Donát
Moderátor
-
Csatlakozott:
-
Utolsó látogatás:
Donát összes hozzászólása
-
-
Ezt gondold újra...
-
-
Bomarr: igen-igen, de bevallom megijedtem egy picit, mert te a negyedik évadról írtál, a 3. évadról viszont semmit, és ha már egy része annak se tetszett nekem ugyebár... arra gondoltam, hogy kezdhetek félni. Na de megyek tovább, ma belekezdek a 4. évadba. A 3. évad zárójelenete elég érdekesre sikerült.
Nem értelmezi félre. Ha őszintén megbánja utána a bűneit, akkor megbocsátást nyer. Isten az emberekkel ellentétben hatalmas, és megbocsátó, a legnagyobb bűnt is képes megbocsátani, ha az illető őszintén megbánja. Nem egy gyilkos használta ezt fel menekülő útnak saját elképzelései alapján.
A mondanivalóddal egyetértek, de ezzel pl. pont nem. A tudomány lehet, hogy kezdetben hiten alapszik. A tézisig. Amíg a tudós csak kvázi hiszi, hogy amit kutat, igaz lehet. Ugyanakkor a tudomány csupán akkor fogadja el a tézis igazát, amikor kellően racionális érvekkel, és bizonyítékokkal alá is támasztja a tudós mindezt. A hit és a tudomány lehet, hogy egy tőről fakad, de alapjaiban annyira eltérőek, hogy kár is összevetni. Kb. ennyi a különbség: A) a hit 1. számú tudós: Úgy hiszem, megtaláltam a Higgs bozont! 2. számú tudós: Örvendjünk, hisz megvan. B) a tudomány 1. számú tudós: Úgy hiszem, megtaláltam a Higgs bozont! 2. számú tudós: Megvan a kellő szigmaérték random környezetben legalább 3 különböző mérési időpontban ahhoz, hogy mindezt hivatalosan is alá tudjuk támasztani? 1. számú tudós: Igen. 2. számú tudós: Örvendjünk akkor. Megvan.
Jób passzusa egy olyan kibúvó az Egyháznak, amire szükségük van, pont a "MIÉRT, miért, miért?" kérdések miatt. Miért kínzod a leghűbb szolgádat, Istenem? Azért, hogy próba elé tegyelek.
Ehhez azt is hozzáveszed, hogy valamelyik vallás alapján biztos kárhozatra kerülsz, mivel mindben nem hihetsz, és a legtöbb megköveteli a követést.
Az, hogy te nem jártál, és lett, még nem zárja ki azt, amit mondtam. Én azt mondtam, hogy aki kicsiként megismeri a Bibliát és kap egy erkölcsi tanítást a jó-rossz dolgokról, annak felnőttkorban is nagyobb eséllyel alakul ki egészséges erkölcsi világképe. Ezt már csak saját közvetlen ismerőseim révén is tudom igazolni: több volt hittantárssal is tartjuk a kapcsolatot, és egyszerűen érződik, hogy van bennünk valami közös morális tartás, amit ott kaptunk. Nem mondom, hogy ez mindenkinél így van, de nagyobb rá az esély. Nute: Szó szerint én se tudnék idézni. De ismerem jó néhány részét, amit fel tudok hozni, ha odaillik (pl. Tékozló fiú esete, Jób története, Saulus Pálfordulása, Hegyibeszéd, stb.)
Flóri: a kérdésedre a válasz a Bibliában van, az Ószövetségben, "Jób könyve" címén keresd. Én mondjuk jelenleg nem tudnék azonosulni a hívőkkel, de az egyház nagyon sok negatív vonulata mellett akad egy-két pozitív példa is, pl. amikor a hit segítségével emberek képesek felülemelkedni saját nyomorúságukon. Van, akinek erre a plusz erőre van szüksége ahhoz, hogy élni tudjon, vagy, hogy helyesen tegyen mindent. Én is jártam templomba pár évig, még gyerekként, aztán kinőttem, nem tartom összeegyeztethetőnek a Tudomány jelenlegi állásával. Ezzel együtt két okból is hasznosnak tartom az ott megszerzett tudást: a) Gyerekkorban elég erős erkölcsi tartást tud adni a későbbiekre, ha megismeri a gyerek a Bibliát, szerintem ilyen korban szükség van arra a fekete-fehér / jó-rossz szemléletre, ami a Szent Írásban található. b) Az általános műveltség része, hogy ismerd a fontosabb passzusokat, fejezeteket, stb. Bár én magam jelenleg nem tudnám elképzelni, hogy ilyesmiben higgyek, szerintem meg kell érteni azokat, akik máshogy éreznek. Ez lehet neveltetés kérdése, vagy emberi szükségletből fakadó ok, esetleg eltérő gondolkodásmód az életről. A vélemény szabad, más minősítése viszont szigorúan tilos, hiszen vallásszabadság van.
Nyugi, Norbi, semmi rosszat nem mondtál, csak a hívők kicsit harapnak arra, ha kifigurázod Istent.
Akadjatok már le egymásról...
Attól függetlenül, hogy egyetértek a leírtakkal, rátok is vonatkozik: a téma moderátori kérésre jegelve lett. Tessék már tiszteletben tartani!
Na, szuper!!!
Korosztály függő. Barátnőm HR-s, innen tudom, hogyha fiatalok jelentkeznek állásra, és mondjuk két azonos kvalitású közül kell dönteni, hogy kit hívjanak be, akkor inkább azt fogják, akit le tudnak ellenőrizni facebookon is.
Az biztos, hogy akinek nincs Facebookja, kevesebb eséllyel indul egy állásra. Az első dolguk a HR-eseknek, hogy lecsekkolják az illetőt. Gondolom az alapfeltételezés ugyanonnan indul ki, ahonnan az is, hogy aki nem magáról tesz ki képet, az csúnyának érzi magát. Mindkettő erősen mellélő szerintem, hisz nem vagyunk ugyanolyanok.
Sok boldog születésnapot!!!
Nagyon tetszik az elmélet, Bomarr!