Donát

Anglia Szlovákia Nulla Nulla tj. Szlovákia Spanyolország Georgia Három Null

Qimirnek a múltbeli szálat kell úgy előadni hogy azzal maga mellé állítsa Oshát. Illetve láthatjuk hogy Osha Erővel való kapcsolata megrongálódott, ha Qimir a sötét oldal révén vissza tudja adni Osha "hatalmát", netán erősebbé is tudja tenni a lányt annál, amilyen Jediként volt, Osha könnyen kifordulhat magából. Arról nem is beszélve, hogy miután a kislány őket választotta, a Jedik végül lemondtak róla és eltanácsolták! Biztos hogy dolgozik benne a bizonyítási vágy, hogy rosszul döntöttek anno a Jedik amikor eltanácsolták. Ambició, harag (hogy becsapták), elszigeteltség, hatalom: ez a tökéletes kombó Qimirnek amivel maga mellé állíthatja a lányt. Szerintem bőven van rá esély.

Svajc Olasz Nulla Nulla tj Olasz Nemet Dan Ketto Nulla

De egy Sith nem tekinthető fegyvertelennek egy ilyen szituációban. Dooku esete ennél súlyosabb mert a kezeit is levágta előtte Anakin. De még így is megérvelhető, hogy nem volt fegyvertelen és a háború befejezése szempontjából jól jött a halála. Az ugye már más kérdés hogy kulcs információkat birtokolt.

Amikor Manny kaszkadőr munkáját spoilerezték el, bedobhatták volna hogy azért a legnagyobb nyaktörő mutatványt Yord mutatta be.

Itt. Valamiért úgy rémlett, hogy Dooku Yaddle kinyírása után kapta a Tyranus nevet, de ezt csak behaluztam.

Én is megnéztem a részt. Baromi jó volt, de talán elsőre még fel se fogtam teljesen a sztorit, annyi minden történt. Rendkívül intenzív, sok-sok csemegével. Olvasgattam a hozzászólásokat, és ez a vonal fogott meg engem is. Egy Sith Mester miért keresne magának akolitust? Nekik tanítványuk szokott lenni, okkal. A 2 szabálya miatt, náluk nem ütközik problémába, hogy maguk mellé vegyenek valakit, nem úgy a tanítvány esetében egy 3. "jelölt" nem lehet egyből Sith, hiszen ahhoz ki kell nyírni a mestert. Még az jutott eszembe, hogy Qimir esetleg azért keres akolitust, hogy castingoljon egy legjobb tanítványt, de akkor meg inkább többesszám lenne indokolt (tehát hogy akolitusokat keres, nemcsak egyet). Kérdés persze, hogy Qimir szavait mennyire lehet elhinni. Ha Sith, akkor azért, ha nem Sith, akkor meg azért, mert eleve hazudik. Bár meggyőződésem, hogy Sith. Azután, hogy kijelenti, hogy "Ti Sith-nek hívnátok", szerintem nagyon izzadtságszagú lenne, ha kiderülne róla, hogy nem az. Meg eleve... a Sith-ek története sokkal érdekesebb, mint megismerni valami noname Erőhasználó szektát, netán a Reneket. A Sith-ek taszítják sötétségbe a galaxist 100 évvel később, nem a Renek, szóval fókuszáljunk csak szépen rájuk. Tehát ha Qimir Sith, akkor viszont egy szavát nem sok, annyit sem érdemes megkérdőjelezés nélkül igazságnak elfogadni, hiszen ott hazudnak, ahol tudnak. Qimir egyébként is nagy színész, ha valami, hát ez bebizonyosodott az elmúlt pár részben, ez tovább árnyalja a hitelességét. De egy pillanatra tegyük fel, hogy tényleg nincs neve. Ez olyan szempontból érdekes lenne, hogy láthattuk már többször is, a Sith keresztelő egy sötét oldali rituálé, ami a delikvens lelkében is komoly nyomot hagy (lásd: Anakin átállása). Mi van, ha Qimirnek azért nincs neve, mert nincs mestere, aki megkeresztelte volna? Ez alátámasztaná azt az elméletet, hogy egy pontot talán évszázadokig is akár a Sith-ek tényleg fizikailag kihaltak, de megőrizték a tudatukat és a tanaikat holocronokban, ereklyékben stb, ebből tanult Qimir és fejlesztette fel magát olyan szintre, amit ebben a részben is látunk. De ezekből a holokronokból talán azt is megtanulta, hogy nevet csak egy Sith mester adhat neki keresztelővel, ezért nem is használ egyet sem. Viszont ha szerez magának egy tanítványt, ő majd megkereszteli, és innentől újra indul a Darth vonal. Ez beleillene abba is, hogy miért a tanítvány szerzés a legfontosabb a számára: tud a kettő szabályáról, és most próbálja tartani magát a tanokhoz. Ami még nagyon érdekes volt a rész nézése közben: a sisak, és annak az anyaga. Nem gondoltam volna, hogy visszahozzák a Cortosist, amit Thrawn, Anakin és Padmé fedeztek fel a Mokivjon. Durva, bár azt én se tudtam hová tenni, mikor azt mondta a Sith, hogy azért nem veszi le a sisakját, mert akkor tudná olvasni a gondolatait a Jedi. Érdekes elképzelés, ennek eddig egyetlen SW-ben sem láttuk nyomát.

A bundának se sok. Szart se mutattunk az Ebn. Biztos minket akarnak elkerülni.

Nem hinném hogy a portugálokat nagyon érdekelné hogy ne velünk játszanak. Egyszerűen csak a B csapat nem veszi komolyan a meccset.

Nem hiszem el hogy ezen megy el.

Utóbbi. Szerintem az egyik legjobb EB, tele izgalmakkal, drámai fordulatokkal és egy csomó góllal. Csak épp nem az angolok csoportjában. Szlovákia - Románia 0-0 Ukrajna - Belgium 0-2 Csehország - Törökország 1-1 Grúzia - Portugália 0-2 Ez így helytelen, ráadásul jó pár helyen olvastam, mivel sokan nincsenek tisztában a tiebreaker szabályokkal. Ha az ukránok 2 góllal kikapnak a belgáktól, a románok pedig akár hány góllal megverik a szlovákokat, jók vagyunk. Az ukránok gólaránya jelenleg 2:4 ha 2 góllal kikapnak akkor eléjük kerülünk. Viszont az is kell, hogy ők legyenek a harmadikok. Ezt úgy a legkönnyebb előállítani, ha a szlovákok is kikapnak, mivel akkor ők is és az ukránok is 3 ponttal állnának, pontazonosság esetén pedig az egymás elleni eredmény rangsorol, az ukránok pedig 2-1-re megverték a szlovákokat. Az E csoport többi szkenáriója nagy veréseket írna elő, ami esélytelen, de a fenti opcióra látok némi esélyt, bár tény, hogy a románoknak és a szlovákoknak is továbbjutást érne az X, szóval ott sanszosan nem lesz győztes.

Franciaország - Lengyelország 1-0 Hollandia - Ausztria 2-2 Anglia - Szlovénia 0-0 Dánia - Szerbia 2-1

Minden napra jut valami dráma. Brutális. Amúgy Riccardo Calafiori nevét feljegyeztem a képzeletbeli noteszembe. Nagy tehetség a srác. Mintha Nestát látnám újra a pályán. És ahogy ma elindult felfelé a labdával... okosan nem a csatárok felé játszotta, hanem balszélre... a legnagyobbakra emlékeztetett.

Boldog születésnapot @Darth Riddick!

A gólunk kapcsán amit még kiemelnék azon túl, hogy Rossi zseniálisan cserélt és nagyon jól bejött Csoboth beállítása, az ez a momentum: Mert igen, be kellett rúgni a végén, de ha ezt a versenyfutást Csoboth nem nyeri meg, akkor nincs miről beszélni. Kevint nemcsak a gólja miatt illeti tehát dicséret, hanem hogy 1) ezt a párharcot megnyerte, tovább tudta vinni a labdát (amihez nyilván kellett a frissessége, a gyorsasága és az erőn felüli elszántsága), hogy aztán 2) sikerült még épp időben és pontosan áttenni a labdát Sallainak, és persze hogy 3) sikerült pontosan befejezni a kínálkozó helyzetet. Ezerszer vissza tudnám nézni ezt a gólt, hidegrázós.

Szoboszlai egyértelműen sérülten mozgott tegnap. Így azért nem csoda, ha akadozik a játékunk. Ugye láthatóan az átmeneteket támadjuk, de egyszerűen Szobónál nem volt meg a gyorsaság, ergo a kontráink nem tudtak olyan gyorsan végigfutni, ahogy egyébként tudnánk. Kivétel ez alól a gól előtti szituáció, de még ott is vesztettünk néhány ütemet Csoboth Sallaihoz játszott passzánál (majdnem les is lett emiatt), de érezhetően rányomta a támadójátékunkra a bélyegét Szoboszlai állapota. Éppen ezért, ha tovább is jutunk, nem sok esélyt látok, nemcsak az ellenfél erőssége miatt, de azért is, mert a karmesterünk érezhetően nincs 100%-os állapotban. Azt már csak remélni tudom, hogy a sérült játék nem fogja hátráltatni Szobot a későbbi karrierjében...

Albánia - Spanyolország 0-2 Horvátország - Olaszország 1-1

Vargának valamije eltört sajnos, ezért a tornán már biztos nem léphet pályára.

Varga Barni remélem jól van, nagyon lesokkolódtam és őszintén annyira nem is tudtam értékelni az utolsó 30 percet. De most sírok, ahogy nézem Csoboth 100. percben lőtt győztes gólját. Remélem továbbjutunk és remélem jól lesz Varga!!!

De milyen buta sárgák... Mikor épp támadásban vagyunk. De a skótok is kaphattak volna pár alkalommal az tuti.

Ma Skócia - Magyarország rangadó jön. Emlékszem, gyerekként minden EB, VB előtt megvettem az éppen aktuális torna felvezető kiadványát, és gyermeki kíváncsisággal, izgatottsággal forgattam, lapozgattam, kiváltképp a magazinok utolsó részét, tudniillik mindig oda rejtették a szerkesztők a korábbi tornák összefoglalóit. Máig fel tudom idézni, milyen érdeklődéssel lapoztam bele a letűnt korok tornáinak zanzásított összefoglalójába, azon EB-k, VB-k históriáiba, amiknek még mi, magyarok is aktív résztvevői voltunk, és esetenként eséllyel pályáztunk akár a végső győzelemre is. Rajongással vegyes áhítattal nyálaztam végig a magyar meccsekről írt beszámolókat, az első VB ezüst érmünket, majd később az Aranycsapat menetelését, vagy amikor megvertük a brazilokat, netán kiütöttük Salvadort. Irgalmatlanul szerettem volna én is mindennek a részese lenni. Minden aktuális selejtező sorozat előtt lelkesen hallgattam az elemzéseket, latolgattam a "szakértőkkel" az esélyeket, hogy miként fogunk bravúrt elérni Norvégia ellen (1-4), vagy legyőzni Máltát (1-2), vagy biztosan verni Andorrát (0-1). Persze a blamák közé jutott néhány kérészéletű siker is, de a végén már annyiszor csalódtam, hogy teljességgel lehetetlennek tűnt, hogy a jövőben lesz majd olyan EB, ne adj' isten VB, amin újra ott lehetnek a mieink, és ahol végre én is a saját szememmel láthatok egy olyan meccset, amiről gyerekként csak olvashattam. Aztán jött a norvégok elleni pótselejtező 2015-ben, megtört a jég, amihez persze, kellett a 24 csapatosra bővített EB struktúra is... de máig nem felejtem, ahogy néhány könnycseppet elmorzsolva őrjöngtem a tévé előtt, hogy végre TÉNYLEG ott leszünk egy nagy tornán. Pár hónappal később, az első EB meccsen aztán hasonló extázisban hallgattam, hogy "be lehet azt piszkálni, pöckölni, tuszkolni" és álomittas áhitattal számolgattam az osztrákok ellen elért három pontot, hogy aztán büszkén harsogjam boldog boldogtalannak, hogy csoportelsők lettünk (5 ponttal). Ennek már 8 éve, és azóta egyetlen EB csoportkör sem ment le nélkülünk. Bár a győzelem azóta elkerült bennünket, de olyan csapatok bajszát húzigáltuk meg, mint a portugálok (3-3), franciák (1-1) vagy németek (2-2), ebből kétszer ráadásul idegenben (Portugália és Németország esetében). Persze ne tagadjuk: az idei torna eddig nem sikerült túl jól. A svájciak ellen a csapat csak árnyéka volt önmagának (főleg az első félidőben), a németek pedig túl nagy falatnak bizonyultak, akik ellen ráadásul szerencsénk sem volt. De a lebonyolításnak hála még nincs veszve minden. Mert bizony ma is be lehet azt piszkálni, pöckölni, tuszkolni, és Fiola akár ma is kapura törhet (igaz, ezúttal csak a cserepadról). És ha nyerünk, akkor akár jöhet még egy negyedik meccs is, ahol végre abszolút felszabadultan lehetne játszani. Ehhez viszont az kell, hogy ma este 2016 után ismét megmutassuk: a magyar válogatott képes megrázni magát, és 3 pontot szerezni egy kulcsmeccsen. Ez a legfontosabb. Illetve mégsem. A legfontosabb, hogy végre ismét olyan lapok íródnak az EB krónikákban, aminek mi is alakítói vagyunk. Amiket évtizedek múlva majd (alighanem virtuálisan) épp oly' gyermeki kíváncsisággal, épp oly' őszinte áhitattal lapozgathatnak majd a gyerekek, mint ahogy én is lapozgattam 20 éve a régi beszámolókat. Aztán talán majd felsóhajtanak, és arra gondolnak: de jó lehetett magyarnak lenni 2024. június 23-án. Aznap este, amikor a német EB-n egy ki-ki meccsen megvertük Skóciát. Hajrá magyarok!

Svájc - Németország: 0-2 Skócia - Magyarország: 0-2

Nyerni kell. Utána reális esély lehet. Amúgy is alapvetően más a helyzet hogy most ott vagyunk a tornán és azt nézzük hogy lehetne továbbjutni a csoportból és nem pedig azt számolgatjuk hogy Azerbajdzsánnak meg kéne venni Romániát hogy egyáltalán kijussunk. Kár összemosni a kettőt ég és föld a különbség. Amúgy meg nyilván jó lenne továbbjutni de a legfontosabb az hogy kijutottunk a tornára. Becsüljük meg hogy zsinórban 3x kvalifikáltunk. 86 és 2016 között 30 év telt el bármiféle nemzetközi torna nélkül (az olimpiát szándékosan nem számolom).

Yoda fülében épp visszhangoznak Yaddle esti szavai:

Az angolokban nem nagyon bíznék. Kérdés mennyire lesznek érdekeltek a csoportelső helyben.