik, pár hónapra eltűnnek, hogy nyalogassák a sebeiket. Amíg meg nem történik ez a törés (a Thanedd szigetén) a történet elég jól fel lett építve. Sokkal több az ármánykodás, a politika és szerintem maga a világépítés is jobban sikerült, ugyanis ezekben a részekben nem csak a főszereplő Geralt szemszögéből láthatjuk az eseményeket, hanem helyet kapnak kisebb mellékszereplők is. Ugyanakkor mindemellett a Geralttal és Cirillával történő dolgok is érdekesek. A törés után azonban mind Geralt és Ciri szála is ellaposodik. Az időről időre történő nézőpontváltás most is megvan, ami nem rossz, de a két főszereplő szála szinte teljesen érdektelenné válik. Geralt például nem csinál mást 2 és fél könyvön keresztül csak bandukol. Igaz közben találkozik személyekkel, akik csatlakoznak hozzá, majd néhányan el is válnak tőle, de nem éreztem másnak, mint szín tiszta időhúzásnak, főleg ha figyelembe veszem, hogy végül kinek mi lett a sorsa. Plusz még harmadik fővonalnak behozták a Varázslónők páholyát, amitől sokszor a falat tudtam kaparni. Az utolsó könyvben, meg ahogy Geralt rájön a főgonosz búvóhelyére, na az szerintem jó eséllyel pályázhatna a valaha megírt top 10 leggázabb jelenet listára. Az egész sztori vége meg olyan semmilyen. Nem azt mondom, hogy happy endet vártam egy ilyen sorozattól, de ez se nem boldog, se nem szomorú, hanem olyan "akkor ez most mi volt?" érzést keltő Nagyon örülök, hogy a játékok tovább viszik a történetet (főleg mivel a Zord Vadászat (Wild Hunt) sztorija amúgy sem került lezárásra), és nagyon remélem hogy a Witcher 3 befejezése méltó egy ilyen szériához, mert hogy a könyveké nem volt az, az egyszer biztos...

Szerintem inkább az öreg Sheev

Az hogy kb. 20 méterre volt a robbanószertől egy olyan robbanás során, ami több 10 kilométerre megrázott mindent, nekem már elég jó közelítés epicentrumnak. A lökéshullám egy pillanat alatt nekicsapta volna a hangárvezérlő válaszfalait, majd maga R2 is nekicsapódott volna a mögötte lévő válaszfalnak, meg az azutáninak, meg az azutáninak, egészen addig, amíg fémszecska sem marad belőle. Ha mondjuk a hídon lett volna a robbanáskor, akkor azt mondom, hogy talán, mert azt szerkezetileg arra találták ki, higy bizonyos mértékig elviselje az ilyen erőhatásokat, plusz az már elég messze volt magától az epicentrumtól, hogy ne csak forgács maradjon a hajó részeiből, viszont a hangárvezérlő teremről a fent felsoroltak közül egyik sem elmondható...

Dzséjt jól látja, hogy R2-ra utaltam, akinek atomjaira kellett volna robbannia

Mondjuk pont ez az a rész mutatta meg, hogy a "főszereplőknek" olyan plot armor-juk van, hogy akár a robbanás epicentrumában is tartózkodhatnak, azt is túlélik egy karcolás nélkül

Nálam ennél sokkal fájóbb dolgok is vannak az RO-nal, annak ellenére, hogy ez a 3. kedvenc SW filmem, de ami igaz az igaz: Bodhit elég gyengére sikerült megalkotni, és emellett nem akartam elmenni szó nélkül. Talán ha az egy évvel korábbiban nem lett volna az egyik főszereplő egy birodalmi első rendi katona, aki a film során átállt, akkor jobban kifejtik Bodhit, és kapott volna még egy dimenziót a karaktere, de így ez nagyon gyenge lett egy kvázi főszereplőtől, főleg a TFA tükrében

Mindezek ellenére az utolsó mondata még csak nem is azt, hogy "Ezt Jedháért", vagy "Vesszen a Halálcsillag", vagy valami hasonlóan sablonos. Mert ha tényleg a lent felsoroltak egyike hajtotta volna Bodhit a Birodalom ellen egy öngyilkos küldetésbe, akkor valami ilyesmi utolsó mondat lett volna a helyénvaló. Erre a készítők mit adtak utoljára a szájába? "Ezt Galenért" Ebből nekem az jön le, hogy Garethék sem nagyon tudtak mit kezdeni a karakterrel. Legyen ott, vigye tovább néha a történetet, azt ennyi.

Én is láttam, hogy nem a szerettei páncélját veszi fel, de úgy voltam vele, hogy biztos meghaltak, hisz miért hagyott volna a birodalom túlélőket hátra? Semmibe se telt volna átkutatni a roncsokat, főleg hogy a katonák még pár perccel ezelőtt hajtottak vissza egy taktikai visszavonulást, sőt később kiderült, hogy a csapatszállítók még a teszt alatt is ott voltak. Az esetleg meg fordult a fejemben, hogy talán túlélték és elfogták őket, de arról "álmodni sem mertem", hogy a roncsok közül csak úgy kisántikálnak (ráadásul csak ők ketten)

Azért az erős túlzás, hogy a rész mutatná, hogy túlélték. Inkább úgy fogalmaznék, hogy nem zárja ki a halálukat.

Bodhi szerintem is elég szegényes karakter lett. A motivációiról nem tudunk meg nagyjából semmit. Finn átállását a TFA-ben jól bemutatták, elhiszem, hogy valaki megtörik azok után, amin ő átment, és minél messzebb akar kerülni az Első Rendtől. Azt is megértem, hogy miért vállalkozik az öngyilkos akcióra a Csillagpusztító ellen. Bodhi viszont... Nem tudjuk min ment át, mi okozta ezt a hirtelen pálfordulást, mi vesz rá egy embert, hogy az életét áldozza egy olyan célért, aminek eddig egész életében ellene volt. Egyáltalán miért tart ki még a Lázadás mellett azután, hogy Guerreráék megkínozzák (bár annak a kínzásnak sem sok foganatja van a karakterében). Bodhiról tényleg csak annyit tudunk, hogy egy jó srác mert... hát mert az. Egy ilyen karakterrel tényleg nehéz azonosulni.

Örülök, hogy mások is így éreznek ezekkel kapcsolatban

Ezért vannak dolgok, amik tetszettek is, igaz azokat nem írtam bele az értékelésbe. Például tetszett Sabine apjának a karaktere. Végre nem egy sablon mandalore-i. Az is bejövős, hogy a Mandalore-on újra a klán rendszer lépett életbe, ahogy az mindig is volt, nem ez a Satine féle hülyeség. A beskar visszahozása a kánonba is piros pontot érdemel. De ennél gázabbra nem igazán lehetett volna megcsinálni, mint sikerült. Sablonos... sablonos, az egész SW maga egy sablon halom. Nem hiszem, hogy ezen most kellene fennakadni Más, hogy valami puritán, és más, hogy teljesen üres, mindenféle környezeti elem nélkül. Ennél puritánabb bolygó talán csak az Abafar volt a TCW-ban, és ott direkt arra mentek rá, hogy kietlen legyen az egész. Ráadásul most egy olyan bolygón vagyunk, ami szemkápráztató látványvilággal rendelkezik. Most ne mondja nekem senki, hogy nem nézte volna meg szvesen, hogy mennyit változott Sundari a Birodalmi elnyomás alatt. Ha másért nem is, talán megcsodálhattunk volna néhány új Picasso féle emlékművet, hamár úgyis szóba került a főváros művésziessége.

Na, ez egy sokkal jobban sikerült dupla volt, mint az évadnyitó

Nekem ~10 perc alatt lecsorogtak, úgyhogy nem olyan nagyon rossz

Úgy tudom, hogy egy bizonyos öbölbe már megérkeztek a részek 720p és 1080p változatokban is

Boldogat!

Elég hangulatosra sikerült a reklám

A Rogue One óta szerintem nyugodtan mondhatjuk, hogy nem feltétlen kell a már jól bejáratott karakterekkel történetet csinálni, ahhoz hogy jó (és sikeres) filmet csináljanak a fősodron kívül. Ha netán szándékoznának az epI és II közé egy spin off-ot készíteni, akkor még mindig sokkal esélyesebb egy élőszereplős film új karakterekkel, mint egy animációs film az ismertekkel A tendencia meg van, de még legalább 10 év, mire ott tartunk, mire megvalósulhat az, amit Te felvázolsz. Az, hogy meg egy animációs sorozatra több milliókat költsenek epizódonként, meg legalább 20 évre van, és ebben már benne van az USD erős inflációja és a technológia költségeinek csökkenése.