Donát

26. FEJEZET KAFRENE GYŰRŰ AKKOR Trish végre valahára kirakodta az utolsó ládákat is a sullusti kereskedőnek, és megkapta a maradék fizetségét. A nő elrakta a pénzt a kék kezeslábasa felső zsebébe, és elindult vissza az űrkikötő irányába. Alig várta, hogy Zakkel végre feltöltsék a Maze készleteit, beleértve a fegyvereket, az üzemanyagot és a hidraulikus folyadékot, utóbbi kettő ugyanis lassan kritikus szintre apadt a hajón. A galaxis aktuális üzemanyagárait látva a nő tartott tőle, hogy ezen kívül nem sok pénzük marad italra és egyéb bűnös élvezetekre, de igyekezett optimista maradni. Trish egy pillanatra megállt a hatalmas aréna mellett, ahol pár hónapja olyan lelkesen figyelte a fogatversenyt Porróval. Hiányzott neki a férfi. Inkább hagyta volna, hogy levágják a kisujját, semmint, hogy ezt bevallja neki, de volt abban valami bizsergető, ahogy anno egymás biztos pontjaiként meg tudták beszélni a legfrissebb pletykákat Maz takodanai csehójában. És ha már Maz… nem, ezt a gondolatot inkább csírájában elfojtotta. Trish hirtelen egy közeli neszre figyelt fel. Az arénától nem messze, az egyik kereskedő raktárából egy riadt, tejfölszőke hajú kislány osont ki. Nem lehetett idősebb nyolcévesnél. A kislány megbújt a kereskedő egyik letakart asztala mögött. Trish a távolban szintén mozgolódást látott. A kereskedővel szemközti utcában két, sötét tunikát viselő férfi és egy nő csörtetett keresztül a tömegen, látványosan kutatva valaki után. Trishnek nem volt nehéz összerakni, hogy mi történik. A kereskedő épp nem volt az asztalánál, de a kislány bármikor lebukhatott. Trish vacillált egy pillanatig, de tudta, hogy mit kell tennie. Az ideiglenes rejtekhelyén lapuló gyermek az asztal mögül aligha láthatta az őt kutató alakokat, így bármikor elkezdhetett feléjük futni. Trish elindult a kereskedő lerakata irányába. A háta mögött egyre hangosabb hallotta a tömeg elégedetlen morajlását, ahogy a keresők utat vágtak a bámészkodók között. A szőke kislány ekkor kibújt az asztal mögül, és egyenesen Trish felé kezdett rohanni. A nő teste egyelőre takarta a gyereket az alakok elől, de már nem sokáig. - Arra fuss! – kiáltotta a lánynak, az ellenkező irányba, egy néptelenebb környék felé mutatva. A gyerek összerezzent, majd megtorpant. Az arcán rettegés futott végig, ahogy Trishre nézett. – Arra menj! Közelednek! - Segíts! Kérlek! - a kislány hangja kétségbeesett volt. Trishnek hirtelen eszébe jutott Porro pár hónappal azelőtti mondata. Brie Alcyon sosem rejtőzött el a kalandok elől. De ő nem Brie Alcyon volt. Többé már nem. Lám, a kalandok végül mégis megtalálták.

Amikor megtetszik egy szám zongora betétje, de nem akarsz érte fizetni a saját számodban, ezért kicsit módosítod. (kb 15 másodperc mindkét videóban a linkelt időpillanatoktól). Brutál.

Out of universe lett volna fontos, hogy felvállalják és ezáltal utat nyissanak ennek a témának és a midik szerepének a boncolgatásának a későbbiekben. Ez egy baromi izgalmas világ. Ha nevén se mered nevezni, akkor az életben nem fogjuk felfedezni pedig a TCW alapján abszolút érdemes lenne.

Jó, de legkésőbb az Ahsokában erre nyugodtan ki lehetett volna térni és akkor nincs ilyen probléma. Ehelyett még csak szóba sem kerültek, pedig ha valamikor, hát Sabine kapcsán százszor előkerülhetett volna. Ha az átlagnéző nem érti, akkor tessék edukálni, mert a midik nem holmi mellékes érdekesség a galaxisban. Nélkülük nincs élet, és az Erőről is csak sejtései lehetnének a galaxis lényeinek, így a Jediknek is. Ezt nem lehet csak úgy a szőnyeg alá söpörni, ahogy Filoni nem is tette a TCW-ben. Akkor szerintem jogos elvárás, hogy foglalkozzanak ezzel a témával a későbbi érákban is. A Mandoban még megértem, hogy nem forszírozták, de az Ahsokában ezt illett volna helyretenni.

Én le is egyszerűsíteném. Ismerjük @Dzséjt fétisét de nem biztos hogy ennyire el kell vinni a szavazást a technológia irányába. Lehet a kevesebb több lenne néhány ütős kategóriával. Legjobb női karakter, legjobb férfi, legjobb idegen lény, legjobb epizód, legjobb akciójelenet aztán jó éjszakát. Persze lehetne más kategória is, lényeg hogy ne vesszünk el a részletekben. Lehet a kevésbé hardcore rajongókat eltántorítja a túl sok kategória.

Mert vállalják fel! Nincs értelme titkolni mivel tök jó gondolat volt Lucastól. Ne próbáljanak meg ilyen szervilisen a gyűlölködők kedvében járni. A midik az univerum részei, és in és out of universe egyaránt tessék a megfelelő néven illetni őket.

Igen, én is szavaztam, de sok esetben már nem nagyon emlékeztem hogy pontosan mi mikor történt. A képek és a videók azért segítettek.

Ne már Pont hogy ködös volt, hiszen szándékosan kerülik a filmekben és az élő szereplős művekben a midi chlorian megnevezését. Tessék felvállalni név szerint.

Már csak 2 fejezet maradt!

25. FEJEZET VALAHOL AZ ISMERETLEN RÉGIÓBAN MOST Drax gyomra görcsbe rándult, amint a Punishert egy láthatatlan erő kirántotta a hipertérből. A koordinátákat Huxtól kapta, de halvány gőze sem volt, hogy hova érkezett. A térkép szerint közel, s távol egyetlen lakható bolygó sem keringett a megadott koordináták környékén. A könnyűcirkáló fényalatti hajtóműi életre keltek, és immár a valóstérben közeledtek tovább a randevúponthoz. Drax gyanakvóan pásztázta a sötétséget. Az űr üresen ásítozott az ablakon túl. A pilóta jelezte, hogy elérték a megadott koordinátákat. Drax tudta, hogy nem tehetnek mást, minthogy várnak. A percek csigalassúsággal teltek. Az ezredes erős kísértést érzett, hogy egyszerűen csak meglépjenek, de tudta, hogy onnantól kezdve élete végéig a háta mögé kellene tekintgetnie. A nem túl hosszú élete végéig. Az Első Rend sohasem tolerálta a hűtlenséget. Ugyanakkor, a kudarcot sem, ami rettegéssel töltötte el Draxet. Jól tudta, hogy milyen következményei lehetnek a bukásának – Hux ezt pontosan felvázolta –, de volt még egy ki nem játszott Sylopja. A Punisher műszerfalán az egyik riasztó villogni kezdett. - Egy hajó lép ki a hipertérből, ezredes – közölte a pilóta. - Mekkora méretű? A pilóta szája egy pillanatra tátva maradt. - Uram… ha pontos a műszer, akkor csillagromboló méretű. Drax nyelt egyet. Néhány pillanat múlva egy hatalmas, sötét szürke, Resurgent osztályú csillagromboló jelent meg a semmiből. - Punisher, megkapják az engedélyt a dokkolásra! – hallatszott egy szenvtelen női hang. A pilóta visszaigazolta az üzenetet. Drax szemügyre vette az újonnan érkezett hajót. Nem ez volt az első alkalom, hogy megcsodálhatta a Finalizer névre hallgató csillagrombolót. A könnyűcirkáló lassan beúszott a romboló hasa alá, és megközelítette a landolásra kijelölt dokkot. Az ezredes visszavonult a kabinjába, és gyorsan felvette az egyenruháját. Drax szíve a torkában dobogott. Amennyire csak telt tőle, megpróbálta elővenni a leghatározottabb fellépését. Az utolsó aduját, egy gondosan őrzött adathengert a belső zsebébe tette, majd lesétált a rámpán. A hangárban egy rohamosztagosokból álló kisebb kontingens várta. A katonák fehér páncélja úgy csillogott, mint a legszebb Nubian jachtok. Tükröződő fényük szinte elvakította Drax szemét. Noha járt már a Finalizeren – igaz, csak egyszer – de még így is be kellett vetnie minden önfegyelmét, hogy kontroll alatt tartsa az érzelmeit. A támaszpont, amelynek a létrehozásán az Illumon dolgozott hosszú évek óta, méretben messze túlszárnyalta a csillagrombolót, de egy bolygón állva könnyedén elfelejtette az ember, hogy lényegében egy óriási katonai létesítményen tartózkodik. A Finalizer viszont pontosan azt sugallta a rajta tartózkodóknak, ami valójában volt: elképesztő katonai fölényt. Drax ellenben mindig is az árnyékban érezte otthon magát, és hozzá hasonlóan az Első Rend is jellemzően a háttérből irányított eddig. A romboló által közvetített nyers, hivalkodó erőt az ezredesnek még szoknia kellett. A rohamosztagosok parancsnoka, egy vörös váll-lapos katona, közölte, hogy elkísérik Draxet a találkozó helyszínéhez. A férfi némán bólintott. A parancsnok hosszú, sötét csempével kikövezett, félhomályos folyosókon vezette keresztül. Az ezredes gondosan memorizálta magában az útvonalat. A rohamosztagosok egy rosszul megvilágított, kis méretű terembe kísérték, majd távoztak. Az ezredes próbálta minél gyorsabban hozzászoktatni a szemét a gyér fényhez, hogy mielőbb kiismerhesse magát a helyiségben. A szoba közepén egy székekkel körülvett fekete asztal kapott helyet, rajta egy sötét monitorral. Drax leült az egyik székre. A szemközti falon egy készenléti üzemmódra állított kezelőpult vörös fénye pislákolt, baljós derengésbe vonva a körülötte lévő teret. Az ezredes egyelőre nem jött rá, hogy pontosan mit is lehet vele irányítani. A szoba ajtaja hirtelen kinyílt, és egy magas, sovány, vöröses-barna hajú férfi lépett be rajta. Drax pontosan tudta, hogy kit tisztelhet a személyében. Az Első Rend valaha volt legfiatalabb tábornokát, Armitage Huxot. - Hux tábornok – köszönt pedánsan tisztelegve Drax, mélyen eltemetve a belsőjét uraló rettegést. - Ezredes – biccentett Hux. A tábornok arca, akár egy szobor, érzelemmentes maszkba burkolózott. - Megvan a lány? Sikerült eltakarítani a nyomait? Drax gyanakodva fürkészte a tábornokot. - Mindketten tudjuk, hogy a kémei már jelentették a legfrissebb fejleményeket. Hux cinikus mosolyra húzta a száját. - Milyen igaz. Én mégis magától akarom hallani, ezredes. - A lány elmenekült – felelte kimérten Drax. Az ezredes lélegzetvisszafojtva várt. Meg kellett találnia a megfelelő alkalmat, hogy kijátssza a kártyáját. - Kár – összegezte a véleményét Hux. Minden további nélkül megfordult, és a kijárat felé indult. Mikor elérte az ajtót, Draxnek még mindig a hátát mutatva folytatta. – Botorság volt nyílt összetűzést kezdeményeznie az Új Köztársasággal. A Legfőbb Vezér utasításai egyértelműek voltak. Az ezredes idegesen megigazította az egyenruhája gallérját. - Találtam mást. Egy nőt! – hadarta, miközben próbált uralkodni az érzésein. Hux tábornok megtorpant, de nem fordult vissza. A fejét kilencven fokban elfordította, és a szeme sarkából az ezredest figyelte. - Amíg a Csillagpusztító Bázist a lelepleződés veszélye fenyegeti, minden más információ értéktelen. - Ez nem – jelentette ki magabiztosan Drax. – Hívja ide Cardot. Hux aktiválta a helyiség bejárati paneljét. Az ajtók hangos szisszenéssel a falba csúsztak. - Milyen különös, hogy szóba hozta – felelte a tábornok, miközben kilépett a teremből. Hux ismét szembe fordult Draxszel. Az arcán sötét mosoly terült el. – Egyébként is őt hívtam volna. Drax szívébe jeges félelem markolt. Lendületesen elindult Hux felé, de a tábornok villámgyorsan lezárta az ajtót. Az ezredes megpróbálta működésre bírni a berendezést, de a zár nem engedett. Drax dühösen rácsapott a kontrollpanelre. Az ezredes gondolatban megfedte magát. A pánik kizárólag ronthat a helyzetén. Vett egy mély levegőt, és megpróbált nyugalmat erőltetni magára. Cardot már régóta ismerte, és biztosan tudta, hogy érdekelni fogja az általa hozott információ a Ren lovagot. Az, hogy az utolsó mondatával Hux is belengette a nevét, talán semmit sem jelent. A szeszélyes férfinál semmit sem lehetett biztosra venni. Drax kényszeredetten visszasétált az asztalhoz. Ezúttal volt alkalma közelebbről is megvizsgálni a szobát vöröses fénybe burkoló irányítópultot. Az ezredes szórakozottan megpiszkálta az egyik kapcsolót. A helyiség egyik sötétebb sarkában megmozdult valami. Drax közelebb sétált a tárgyhoz. Egy fekete, szarkofág szerű foglalat volt. Egész pontosan, egy vallatószék. A terem ajtaja ismét aktiválódott. A bejárat túloldalán egy szürke ruhás, alacsonyabb alak állt, akinek az arcát egy egybeöntött fém maszk takarta el. A férfi szemeinél egy vékony rés húzódott a sisakon. - Ezredes! Milyen rég találkoztunk! – köszönt derűsen Cardo. A hangját egy beépített modulátor torzította el. Drax sohasem látta még sisak nélkül a férfit, így az igazi hangját se hallotta még soha. - Cardo, örülök, hogy… Drax elhallgatott, mert a Ren lovag lendületesen megindul felé. Megpróbált kitérni az útjából, de Cardo elkapta, és az asztalhoz vágta. Drax hátába belehasított a fájdalom. - Én is örülök, hogy látom, ezredes! – morogta Cardo. Az ezredes a sisak vékony kivágásában meglátta a Ren lovag sötéten csillogó szemét. – Mégis mit képzelt? Mindent tönkre tesz, aztán kedélyesen csevegünk majd? Drax válaszolni akart valami frappánsat, de Cardo újra felkapta, és hatalmas erővel nekinyomta a vallatószéknek. Az ezredes tüdejében bennrekedt a levegő. Fuldokolva csapkodni kezdte Cardo maszkját. A Ren lovag eszelősen felkacagott. - Nem mondanám, hogy ez lenne a szék rendeltetésszerű használata, de igaz, ami igaz, nem is vallatni akarom magát! – sziszegte élvezettel. Drax pár másodperc múlva végre megint kapott levegőt. Pánikszerűen próbálta beszívni az oxigént, hogy végre közölhesse Cardoval a mondandóját. A Ren lovag viszont fogást váltott, és Drax torkára kulcsolta a kezét. Az ezredes megint levegőért kapkodott, miközben megpróbálta lefejteni a nyakáról a férfi kesztyűs ujjait. - Br… - hörögte Drax, ami újfent nevetést váltott ki Cardoból. - Szeretne valamit mondani, ezredes? – kérdezte gúnyosan. – Hát hadd halljuk azokat a híres utolsó szavakat! Szövegével ellentétben a Ren lovagnak esze ágában sem volt levenni a kezét Drax nyakáról. A szorítása viszont valamelyest enyhült. - Brie… - Mit mondott? – kérdezte Cardo. A hanghordozása egyszerre megváltozott. - Brie… Alcyon… henger… belső… zseb – hörögte Drax. Cardo elengedte Drax nyakát. Benyúlt a férfi zubbonyának belsőzsebébe, és kikapta belőle a adathengert. A mozdulatai némi izgatottságról tanúskodtak. - Nagyon ajánlom, hogy igazat mondjon! – dörögte Cardo, miközben a hengert csatlakoztatta az asztalba rejtett terminálba. Az addig sötét monitor hirtelen bekapcsolt. Drax önkéntelenül végigtapogatta a nyakát, majd megpróbált életet lehelni a hangjába. - A Kafrene gyűrűn rögzítette a biztonsági kamera – suttogta elhaló hangon. – Ő segített megszökni a lánynak. Idefelé jövet vetettem össze az adatbázissal. Cardo végignézte a felvételt a monitoron, majd megnyitotta az Első Rend által listázott Erőhasználók adatbázisát. Drax tudta, hogy a lista szigorúan titkos és csak alezredesi rangtól hozzáférhető, de nem lepte meg, hogy Cardonak van elérési jogosultsága. A Ren lovag egymás mellé tette a felvétel egy kimerevített pillanatképét és az adatbankban tárolt profilt. Alcyon kinézete jelentősen megváltozott – ami várható volt, elvégre a központi adatok már meglehetősen régiek voltak – de nem volt nehéz felismerni a nőt. Cardo kifújta az addig visszatartott levegőt. - Lehet, hogy nyert magának néhány napot, ezredes! – jelentette ki aztán elégedetten.

Akkor ez tényleg mindenidők egyik legrosszabb filmje lehet. Pedig hogy ki voltak bukva erre a titulusra a női influenszerek twitteren.

Sajnos nem megoldás, mert backspace-szel törlődött, ezért lenne jó egy visszavonás a hozzászólás szövegszerkesztő opciói közé. A laptopon néha a touchpad tud meredek dolgokat, így amikor az ember törölni akar egy karaktert, de közben véletlenül a touchpad révén egy egész bekezdés kerül kijelölésre, akkor miután véletlen kitöröltem a bekezdést, már sehogy se tudom visszahozni...

Na jó hát ezzel semmilyen szinten nem értek egyet. Hozzáteszem, én nem is a Kiválasztottat írtam, hanem az első részt, ami igen, E/I, és igen, más megközelítést igényel, ezzel együtt kb. szerintem akkora a különbség a stílusa és kiforrottsága terén aközött a könyv között, meg eközött a könyv között, mint amit tapasztaltam kb. az EpIX-es regényváltozat és a mostani könyv között. Tehát ordító. És igen, jelentős különbség van a Bölcsek köve és a Halál ereklyéi között is, de írói stílust és kiforrotságot tekintve Rowling tokkal vonóval hozta a stílusjegyeit az első könyvben is, és létrehozott egy tömegek számára letehetetlen könyvet. Na itt a párhuzam véleményem szerint el is hasal. Nem rossz persze az első Éhezők sem, de tényleg ég és föld a különbség a kettő között. Sőt, továbbmegyek. Az első könyvből készült film sokkal-sokkal erőteljesebbre sikerült, mint maga az alapmű. A címről sem győztél meg. Baromi hosszú és suta. Értem, hogy allegória, értem a jelentését is, de a címeknek ennél jóval lényegretörőbbnek kellene lenni. A kevesebb több, ez meg terjengősebb, mint egy lányregény. Ennél 100x jobb lett volna még annyi is, hogy Snow felemelkedése, de majdnem szinte bármi. Ami még Snow-val kapcsolatban eszembe jutott, hogy igen, ahogy írtad is az E/III perspektíva miatt sokkal kevésbé látunk bele a fejébe, mint Katnissnek, de a filmhez képest itt is hatalmas az előrelépés. Sajnos a narráció hiánya miatt a mozgóképes alkotásban sokszor tényleg vakon tapogatózik a néző, hogy pontosan mi is jár Snow fejében. Tipikus példa a Sejanus-szal való kapcsolata, ahol a filmben tényleg úgy tűnik emlékeim szerint, hogy a barátság kölcsönös, a könyv alapján azonban ez sokkal-sokkal árnyaltabb. A könyvben E/III ide vagy oda azért elég jól átadta az írónő, hogy Snow mit miért tesz, milyen személyiségjegyek jellemzik a tartása, a bizalmatlansága, a féltékenysége és birtoklási vágya (!!!) kapcsán, amik a filmből kevésbé jöttek át nekem emlékeim szerint. Ah, már nagyon megnézném újra, mert lassan 4 hónapja láttam, de egyelőre egyik streamingen sincs fent. És a végére még egy gondolat, kitérve az összecsapottságra is:

Nagyon nagyon nagyon jó könyv! Úristen, az elmúlt pár könyvhöz képest amit olvastam (EpIX, Sith-ek árnyéka) már az első oldal után konkrétan felüdülés volt olvasni a könyvet. Stílusban, ötletben, karaktervezetésben, mindenben elképesztő és a film is kiválóan visszaadja ezt! De továbbmegyek: még az első Éhezők viadala könyvhöz képest is ég és föld a különbség. Komolyan elgondolkodtam hogy Collins elkezdett szellemírókra támaszkodni, vagy elvégzett egy írói tanfolyamot, mert ezután elolvasni az első éhezőket, hát mit ne mondjak, kissé csalódást keltő. Stílusában és kiforrottságában Rowling HPjéhez tudnám hasonlítani, az előzmények kreatív felvázolásában pedig a SW prequel trilógiához. Aki szerette a HP könyveket és legalább egész jól elvan az Éhezők filmekkel azoknak komolyan mondom: kötelező olvasmány!!! Egy dolgot változtatnék csak rajta, ami pedig a címe. Suta cím szerintem és túl hosszú. Valami frappánsabb, hó szójáték vagy akár csak annyi hogy Snow, sokkal ütősebb lett volna. De ez legyen a legnagyobb baja.

Igen ez baromira idegesítő, hogy legtöbbször Pestre korlátozzák ezeket. Nyilván, ott a legnagyobb a piac, de bekaphatják.

Ez brutálisan jó poszter.

24. FEJEZET KAFRENE GYŰRŰ AKKOR Az addig sötét lámpákon végre felvillant három zöld fény, és Trish legnagyobb örömére elrajtolt a fogatverseny. A nő maga sem tudta, mikor volt utoljára ennyire izgatott. A húsz fős mezőny a fogatok széles választékát vonultatta fel az értő közönség számára, és egytől egyig szélvész gyorsnak tűntek. A nő utoljára még gyerekként látott fogatversenyt, a Malastare-on, amely része volt a Birodalom bukását ünneplő ceremónia sorozatnak. Most, hogy Trish a saját monitorán könnyedén követhette az általa tetszőlegesen kiválasztott versenyzőt a futamon, újfent előtört belőle a gyermeki énje. A nő kissé meztelennek érezte magát a beléptetőkapunál hagyott fegyverei nélkül – Zak az utóbbi időben határozottan rossz hatással volt rá fegyverek és bizalmatlanság terén –, de az élmény mindenért kompenzálta. Trish szíve szinte együtt dobbant a többi nézővel, ahogy figyelte, miként vesznek be a versenyzők egy-egy élesebb kanyart a városi pályán, vagy hogyan cserkésznek be egy előttük haladó riválist egy jó kigyorsítással. A Kafrene Gyűrű fogatverseny futama volt az egyetlen a galaxisban, amely konkrétan egy város szívében kapott helyet, és amely így egy egész estére képes volt megbénítani annak teljes forgalmát. A hatalmas felhőkarcolók, bankok és üzletek karnyújtásnyi közelsége a fogatok eszeveszett gyorsaságával kombinálva olyan adrenalinlöketet adott a nézőknek, amelyhez kevés élmény volt fogható a galaxisban. - Vigyázz! – kiáltott fel önkéntelenül Trish, amint az egyik szimpatikus versenyző, a veterán Ody Mandrell kis híján telibe találta az egyik hirdetőtáblát. - Máris megvan a favoritod? A nő felnézett a monitorból. A hang forrása, egy jóképű, zöld szemű férfi lezuttyant mellé a szektor egyik utolsó üresen maradt székébe. - Hisz ismersz. Egyszerre mindig több vasat tartok a tűzben – válaszolta kacéran a nő, majd átváltotta a kijelzőjét egy másik versenyzőre. – Jó újra látni, Porro. - Téged is, Trish – válaszolta a férfi mosolyogva. – Tudod mit tesz a vadász, ha a Zillo sárkány nem mozdul ki az odújából... A nő elnevette magát a régi közmondás hallattára. A Zillo sárkány egy hatalmas fenevad volt, amely a Malastare-on volt őshonos, így természetesen ismerte a választ. - A vadásznak fel kell keresnie az odúját. - Hiányoltalak a Takodanáról – jegyezte meg a férfi, majd beletúrt hullámos, barna hajába. – Jó ideje nem jártál arra. Trish elkomorult. - Nem látnak szívesen – foglalta össze keserűen. - Viszont, úgy hallom, hogy most már saját hajód van – váltott témát a férfi. - A magam útját járom. Porro érdeklődve a nőre sandított. - És merre visz az az út? A nő megvonta a vállát. - Sokfelé megfordulok. De a Kafrene gyűrűn kimondottan könnyű munkát találni. - A csempészés jövedelmező – bólintott Porro. - Fuvarozás! – javította ki akkurátusan Trish. A férfi elmosolyodott az eufemizmus hallattán. Aztán hirtelent ő is elkomorult, és megérintette Trish karját. - Maz visszafogadna, ha megbánást tanúsítanál. Hiányol. Nem mondja, hisz büszkébb annál. De jól ismerem. - Nincs mit megbánnom – makacskodott a nő. – Kockáztattam, és nyertem. Senkinek sem esett bántódása. - De eshetett volna – vetette ellen Porro. – Ez is a testvéredről szól, igaz? Trish érezte, ahogy a homlokán megszaporodnak a ráncok. Zavartan kérdezett vissza. - A testvéremről? Mégis hogyan… Porro türelmetlenül leintette. - Még egy elszúrt kapcsolattal már nem tudnál szembe nézni, igaz? Egyszerűbb ártatlanként tekinteni magadra. - Rohadj meg! A kifejezés véletlenül bukott ki Trishből, de nem akarta visszaszívni. A férfi túl messzire ment. - Ne kapd fel a vizet, Trish! – visszakozott Porro. Bocsánatkérően felemelte a kezét. – Talán elhamarkodottan ítéltem. Ne haragudj. A nő elfordította a tekintetét, és ismét a monitorra nézett. Épp új éllovast köszönthettek a nézők, Zena Marro a Hosnian Prime-ról ugyanis mindenkinél gyorsabbnak bizonyult az első körben. Trish kezdte bánni, hogy idehívta Porrot, ahelyett, hogy egyedül élvezte volna a futamot. Hosszas csend telepedett rájuk. Trish minden figyelmét a versenye fordította, szándékosan levegőnek nézve a férfit. - Tudod, utánanéztem annak, amit a legutóbb mondtál – törte meg a csendet Porro. – Az Első Rend kapcsán. - Azt hittem, nem érdekel a politika – felelte szárazon Trish, még mindig a monitort figyelve. - Miután a saját hálózatomból kezdtek eltünedezni emberek, meggondoltam magam. Trish Porrora nézett. A férfi Különleges, zöld tekintete őszinteségről árulkodott. - Lehet elegük lett a társaságodból – vetette fel a nő. - Bár úgy lenne. Trish, biztos forrásból tudom, hogy az Első Rend terjeszkedik. És nemcsak a Centrista világokon! Egyes bolygókat teljesen az irányításuk alá vonnak. Máshol csak a háttérből mozgatják a szálakat, de a trend világos és érzékelhető. - Melyik bolygókat? Trish egy pillanat alatt elfeledkezett a versenyről, és azon kapta magát, hogy szinte csüng a férfi szavain. - Elsősorban az Ismeretlen Régióban és a Peremvidéken. A Magvilágokon nem mernek, mert az Új Köztársaság előbb-utóbb úgy is visszaszorítaná őket. - Az Új Köztársaság erőtlen és megvezethető. Én pedig bolygókat kértem. A férfi nem válaszolt egyből. Úgy tűnt, mintha valamelyest saját magával vívódna. - Akiva. Pamarthe – felelte aztán. – De hallottam kósza pletykákat, hogy a Cantonicán is erősödött a befolyásuk. Trish hirtelen úgy érezte, mintha kihúzták volna a talajt a lába alól. - A Cantonicán? Porro bólintott. - A kaszinókban könnyedén tisztára tudják mosni az illegális bevételeiket. Trish gondolatban leszidta magát. Mennyire naiv és szemellenzős volt. A korrupció, a kenőpénzek, Canto Bight rothadása… sejthette volna, hogy az Első Rend megvetette a lábát a bolygón. - Miért mondtad el ezt nekem? – kérdezte aztán gyanakvóan. – Én nem hoztam neked semmit. A férfi zavartan elfordította a tekintetét. - Talán lelkiismeretfurdalásom lett az imént felvetésem miatt – közölte Porro kissé szégyenkezve. Trish felemelte az ujját, és szigorúan a férfira nézett. - Porro Xento, figyelmeztetlek: tudom, hogy mikor hazudsz nekem! Porro még mindig zavarban volt, de visszafordította a fejét, és Trish szemébe nézett. - Ha tényleg tudni akarod, azért mondtam el, mert aggódom érted. Szabadon repkedsz mindenfelé a galaxisban, és félek, hogy rossz bolygót választasz úticél gyanánt. - Tudok vigyázni magamra – válaszolta határozottan a nő. - Azt nem kétlem – ismerte el a férfi. – De néha olyasmibe keveredünk, amire nem lehet előre felkészülni. - Kerülöm a kalandokat. - Amíg a kalandok meg nem találnak – vetette ellen Porro. Trish elgondolkodott ezen. Hitte, hogy a sorsa a saját kezében van. Jobban, mint valaha. - Elrejtőzöm előlük – mondta aztán. Porro erre nem válaszolt, inkább visszafordította a tekintetét a fogatversenyre. A közönség időközben hatalmas tapsviharral köszöntötte a Kafrene gyűrű futam újdonsült győztesét. Trish is a kivetítőre nézett, és elismerően tapsolt a hosniani Zena Marronak, aki meg tudta őrizni az első körben kiépített előnyét. A nő ismét élete első fogatversenyére gondolt, amit még a Malastare-on látott. Emlékezett rá, hogy a közönség mennyire szorított a helyi pilótának, akinek végül nem sikerült megnyerni a futamot. A Hosnian Prime-on most biztos nagyon büszkék Marrora, gondolta Trish. Porro hangja újfent visszarántotta a jelenbe. - Az jutott eszembe, hogy Brie Alcyon sosem rejtőzött el a kalandok elől. És mégsem hallani róla semmit. - Én nem ő vagyok – válaszolta magabiztosan Trish. - Tudom – bólintott Porro, majd elköszönt a nőtől.

Kenobi 2. évad lesz ez.

Köszi @Wilde! Igen, egyrészt ez, másrészt élve akarták elfogni Ferrát, hogy kiderüljön kinek beszélt és miről. A Kék Osztrigán jót kacagtam.

Most láttam ezt a hírt. Biztos vagyok benne, hogy a Szukits bénázása vastagon benne van a sztoriban. Csak a hozzászólásokból szemezgetve: béna weboldal, offline limitált reprezentáció, irreálisan magas postaköltség ráadásul a verseny hiányával megkoronázva (MPL), nem megfelelő célközönség azonosítás (képregények), túlságosan is széles választék (különben nem az egészet szanálnák most, hanem pár éve limitálták volna a kapacitást) mind-mind összeadódnak. Aki ma egy Star Wars húzónevet nem tud sikerre vinni itthon, az szerintem nem is csinálja túl jól a dolgát. Remélhetőleg jön egy profibb kiadó, aki lát fantáziát a franchise-ban.

Érdekes fejtegetés. Én eddig meg voltam győződve róla, hogy amikor Qui és Obi összenéznek, akkor jönnek rá, hogy miféle cselhez folyamodott korábban a királynő.

23. FEJEZET ZETA-5 MOST Ghorn türelmetlenül rácsapott a hiperhajtómű aktiváló gombjára, mire az Elegant Diplomacy kissé sután belépett a hipertérbe. Trish megkönnyebbülten kifújta a levegőt. Nem hitte volna, hogy épp bőrrel megússzák. A biztonsági tiszt morcosan hátra ment az űrhajó hátsó részébe, hogy felmérje a fényalatti hajtóművek állapotát. - Ezért a Sienar ki fog nyírni – füstölgött a férfi, miközben elhaladt Trish mellett. A nőt a legkevésbé sem érdekelték Ghorn problémái, inkább aggódva fürkészte Ferra arcát. - Hogy érzed magad? – kérdezte lágyan, miközben megcirógatta a lány fejét. Ferra feszengve arrébb húzódott. - Jól vagyok – válaszolta kissé ingerülten. A kislány reakciója meglepte Trisht. - Mi a baj? – érdeklődött aggodalmasan. Ferra válasz helyett inkább a szőke hajtincseivel kezdett bíbelődni. - Mondd el, nem fogok haragudni! – próbálkozott tovább a nő. A kislány válaszolt, de kerülte Trish tekintetét. - Megölted azt a lényt. Miért beszéltél nekem a csillagokról, ha utána te is azt tetted, amit én? Trish vett egy nagy levegőt. Legbelül sejtette, hogy ezt a beszélgetést nem kerülheti el, de azért remélte, hogy elodázhatja a témát. Ugyanakkor azt is tudta, hogy nagyon fontos, hogy megértesse Ferrával a két eset közötti különbséget. Trish gyengéden felemelte Ferra állát, és mélyen a szemébe nézett. - Kegyelemből öltem meg – mondta halkan, de határozottan. – Eredetileg csak ártalmatlanná akartam tenni. De vannak helyzetek, amikor nem minden úgy történik, ahogy azt tervezed. - Kegyelemből ölted meg? – kérdezett vissza homlokráncolva Ferra. – Miért? - Hogy ne szenvedjen – foglalta össze röviden Trish. – Az ilyen gyilkosság nem számít rossz cselekedetnek. Ferra zavarodottan ráncolta a szemöldökét. - Nem értem – mondta némi gondolkodás után. – Én azért öltem meg valakit, hogy megvédjelek. Az miért számít rossz cselekedetnek, ha ez meg nem? Mi a különbség? Trish tanácstalanul kibámult a hiperűr ítélkezésmentes, néma forgatagába. Vajon tényleg én vagyok a megfelelő ember erre?, gondolta bosszúsan. - Amit te tettél, az sem volt rossz cselekedet – mondta aztán lassan, vontatottan. – Csak az ilyen döntéseket még egy felnőttnek is nehéz meghozni. Hát még egy gyereknek, mint te. Trish aggódva a kislány arcát fürkészte. Hirtelen átvillant az agyán, hogy Ferra néhány órája tíz évesnek vallotta magát. A nő egészen addig a pontig biztosra vette, hogy nem lehet több nyolcnál, de rá kellett jönnie, hogy tévedett. Ferra egyszerűen sokkal csenevészebb és alultápláltabb volt, mint az átlagos, korabeli gyerekek. Trish el se tudta képzelni, min mehetett keresztül mind lelkileg, mind fizikailag a kislány. Egy dolgot viszont biztosan tudott. Minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy Ferrának innentől jobb sora legyen. - Mi felnőttek jobban megbirkózunk azzal, amivel egy ilyen súlyos tett jár – mondta végül a nő, hosszas hallgatás után. A kislány érdeklődve közelebb hajolt a nőhöz. - És vigyáztok, hogy nehogy kialudjon bennetek a fény? - Pontosan. - Hogyan? – kérdezte Ferra kíváncsian. - Megmutatom – válaszolta Trish lágyan. – Csukd be a szemed. De ne less! Ferra engedelmesen lehunyta a szemét. - Gondolj valakire, akit szeretsz. Képzeletben öleld meg. - A valóságban nem lehet? Trish elmosolyodott. - Dehogynem. Ferra még mindig csukva tartott szemekkel szorosan megölelte. - Most gondolj arra, hogy a galaxis minden élőlényéhez, még a leggonoszabbakhoz is, tartozik valaki, aki szereti. Elképzelted? A kislány bólintott. - Érezd az ebből fakadó melegséget. A békét. Az egyensúlyt. A kislány szívverése kissé lelassult, izmai elernyedtek. - Hagyd, hogy átjárjon a békesség – suttogta a fülébe Trish. A nő egy picit kivárt, és hagyta, hogy Ferra elmélyüljön az érzésben. - Ezt mindig tartsd észben, amikor valakinek a sorsáról döntesz – tette hozzá halkan. A kislány kinyitotta a szemét. A tekintetéből áradt a melegség. - Észben fogom – felelte Ferra határozottan. Sato parancsnok idegesen bezárta az irányítóközpont ajtaját, és elindult a tárgyaló felé. Lonno Deso százados már úton volt a helyiség felé, és a parancsnok semmiképp sem akarta megváratni. Mielőtt belépett volna a szobába, gyorsan az övére csatolta az adattábláját, majd ellenőrizte a bal tenyerébe rejtett nyomkövetőt. Ezután benyitott a tárgyalóba. Deso százados már a teremben várta. Sötét hajú, jó kiállású, átható tekintetű férfi volt. Sato tisztelgett. - Üdvözlöm, parancsnok – biccentett a százados, majd leült. Sato is helyet foglalt. – Elmondaná, hogy mégis mi a fene történt itt? - Megtámadtak minket, uram – válaszolta kimérten Sato, miközben behúzta maga alatt a széket. A százados kissé indulatosnak tűnt, és a nő szeretett volna óvatosan haladni, mielőtt felfedné a lapjait. - Egy Gozanti osztályú könnyűcirkáló két birodalmi TIE vadászt hordozva nyolc standard órával ezelőtt tűz alá vette az állomást – kezdett bele Sato. – Szerencsére a pajzsaink megóvták a létesítményt a komolyabb károktól, leszámítva a távolsági kommunikációs reléket, amelyek tönkrementek. Sato tartott egy rövid szünetet, hátha le tud olvasni valamit a százados arcáról, de a férfi rezignáltan hallgatta a beszámolót. - A vadászokat megsemmisítettük. Mint azt ön is tudja, egy magán csatornán keresztül sikerült értesítenünk az Új Köztársaság Védelmi Flottáját. Amikor a flotta megérkezett, a könnyűcirkáló elmenekült – foglalta össze az eseményeket a parancsnok. Deso százados elgondolkodva megvakarta az orrát. - Van ötlete, hogy kik lehettek a támadók? Sato úgy ítélte meg, hogy egyelőre jobb, ha nem teregeti ki az összes lapját. - Nem tudom biztosan, uram. De kettőt közülük személyesen is megvizsgálhat. A hullaházban – tette hozzá fanyarul. A százados elismerően hümmögött, majd ellenőrzött valamit a magával hozott adattáblán. - A könnyűcirkáló nem szerepel az Új Köztársaság adatbázisában. Elmondaná, hogy milyen céllal érkezett? - Egy kislány átadását követelték tőlünk. - Felteszem, annak a korvettnek az egyik utasáról beszélünk, amelyik az érkezésünket követően meglehetősen viharosan távozott – jegyezte meg szárazon Deso. - Igen, uram – bólintott Sato. Hezitált pár másodpercet, majd folytatta. – A kislány a Maze névre hallgató, Allanar N3 típusú teherhajóval érkezett, utasként. És az ön által említett Elegant Diplomacy IPV-2C lopakodó korvetten távozott. A százados erre nem válaszolt egyből. - Miért nem adták át a lányt? – kérdezte végül a férfi, az adattábláját bámulva. - Nem lett volna helyénvaló – közölte higgadtan Sato. Deso enyhe kíváncsisággal felnézett a kijelzőből. - Fejtse ki, parancsnok. - Értesüléseink szerint a támadók elrabolták, és akarata ellenére fogva tartották a lányt. A százados grimaszolt egyet, és egy leginkább ciccegéshez hasonlatos hangot hallatott. Sato megköszörülte a torkát. - Engedélyt kérek egy megjegyzésre. - Hallgatom, parancsnok – felelte Deso, kissé vontatottan. Sato nem volt benne biztos, hogy bölcsen cselekszik, de nem akarta tovább halogatni a dolgot. - Véleményem szerint a támadóknak valamilyen módon köze lehet az Első Rendhez, uram. Ezt mindenképpen bele szeretném foglalni a jelentésembe. - Igazán? – kérdezett vissza kissé cinikus hangon a százados. – És ezt mégis mire alapozza? Sato nyelt egyet. Az elmélete nem állt épp a legerősebb lábakon, de remélte, hogy sikerül meggyőznie a férfit. - Három dologra, uram. Egyfelől, jó néhány idetévedt átutazótól hallottam már, hogy az Első Rend gyerekeket rabol a peremvidéken. Szerintem itt is ez történhetett. Másrészről, a támadáshoz használt űrhajók is ezt támasztják alá. A legfontosabb viszont, hogy ezt találtuk az egyik vizsgálóban. Sato a százados felé nyújtotta a kezét, majd szétnyitotta a tenyerét. A Ferra karjából kivett, összetört nyomkövető apró darabjai lapultak benne. - Mi ez, valami kirakós? - morogta ingerülten Deso. - Ez egy nyomkövető, uram – magyarázta gyorsan Sato. – Tudom, hogy összetört, de nézze a szimbólumot! A szerkezet egyik sarkában egy fekete hatszög alapú embléma bújt meg. A sokszög egy fehér kört tartalmazott, azon belül pedig tizenhat fehér tüske mutatott a síkidom középpontja felé. Deso töprengve nézte a szimbólumot. - Ez nem jelent semmit – mondta némi szünet után. – Az Első Rend csupán egy szedett-vedett félkatonai bagázs. Nem képzeli, hogy megmernének támadni egy Új Köztársasághoz tartozó létesítményt?! Az háborús provokáció volna! - De uram, a szimbólum… Deso százados felemelte a mutató ujját. Sato csak egy orvosi állomás parancsnoka volt, de azért jól tudta, hogy mikor kell elhallgatni. - Mondott a lány bármit az elrablóiról? - Nem, uram. - Akkor nincs miről beszélni – zárta rövidre a témát Deso. – Írja meg a jelentését, parancsnok. De ne számítson semmi jóra, ha a teóriáját erőlteti! – figyelmeztette indulatosan a férfi. Sato kényszeredetten bólintott. Nem volt kétsége afelől, hogy mit fog írni a jelentésébe. Ha másra nem, hát arra jó volt ez a nap, hogy megtanulja világosan látni a helyes út és a kényelmes út közötti különbséget. És most már pontosan tudta azt is, hogy legyen bármilyen következménye is, ő mindig a helyes utat fogja választani, akárcsak az édesapja. - Ha megbocsát, uram, le kell vezetnem egy gyászszertartást – közölte szárazon, majd előhúzta az övére csatolt adattáblát, és átnyújtotta a századosnak. – Itt megtalálja azoknak a listáját, akiket érdemrendre szeretnék felterjeszteni. - Érdemrendre? – kérdezett vissza döbbenten Deso. – Mégis miért? - Mert hősi halált haltak az Új Köztársaságért – felelte fogcsikorgatva Sato, majd dühösen tisztelgett, és távozott a teremből.

Jürgen meccs előtt nyilatkozott a Skynak Domiról: „Dom sajnos azon a területen érzett kellemetlenséget, vagy nagyjából ott, ahol korábban megsérült. A Chelsea-meccsen még minden rendben volt, utána érezte, nekünk pedig ezt ki kellett vizsgálnunk. Esélytelen volt, hogy ma pályára lépjen, nem vállalhatunk semmilyen kockázatot. További vizsgálatokra van szükség. Nagyjából ennyit tudunk.” Meglehetősen aggódom, hogy milyen állapotban lesz év végére. Még messze van, de a jelek szerint egy kis pihenőre mindenképpen szüksége lenne.

Nem indexes, belső forrás. Ismersz jól. Nem mondanám biztosra, ha nem lenne az. Érdemes a Poolbarátok fb oldalt követni, Anfieldes forrásaik vannak.