Donát

18. FEJEZET ZETA-5 MOST Zak feszülten figyelte a hangárajtón megjelenő, egyre hosszabb fénycsíkot. Nagyon remélte, hogy a terv ezen részére nem fog sor kerülni, de ahhoz szükség lett volna a Maze összes fegyverének távoli aktiválására. Így is sikerült kiiktatnia két támadót a négyből, ami egész jó aránynak tűnt, de nem elég jónak. Howler tizedes idegesen fogást váltott a karabélyán. A férfi hamu szürke arccal meredt a hangárajtóra. Zak egy biccentéssel megpróbált lelket önteni a férfiba. A tizedes viszonozta a gesztust, majd megtörölte a kezét a kékes-szürke egyenruhájában. A tizedes mögött a beosztottja, Cran közlegény várakozott, aki sokkal kevésbé tűnt zaklatottnak. Zak, neki is küldött egy lazának szánt intést. A férfi egy félmosollyal reagált. Így hárman várakoztak a szűkös keresztfolyosóban, és Zak őszintén remélte, hogy ép bőrrel megússzák az összecsapást. Az állomás fényei a folyosó ezen részén halványan derengtek csak a tartalékgenerátor miatt. A támadók mély, búgó hangú lézervágója lassan egy teljes kört írt le a páncélozott hangárajtón. Zak előre szegezte az A280-as karabélyát és várt. Az eszköz búgása egyszerre abbamaradt, majd a kivágott ajtó darab hatalmas puffanással a padlón landolt. Zak kikémlelt a fedezéke árnyékából. Egy apró gömbszerű testet látott pattogva végiggurulni a folyosón. - Hődetonátor! – ordította a férfi, majd megpróbált olyan gyorsan olyan messzire rugaszkodni, amennyire csak tudott. Gyors reflexei révén a hangárfolyosóra merőleges mellékátjárón jó öt métert tudott távolodni, amikor a robbanás a földre taszította. Az állomás megrázkódott a gránáttól, Zak pedig bebukfencezett egy, a hangárfolyosóval párhuzamos átjáróba. Lövések vészjósló hangjai hallatszottak a távolban. Zak az ugrástól ugyan kissé beverte a fejét, de ezt leszámítva nem sérült meg. Gyorsan talpra állt, és az A280-asát maga előtt tartva közelebb lopózott a hangárfolyosóhoz. A lövések hirtelen elhallgattak. A férfi elővette a rövid hatótávolságú komlinkjét. - Trish, hallasz? - Tisztán, Zak – válaszolta a nő, kissé lihegve. Zak egy kissé elcsodálkozott. - Mentek valahová? Neked nem az irányítóközpontban kéne lenned? - Változott a terv – hadarta a nő. – Nálatok mi a helyzet? - Trish, hődetonátor volt náluk – felelte keserűen Zak. – Esélyünk sem volt. Most próbálom kideríteni, mi történt Howlerrel és a társával. A férfi beszéd közben folytatta a lopakodást a detonáció helyszíne felé. A két támadónak nyoma sem volt. Howler tizedes és Cran közlegény viszont holtan hevertek a folyosó padlóján. Zak dühében beleverte az öklét a falba. - Mi volt ez? – kérdezte idegesen Trish a vonal túlsó végén. - Csak az öklöm – morogta Zak, majd szomorúan beszámolt a fejleményekről. - Dank farrik! – fakadt ki a nő. Egy darabig néma maradt a komlink. Aztán kissé remegő hangon Trish ismét megszólalt. - Zak! Ide kéne jönnöd! G’alag’radgas Rin vérszagot érzett. A mögöttük hagyott két hulla kiváló előjel volt a nap további részére, és biztosra vette, hogy sikerrel járnak ezen az isten verte állomáson. Utálta, ha a bolondját járatják vele, de az a nő csúnyán megfizet majd azért, amit a Kafrene gyűrűn tett. A niktó megigazította a karpereceit, és követte Drax ezredest. Nem kedvelte a férfit, de ebben nem volt semmi személyes. Egyetlen embert sem kedvelt, mert nem bízott bennük. De Drax ebben a helyzetben a szövetségese volt, és a niktó ennek megfelelően kezelte. G’alag’radgas a niktók Kajain'sa’ alfajába tartozott, így már kölyökként megtanulta, hogy kizárólag a sajátjaiban bízhat. A szülőbolygóján, a Kintanon már 5 évesen átesett a beavatási ceremónián, amelynek a lényege a túlélés volt ellenséges vonalak mögött. G’alag’radgas a saját bőrén tapasztalta meg, milyen az, ha olyas valakiben bízik meg, akiben nem lett volna szabad. Drax megállt mellette, és elővette a hordozható konzolját. Egy pár másodpercig a kijelzőre meredt, majd jelezte, hogy balra kell fordulniuk. A niktó vicsorított az izgatottságtól. Egyre erőteljesebben érezte, hogy közelednek a prédához. G’alag’radgasnak nem számított, hogy ki a célpont, csak egy dolog érdekelte: mi hamarabb leteríteni az áldozatot, akinek az elfogásával megbízták. A törzse, amely időtlen idők óta szolgálta a huttokat, már egészen kicsi korában belé nevelte, hogy csak a siker számít, mert az dönti el, hogy életben marad, vagy elpusztul. Az ár mellékes. G’alag’radgast épp ezért teljességgel hidegen hagyta, hogy a célpont egy ember gyerek. A küldetés az küldetés, a préda pedig préda… a vadász pedig vadász. A gyerek és a nőstény, amelyik védelmezte, megszégyenítette őt és az alárendeltjeit a Kafrene gyűrűn. A niktó számára csak egyetlen tett jelenthetett mindezért elégtételt: ha megöli őket. Tudta, hogy a kislány tabu – élve kellett elfogniuk, ezért sem robbanthatták szét az egész állomást – de a nő… nos, ő szabad préda volt, és G’alag’radgast magának akarta a megtiszteltetést. Az ezredes ismét ellenőrizte a kijelzőjét, majd jelezte a niktónak, hogy álljon meg. G’alag’radgast türelmetlenül felhördült. Tudta, érezte, hogy az áldozata valahol a közelben lapul, és rendkívül feszélyezte, hogy várnia kell. - Valaki követ minket – suttogta Drax. A férfi sérült combját egy bakta kenőcs fedte, amit G’alag’radgast már az induláskor gondosan az eszébe vésett. Tudta, hogy az ezredes a szövetségese, de azt is, hogy a szövetségek bármikor felbomolhatnak, és akkor minden plusz információ jól jöhet ellenük. A niktó beleszagolt a levegőbe. Ha követi őket valaki, biztos, hogy megérzi a szagát. Ám végül nem az orra, hanem a füle segítette ki. Óvatos léptek hangját hallotta az egyik merőleges mellékfolyosón. Jelezte Draxnek, hogy honnan hallja a hangokat. A férfi megrázta a fejét. - Nem számít – mondta határozottan. – A lány a lényeg. A niktó bólintott. Bárki mászkált is a háta mögött, nem ő becstelenítette meg a gyűrűn. Neki a nőre és a gyerekre kellett fókuszálni. Az ezredes rámutatott egy távoli ajtóra az egyik átellenes folyosón. - Ott rejtőznek – mondta a férfi, majd puha léptekkel elindult a szoba felé. A G’alag’radgast követte. Idegesen megérintette az egyik homlokcsúcsát. A zsigereiben érezte, hogy valami nem stimmel. A szaglása azt súgta, hogy a célpontok már távoztak a helyiségből. - Nem ott vannak – közölte határozottan Draxszal. Az ezredes leintette, és a kijelzőre mutatott. - A nyomkövető onnan küldi a jelet – válaszolta magabiztosan a férfi, és tovább közelített az ajtóhoz. G’alag’radgas azonban tudta, hogy neki van igaza. Lelassította a lépteit, és hátrafelé figyelve fedezte az ember férfit. Az ezredes elérte a szoba ajtaját. Feloldotta a zárat, és bedobott a szobába egy villanógránátot. Várt pár másodpercet, majd a fegyverét előre szegezve berontott a helyiségbe. A niktó nem követte, mert pontosan tisztában volt vele, hogy felesleges lenne. Drax bő egy percet töltött a szobában, majd a tenyerében egy apró, kissé véres tárgyat szorongatva tért vissza a folyosóra. - Kiszedték a nyomkövetőt! – hörögte, és üvöltve földhöz vágta, majd eltaposta az eszközt. Fekete csizmája alatt a nyomkövető darabjaira tört. G’alag’radgast türelmetlenül megrázta a fejét. Beleszimatolt a levegőbe. A szaglása csalhatatlanul jelezte, hogy a préda merre távozott a helyiségből. - Erre! – morogta Draxnak, majd elindult a szemközti folyosó felé. Trish behúzta Ferrát a Bryan első tiszt által mutatott helyiségbe. A fiatal férfi gyorsan felülírta az ajtó automatikus zármechanizmusát, és halkan, kézzel zárta be maguk mögött a bejáratot. Trish megvizsgálta Ferra kezét. Óvatosan a baktatapasz alá nézett. A kislány csuklóján már hatott a szer: a nyomkövető egykori helyén elállt a vérzés. Hasonlóan gyorsan javított Trish vádliján is az első tiszttől kapott bakta, így a nő végre eldobhatta a mankót. Bár sántított még egy kicsit, de sokkal gyorsabban tudott mozogni, mint előtte. Bryan ideges tekintettel Trishhez fordult. - És most? - Megvárjuk míg ideér Zak – válaszolta a nő, miközben körbenézett a szobában. Egy közepes méretű vizsgáló volt, egy deaktivált 2-1B droiddal a sarokban. A helyiség közepén egy nagy, fém vizsgálóasztal kapott helyet, a falak mellett pedig különböző tárolószekrények sorakoztak. Minden tárgyon vastagon állt a por, a levegő pedig kissé áporodott volt. Az első tiszt követte Trish tekintetét. - Ez egy használaton kívüli helyiség – magyarázta lelkiismeretesen. – Felújításra vár. A nő bólintott. Érdeklődése elsősorban a tárolók felé irányult. Ferrát odahívta az egyik nagyobb rekeszhez, majd leguggolt mellé, és gyengéden megsimogatta a kislány arcát. - Ferra, ide most be kell bújnod! – mondta neki lágyan. - De nem akarok – ellenkezett félősen Ferra. – Ha bebújok ide, talán sohasem látlak többet. Trish magához ölelte a lányt. - Megígértem, hogy megvédelek, emlékszel? – Ferra megszeppenve bólintott. – És így is lesz. Nem kell sokáig bent lenned, megígérem. Ez az érvelés hatott. Ferra kelletlenül ugyan, de bemászott a tárolóba. Trish óvatosan becsukta az ajtaját. - Valaki van odakint! – közölte feszülten Bryan, sugárvetőjét az ajtóra szegezve. Trish némán hegyezni kezdte a fülét. Valóban közeledő léptek hangja hallatszott az ajtón túlról. - Gyorsan, fedezékbe! – suttogta az első tisztnek, majd ő maga behúzódott a vizsgálóasztal egyik sarka mögé. Az ajtó sziszegve kinyílt. - Trish? A nő mellkasáról méretes kövek gördültek le a megkönnyebbüléstől. - Zak! – válaszolta, miközben előmászott a fedezékből. A férfihoz lépett, és megölelte. – Ő itt Bryan első tiszt. Sato parancsnok küldte, hogy segítsen nekünk. Zak biccentett, majd a két férfi kezet fogott. Zak ezután homlokráncolva visszafordult Trishhez. - Hol van Ferra? A nő mindent elmesélt, ami azóta történt, hogy szétváltak. Elmondta Zaknek, hogy a kislány elrablói egy jeladót rejtettek el a karjában, és emiatt tudták őket követni a Zeta-5-re. - Szóval kiszedtétek a jeladót, és idejöttetek – bólintott a férfi. – De még mindig nem mondtad el, hogy hol van a lány. Trish rámutatott a tárolóra, amely Ferrát rejtette. - A következő néhány perc kritikus lehet – mondta aztán a férfinak. – Miután kiszedtük a jeladót, Bryan első tiszt megvizsgálta a frekvenciát, amin sugároz. A fiatal férfi elővette az adattábláját, és akkurátusan megmutatta az adatokat Zaknek. Trish folytatta a terve felvázolását. - A jeladó kiszedésével nyertünk egy kis időt, de nem sokat. Amikor a támadók ideérnek, azt akarom, hogy játsszuk el, hogy magaddal viszed Ferrát. Anélkül, hogy megláthatnák a kislányt persze. - Mégis hogyan? – dörmögte bizonytalanul Zak. - Látod azt az oldalajtót? Azon keresztül kell majd távoznod, amikor berontanak ide. A többit bízd rám. Amikor pedig felszállsz a Maze-zel, kezd el sugározni a jeladó frekvenciáját. Zak elgondolkodva végigsimította az állát. - Ha A Gozantiból nem követték folyamatosan a jelet, akkor ez működhet – mondta bizonytalanul. Trish egyetértően meglapogatta Zak vállát. Ekkor azonban kintről ismét lépések zaja szűrődött be. - Gyorsan! – utasította a másodpilótáját, és az oldalajtóra mutatott. Zak felvette a pozícióját. Bryan első tiszt villámgyorsan lekapcsolta a világítást. Trish visszahúzódott a vizsgálóasztal fedezékébe. Az ajtó sisteregve szétnyílt. - Nézz szét! – szólt egy kellemetlen, agresszív hang. A nő gyanította, hogy a niktót hallja. - Ez csak egy poros vizsgáló – válaszolta a másik támadó. Trish ezt a rekedtes hangot már ismerte, ugyanaz a fekete hajú férfi volt, akivel a Kafrene gyűrűn, a sikátorban találkoztak. - Érzem, hogy itt vannak! – válaszolta a niktó. A hangjából sütött az izgatottság. Trish nem várt tovább. Akármennyire is kockázatos volt tűzharcba keveredniük a támadókkal, szükség volt rá, hogy működjön a terve. A nő kidugta a fejét a fedezékéből, és a sugárvetőjével megeresztett egy lövést a közeledő férfi felé. Elvétette, de ez is elég volt ahhoz, hogy mozgásba hozza az eseményeket. A férfi a lövés hatására gyorsan kihátrált a teremből, és a folyosó falának fedezékéből tüzelni kezdett Trish felé. - Zak! – kiáltotta az oldalajtó mellett lapuló társának. – Most! Vidd ki Ferrát! – tette hozzá jó hangosan, hogy a támadók is biztosan hallják. Zak becsapta maga mögött az oldalajtót, és távozott a vizsgálóból. Trish fedezőtűz alá vette a folyosót, hogy időt nyerjen a férfinak. - Te kapd el a nőt! – adta ki az utasítást a rekedt hangú támadó a niktónak, miután Trish fegyverében túlhevült az energiacella. A férfi ezt követően Zak után sietett. - Örömmel! – válaszolta vérszomjas hangon az idegen. Tehát a támadóik szétváltak, gondolta bosszúsan Trish. Számított erre, de nagyon remélte, hogy sikerült elég időt nyernie Zaknek. És persze azt is, hogy a férfinak nem lesz baja. - M'dweshuu kegyes ma hozzám – hörögte a niktó, miközben megeresztett egy lövést a vizsgálóasztal Trish felőli vége felé. – Imádkoztam hozzá, hogy én kaphassam el magát, és lám, megadatik a kérésem. - Még nem kapott el! – vágott vissza Trish. - Percek kérdése… A niktó ekkor megtántorodott, mert Bryan első tiszt váratlanul tüzelni kezdett az irányába. A sugárnyaláb centikre haladt csupán el az idegen testétől. - Szóval ketten vannak – mormogta a niktó. – Még több áldozat M’dweshuunak! Trishnek fogalma sem volt, hogy ki, vagy mi lehet az a M’dweshuu, de sejtette, hogy csak rosszat jelenthet rájuk nézve. - Egy hődetonátorral darabokra szaggathatnám magukat – susogta a támadó. Trish úgy érezte, mintha kirántották volna a talajt a lába alól. Eddig fel sem merült benne, hogy a niktónál akár bomba is lehet. – De mi lenne abban az élvezet? Én vadász vagyok, nem terrorista. Trish ismét lövések hangját hallotta az asztal túloldaláról. Az első tiszt megint tűz alá vette az idegent a sugárfegyverével. A nő kipillantott az asztal mögül, de csak a folyosó falába becsapódó lézerlövedékeket látta. Bryan fegyvere egyszerre elhallgatott – alighanem túlhevült a sugárvető – mire a niktó kiugrott a fedezékéből és a férfi irányába lőtt. Trish megpróbálta eltalálni az idegent, de elhibázta. A nő fogait csikorgatva megszidta magát a pontatlanságáért. - A társa halott – kiáltotta kéjesen a niktó. – És most maga jön. Trishsel forogni kezdett a világ. Nem, ez képtelenség, az idegen nyilván csak blöfföl. - Bryan! Hall engem? Mondjon valamit! Nem jött válasz. Trish ordítani tudott volna dühében. - Azt hiszi, hazudok? – kérdezte elégedett hangon a támadó. – Értelmetlen volna. M’dweshuu úgy is látja az áldozatokat. Trish épp eleget hallott M’dweshuuról az elmúlt percekben ahhoz, hogy máris elege legyen belőle. Kibukfencezett az asztal mögül, és leadott egy sorozatot a folyosó irányába. A niktó azonban nem mutatkozott. A nő kihasználta a pillanatnyi holtidőt, és pozíciót váltott a szobán belül. A Ferrát rejtő tárolótól nem messze talált magának új fedezéket. Nem messze a rejtekétől, Trish meglátta a földön az első tiszt mozdulatlan testét. A férfi rémült, üveges tekintete a plafonra szegeződött. A nő kényszerítette magát, hogy elfordítsa a fejét és kizárólag a niktóra koncentráljon. Jó fél percig néma csend honolt a helyiségben, majd ismét felbukkant a támadó. Megváltozott pozíciójából Trish félig-meddig rálátott a niktóra. Tüzelt, de a lövés ezúttal is elkerülte az idegent, cserébe felfedte a nő új pozícióját. - Bújócskázunk? – hörögte a niktó, majd tűz alá vette Trish fedezékét. A nő bal vállába éles fájdalom hasított bele. Trish önkéntelenül is felkiáltott. Rájött, hogy óvatlan volt, és nem húzta be az egész testét a rekesz mögé. - Trish! Ferra kétségbeesett hangja volt az. Trishben meghűlt a vér. A lány minden bizonnyal meghallotta az iménti kiáltását, és nem tudott uralkodni magán. Trish keresztbe tette az ujjait, és remélte, hogy a niktó nem hallotta meg. - Áh! – mormogta izgatottan az idegen, miközben egyre közeledett az asztal vége felé. – Szóval mégis csak itt van a lány! Trish dühösen átkozta magát. Az óvatlanságának hála, oda lett a terve. Gyorsan megvizsgálta a vállát. A lövés csak súrolta. Bár a bőrét egy sötét égésnyom csúfította el, továbbra is tudta mozgatni a karját. A Ferrát rejtő szekrény ajtaja megmoccant, és előbukkant belőle az aggódó tekintetű kislány. Trish ingerülten megrázta a fejét. Ferra azonban a kérése ellenére zajtalanul kimászott a szekrényből, és odamászott négykézláb a nőhöz. A niktó mindebből úgy tűnt, semmit sem vett észre. - Azt hittem meghaltál – suttogta Ferra kétségbeesetten. - Jól vagyok – egyelőre, tette hozzá gondolatban Trish. – Bármi történjék is, ne mozdulj el innen, érted? A lány bólintott. Trish tudta, hogy csak egy esélye maradt. Egy pillanatra megérintette a nyakában lévő medált, majd magabiztosan Ferrára mosolygott. - Nem lesz semmi baj! – hazudta halkan, majd kigurult a fedezékéből. Trish tudta, hogy a kétségbeesett próbálkozása milyen veszélyekkel jár. Azzal, hogy előbújt, felfedte magát, de egyúttal megereszthetett egy sorozatot a vizsgáló azon pontja felé, ahonnan a legutóbb a niktó hangját hallani vélte. Trish tüzelt, a lövéseit követően pedig különös hörgés töltötte be a helyiséget. A nő sértetlenül feltápászkodott. A barna bőrű, karpereces idegen a földön feküdt, és sötét folyadék bugyogott ki a száján. A niktó keze kétségbeesetten a levegőt markolászta fájdalmában. Trish a fejére szegezte a sugárvetőjét. Ferra a rejtekéből előmászva, riadt tekintettel figyelte a mozdulatot. - Ferra, ne nézz ide! – parancsolta a nő. - Trish… ne… gondolj a csillagokra! – nyöszögte a kislány halkan. A niktó még mindig a fájdalmas haláltusáját vívta. - Muszáj megtennünk – jelentette ki Trish. – Fordulj el! Ferra nagy nehezen engedelmeskedett. - Még több áldozat M’dweshuunak – suttogta Trish, majd meghúzta a ravaszt.

Plusz a legutóbbi SW film óta a streamingek is előretörtek, kérdés, hogy ez mennyire befolyásolja majd a mozis bevétel potenciált.

Ne őt korholld az író miatt.

Köszi az őszinte visszajelzést. Nem tudom, nálam működött. Valószínűleg azért, mert ez a vonal tényleg távolabb áll tőlem, és valahogy így képzelem el. Szerintem egy mezei olvasó is így képzeli el. Aki jobban szakavatott a témában, az a fentebbi részleteken abszolút jogosan fennakadhat. Még megfontolom, hogy mi az, ami ezekből alakítható, és mi az, amihez ragaszkodom. Mindenesetre köszi a tételes listát!

Uhh... ez most szíven ütött. A Sztárbox első adásában még ő volt a hang, aztán lecserélték. Könnyen lehet, hogy már az is az egészségi állapota miatt volt. A Tőrbe ejtve első részében is zseniális volt (de persze még hosszan sorolhatnánk, hogy mely egyéb szerepeiben). Ő volt Richard hangja. Nyugodjék békében.

Na az tuti. Mondjuk ennél a szitunál legalább annyira nem tökéletes, mint az irója, aki nem gondolt az általad említett aspektusra. A zűrzavarra alapoz. És igen, nincsenek olyan sokan, a legénység jelentős része a fegyverállomásokhoz vonult (erről lesz majd szó), vagy egyéb teendőit végzi. De amiket írtál alább, itt: és itt: Ezek tök jó ötletek, szerintem alakítom egy picit majd és ezek belekerülnek. Köszi! Ez se rossz, egy 2-1B képbe is kerül majd később érintőlegesen, igaz, nem épp ilyen szerepben. Jó ez igaz, de nem akartam ennyire mélyen belemenni a témában, máshová akartam tenni a fókuszt. Igazából fel sem merült bennem, hogy a személyzet hiánya gond lehet, mert úgy voltam vele, hogy először letudják a biztonsági protokollt és majd utána jön az orvosi téma, ami aztán nem valósul meg a támadás miatt. A valóéletben (a munkában) is van ilyen lépésről-lépésre jellegű megközelítésem, ami bizonyos esetekben lehet hátrány is, és a multitasking annyira nem megy jól. Ettől még Satonak persze mehet, sőt kell is, de alighanem ezért nem merült fel bennem, hogy ez gond lehet. Nyugodtan cincáld szét, nekem megtiszteltetés, ha valaki elolvassa. Nagyon köszi Frenkie! Örülök, hogy csatlakoztál az olvasókhoz és köszönöm a visszajelzést! Remélem a sztori második felében sem csalatkozol majd. Igen, ez jogos. Tervezek egy folytatást a regénynek, ahol a cselekmény egy kitalált bolygón játszódik majd, épp ezért. Azt hozzátenném, hogy a Zeta-5-öt én találtam ki, de az nem egy bolygó, csak egy aszteroida. Remélem tetszeni fog majd! Annyit viszont el kell árulnom, hogy lesz olyan szál, ami a folytatásnak ágyaz meg.

Az nem tudom hogy történt, mert nem tegnap szavaztam, korábban pedig nem olvastam. Mindenesetre most javítottam.

Végre én is elolvastam. Hát finoman szólva sem vagyok elájulva tőle. A könyv sokszor túl csapongó, rohanós és felszínes. Igaz, ez valószínűleg nem az író hanem az eredeti anyag hibája; a filmnél sokszor ugyanezt érzem, nem véletlen, hogy a IX. rész a listám végén kap csak helyet (és nemcsak nekem, lásd Aranyfénykard). Jó lett volna többször is úgy elidőzni, mint amikor Lando belép a Falconba. Annak a jelenetnek súlya van, a többinek sokkal kevésbé. Az utolsó 40-50 oldal viszont erős lett (a filmben is). A szerző stílusa szerintem nem olyan kimagasló, nem egy Zahn vagy Claudia Gray. Egynek elment. A filmhez képest számos fontos plusz infót tartalmazott. Piros pont a könyvnek, de masszív fekete a filmnek, mert olyanok is kimaradtak belőle, ami kötelező lett volna a mozgóképes verzióba. Összességében egy 3-ast tudok rá adni.

1. Ez még nem derült ki, de Trish nem tudja, hogy a hajó birodalmi. Sejti, hogy a támadás miattuk van, de azt nem sejti, hogy ezt már Sato is összerakta. 2. Amikor az állomás támadás alatt van, először a tüzeket kell eloltani. A későbbi fejezetben még lesz szó Howler tizedesről és Sato nem felejtkezik el róluk, igaz, alighanem nem fogja annyira sürgetni ezt a szálat, mint ahogy azt szeretnéd. Azért azt ne feledd, hogy ez alapvetően egy orvosi állomás, így nem igazán van tapasztalatuk ehhez hasonló éles helyzetekben. Sato igyekszik majd mindent kontroll alatt tartani, de szerintem nem meglepő, ha ez nem sikerül 100%-osan. Igen, ezek tetszenek, valószínűleg akkor 1-1 mondatot becsempészek a kérdéses helyekre. Nekem nem hiányzik alapból, mert nem kell mindent szájbarágni, de jogos amit írsz. Talán mert fel akar lopózni a hajóra? Trish nem katonai szakértő azért. Szerintem teljesen rendben van az a megerősítő kérdés, ezt nem óhajtom átírni.

17. FEJEZET TAKODANA AKKOR - Ezt mégis hogy képzelted, kölyök?! Maz Kanata a hatalmas szemüveglencséi nélkül, tágra nyílt orrlyukaival leginkább egy kecses, miniatűr, ám de annál idegesebb Krayt sárkányra emlékeztette Trisht. Reménykedett benne, hogy a szabakk parti híre nem jut el Mazhoz, de legbelül mindvégig tudta, hogy ez csalfa remény csupán. A vén kalóznak mindenhol megvoltak a maga informátorai, nem volt ez másként Canto Bighton sem. - Nyertem, Maz. Kockáztattam, de nyertem – védekezett Trish. Maz magánirodájának puha foteljeiben ültek. A szoba tele volt mindenféle egzotikus műtárggyal a galaxis különböző szegletéből. Párnázott ülések ide vagy oda, Trish meglehetősen kényelmetlenül érezte magát. - Csak szerencséd volt – vágott vissza Kanata. Megcsörrentek a karján lévő Sutro karperecek, amint fenyegetően felemelte a mutatóujját. – Az én hajómat tetted kockára. - Mindketten tudjuk, hogy nem hiszel a szerencsében – vágott vissza Trish. – Az Erő akarta így. A kalóz felvonta a szemöldökét. - Az Erő? - Az Erő – ismételte meg Trish. – Tudod mennyi esélye volt, hogy épp azt a kártyát húzzam, amivel nyerhetek? - Nem, az Erő ezúttal nem fog kihúzni a pácból, arra mérget vehetsz! – Maz szemei még mindig szikrákat hánytak. – Az meg pláne nem, ha azt hangsúlyozod, hogy mennyire pengeélen táncoltál. Trish tanácstalanul széttárta a karját. - Akkor mit vársz tőlem? A partit megnyertem. Az Epoch Swift ott áll a hangárban. A szokásos részesedésed megkaptad, sőt a dupláját is. Mit akarsz még? Kérjek bocsánatot? - Azzal semmire sem mennék – jelentette ki csendesen Maz. – Amikor egyedül maradtál, én melléd álltam. Munkát és szállást kaptál tőlem. Rád bíztam a hajómat. Mert megbíztam benned. De a bizalom, akár egy törékeny amfora. Évek munkája elkészíteni, de egy pillanat alatt ripityára törheted. Trish nem akart hinni a fülének. Semmilyen kárt sem okozott Maznak. Kockáztatott… és nyert. Miért érzi magát hirtelen vesztesnek? - Ki vagy rúgva, Trish – közölte Maz halkan, de határozottan. Trish ingerülten a nőre meredt. Sok mindent szeretett volna mondani neki, de végül mégis inkább csendben maradt. Mérgesen felpattant a székéből, majd kicsörtetett az irodából. Ahogy távozott, feldúltan becsapta maga mögött az ajtót. Ki van rúgva? Hát majd meglátjuk Maz miként boldogul nélküle. Immár saját hajója van, úgyhogy semmi szüksége egy többszáz éves kalóz pátyolgatására. Trish felrohant a csigalépcsőn, egyenesen a szobájába, összepakolta a holmiját és elindult a hangárba. Már félúton járt, amikor eszébe jutott, hogy az Epoch Swiftet többé nem használhatja. Kényszeredetten elhúzta a száját, észlelvén a sors iróniáját. Ezúttal neki lett hirtelen szüksége egy fuvarra. Féktelen düh. Harag. Indulat. Trish megint a Mustafaron járt. Régóta kísértett már az álmaiban. A lába alatt perzselt a forróság. Amerre csak ellátott, lassan csordogáló, olvadt magmát látott mindenfelé. Vastag, páncélozott gépek terelték a lávát az olvasztókohók felé, hogy aztán újabb gépeket gyártsanak belőle. Magas, védőruhában járkáló kecses lények felügyelték a munkálatokat. Pokoli volt a hőség. De Trish érzett valami mást is. Izzó gyűlöletet. Egy borzalmas tragédia árnyéka vetült a helyre. Trish érezte, hogy a hely rá is hatással van. Tombolt benne a harag. A talpát égette a parázsló, hamu színű talaj. Rohanni akart, de úgy érezte, hogy a hamu egyenesen a tüdejébe hatol, és nem kap tőle levegőt. Fuldoklott. Ki akart nyúlni az Erőért. De nem volt ott semmi, ami válaszolhatott volna neki. Tudta az okát. De nem mert szembenézni vele. Trish látta, amint lángra kap a lába. A lángnyelvek égető fájdalommal mardosták a testét. Ordítani akart, de nem jött ki hang a torkán. Tudta, hogy álmodik. A fájdalom már-már elviselhetetlen szintre fokozódott. Fel akart ébredni. Hirtelen újra kapott levegőt. De ez is inkább átok volt, mint áldás. A száján és az orrán át forró levegő áramlott be a testébe. Égette a torkát és az orrüregeit. Úgy érezte, bármelyik pillanatban elszenesedhet a feje. Pánik tört rá. Dühösen csapkodni kezdett maga körül. Gyűlölte az álmot, és gyűlölte a bolygót. Haragjában összezúzta a legközelebbi páncélozott gépet. A duracél gépkar természetellenesen kifacsarodva meredt az ég felé. Trish tudta, hogy az Erőt használta. És gyűlölte magát miatta. A nő izzadtan riadt fel az álmából. Egy teherhajó pihenőkabinjában ébredt. Egy pillanatra nem értette, hogy hol van, aztán rájött, hogy épp a Cantonicára tart egy bérelt hajó fedélzetén. Trish felült az ágyon. Nem emlékezett rá, hogy mikor szundíthatott el, de arra, hogy mit álmodott, annál inkább. Idegesen körbenézett a kabinban. Úgy tűnt, hogy semmiben sem okozott kárt. Ettől egy kicsit megnyugodott. A régi reflexekhez nyúlt. Lelassította a szívverését, és lecsendesítette az elméjét. Biztos, ami biztos, kinyúlt az Erőért. Ezúttal is kongó üresség volt a válasz. Kivételesen nem bánta. Visszafeküdt az ágyra. Megpróbált visszaaludni. Remélte, hogy ezúttal nem álmodik semmit. A Canto Bight-i űrkikötő 26-E platformján veszteglő hajó még mindig inkább tűnt ócskavasnak, mint valódi teherszállítónak, de Trish ennyi idő alatt nem is várt csodát. A hangár főbérlője, Zak Saunders épp valahol a hajó mélyében ügyködött, amikor a nő betoppant. - Egy hónapot mondtam, nem egy hetet – köszöntötte Zak homlokráncolva, amikor nagysokára kidugta a fejét a Maze rámpájának a tetején. - Változott a terv – válaszolta Trish tömören. – Segíteni jöttem. - A munkabérem fix – dörmögte Zak kellemes, bariton hangján. - Ne féljen, megkapja, amit ígértem – biztosította a nő. – Viszont, ha segítek, gyorsabban haladunk. És úgy hallottam, errefelé elég drága a parkírozás. A férfi vette a lapot és elmosolyodott. - Az bizony szent igaz. Mihez ért? - A javításhoz semmit – vallotta be töredelmesen a nő. – De kiválóan tudok tárgyakat vinni innen oda, onnan ide. - Áh, egy született fuvarozó – felelte Zak somolyogva. – Még akár a hasznomra is lehet. És ki tudja? Lehet, hogy a végére még magára is ragad valami hasznos tudás. Trish önkéntelenül is felnevetett a képtelennek tűnő gondolatra. - Arra ne fogadjon nagy összegben!

Itt Trish és Zak logikája annyi, hogy egy kívülről jött fenyegetés esetében a figyelem nem a Maze-re fog terelődni, hanem a támadás forrására, ezért elvileg a zűrzavart kihasználva meg tudnának lépni. Nincs kimondva, de szerintem magától értetődő, hogy ha Zak ellenállásba ütközik a hajóból kilépve, akkor módosítani kell a terven. Az nem túl jó opció hogy a két lelőtt tisztet magukkal viszik, ezért javasolja Trish, hogy a támadás leple alatt tegye ki Zak a testeket a Maze-ből. Itt pusztán arról van szó, hogy az állomás tisztában van vele, hogy nem életveszélyes a sérülés. Egy későbbi fejezetben szóba kerül, hogy Bryan első tiszt Zakkel beszélt alapból. Bár ebben a fejezetben nem tértem ki rá, de ha nem életveszélyes sérülésről van szó, akkor a biztonsági protokoll (t.i. birodalmi hajó) erősebb mint az orvosi. Amint Howler és a társa visszajeleznének Satonak, elviekben mehetne az orvosi csapat, de erre végül nem kerül sor, mert a támadás mindent felülír. Igen, de az ilyen helyzetekben Trish egy kicsit a szokottnál is jobban elővigyázatossá vált, ezért szeretné, ha Zak élőszóban is megerősíteni, hogy minden rendben ment (ha már Trish nem láthatja az eseményeket a saját szemével). A műszerfal ugye csak annyit árul el, hogy a zsilipkapu bezárult, azt nem tudja "elújságolni" Trishnek, hogy Zakkel minden rendben van-e / történt-e bármi említésre méltó, avagy sem. Ha teszem azt, nem Zak jönne vissza, hanem valaki más, akkor Trish értékes időt nyerhetne azzal, hogy már azelőtt gyanakodni kezd, hogy az illető belép a pilótafülkébe. Persze. Minden visszajelzésnek örülök, a legtöbbet el is szoktam fogadni. Egy nyúlfarknyi szerepre nem hoztam volna be, vagy nem így hoztam volna be. Lesz még szerepe bőven!

Javítottam. Sejtettem, hogy belefutok majd ilyen rangjelzések körüli macerába, vagy helytelen használatba, bár igaz ami igaz, próbáltam utánanézni ezeknek. Azt hittem a fedélzeti tiszt jó lesz itt, de átírtam elsőre, a többi fejezetben, amiket innentől berakok, meg majd a végleges, egyben feltöltött verzióban már első tiszt lesz. A többit is javítottam, ehhez viszont lenne egy gondolatom: Szerintem halkabb. Az, ahogy azt a kék karikát kilövik pl. Leiára, az sokkal könnyebben elveszhet az éterben, mint egy "fülsiketítő" halálos lövés És tényleg. Ez az egyetlen, amit meghagytam. Jogos amit írsz, de annyira tetszik így. De, csak a legutóbbi "kilövöm az űrbe a társam" Ghorn féle incidens óta inkább duplán meggyőzödik róla Trish, hogy minden rendben ment-e. Nagyon köszi a javaslatokat!

Ennél viccesebbet nem láttam még idén!

Kitartást @Frenkie! Remélem a 2024-es éved sokkal jobb lesz!

Teljesen logikus feltételezés. Valamiért nekem Qui Gon EpI-es produkciója lebegett a lelki szemeim előtt, bár nyilván az fénykarddal volt.

Ez tök jó párhuzam, eszembe se jutott! Köszi szépen a hibákat is, javítottam őket az eredetiben.

16. FEJEZET ZETA-5 MOST Zak alapvetően optimistának tartotta magát, de ezúttal nagyon meglepődött volna, ha időben elkészül. A Maze pilótafülkéjében ügyködött a hajó fegyvereinek újrahuzalozásán, és az idő vészesen fogyott. Zak rányomott az aktiváló gombra, de nem történt semmi. Meg mert volna esküdni rá, hogy a Maze legalább annyira öntörvényű, mint a gazdája. A férfi összeszorította a fogait, majd ismét nekiveselkedett a kapcsolótáblának. Trish terve objektíven nézve jónak tűnt, de az időtényező abszolút kritikus volt benne. És pont ez aggasztotta Zaket. A férfi fájdalmasan felkapta az ujját. A fegyvereket vezérlő kapcsolótáblában megint kóboráram bujkált, ami immár sokadjára rázta meg Zaket. Mintha csak extra ösztönzésre lenne szükség, gondolta bosszúsan, majd lerázta a kezét, hogy mi hamarabb megszűnjön a fájdalom. Zak éles robbanásra kapta fel a fejét. A hangár elektromágneses mezején túl, a lézerütegek által folyamatosan tűz alatt tartó Gozanti fenyegető alakjától nem messze, vörös, vakító fény árasztotta el az űr vákuumját. Az epicentrum közelében sebesen pörgő törmelékek szóródtak mindenfelé. A férfi az ajkaiba harapott. Alighanem az állomás egyik Z-95-ösének befellegzett. Kényszerítette magát, hogy visszafordítsa a tekintetét a munkájára. A támadók bármelyik pillanatban feltörhették a hangár védelmét, és addigra készen kellett állnia. Az időzítő áramkörök pedig még messze nem szuperáltak úgy, ahogy szerette volna. Az állomás ismét megrázkódott. A könnyűcirkáló a Z-95-ös felrobbantása után folytatta a Zeta-5 pajzsainak ostromlását. A vörös sugarak egyelőre eloszlottak a hangárt védő energiaburkon. Zak ezúttal nem hagyta, hogy mindez elterelje a figyelmét, inkább megpróbálkozott egy újabb alternatív huzalozással. Miközben az ujjai vadul dolgoztak a kábelekkel és aljzatokkal, a férfinak akaratlanul is Ferra jutott az eszébe. Ötlete se volt, hogy kit bosszanthatott fel ennyire a kislány, de úgy tűnt, a könnyűcirkáló kérdés nélkül elpusztítaná akár az egész orvosi állomást, csak hogy visszakapja őt. Zak komlinkje vad csipogásba kezdett. - Hogy állsz? – érdeklődött egy kissé hadaró, türelmetlen hang. - Remélhetőleg csak percek kérdése – dörmögte válaszul Trishnek, kincstári optimizmussal. - Nincsenek perceid – közölte a nő idegesen. – Épp most vált le a védőpajzs. Tűnj onnan. - Még aktív az elektromágneses mező. - Már nem sokáig – felelte Trish sötéten. Zak bontotta az adást, hogy minden idegszálával az elvégzendő feladatra tudjon koncentrálni. Megint élesítette a Maze fegyverrendszerét a kezében lévő távkapcsolóval, de a fegyverek alig negyedét sikerült csak aktiválnia. Az is több a semminél, gondolta rezignáltan. Zak felnézett a munkából, és vetett egy pillantást a Gozanti felé. Egy ismeretlen járműre lett figyelmes az elektromágneses mező túlsó oldalán. Egy sötét színű, kis méretű komp tempósan közeledett a Maze hangárja felé. Zak gyanította, hogy a támadók jobbnak látták a könnyűcirkálót a hangáron kívül tartani, nehogy valahogy meglepjék őket az állomáson. A férfi becslése szerint a kompnak mindössze néhány másodpercen kellett, hogy elérje az elektromágneses mezőt. Zak dühösen szitkozódott. Jól tudta, hogy ez mit jelent. A Gozanti ismét aktiválta a lézerfegyvereit, és az energianyalábok kíméletlenül szétzúzták a hangár áramellátását biztosító külső generátort. A dokk világítása azonnal lekapcsolt, akárcsak az elektromágneses mező és a nyomáskiegyenlítő. A hirtelen támadt hatalmas nyomáskülönbség félelmetes hang kíséretében elkezdte kiszippantani a hangárban található apróbb tárgyakat az űr kíméletlen üressége felé. A Maze, tömegénél fogva sokkal lassabban ugyan, de szintén sodródni kezdett a hangár széle felé. Az újonnan érkező komp időközben gond nélkül átrepült a Zeta-5 dokkjának pereme felett. Zak gyorsan felpattant a kapitányi székből, vetett egy lemondó pillantást a félkész munkájára, majd óvatosan egyensúlyozva elindult a Maze zsilipkapuja felé. A hangárban ismét felgyúltak a fények. A vészhelyzeti automatika alighanem átváltotta az áramellátását a tartalékgenerátorra, és beindította az azonnali nyomáskiegyenlítést. Az időzítés ennél jobb nem is lehetett volna: Zak így fennakadás nélkül le tudott mászni a hajó rámpáján. Kapkodva lezárta maga mögött a Maze-t, majd teljes erejéből sprintelni kezdett a Trish által kijelölt irányba. Zak, őszintén remélve, hogy nem látták meg a komp utasai, gyorsan elrejtőzött a legközelebbi számítógépterminál egyik oldalpanele mögött. Óvatosan megkockáztatott egy pillantást a hajó felé. A komp a Maze-től nem messze landolt. Zak előkapta a távirányítót, és megpróbálta megsaccolni a megfelelő szöget és a távolságot. Egy pillanatra elmosolyodott, mert eszébe jutott Canto Bight-i hangárja. Most kimondottan jól jöttek az ott megszerzett tapasztalata. Zak véglegesítette a paramétereket. A komp rámpájának tetején ekkor két, sötét ruhás alak bukkant fel. Zak vetett egy utolsó pillantást a távirányító értékeire. A tökéletestől minden bizonnyal messze voltak, de a célnak remélhetőleg megfeleltek. A két alak, egy férfi és egy nő, elindultak a Maze felé. Zak tudta, hogy nem várhat tovább. Elszántan aktiválta a távirányítón lévő kapcsolót. A Maze fegyverei – legalábbis egy részük – hatalmas robajjal életre keltek és gyilkos energiasugarakkal árasztották el a komp rámpája alatt húzódó hangár részt. A férfi elégedett volt a becslésével; többé kevésbé sikerült odairányítani a lövéseket, ahová tervezte. Zak megpróbálta felmérni, hogy sikerült-e eltalálni a két alakot, de a lövések helyén szinte vágni lehetett a füstöt. Csalódottan összeszorította a fogát. Szeretett volna jó híreket közölni Trishsel. Még pár másodpercig kémlelte a lövések helyét, ám végül feladta, és szaporán sprintelni kezdett a folyosó felé. Sato parancsnok kitartóan pásztázta a fedélzeti kamerák képét. A 2/A hangárban hatalmas füst volt, így egyelőre nem látta, hogy sikerült-e kiiktatni a komp utasait. - Zárják le a hangárajtókat! – adta ki az utasítást. Nem akart tovább várni. - Várjon még! – ellenkezett Trish. A parancsnok összevonta a szemöldökét. Az emberei bizonytalanul várták a parancs megerősítését. - Trish kapitány, ez az én állomásom – csattant fel Sato. - Ha most lezárja a hangárt, lehet, hogy nem fogják bevenni a csalit – magyarázta a nő. Sato fogait csikorgatva biccentett. - Várjanak még – módosította a parancsot. – De álljanak készenlétben. Sato közelebb hajolt a monitorhoz, hogy jobban lássa a kérdéses pontot a kamerák képén. A hangárban kezdett eloszlani a füst. A kitisztult képen a parancsnok két mozdulatlan testet fedezett fel a padlón. - Sikerült – szólalt meg Trish. A hangja határozottan megkönnyebbülten csengett. A nő elővette a komlinkjét, és a társával is megosztotta az örömhírt. - Parancsnok, további két ismeretlen betolakodó a hangárban! – közölte idegesen Bryan fedélzeti tiszt. Sato ismét a monitorra nézett. A fedélzeti tisztnek igaza volt. Egy karpereces, barna bőrű niktó és egy sötét ruhás férfi jelent meg a két mozdulatlan test mellett. A parancsnok számított erre, de jobb szeretett volna tévedni. - Howler tizedes, mehet a B-terv! A tiszt biccentett, és a társával együtt rohamléptekkel visszaindult a hangár felé. - Lássuk, beveszik-e a csalit – mormogta Sato az orra alatt. A sötét ruhás férfi letérdelt az egyik test mellé, és ellenőrizte a pulzusát. Valamit mondott a társának, majd mindketten a Maze felé fordultak. A parancsnok feszülten figyelte az eseményeket. A két behatoló valamiről vitatkozni kezdett. - Fedélzeti tiszt, működnek a mikrofonok? - A robbanásban megsérült a legközelebbi, asszonyom – jelentette Bryan. – A többit próbáltam, de nem hallani semmit. - Tudjuk esetleg zavarni a kommunikációjukat? – vetette fel Trish. Sato a nőre meredt. - Ez nem egy katonai állomás, kapitány – közölte szárazon. Trish csalódottan leengedte a vállait. A két támadó közben dűlőre jutott, és elindultak a legközelebbi hangárajtó irányába. A parancsnok kifújta a levegőt. - Hangárajtókat lezárni! – adta ki újra a parancsot. Ezúttal már a Maze kapitányának sem volt ellene kifogása. Bryan fedélzeti tiszt azonnal végrehajtotta az utasítást. A vastag, páncélozott ajtók komótosan bezárultak, épp, mielőtt a támadók elhagyhatták volna a hangárt. - Nem vették be a csalit – jelentette ki a nyilvánvalót Trish. – Miért nem próbálták átkutatni a hajót? Sato elgondolkodva ráncolta a homlokát. - Sejtették, hogy nem engednénk olyan közel a kislányt a komphoz – felelte végül. - Sejtették… vagy tudták – válaszolta különös hangsúllyal a nő. Sato felkapta a fejét, és gyanakvóan a kapitányra nézett. - Mi jár a fejében? – A hangja épp olyan ellentmondást nemtűrőnek hatott, amilyennek szánta. Még az árulás gondolatától is megugrott a pulzusa. – Ha azt hiszi, hogy valaki az embereim közül elárult minket, akkor gyorsan gondolja újra! - Nem erre gondoltam – szögezte le Trish. – Csak eszembe jutott egy emlék a múltból. Ott az egyik utastársamon volt egy jeladó elrejtve. A nő elgondolkodva Ferrára nézett. Sato kissé összezavarodott. - Úgy tudtam, hogy a társa már átkutatta a lányt. - Így van, miközben ide tartottak – erősítette meg Trish. – De talán nem volt elég alapos. A parancsnok egyelőre félretette a problémát, és megint a monitorra nézett. A niktó időközben visszatért a komphoz és egy súlyos, nehéz tárgyat kezdett el a hangár ajtaja felé cipelni. Sato bosszúsan figyelte az idegent. - Nos, tényleg felkészültek – jegyezte meg a Maze kapitányának. – Hoztak magukkal lézervágót. Trish szórakozottan bólintott. Sato sejtette, hogy a nő még mindig a jeladón töri a fejét. - Szóljon a társának! – kérte a kapitányt, majd a parancsnok is előhúzta a komlinkjét. – Howler tizedes, vegyék fel a pozíciójukat. A beosztottja nyugtázta a parancsot. Sato visszafordult Trishhez, hogy egyeztessék óráikat, de a nő megelőzte egy kérdéssel. - Van esetleg rezonancia átvilágítóval felszerelt vizsgálójuk? – kérdezte izgatottan. - Természetesen. Végtére is, ez egy orvosi állomás. Miért? - Meg kell vizsgálnunk Ferrát – válaszolta Trish. Satonak rossz érzése támadt a dologgal kapcsolatban. - Azt gondolja… nem a kislányon van a jeladó… hanem benne? A kapitány baljós tekintettel bólintott.

Köszi! Valami ideiglenes dolog lehetett mert most már nálam is jó.

Nektek telefonról nem romlott el az oldal szélessége? Iphone és Chrome:

Abszolút egyetértek. Ez a férfi-női rendező dolog számomra olyan, mintha egy sakk nagymester megkérdezné tőlem, hogy melyik bábut preferálom (gyalog, huszár, futó, bástya, vezér, király), én meg erre azt válaszolnám, hogy a "fa bábukat". Nézőként totálisan irreleváns, kéne legyen hogy a rendező nő, férfi, vagy épp nemváltó, mint a Mátrix rendezői, fekete, fehér, hetero, vagy homoszexuális, egy a lényeg: a minőség! Ha az megvan, akkor teljesen mindegy. Kívülállóként fontosnak tartom, hogy mindenki a fenti szempontoktól függetlenül megkaphassa az esélyt, HA tehetséges. Egyéni szinten viszont nyilvánvaló, hogy a hölgy BÜSZKE arra, hogy rendezői jogot kapott, nyilván ennek az az előzménye, hogy korábban a nők hátrányból indultak a rendezői székekért. Ilyen szempontból érdemes vizsgálni Sharmeen Obaid-Chinoy nyilatkozatát. Az persze jó lenne, ha ez a büszkeség nem csapna át olyasmibe, amit leginkább a sztori "öncélú megerőszakolása"-ként lehetne aposztrofálni. Tehát ne próbáljanak nem organikusan beleerőltetni olyan mondandót, ami az írásból amúgy nem fakadna és erőltetett. De ez nálam már a minőség kritériuma. Merthogy a nap végén úgy is csak az számít, hogy a film tartalmas, értékes és profi legyen.

Boldog születésnapot @Adrián és @ati neked is utólag!

Reméljük nem! A Skeleton Crew elvileg ott lesz még konkurenciának az élőszereplős felhozatalból. De látatlanban egyértelműen az Acolyte a nagy esélyes!

2024-ben felkészül az A betűs Acolyte?

Ebben a topikban fogjuk összegyűjteni a győztesek névsorát. Legjobb sorozat: 2022: Andor (20 szavazat) 2023: Ahsoka (24 szavazat) Legjobb női főszereplő: 2022: Mon Mothma (12 szavazat) 2023: Ahsoka (14 szavazat) Legjobb férfi főszereplő: 2022: Obi-Wan Kenobi (15 szavazat) 2023: Baylan Skoll (14 szavazat) Legjobb karakter különdíj: 2022: Kino Loy és Leia Organa (5-5 szavazat) 2023: Anakin Skywalker (5 szavazat)