Donát

Köszi @Wilde! Sajnos most annyira durva a meló (ami kihatással van egyéb dolgokra is), hogy csak arra van erőm, hogy berakjam a megmaradt fejezeteket, de mindent elolvasok, amit reagáltok. Kis túlzással, most ez tartja bennem a lelket, úgyhogy...

Ezt nem akarom elhinni. Tavaly még láttuk őt a Celebrationön.

Nagyon biztató, amit eddig mutat és nem is a gólok, vagy a gólpasszok miatt, inkább az intenzitás, a labdabiztosság és a beletett munka miatt. Remélem tudja tartani ezt a szintet a jövőben is. Kicsit tartok tőle, hogy az EB-re totál ki lesz zsigerelve.

Elvileg Lewis Hamilton 2025-től a Ferrarihoz szerződik.

22. FEJEZET CANTONICA AKKOR Három hét megfeszített közös munka után a Maze már közel működőképes volt, csupán a stabilizátorait kellett még rendbe hozni, már, ami az alapfunkciókat illette. Bár a munka dandárját Zak végezte, Trish büszke volt arra, amit ennyi idő alatt elértek. Noha a nyeremény jelentős részét már felhasználták a javításokra, a hajó kívülről még mindig viharvertnek tűnt, igaz, legalább a rozsdát sikerült eltávolítani a hidraulikus elemekről. Trish megállapodott Zakkel: amint a férfi úgy ítéli meg, hogy a hajó átmenne egy állapotfelmérő vizsgán, a nő megígérte, hogy nekiáll kezelésbe venni a Maze burkolatát. Trish elgondolkodva végignézett a teherhajón. Őszintén hitte, hogy képesek lesznek annyira kipofozni a Maze-t, hogy elfogadható látványt nyújtson. A nő betolta a veszélyeshulladékokhoz rendelt termetes lebegő konténert a hangárba, majd szusszant egyet. Már csak egyetlen nagyobb alkatrész szállítmány vártak a hajóhoz, és onnantól kezdve már csak rajtuk múlt – főként persze Zaken –, hogy mikor áll majd készen az első repülésére a hajó. A nő felmászott a rámpán, és bekukkantott a pilótafülkébe. Most először képzelte el, milyen lesz majd vezetni a Maze-t. Ténylegesen felszállni, és maga mögött hagyni Cantonica kétarcú világát. Néhány hét bőven elég volt belőle a nőnek. Trish persze maga is megtapasztalta a kaszinók fényűzését, a gazdagságot, ugyanakkor látta a csehók kilátástalanságát, a kizsigerelt munkásokat és a korrupciót is. Zak többször is elmagyarázta, kiket hogyan kell megkenni ahhoz, hogy hosszabb távon csökkentsék a költségeket, vagy épp félrenézzenek egy szükséges pillanatban, és ne vámoltassanak meg egy drágább szállítmányt. Trish hamar megtanulta, hogy a Cantonicán, és főként, Canto Bighton, minden csak a pénzről szól. Senki sem kérdezte, hogy honnan van, és mindenki igyekezett minél többet harácsolni belőle magának. Trish beült a kapitányi ülésbe. Élvezte, ahogy a kényelmes, dönthető szék körbeöleli a testét. A nő úgy tett, mintha aktiválni akarná a fény alatti hajtóművet. A gomb tökéletes távolságban volt a széktől. Aztán rákulcsolta az ujjait a hiperhajtómű karra. Elképzelte, amint kiválasztja az első úticélját, és a csillagok fényes csíkokká nyúlnak a szeme előtt. A nő kimondottan örült neki, hogy az elmúlt hetekben semmilyen űrrepülésben nem volt része. Tudta, hogy az első utazása a Maze-zel így nemcsak különleges lesz, de egyenesen szomjazni fogja a repülést, mint egy eltévedt vándor a Cantonica legforróbb sivatagjában a vizet. A kellemes eszmefuttatásból a komlinkje rángatta vissza a valóságba. Trish meglepve fogadta a hívást. Zak még sohasem kereste munkaidő után. A férfi erősen lihegett, és – Trish őszinte döbbenetére – meglehetősen idegesnek tűnt. - Segítenie kell – mondta lényegre törően. – Most. A Kék Oázishoz jöjjön. A nő nem kérdezett semmit, csak közölte, hogy siet, ahogyan csak tud. Ismerte már annyira a férfit, hogy tudja, Zak csak akkor hívná, ha tényleg segítségre szorul. Gyorsan maga mögött hagyta a hangárt, és a kora esti sötétségben egyenesen a csehó felé vette az irányt. Pár perccel később meglátta a Kék Oázis villogó cégtábláját. Mielőtt elérhette volna a bejáratot, valaki megszólította a közeli sikátorból. - Ide jöjjön! Trish a sikátor felé fordult, de a vak sötétben semmit sem látott. A hang ismét megszólította. A nő ezúttal már felismerte benne Zak hangját. Trish óvatos léptekkel elindult az utcaköz felé. Néhány lépés után meglátta végre Zaket. A férfi a sikátor közepén guggolt, hátát az egyik épületnek vetve. A kezében a komlinket szorongatta, mellette pedig egy mozdulatlan test feküdt. Trish a szája elé kapta a kezét. - Az egy hulla? Zak bólintott. - Mi történt? Az általában nyugodt férfi remegve nagy levegőt vett, majd lassan kifújta, mielőtt válaszolt. - A Kék Oázisba tartottam, amikor megtámadott. Behúzott ide, a sikátorba. Előrántotta a sugárvetőjét, de… - Kicsoda, Zak? – kérdezte a nő döbbenten. - Travis… Trish dühösen beleverte az öklét a falba. A fájdalom gyorsan ráébresztette, hogy ez nem volt a legbölcsebb döntés, de pillanatnyilag kisebb gondja is nagyobb volt. Zak idegesen folytatta. - Szerintem részeg volt és… A nő rájött, hogy még nem tette fel a legfontosabb kérdést. - Te jól vagy? Zak bólintott. - Dulakodtunk. Aztán elsült a fegyver. Őt találta el. Összeesett. Én… nem tudtam, mit tegyek, aztán úgy döntöttem, hogy neked szólok. - Jól tetted. E pillanatban Trish megértette, hogy a sorsuk talán sokkal szorosabban összefonódott Zakkel, mint arra bármelyikük is számított volna. A férfi sötét pillantást vetett a hullára. - Fel kell adnom magam. Önvédelem volt. - Dehogy kell – ellenkezett Trish. – Igen, önvédelem volt, de biztosra veszem, hogy ez a Travis senkinek se fog hiányozni. A férfi megrázta a fejét. - Nézz körül, Zak – suttogta Trish miközben körbemutatott a sikátorban. – Alig látni bármit is. Nincs közvilágítás, nincsenek tanúk, a fickó ráadásul magának kereste a bajt, amikor berángatott ide. Zak nem mondott semmit, csak zaklatottan zihált. Trish folytatta. - Elmondom, mit teszünk. A veszélyeshulladék konténer délután érkezett meg a hangárba. Idehozom, belerakjuk a hullát, aztán betoljuk a Maze-be. Holnap megérkezik az utolsó szállítmány, te kipofozod a stabilizátort, aztán eltűnünk innen. Örökre. A holttesttől pedig megszabadulunk az űrben. A férfi felállt, és komoran Trish szemébe nézett. - Úgy teszel, mintha bűnös lennék. Miért meneküljek, ha ártatlan vagyok? A nő állta a tekintetét. - Azért, mert ez egy korrupt, igazságtalan világ. Mi tudjuk, mi történt, de ha feladod magad, nem az igazság fog számítani, hanem az érdek. Ha Travisnek voltak befolyásos barátai, örökre börtönbe kerülsz. Megéri ezt megkockáztatni? Csak azért, hogy itt maradhass? Zak elgondolkodva felvonta a szemöldökét. Már nem remegett. Úgy tűnt, valamelyest visszanyerte az önuralmát. És szemlátomást meggyőzték a hallottak. - Jól van. Hozd a konténert. Trish sarkon fordult, és elindult vissza hangárhoz.

Nos, úgy néz ki, hogy el kell adnom az alábbi két új, bontatlan szettemet: 75251 - Darth Vader kastélya (69.000 Ft) https://brickset.com/sets/75251-1/Darth-Vader-s-Castle 75179 - Kylo Ren TIE fightere (60.000 Ft) https://www.lego.com/en-gb/product/kylo-ren-s-tie-fighter-75179 Ezek már boltban nem kapható szettek. Ha esetleg a fórumról érdekelne valakit, dobjatok nyugodtan egy PM-et, egy aktív fórumos vevőnek tudok adni egy kis kedvezményt a fenti árakból.

21. FEJEZET ZETA-5 MOST Trish nem tudta, hogy mennyi időt adjon még a parancsnoknak, de nem akarta sürgetni. Végül Sato maga törte meg a csendet. - Trish kapitány! A barátja megkapta a leszállási engedélyt a hangárban. A parancsnok hangja sokkal erőteljesebben csengett, mint pár perccel korábban. - Nem a barátom – válaszolta szórakozottan Trish. Sato felhorkant. - Igen, ezt már hallottam korábban is – felelte a parancsnok. – Az A2-es hangárhoz menjen. Trish nyugtázta az információt, majd bontotta az adást. Folyamatosan pörgött az agya azóta, hogy megtudta, nem vált be a terve. Ismét visszatértek oda, ahol a part szakad. Ugyan meg tudtak volna lógni az állomásról Ferrával, de akkor a támadókat többé semmi sem akadályozta volna meg abban, hogy bosszúból ripityára lőjék az orvosi állomást. A nő megfogta Ferra kezét, és maguk mögött hagyták a poros vizsgálót. Trish remélte, hogy a támadóik vagy távoztak már az állomásról, vagy halottak, de nem volt benne teljesen biztos, így óvatosan osontak a lánnyal folyosótól folyosóig, míg el nem érték a jól ismert hangárajtót. Trish, a testével Ferrát takarva, benézett a hangárba. A komp, akárcsak a Maze, már távozott a helyiségből, egyedül a padlón fekvő két holttest árulkodott a korábbi csetepatéról. Trish az űr sötétje felé nézett. A hangár elektromágneses mezeje megnyílt, és egy hosszú, krém színű korvett úszott be a padló fölé. Trish végignézett a hajón: nem ismerte fel a típusát, de meglehetősen régi modellnek tűnt. A korvett elegánsan landolt, a rendelkezésre álló tér minden négyzetméterét kihasználva. A hajtóművei elégedett szisszenéssel hallgattak el, miközben hidraulikus gőzt kieresztve lenyílt a rámpája. Trish gyanakvó arccal várta, hogy feltáruljon a külső zsilipkapu. Egy ismerős arc látványa fogadta. - Ghorn biztonsági tiszt – köszönt kimérten a férfinak. - Trish – biccentett a korvett kapitánya. – Ki ez a kislány? A férfi érdeklődő pillantást vetve Ferrára. Trish határozottan megrázta a fejét. - A maga számára ő nem is létezik, megértette? Ghorn bosszúsan bólintott, de nem szólt semmit. - Megejtette a hívást, amire kértem? - Volt választásom? – kérdezett vissza a férfi, kissé felhorkanva. - Ez nem válasz – dörrent rá ingerülten a nő. Ghorn összeszűkült szemekkel méregette. - Igen, megtettem, amit kért. És most itt vagyok – tette hozzá türelmetlenül. – Úgyhogy tűnjünk innen a fenébe. - Egy picit módosítanom kell a megállapodásunkat – közölte szárazon a nő. – Egy kis időt kell nyernünk Sato parancsnoknak. - Mégis hogyan? – szisszent fel Ghorn. Alighanem már előre sejtette a választ. - Azzal, hogy lefoglaljuk a könnyűcirkálót. Trisht egy másik helyzetben akár mulattathatta is volna a Ghorn arcán bekövetkezett drasztikus változás, de most nem volt megfelelő hangulatban ehhez. - Maga semmit sem változott – dühöngött a biztonsági tiszt. A szavaiból szinte csöpögött a megvetés. – Ugyanolyan őrült, mint volt. - A korvettje gond nélkül kibír néhány percet a könnyűcirkálóval szemben – mondta karakánul Trish, összefonva maga előtt a karjait. Ghorn felhördült. - Lát körülöttem legénységet? Egyedül jöttem, robotpilóta üzemmódban, és hatalmas mázlija, hogy egyáltalán ezt a hajót kölcsön tudtam venni. Ha a Sienar rájön, hogy… - Semmi baja nem lesz a hajónak – fojtotta bele a szót Trish. – És itt vagyunk mi legénységnek. - Hát persze! – replikázott Ghorn, egy cinikus kacaj kíséretében. – Egy őrült, meg egy hat éves lány. - Tíz éves vagyok – szólalt meg Ferra büszkén. Trish kissé meglepődött, de nem tette szóvá a dolgot. - Tíz éves vagy drágám? – kérdezett vissza vicsorogva a férfi. – Hát az mindent megváltoztat. Trish megelégelte a bájcsevejt. - Nincs vesztegetni való időnk – jelentette ki, majd elindult felfelé Ferrával a rámpán. – Remélhetőleg csak pár percet kell nyernünk. Ghorn szólásra nyitotta a száját, de Trish leintette. - Ne vitatkozzon, úgy is az lesz, amit mondok – zárta le a diskurzust, majd Ghorn mellett ellépve finoman behúzta a kislányt a korvett belsejébe. Drax a Gozanti pilótafülkéjéből figyelte az állomástól távolodó korvett lándzsaszerű alakját. A fülkében rajta kívül még egy vékony férfi és egy felnyírt hajú nő volt: a pilóta és a fegyverkezelő. Az ezredes biztos volt magában. A zsigereiben érezte, hogy a lány a hajón van. Csak így volt értelme a nő tervének: a teherhajóval el akarták csalni a Punishert, hogy aztán meglépjenek a korvettel. - Készítse elő a quad-lézerágyúkat és a torpedővetőket! Nem szökhetnek meg – utasította a fegyverkezelő nőt. A korvett azonban nem távolodott tőlük. Épp ellenkezőleg: közeledni kezdett. - Mi a… támadó pozícióba fordulnak! – közölte idegesen a pilóta. - Védőpajzsokat fel! – morogta Drax. – Minden energiát az elülső elhárító pajzsokra. Bár a lopakodó áramvonalasabb és fordulékonyabb volt a Punishernél, Drax nem aggódott a támadás miatt. A Gozanti könnyűcirkáló sokkal modernebb volt az ósdi IPV-2C-s modellnél, amit már a klónháborúkban is használtak. Mind pajzsaikat, mind fegyverzetüket tekintve messze meghaladták a korvett képességeit. És mégis, a nő úgy döntött, hogy menekülés helyett támadásba lendülnek. Draxnek nem tetszett a húzás, mert nem értette a mögöttes szándékot. - Intenzív lézertűz a korvett felől! – jelentette a pilóta. – Kitérő manőver 2-2-1 vektoron. Drax nem avatkozott közbe, inkább próbálta megfejteni a nő tervét. - Pajzsok 90 százalékon – szólt a fegyverkezelő. – Az energiaszint alapján a korvett lézerágyúi kissé elavultak. Drax összeszűkült szemekkel figyelte a lopakodót. Úgy tűnt, a hajó legénysége egyelőre kivár, és nem is próbálkozik protontorpedókkal, ami pedig a korvett legerősebb fegyvere volt. Mi több, a lézerágyúk közül is csak egyet használtak. A lopakodó leírt egy éles kanyart, és ismét szembefordult a Punisherrel. A pilóta szemlátomást értette a dolgát, és hamar nyilvánvalóvá tette, hogy a lopakodó teljes manőverezési repertoárját kész kihasználni. A hajó bal oldali lézerágyúi ismét leadtak egy sorozatot a könnyűcirkálóra. - A becsült túlmelegedési ciklusuk 15 másodperc kontra 30 – mondta a felnyírt hajú nő, miközben a kijelzőjén folyamatosan frissülő adatokat böngészte. – A lőelemképző szuboptimális használatot jelez. Drax egyetértően bólintott. - Kizárólag a tat felőli ágyúkat használják, igaz? Akkor is, ha az orr felőli lenne indokolt. A fegyverkezelő meglepődve a férfira nézett. - Igen. Honnan tudta? - Csak egy megfigyelés volt – felelte Drax. – Valószínűleg nagyon alacsony létszámú legénységgel üzemelnek. Pilóta, próbálja meg a Punishert a korvett orr felőli oldalához közel tartani. - Értettem, ezredes. Drax szórakozottan csettintett a nyelvével. Valami még mindig zavarta. Ha az ellenségük tényleg kis létszámú legénységet tudott csak összeverbuválni, pláne érthetetlen, hogy miért támadták meg a Punishert. Hacsak… Az ezredes hirtelen megvilágosodott. A korvett nem megsemmisíteni akarta őket, hanem időt akart nyerni. - Megérkezett már a kommunikációs tiszt elemzése az állomás távolsági reléiről? – kérdezte rosszat sejtve a fegyverkezelőt. - Igen, uram – bólintott a nő. – Teljesen használhatatlanná tettük a távolsági reléket. Drax összeráncolta a homlokát. Elgondolkodva kibámult az ablakon. Időközben a korvett egy újabb rohamra indult. A Punisher pajzsai azonban még mindig közel 70 százalékon üzemeltek. A lopakodó időközben kissé bizonytalanul ugyan, de elkezdte használni az orr felőli lézerágyúit is. - Ha kilőttük a reléket, vajon miként bukkant fel a hiperűrből egy új szövetségesük? – morfondírozott, inkább csak hangosan gondolkodva. - Talán itt beszéltek meg egy találkát – vetette fel a pilóta. - Talán – mondta Drax morfondírozva. – Vagy valahogy mégis sikerült távolsági kommunikációt folytatniuk. A Punisher azért lőtte ki a Zeta-5 kommunikációs reléit, mert az állomás alighanem pillanatok alatt riasztotta volna az Új Köztársasági Védelmi Flottát. Azok a demokrácia mániás bolondok majdnem a teljes haderejüket leszerelték, gondolta megvetően Drax, de a védelmi flotta még így is komoly haderővel bírt. Drax egyszerre megértette. Egyetlen értelmes magyarázat létezett az ellenség agresszivitására: valahogy mégis sikerült riasztaniuk az Új Köztársaságot. A korvett pedig azért akart időt nyerni, mert a flotta segítségére vártak. Az ezredes diadalittasan kihúzta magát. Most, hogy rájött az ellenség tervére, készen állt, hogy kihasználja a gyengeségüket. - Bevethetőek már a quad-lézerágyúk? - Igen, ezredes. - Akkor adja ki a parancsot a lövésznek. Cél a korvett valóstér hajtóműje. A fegyverkezelő meglepődve felvonta a szemöldökét. - Nem a hiperhajtómű, uram? - Hallotta a parancsot! – dörrent rá indulatosan Drax. – A tat oldali hajtóművet célozza. És ha levált a védőpajzsuk, mehet a torpedővető! - Értettem, ezredes – válaszolta megszeppenten a nő. A Punisher megsorozta a quad-lézerágyúkkal a lopakodót. - Levált a pajzs! – jelentette a pilóta. Drax habozás nélkül kiadta a parancsot. - Torpedővetők: tűz! Tudta, hogy nyert, de alig várta, hogy lássa is. Trish fogait csikorgatva leadott egy újabb lövéssorozatot a Gozanti doonium ötvözet borítására, de a könnyűcirkáló pajzsai egyszerűen túl erősek voltak a lopakodónak. Ha az öreg korvett összes lézerágyúit egyszerre tudták volna bevetni, akkor lehetett volna némi sanszuk, de ehhez nem volt meg a szükséges legénységük. Ráadásul az ágyúk amilyen gyorsan túlmelegedtek, olyan sokáig kellett várni, hogy újra lehessen őket használni. - Ferra, hagyd a torpedővetőt! – kiáltotta ingerülten a nő. – Ha ilyen ütemben fogyasztjuk a pajzsukat, órák múlva lenne csak valódi esélyünk egy tiszta találatra. A kislány engedelmesen elhagyta a posztját és visszatért Trishhez. - De én is segíteni szeretnék – mondta Ferra elszántan, miközben a nő lőelemképző monitorját figyelte. - Tudom – préselte ki magából Trish, miközben ismét leadott egy sorozatot. – Ülj be a szemközti ágyúhoz és nézd meg, hogy eléred-e a mozgató kart. Ferra lelkesen átvágott a két kezelőpultot elválasztó rövid átjárón, és beült a fegyverzeti ülésbe. Trish a szeme sarkából figyelte a kislányt. Ferra épphogy csak, de elérte az ágyút irányító kart. - Kapcsold fel azt a nagy fekete kapcsolót! – mondta a kislánynak. – És vigyázz az irányítópanellel, mert elég nagy a súlya. Az üteg kezelőfelületét nyilvánvalóan nem egy gyerekre tervezték, de Ferra egész gyorsan ráérzett a dologra. Ez sokkal inkább rémülettel töltötte el Trisht, mint elégedettséggel. A lopakodó korvett így viszont már mindkét oldali lézerágyújával célba vehette a Gozanti pajzsait. Ghorn durva hangja csendült fel a komlinkből. - Quad-lézerekkel lőnek ránk! – mondta a férfi. A hanghordozása komoly feszültségről árulkodott. – A fényalatti hajtóművet célozzák. - Állítson a pajzsok elosztásán, Ghorn! – vágta rá Trish, majd idegesen szűrni kezdte a levegőt a fogai között. – Várjon… azt mondta, a fényalatti hajtóművet? - Igen, jól hallotta! – válaszolt idegesen a férfi. Trish dühösen leadott egy újabb sorozatot a könnyűcirkálóra. Ha a könnyűcirkáló nem a hiperhajtóművet célozza, az csak egyet jelenthetett: az ellenség pontosan tudja, hogy csak az időt húzzák. És ha kilövik a fényalatti hajtóművet… A nő gyomra egyszerre összeszorult. - Minden pajzsenergiát irányítson oda! – ordította Trish a kommunikátorba. - Nem mondja… - csattant fel Ghorn. A korvett vészjóslóan megremegett. A fények pár másodpercre kialudtak, aztán újra felvillantak. - Túl késő – dühöngött a biztonsági tiszt. – Kilőtték a hajtóművet. Az Elegant Diplomacy tolóereje egy pillanat alatt lenullázódott. A korábban kiválóan manőverezhető korvett immár csak sodródott az űrben, nem messze a Zeta-5 hangárjaitól. - Ideje meglépni – közölte türelmetlenül Ghorn. – A hiperhajtómű még működik. Mi az úti cél? - Nem ugorhatunk a hipertérbe – ellenkezett kétségbeesetten Trish. – Még nincs itt a Védelmi Flotta. Ha most lelépünk, a Gozanti egyből az állomás ellen fordul. A Zeta-5-nek pedig megszűnt a védőpajzsa! - Magasról teszek rá! – fakadt ki a férfi. – Úgy rójam le a tartozásom, hogy közben mind meghalunk? Azt lesheti. Trish már épp válaszolni akart, amikor hirtelen megrándult az Elegant Diplomacy. A nő kipillantott a fegyverállás ablakán. Egy láthatatlan erő egyenesen a Gozanti felé kezdte húzni a korvettet. - Vonónyaláb! – sziszegte Ghorn. A lopakodó minden pillanatban egyre közelebb került a könnyűcirkálóhoz. Trish vehemensen berontott a pilótafülkébe, és levetette magát a biztonsági tiszt mellé. Ferra pár másodperc lemaradással követte. - Nincs semmi, amit tehetnénk? - Tönkrement fényalatti hajtóművel? – kérdezett vissza már-már hisztérikusan a férfi. Ekkor ismét megrándult a korvett, és Trish érezte a talpa alatt, amint újfent módosul a hajó pályája. Már nem a Gozanti felé tartottak, hanem egy másik, a könnyűcirkálót épphogy elkerülő vektoron kezdtek el haladni. - Mi történik? – hördült fel döbbenten Ghorn, miközben válaszokat kajtatva végigszántották az ujjai a műszerfalat. - A kijelző szerint továbbra is vonósugárban vagyunk – dörmögte Trish értetlenül. - Nem – rázta a fejét a férfi. – Nemcsak egy sugárban. Kettőben! Az Elegant Diplomacy komlinkje váratlanul életre kelt. - Remélem ezzel viszonozhatom a szívességet! – Sato parancsnok hangja büszkén csengett a kommunikátorból. – Nem hittem volna, hogy a kezelőnknek ilyen messziről sikerül befogni egy mozgó célpontot, de szépen rám cáfolt. Trish nem akarta hinni a fülének. Nagyon úgy tűnt, hogy nemcsak a Gozanti, de a Zeta-5 vonónyalábja is befogta a korvettet, így most a két eltérő erejű sugár eredővektorán haladtak tovább. A nő megkönnyebbülése azonban csak egy pillanatig tartott. - Sato parancsnok, ha a Gozanti megtámadja emiatt az állomást… - Hajók lépnek ki a hipertérből! – szakította félbe izgatottan Ghorn. – Az egyik egy masszív objektum, legalább cirkáló osztály. Trish a kijelzőre meredt. A férfinak igaza volt. A Gozantitól nem messze egy hatalmas, dupla kupola formájú új köztársasági cirkáló lépett ki a hiperűrből, számos kék színű, X-szárnyú vadász társaságában. Trish hangosan kifújta a levegőt. El se hitte, de a terve végül mégis csak bevált. Kizárt, hogy a könnyűcirkáló sikerrel vegye fel a harcot az újonnan érkező köztárasági hajók ellen. Az Elegant Diplomacy ismét megrándult. Most már egyenesen a Zeta-5 felé tartott. A Gozanti lekapcsolta a vonónyalábot, és inkább menekülőre fogta. A Védelmi Flotta cirkálója még túl messze volt, de a gyors és jól manőverezhető X-szárnyú vadászok hezitálás nélkül üldözőbe vették a hajót. Trish lélegzetvisszafojtva figyelte a hajszát. Nem tudta pontosan megbecsülni, hogy mennyi energia maradhatott a Gozanti pajzsaiban, de nem volt kétsége, hogy a maradékkal könnyedén elbánnak az X-szárnyúk. A vadászok megsorozták a Gozantit, és az egyik vadász találata át is hatolt a könnyűcirkáló pajzsain, kiégetve a burkolat alatt húzódó áramköröket. A köztársasági hajók felkészültek egy utolsó, mindent eldöntő rohamra. Trish keze izgatottan ökölbe szorult. Az X szárnyúk lézerágyúiból vörös sugárnyalábok villantak, de a könnyűcirkáló burkolata helyett ezúttal az űr sötét vákuuma nyelte el őket. A Gozanti eltűnt a hiperűr láthatatlan rejtekében.

Köszi az ajánlót, ez alapján sort kerítek rá én is hamarosan!

Persze, de nem is azt akartam mondani, hogy nem lehet neki haja, hanem hogy számomra úgy az igazi a karakter, ha kopaszon jelenik meg.

Ha meglenne, szerinted zavarna?

Pont ezt akartam írni én is.

Éjnővér mágia esetleg? Bár engem még jobban zavar, hogy Ventressnek VAN HAJA. Noooooooooo. Amúgy a trailer ütős volt.

De a kezében van. Bőven ismerek ilyen embert, aki imádja kiélvezni a domináns pozícióját, és felnyithatja a másik szemét, hogy mennyire rosszul gondol valamit.

20. FEJEZET ZETA-5 MOST Zak rohant, amennyire csak bírt. Tudta, hogy az egyik támadó követi, de reménykedett benne, hogy elég nagy az előnye ahhoz, hogy ne lepleződjön le Trish terve. Gond nélkül átjutott a hangárajtón, majd gyorsan le is zárta maga után. A Maze továbbra is a komp mellett várakozott a félhomályos platform közepén. Zak a távirányítóért nyúlt, mert eszébe jutott, hogy lezárta a hajót a távozása után, majd aktiválta a nyitó mechanizmust. Már a rámpánál járt, amikor hallotta, ahogy hangos szisszenéssel kinyílik mögötte a hangárajtó. A férfi elmormolt egy imát, és bízott benne, hogy sikerült fenntartania a látszatot. Berontott a pilótafülkébe, és beindította a fény alatti hajtóműveket. A vezérlőt ismerős búgó hang töltötte meg. Zak a komlinkjéhez hajolt. - Központ, itt a Maze. Kikapcsolták a vonónyalábot? - Maze, itt Sato parancsnok. Vonónyaláb kikapcsolva. Kioldottuk a hangár elektromágneses mezejét is. - Vettem, központ! Indulok! Zak ráadta a tolóerőt, és a Maze finoman elrugaszkodott az orvosi állomás 2/A hangárjának padlójától. A férfi a pilótafülke ablakából vetett egy pillantást a hangárban maradt kompra is. Úgy tűnt, hogy a másik hajó szintén induláshoz készül. - Központ, amint elhagyom a hangárat, vissza tudnák kapcsolni az elektromágneses mezőt? – kérdezte, tartva magát Trish eredeti tervéhez. - Sajnos a tartalék generátorunknak van némi holtjátéka – válaszolta Sato parancsnok. – Nem tudjuk azonnal reaktiválni a mezőt. Zak a fogait csikorgatta. - Vettem, parancsnok. A Maze kilép! - Az Erő legyen önökkel, Maze! – köszönt el Sato parancsnok. Zak gyorsan nyitott egy másodlagos sávot, és behangolta a Trish által kért jeladó frekvenciát. Ezután kinavigálta a hajót a hangárból, majd elfordult vele, hogy a tatját mutassa a még mindig a közelben várakozó Gozanti könnyűcirkálónak. A férfi ráadta az összes energiát a hátsó védőpajzsra, majd betáplálta a Takodanát a navikomputerbe. A könnyűcirkáló azonnal mozgásba lendült, és üldözőbe vette a teherhajót. A Maze megrázkódott, ahogy a Gozanti tűz alá vette a hátsó részét. Zak ellenőrizte az energiaértékeket. A pajzsok már csak 65 százalékon voltak. A naviszámítógép még mindig kalkulált. Ekkor egy újabb hajó lépett ki a hipertérből. Zak először nem akart hinni a szemének. Egy krém színű, IPV-2C típusú, lopakodó korvett volt az. A férfi tudta, hogy a klónháború idején a Köztársaság használt ilyen hajókat, és Zak személyes tapasztalatokat is szerzett az egyik ilyen korvettről még a Birodalom regnálása alatt. Ez a hajó ugyanakkor nem a Carrion Spike volt. A Gozanti nekilendült egy újabb támadásnak. A Maze pajzsai már csak 20 százalékon üzemeltek. A navikomputer éles hangon jelezte, hogy végzett a számításokkal. Zak egy kósza pillanatig még figyelte, ahogy az IPV korvett megközelíti a Zeta-5 orvosi állomását, majd sietősen elfordította a Maze hiperhajtómű kapcsolóját, és belépett a hajóval a hipertérbe. Drax tehetetlen dühvel figyelte, ahogy az Allanar N3-as teherhajó belép a hipertérbe. A férfi tudta, hogy milyen súlyos következményekkel járhat, ha szem elől téveszti lányt. Ráadásul, ha mindez nem lett volna elég, a rendszerben megjelent egy új, ismeretlen lopakodó korvett is. Drax elhúzta a száját. A Punisher, amely az imént még a hangár környékét felügyelte, a teherhajó üldözése közben messze eltávolodott a Zeta-5-től, így az ezredesnek jóval hosszabb utat kellett megtennie a kompjával, mint ahogyan azt tervezte. A férfi türelmetlenül beletúrt a hajába. Mindenképpen meg kellett volna tudnia, hogy Ferra pontosan kiknek beszélt az Illumról. Kizárólag így varrhatta volna el az összes megmaradt szálat. De most, hogy az Allanar teherhajó a lánnyal a fedélzetén elmenekült, Drax szívébe egyre erőteljesebb rettegés költözött. Hux világossá tette, hogy mi vár rá, ha elbukik. És jelenleg nagyon közelállt a bukáshoz. - Ezredes, hall minket? A Punisher kommunikációs tisztje jelentkezett. Drax kelletlenül közelebb hajolt a komp komlinkjéhez. - Tisztán, Punisher. Felvették már a kapcsolatot a korvettel? - Negatív, uram. Ismeretlen hajó, és nem reagál a hívásainkra. A férfi agya lázasan járt. A korvett jelenléte semmiképp sem jelenthetett jót. - G’alag’radgas bejelentkezett már? - Nem válaszol a hívásra, uram – válaszolta érzelemmentes hangon a kommunikációs tiszt. – De továbbra is tisztán vesszük a követőjelet a teherhajóról. Drax felkapta a fejét. - A követőjelet? – kérdezett vissza gyanakodva. - Igen uram, a lányba rejtett jeladó továbbra is sugároz. A teherhajó a Takodana felé tart – hangzott a határozott válasz. – Ha bedokkol, szinte azonnal ugorhatunk mi is. Drax értetlenül nézett maga elé. Miközben robotpilótára kapcsolta a kompot, megpróbálta összerakni magában az elmúlt egy óra eseményeit. Biztos volt benne, hogy a nyomkövető, amit a vizsgálóig követett, valóban megegyezett a kislány karjába rejtett eszközzel. Azt viszont Drax sajátkezűleg – egész pontosan a saját lábával – iktatta ki. Akkor viszont mégis hogyan sugározhatja a jelet a teherhajó? A testes férfi úgy tűnt, kimenekítette a lányt, de a gyerekben csak egy jeladó volt, az viszont tönkrement. Drax agyában egy figyelemreméltó gondolat fogant meg. - Amíg az állomáson voltam, nem vesztették el a jelet egy kis időre? – érdeklődött a komlinken. - De, ezredes – jött a vontatott felelet némi szünet után. – Ellenőriztem a naplózott fájlokban, közel tizenöt percre valóban megszűnt a jel. Drax mosolyra húzta a száját. - Ez csak egy csel, Punisher – közölte elégedetten a komlinken. – A kislány még mindig az állomáson van. Sato parancsnok nyugtázta a korvett adását, és bontotta az adást. Trish kapitány terve továbbra is kivitelezhetőnek tűnt. - Pearl kommunikációs tiszt, sikerült elérnie Bryan első tisztet? - Negatív, parancsnok – válaszolta nyugtalanul a férfi. - Azért csak próbálkozzon. Sato idegesen csücsörített. Rájött, hogy hibázott, amikor úgy döntött, hogy az első tiszten keresztül tartja a kapcsolatot a Maze kapitányával. - Pearl, nyissa vissza a korvett sávját! A kommunikációs tiszt eleget tett a kérésnek. - Elegant Diplomacy, itt Sato parancsnok. Értesítené a közös barátunkat, hogy megadtuk Önöknek a dokkolási engedélyt? - Az illető nem a barátom – jött a gúnyos felelet a vonal túlsó oldaláról. – De szólok a nőnek. - Köszönöm – nyugtázta Sato. – Egyúttal megoszthatná vele a frekvenciánkat. - Feltétlenül – vágta rá az Elegant Diplomacy kapitánya némi vitriollal a hangjában. Sato elhúzta a száját. Nem tudta, hogy ki ez a férfi, de egyáltalán nem bízott benne. Amikor Trish beavatta a tervébe, nem konkretizálta, hogy kitől vár segítséget, és azt sem, hogy egy IPV-2C lopakodó korvettre kell számítaniuk. Így, hogy a parancsnok nem tudta közvetlenül elérni a Maze kapitányát, gyanakvó volt az ismeretlen hajóval szemben. Ráadásul a korvett felvetett egy másik aggályos kérdést is. A parancsnok őszintén remélte, hogy a hajónak nem okoz majd gondot a dokkolás, a Zeta-5 hangárjait ugyanis jóval kisebb hajókra tervezték, mint a közel száz méter hosszú lopakodó. - A Maze sikeresen hipertérbe lépett! – közölte a Bryan első tiszt helyét ideiglenesen átvevő Hudson közlegény. A vörös hajú fiú még Bryannél is fiatalabb volt. Sato nyugtázta a hírt, és várakozva összeérintette az ujjait. Ha jól sakkoztak, akkor a Gozanti hamarosan követni fogja a teherhajót. Ha viszont nem… - A Gozanti könnyűcirkáló irányt változtatott – jelentette idegesen Hudson. – A jelek szerint visszatér a hangárhoz. Ennyit a tervről, gondolta bosszúsan Sato. Nem vették be a trükköt. Pedig nem volt rossz elgondolás. Trish eredetileg abban bízott, hogy a komppal érkező támadók átkutatják a lövéseket leadó Maze-t, és jeladót rejtenek el benne. Ám amikor a kapitány rájött, hogy Ferra testében van a nyomkövető, módosította a tervet. Úgy tűnt azonban, a teherhajó hiába sugározta a jeladó frekvenciáját, a Gozanti rájött a cselre. - Hívás a belső csatornán, Bryan első tiszttől – jelentette Pearl. Sato megkönnyebbülten megnyitotta a vonalat. A parancsnok meglepetésére azonban Trish hadaró hangja csendült fel az irányítóközpontban. - Sato parancsnok! Mondja, hogy sikerrel jártunk. - Sajnálom – válaszolta csalódott hangon Sato. – A Gozanti nem követte a Maze-t. A vonal túlsóoldaláról nyomdafestéket nem tűrő káromkodás hallatszott. - Bocsánat – szabadkozott aztán a kapitány. Hangjába a bosszúság mellé jó adag fájdalom is vegyült – Nekem is rossz híreim vannak. Bár az egyik támadó halott, de Bryan első tiszt, Howler tizedes és Cran közlegény is elestek. Részvétem, parancsnok. Egyszerre néma csönd támadt az irányítóközpontban. Sato megint magán érezte az emberei tekintetét. A nő olyannyira lefagyott, hogy hirtelen semmit sem tudott reagálni a hírre. Hosszú másodpercekig néma maradt a kommunikátor. Végül Trish kapitány bizonytalan hangja törte meg a csendet. - Sato parancsnok, hallotta, amit az imént mondtam? - Igen – felelte halkan a nő. – Vettem, kapitány. Satonak fogalma sem volt, hogy mit mondjon a beosztottjainak. Boluba szakaszvezető halálát követően további három embert vesztettek el az ő döntése miatt. Három életerős férfit. Volt köztük odaadó családapa, ígéretes tehetség és ellentmondást nem tűrő harcos. És ami még fontosabb: mind jó emberek voltak. A parancsnok legszívesebben kiviharzott volna az irányítóból, de tudta, hogy továbbra is számítanak rá az emberei. Azok, akiket halálos veszélynek tett ki egy ismeretlen kislány miatt. Sato lenémította a komlinket, miközben megpróbálta összeszedni a hangját. - Tudom, hogy most mindannyian megrendültünk – szólt halkan, miközben végignézett az emberein. – De muszáj a feladatra koncentrálnunk. És ha ennek vége… amikor vége – javította magát – közösen fogunk szembenézni a veszteséggel. A beosztottjai némán tudomásul vették a parancsot, és lassan mindenki visszafordult a saját monitorja felé. Satonak, aznap sokadjára, ismét eszébe jutott az édesapja. Amikor az egész elkezdődött, biztos volt benne, hogy az apja büszke lenne rá a döntése miatt. Őszintén hitt benne, hogy a veszteség ellenére ez továbbra is igaz, de fel nem foghatta, hogy Jun Sato hogy volt képes elszámolni a lelkiismeretével az ehhez hasonló helyzetekben. Mert Arvin Sato parancsnok pillanatnyilag úgy érezte, hogy képtelen rá.

Azért Ghorn nem hülye. Az, hogy Trish csak úgy átadta neki a dobozt két dolgot jelenthet: a) Trish ennyire hülye (amire eddig nem volt jel) b) valamit forral. És ha lelövi, miközben a b) opció játszik be, akkor csúnya meglepetés érheti. Az aqualisht kinyírhatta könnyedén, mert ismerte a fickót és a szándékait is, Trisht viszont még nem ismeri ennyire. Miután Trish előadja a bekészített válaszát (Kanata), utána Ghorn megkönnyebbül, és tudja, hogy innentől kezdve Trish halott, tehát kimutathatja felé a vélt intelligencia fölényét. Ezért árul el némi infót (nem mindent ugyebár) arról, hogy mi is történt a háttérben. Szerintem pont az lenne a gáz, ha egyszerűen csak lepuffantaná a nőt, mert ahhoz még túl keveset tud Trishről, hogy ezt csak úgy megtegye. Pont úgy akartam, hogy az egyik a bal, a másik a jobb, majd átírom, valahogy rosszul maradt benne. A katonai részbe most külön nem megyek bele, látom, hogy itt bőven akad min finomítani (finoman szólva. ) Ugye ez azért fontos, mert ha tudná a férfi beosztását, sejthetné, hogy nem fogják hátrahagyni. Üzenhet, ha eljut hozzá az info, hogy a Gozanti ismét befogta a követő jelet. De igen, ezt a részt lehetne egy kicsit finomítani, mondjuk azzal, hogy kiveszik Ferrából a követőt, de nem hagyják hátra, a követőt odaadja Zaknek Trish, a kislányt pedig még a terv kivitelezése előtt meglátja a Niktó, így besül. Lehet majd átalakítom. Arra gondolt Trish, hogy ha a Maze távirányítással rálő a landolókra, akkor a) ott kezdik el a kutatást (hiszen onnan jöttek a lövések) b) ha átkutatják és nem találnak ott senkit, akkor B tervként a támadók elrejtenek egy jeladót a Mazeben (ha már úgy is ott vannak), arra az eshetőségre, ha esetleg mégis meglógna előlük Trish és Ferra. Amivel Trish nem számolt az az, hogy Ferrában jeladó van ezért 1) nem kutatják át a Maze-t, mert eleve tudják, hogy nem ott van a kislány 2) épp ezért jeladót sem kell elrejteni a hajóban (mert már van egy jeladójuk, a kislányban). Mert rossz vesztes. Zak csak a hangár főbérlője. Erre igyekeztem figyelni. Igen, ahogy haladunk előre, ez majd egyre inkább előtérbe fog kerülni. De nem feltétlenül ebben a könyvben. Köszi a javítást a nehézfiúkra Rog! Ezzel kapcsolatban pedig: A szánakozás azért van ott, mert Zak épp hogy azért tette fel a pénzt, hogy elveszítse. Ugye mondja is, hogy meg akart tőle szabadulni. Nem tudom ismered-e azt az érzést, amikor mindenképpen meg akarsz szabadulni valamitől (mondjuk egy "elátkozott" pénzről), de a sors furcsa fintora miatt csak azért is nyersz. Ezért volt a szánakozás, mert Zak egy olyan élethelyzetben volt, amikor a nyeremény nem siker volt neki, hanem valamilyen szempontból kudarc.

Nekem fel se tűnt a változás, az agyam auto ugrott a régebbi struktúrára. Jó volt amúgy a kronos is, de ez meg évtizedekig volt használva, szóval jöhet bármelyik. Harmadik már ne legyen.

Szerintem sokan vagyunk így! Nincs valakinek fórumon kívüli kontaktja hozzá esetleg?

Nem is tudom, hogy hol lenne a legmegfelelőbb helye ennek... szerintetek az ÚK által képviselt és Mon Mothma által kezdeményezett demilitarista felfogás gúnyolja a pacifizmust? Tekinthetjük úgy, hogy görbe tükröt tart azok elé, akik szerint az a megoldás mindenre, hogy "le a fegyverekkel"? Amerikában amúgy is nagy vita övezi a fegyvertartást, így kívülről sokszor tűnik őrületnek, ami ott zajlik a fegyverekkel való visszaélés kapcsán... szerintetek az ÚK és Mothma post-birodalmi érára datálódó demilitarizációs törekvései adhatnak egyfajta muníciót az USÁ-n belül, hogy "na látjátok, mégis csak jó az, ha nem mondasz le önként a fegyverekről és a fegyvertartási jogaidról"? Persze a Star Warsban Mothma nem a civileket fegyverezi le, de mégis érzek egyfajta áthallást, és rejtett üzenetet itt.

@Dzséjt @Wilde fogok majd reagálni bővebben, csak most nagyon betett a munka eddig a héten. De addig is, jöjjön a következő fejezet. 19. FEJEZET CANTONICA AKKOR - Látja ott azt a vastag kábelkorbácsot? – Zak egy pár méterre lévő drótkötegre mutatott a Maze elülső rakterének az egyik sarkában. Trish kissé fáradtan bólintott. Már egy hete megállás nélkül dolgoztak a hajón, és a nő úgy érezte, sohasem lesz vége a javítási munkálatoknak. - Fogja meg a szabadon lógó végét, és illessze bele a fali panel csatlakozójába! A nő kissé hitetlenkedve Zakre nézett. A férfi intett a fejével, hogy komolyan gondolja. Trish felvette a kábelkorbácsot, és megpróbálta megkeresni a hozzátartozó dugaljat. Némi keresgélés után meg is találta, és beleillesztette a drótköteget. - Ne abba! – fedte meg Zak türelmesen. – A kábelkorbács szabad végének az oldalán van egy kicsi pluszjel, látja? - Persze hogy látom, nem vagyok vak! – bosszankodott Trish. Utálta, ha hülyének nézik. – A csatlakozón, amibe illesztettem, meg egy mínusz van. - Na látja. Ezért nem abba kell dugni. - Tessék? – replikázott kissé idegesen a nő. – A pozitív taszítja a pozitívat, nem? Ezért dugtam a negatívba. Zak sóhajtott egyet. Trish biztos volt benne, hogy előbb-utóbb elfogy a férfi türelme. Egy hét ide vagy oda, ha szerelésről volt szó, még mindig inkább lassította a férfit, minthogy a hasznára lett volna. - Nem, a pluszjel azt mutatja, hogy a kábelkorbácsot a pozitív tengelyen kell polarizálni. - Érthetően mondja! – vakkantotta vissza a nő. - A pozitívba kell dugni – fordította le Zak. Trish kirángatta a köteget a rossz csatlakozóból, és átdugta a mellette lévőbe. A Maze pilótafülkéjében egy csapásra bekapcsolódott a belső világosítás. - Na látja – mondta a férfi, és letörölt egy izzadtságcseppet a homlokáról. A nő fejcsóválva visszasétált Zak mellé. - Nem megy ez nekem – morogta elégedetlenkedve. - Dehogynem – felelte biztatóan a férfi. Trish felvonta a szemöldökét. - Na jó, tényleg nehéz eset, de adjon neki időt – finomította a véleményét Zak. – Van, akinek veleszületett érzéke van hozzá, és rögtön ráérez. Másoknál az alapoknál kell kezdeni. - Maga igazán türelmes ember, Zak – állapította meg Trish. A férfi lebukott az egyik szerelőaknába, és onnan válaszolt. - Én csak… mondjuk úgy, hogy nem szokásom feladni. Trish letérdelt az akna széléhez, és lenézett a lyukba. - Zak, nem akar csatlakozni hozzám? - Azt hittem, maga csatlakozott hozzám – dörmögte a férfi. - Nem úgy értem… ha kész lesz a hajó. Még nincs legénységem. Zak elgondolkodva felnézett a munkálatokból. Meglepett tekintete összeakadt a nőével. - Igazán megtisztelő, hogy rám gondolt, de… - Hagyjuk a mellébeszélést – legyintett Trish. – Maga kiváló ezermester. Én, ha évekig tanulom sem fogom tudni karbantartani a Maze-t. Jól jönne a segítsége. Megfizetném. A férfi nem válaszolt azonnal, helyette visszafordult a kapcsolótáblához, és rögzített rajta egy új panelt a hidrokulccsal. - Engem ideköt az életem – mondta elgondolkodva. – Ez a hangár. A munkám. - De nincs családja. Vagy ha van, hát maga a legrosszabb családfő, akit valaha láttam! – csipkelődött Trish. – Másból sem áll a napja, minthogy a hajómat javítja, aztán Tevraki whiskyt vedel a közeli kocsmában. Utána kezdi az egészet elölről. Nem akar ennél többet? Nem akarja látni a galaxist? Zak megint felnézett az aknából. Trish most először látta, hogy a tekintetébe némi szomorúság vegyül. - Nem – jelentette ki határozottan. – Láttam én már eleget belőle. Trish érezte, hogy a háttérben lapul valami, talán egy kényes téma, amiről a férfi nem szívesen beszél. - Kicsoda maga? – bukott ki a kérdés a nőből. - Jelenleg az, aki megjavítja a maga hajóját – válaszolta egykedvűen a férfi. - Nem így értettem… - Tudom, hogy értette! – szólt közbe erélyesen Zak. A válasz valószínűleg csattanósabbra sikerülhetett, mint amilyennek szánta, mert kissé szégyenkező arcot vágott utána. – Nézze… ne haragudjon. Nem akartam magára ripakodni. De nem dolgozhatnánk inkább? Trish az ajkába harapva bólintott. A kaszinókon kívül rekedt Canto Bight-i csehók mindegyike osztozott egy közös vonásban: tilos volt bárminemű szerencsejáték. A vendégek ezekbe a sötét lebujokba kizárólag azért érkeztek, hogy leigyák magukat, lehetőleg anélkül, hogy bárki is el akarná nyerni az utolsó fillérjeiket. Trish is hasonló céllal lépett be a Kék Oázis névre keresztelt kocsmába. A kora reggeli óráktól folyamatosan dolgoztak Zakkel a hajón, és szinte minden testrésze sajgott már a fájdalomtól. A Kék Oázisnak egy nagy előnye volt a többi kocsmával szemben: közelebb volt a 26-E platformhoz, mint bármelyik másik. Ezt leszámítva, túl sok minden jóra nem számíthatott az ember. Trish rendelt magának egy rumot a helyi pincérdroidtól, aztán leroskadt az egyik hatszemélyes bokszba. Zaket is meg akarta hívni egy italra, de a férfi egyéb teendőire hivatkozva elutasította a meghívást. A droid kihozta a rumot, Trish pedig gyorsan leküldte az italt. Olyan erős volt, hogy szinte szétégette a torkát, de a nőt nem érdekelte; kért rögtön egy újabb kört. Legszívesebben úgy kiütötte volna magát, hogy arra se emlékezzen, hogy hívják, de tudta, hogy a következő nap folytatniuk kell a Maze javítását. Trish már épp kezdte meggyőzni magát, hogy mégis csak ideje mocskosul lerészegedni, amikor meglepetésére egy borostás férfi telepedett le a boksz szemben lévő székébe. Az arca furán ismerősnek tűnt… épp csak ezúttal hiányzott róla valami. Egy kalap. A Maze előző tulajdonosa ült vele szemben. Trish gyomra összerándul. - Maga mit keres itt? – kérdezte kissé kapatosan. - Ezt én is kérdezhetném – válaszolta arrogánsan a borostás fickó. – A legutóbb nem hiszem, hogy bemutatkoztunk volna egymásnak. Travis vagyok. Travis Dale. - Trish – felelte kimérten a nő. - Csak simán Trish? - Csak simán Trish. Travis elmosolyodott. - Maga aztán rendesen beleköpött a levesembe, Trish – folytatta könnyednek szánt hangon. A férfi szája még mindig mosolygott, de a tekintete jéghideg volt. - Ennek igazán örülök – bólintott a nő. – Nem hagyna magamra, Travis? Mint látja, épp próbálom magamat leinni. A férfi arcán a mosoly vicsorgássá alakult. - Mit akar kezdeni a hajómmal, Trish? Miért nem mondott le róla, mint a többiek? Az egy ócskavas. - Már nem a maga hajója – emlékeztette Travist a nő. – Tiszta játékkal elnyertem. - Csalt – sziszegte a férfi, és haragosan rácsapott az asztalra. A csehóban egy pillanatra az összes szempár rájuk szegeződött. Aztán folytatódott minden tovább úgy, mintha mi se történt volna. - Higgyen, amit akar – mondta Trish, majd feltápászkodott az asztaltól. Travis a válla után kapott, és erőszakkal visszanyomta a székbe. - Ezért fizetni fog! – hörögte, és egy pengét rántott elő a zsebéből. Trish reflexszerűen hátrahőkölt a boksz legtávolabbi pontjáig. - Valami probléma van? Trish, akárcsak a támadója, az új hang felé fordította a fejét. Zak állt ott, néhány termetes, helyi nehéz fiúval a háta mögött. Trish még sosem örült ennyire a férfinak. - Maga? – hördült fel Travis, majd egy gyors mozdulattal visszadugta a vibrokést a zsebébe. – Semmi köze ehhez, dokkmunkás! - Ó, de nagyon is van – válaszolta rendíthetetlen nyugalommal Zak. – Látja mögöttem ezeket a srácokat? A hölgynek dolgozunk. Legyen észnél, Travis. Trish próbált úgy tenni, mintha nem most látná először a Zak mögött sorakozó izmos férfiakat. - Az egész a maga hibája! – fortyant fel Travis, Zaknek címezve. – Az volt a dolga, hogy eltántorítsa a tulajdonosokat, nem az, hogy helyrehozza a hajót! - Téved – emelte fel a hangját a férfi. – Az én dolgom mindössze annyi volt, hogy tároljam a hajóját és megmutassam az új tulajdonosainak. - Ezt még megbánja – hörögte Travis, majd gyűlölettől izzó tekintetét visszafordította Trish felé. – És maga is. Travis sarkon fordult, és kirontott a Kék Oázisból. Trish kifújta az addig benntartott levegőt. - Jól van? – kérdezte Zak aggódva. - Persze – vágta rá Trish, de a hangja még mindig remegett kissé. A férfi rendelt maguknak még egy kör italt, majd letelepedett a nő mellé a bokszba. - Örök hálám a haverjainak – dörmögte Trish, miközben a fejével a bárpultnál iszogató nehéz fiúk felé intett. - Nekik? – Zak hátra fordult, és ő is szemügyre vette a nemrég még mögötte álló alakokat. – Hazudnék, ha azt mondanám, ismerem őket. De ha egy nő bajban van, a hozzájuk hasonlókra mindig lehet számítani. A pincérdroid ismét megérkezett az italokkal. Trish ezúttal is egyből ledöntötte a kapott Kowaki rumot. Az italtól kirázta a hideg. - A legjobb szíverősítő – bólintott Zak, majd ő is felhörpintette az italát. – A múltkor kérdezte, hogy ki is vagyok valójában. Még mindig akarja tudni? - Hogyne. Zak megköszörülte a torkát. - Régebben egy szervezetnek dolgoztam. Nem volt éppenséggel legális, de elég jól fizetett. - Egy szervezetnek? - Valószínűleg hallott már róla. Úgy hívták, Vörös Hajnal. Trish kitátotta a száját. Majd becsukta. Mondani akart valamit, de úgy érezte, a torkára fagyott a szó. - Hát igen, ez érthető reakció – szólt komoran Zak. – Elsősorban csempészésben utaztam, de néha más jellegű feladataim is voltak, ha érti mire gondolok. Trish jelezte, hogy érti. - Az egyik alkalommal félresiklott a munka… és hát a Vörös Hajnal sohasem a második esélyről volt híres – a szavak hatására fájdalmas árnyéka vetült a férfi arcára. – Volt egy feleségem, Becca. Elrabolták az otthonunkból, és megölték. - Sajnálom – felelte a nő együttérzően. Egy ideig mindketten hallgattak. - Már nagyon rég történt – mondta végül Zak. – Miután meghalt, egy darabig a nyomomban voltak, én pedig… bosszút akartam állni. De végül meggyőztem magamat arról, hogy az nem hozná vissza a Beccát. Trishnek nem jutott eszébe semmi értelmes mondat, így inkább csak egyetértően hümmögött. Zak sóhajtott egyet, és elrévedt a tekintete a nő feje mellett. - Egy darabig bujkáltam. Elég sokáig, ami azt illeti – magyarázta a férfi. – Aztán a Vörös Hajnalnak befellegzett. Nem maradt senki, akinek fontos lett volna a halálom. Egyre merészebb lettem. A pénzből, amit a munkákkal szereztem, eljöttem ide. Meg akartam tőle szabadulni. Szentül hittem, hogy el vagyok átkozva. A kaszinóba mentem és… - És még többet nyert? – kérdezte szánakozva Trish. Zak bólintott. Szemlátomást kissé mulattatta a helyzet iróniája. - Megszereztem a hangár bérleti jogát. Azóta itt élek. A férfi várakozóan Trishre nézett. - Most maga jön. A nőt váratlanul érte a kérés. - Hogy érti? Zak felhorkant. - Ó, ne kéresse magát. Épp most meséltem el az életem történetét. Maga meg le akar rázni, mint koréliai kopó a vizet? Trish az ajkába harapott. Abszolút nem érezte készen magát ilyesmire. - Én egészen fiatalon a magam ura lettem – válaszolta vontatottan. – Kiderült, hogy elég tehetséges énekes vagyok, amiből egész jól megéltem. Fellépések különböző lebujokban, ilyesmi. Zak meglepetten csettintett a nyelvével. - Aztán… pár éve… elvesztettem a hangom. Azóta keresem a helyem a galaxisban. Fuvarozóként dolgoztam az elmúlt időszakban, főként egy barátom hajóján. Zak összeszűkült szemmel méregette a nőt. - Van bármi, ami igaz ebből? Trish felháborodást színlelt. - Az egész! – replikázott tettetett dühvel. A férfi az üres poharára nézett, majd csóválni kezdte a fejét - Ha legénységet akar, ennél jobban kell hazudnia – dohogott, majd rendelt maguknak még egy kört.

Teljesen jogos felvetés. Amit fontos tisztázni, hogy Trish nem tudja, hogy a támadó pontosan kicsoda, így arra apellál, hogy ha sikerül őket elszeparálni a Gozantitól, talán sikerül rávenni a Gozantit Zak követésére és a támadó hátrahagyására (az időtényező miatt). Ha pedig a Gozanti nem figyelte árgus szemekkel a jeladót, akkor talán nem fog nekik feltűnni a trükk. Szóval a terv annyi, hogy Zak elhúz a kamu Ferrával, a támadót feltartóztatják a hangárban, a Gozanti üldözőbeveszi a Maze-t, és majd követi őket a hiperűrben a jeladó miatt. Azt még hozzátenném, hogy ez csak a nő rögtönzött terve, mert eredetileg nem számolt azzal, hogy Ferrában van a jeladó így azt remélte, hogy alapból tesznek egyet a Maze-be a hangárban, de ez nem történt meg (érthető okokból). Hogy ebből a tervből mennyi fog megvalósulni, az már más kérdés.

Köszi szépen @Rog javítottam ezeket! A niktó neve egy helyen tárgyasan volt ragozva, aztán úgy maradt. Ezeket is átírtam, t nélkül helyes. Ami Trish tervét illeti, a nyomkövető eltávolításával csak időt akart nyerni, hogy Zak beérhesse őket, és elindulhasson az elterelő hadművelet. Ennél fogva a nyomkövetőt a kiszedése után a korábbi orvosi szobában hagyni egy szándékos, időnyerő húzás volt.

Igen, szerintem is reális volt akkor a hozzáállásunk. Anakin tanítványa is nagyon erőltetettnek hatott pl. de most már tök jól illeszkedik; megszoktuk.

Zseniálisak ezek a 2007-es hozzászólások. Szerencsére milyen jól sült el végül, bár tény, hogy nem a mozifilm volt a legerősebb eleme a sorozatnak.

Egy kis crossover.

Na várjunk, akkor én most lehet kicsit lemaradtam. A Celebrationön 3 filmet jelentettek be: Én eddig azt gondoltam, hogy a Mando+Grogu film az a Mandoverse lezárós film a fenti háromból. Ezek szerint ez nem igaz, és ez egy 4. film projekt, a másik 3 mellett? És a Mando lezárós film majd csak ezután jön?