Egy korábbi adósságomat szeretném ezúttal leróni. Nem olyan régen voltam kint 10 napot az USA-ban, és gondoltam írok róla egy rövidebb szösszenetet a fórumra. Először is egy rövid bevezető, hogy mit kerestem ott: a cégnek, amelynek dolgozom van egy leányvállalata Floridában, és a tulajdonosa meg akarta látogatni. Mivel lassan 1,5 éve én gardírozom a kinti cég pénzügyeit, és relatíve jól tudok angolul, ezért a tulaj engem vitt ki fordítani. De mivel még nem volt New Yorkban, oda is szeretett volna ellátogatni, ezért először odamentünk. Az utazás tehát félig munka (fordítás, szinkrontolmácsolás, stb.) és félig turistáskodás volt.
Franciaországon keresztül repülve, cirka 14 óra alatt tettük meg az utat repülővel. Föntről Kanada felett ez a látvány fogadott:
New Yorkba érkezve a legfurcsább az volt: itt mindig mindenki úgy megy, mint aki fel van húzva, a saját kisebb-hosszabb pályáján mozog, és tulajdonképpen tesz arra, hogy az őt körülvevő közegben ki mit csinál. A másik nagyon váratlan dolog a multikultúra volt. 10-ből átlagban 3 afroamerikai, 2 ázsiai, 2 ortodox zsidó és 3 "normál" fehér ember jött szembe, azaz teljes volt a keveredés. Ez számomra furcsa volt, de egyben megnyugtató is, hogy itt igazából mindenki felvállalhatja magát, anélkül, hogy lapos oldalpillantásokat kellene vetnie oldalra.
Azonban ennek van egy olyan vetülete is, hogy itt aztán nagyon őrültnek kell lennie valakinek ahhoz, hogy a körülötte lévő embereket kizökkentse saját napi rutinjából. És a határok feszegetésével jónéhányan próbálkoznak is. A szállásunk környékén (szó szerint szemben a Madison Square Gardernnel) nem egyszer agitáló "prédikátorokba", magukban beszélő őrültekbe, és egyéb kétes alakokba botlottunk, azonban ezekkel jószerével csak mi törődtünk, mindenki más gyakorlatilag magasról tett rájuk.
Rengeteg látnivaló volt a városban, és az én feladatom volt, hogy tudjak róluk. 4 nap kevés volt ahhoz, hogy mindent bejárjunk, de sok látványosságot sikerült meglátogatni. Voltunk az Empire State Building tetején, körbe hajóztuk Manhattant, láttuk közelről a Szabadság szobrot, a BMW hidat. Ellátogattunk a 911 memorialhoz, a "ground zero"-hoz, a One World Trade Centerhez, a Time Square-re.
A kedvencem talán mégis a felhőkarcolók közt álló Central Park volt. Annyira... nagy. Talán ez volt az első gondolatom vele kapcsolatban. Az úton futósáv jelzi, hogy hol lehet futni, gyönyörű tavak sokasága húzódik a park közepén, és efféle kilátás fogad egyik-másik dombról:
A levegő nem annyira tiszta, mint egyik-másik magyarországi parkban, de ez nem is csoda, hiszen azért a park környékén elég komoly a zsúfoltság. Ami még megfogott a parkkal kapcsolatban, az a fajta civil szerveződés, ami a park megmentéséért, megtartásáért szerveződött. Mindenhol kis plakátok fogadtak a park környékén, amik kreatív kis szövegekkel figyelmeztettek a park pusztulásának lehetőségére, vagy hogy milyen kiaknázatlan lehetőségek rejlenének még a parkban. Emellett jó néhány önkéntessel is találkoztam futás közben. Magam is úgy látom, hogy a New York-iaknak nagy szükségük van egy efféle helyre, mert egyébként hatalmas a zsúfoltság, rengeteg az autó és a tömeg mindenfelé.
New York kapcsán még azt emelném ki, hogy szinte bármerre jár az ember, valami érdekességbe botlik. Vagy egy híres író korábbi lakhelyébe, vagy egy olyan parkba, ami kívülről gyönyörű, de nem mehetsz be, csak ha ott laksz, vagy egy kávézóba, ahol előtte népszerű amerikai politikusok egyeztettek fontos kérdés kapcsán, vagy... vagy efféle anyahajóba és a rajta lévő repülő/űrhajó múzeumba botlik az ember, mint ez:
A múzeumok közül a Metropolitan Museum of Arts-ban voltunk, de mivel a főnököm nem egy múzeumba járó fajta, mindössze 1,5 órát töltöttünk bent, ott viszont egyből kinéztem magunknak a páncél és fegyver kiállítást, ami gyönyörű volt. Számos középkori és kora újkori kard, puska, mellvért, stb. látványa fogadott bennünket, köztük például VIII. Henrik páncélja:
Ja, és persze közgazdászként a Wall Streetet és a közelben lévő bikát sem hagyhattam ki:
New Yorkból 4 nap után repültünk át Orlandoba, ahol 4,5 napot töltöttünk. Ami első látásra meghökkentő volt, hogy minden olyan "zöld". Persze itthon is vannak zöld fák, de az itteni hely színe teljesen más, mint otthon. Igazi örökzöldségről tanúskodik. Ami szintén furcsa volt, hogy bár csak 20-22 fok volt, de a rendkívül erős napsütés, és a magas páratartalom miatt úgy érezte magát az ember, mintha 30-32 fok lenne. El se merem képzelni, milyen lehet itt az idő nyáron.
Az biztos, hogy az ember kívánja az óceánt, hatalmas szerencsénkre a mi szállásunk pont a parton volt, Daytona beachben. Reggel így kelt fel a nap:
Számomra az egész utazás legmegkapóbb látványa az Atlanti-óceán volt. Persze, láttam már tengert, sőt, egyszer majdnem az Atlanti-óceán másik oldalát is láttam Franciaországból, de végül akkor az nem jött össze. Első nap például, mikor reggel felkeltem, elmentem mezítláb futni, aztán a futást követően 1 órán keresztül csak álltam a parton, és engedtem, hogy a víz kimossa a homokot a lábam alól, közben azt képzeltem, hogy a Lostba csöppentem, egy szigeten állok, és várom, hogy hajókat küldjenek értem.
Az igazság az, hogy Floridában sokkal szívesebben élnék, mint New Yorkban, sőt. Át is fogalmazom: New Yorkba nem költöznék ki, mert az emberek tényleg gépiesen mennek előre, és beállítottságukban teljesen idegenek a magyar emberek viselkedésétől, viszont Floridában nagyon barátságosak, és látszik, hogy itt jobban kijön a "délies" barátságos mentalitás. Egyébként itt is nagy a keverdés, sok a "latino", volt, aki rosszabbul beszélte a nyelvet nálunk, de ez egy percig sem okozott gondot. Viszont a kocsibérlésnél azt hitték rólunk, hogy portugálok vagyunk, és ebből lett egy kis kavar.
Ugyanis az egyik eladó tudott portugálul (brazil volt), és angolról hirtelen utóbbira váltott, mire én 2 perc bamba hallgatást követően jeleztem neki, hogy vagy nagyon durva akcentussal beszél, vagy ezt a nyelvet nem ismerem. Ekkor kiderült, hogy azt mondták neki, hogy portugálok vagyunk, mire mondtuk, hogy nem, mi magyarok, és egyből jött a szokásos "Puszkász?" kérdés. (Mások a Hungry-Hungary szópárral jöttek, de hát ezen már fenn se kell akadni).
Egy szó, mint száz, a floridaiak általában véve is kedvesek, "jó fejek" voltak, de nemcsak a szokásos turista köröket futották le, hanem ha sétáltunk egyedül egy parkolóban (igen, ott mindenki kocsival jár, gyalog szinte senki, a tömegközlekedéssel kapcsolatban pedig azt mondta az alkalmazottunk, hogy inkább kerüljük a buszokat, mert akik itt busszal járnak, azoktól jobb távol tartania magát az embernek) akkor odajött hozzánk egy ottani, hogy mit keresünk, segíthet-e. New Yorkban ez elképzelhetetlen lett volna.
Ami általános benyomás volt az országgal kapcsolatban, hogy szinte minden ugyanaz Európához képest, csak az apró nüanszok ugyebár (Ponyvaregényre utalva). Sok kis apróság viszont itt tényleg sokra megy, úgyhogy összhatásában az ember mégis azt érzi, hogy itt minden máshogy működik, mint otthon. Ezen túl, az ételek borzalmasak. Ha az ember étterembe akar menni, lényegében sok, itthoni McDonald'shoz hasonló étterem közül válogathat. Minden tocsog az olajban, a szénhidrátban, és rengeteg a pazarlás.
Az az igazság, hogy a nagy jólét valóban elkényelmesítette az amerikaiak jelentős részét, rengeteg az elhízott ember, ráadásul nem úgy híznak el, mint az itteniek. Igazi hústornyok épülnek fel odaát a helytelen táplálkozás és a kevés mozgás miatt. Egyszerűen annyira nehezemre esett elhinni, hogy ennyire borzalmasan táplálkoznak, hogy megkérdeztem az ottani alkalmazottunkat, hogy ha tudják, hogy ez ekkora probléma, és tudják, hogy nem jó a szenny kaja, akkor miért nem tesznek ellene? Erre az volt a válasz, hogy az emberik szeretik a szenny kaját. Tisztára, mint a vicc Józsi bácsiról, aki gombaszakértő, és a mérges gombáról.
Összességében nagyon fárasztó út volt, rengeteg élménnyel, rengeteg angol nyelvhasználattal, és rengeteg tapasztalattal egy olyan országból, ami teljesen más kulturális háttérrel rendelkezik, mint mi. Szívesen visszamennék, de kiköltözni biztosan nem költöznék ki a közeljövőben (ha lenne rá lehetőség, akkor sem), és a távoli jövőben is csak akkor, ha az étkezést meg lehetne normálisan oldani (a főzés lenne egy opció, de itt még az egyszerű saláta is tele van nyomva mindenféle adalék anyaggal.)
