Frenkie: A kérdés teljesen jogos, ugyanis békeidőben ilyen magas államadóssági rátája (GPD-ben mérve) a vezető hatalmaknak még sohasem volt. Az USA GDP-jét már meghaladja az államadósság (azaz 100%-nál is több), ami rámutat egyrészről arra, hogy nem az a lényeg, hogy hány milliárd, hanem hogy a GDP-hez mérten mekkora, másrészről pedig a közgazdászok a következő éveket, évtizedeket (!) az államadósság éveinek, évtizedeinek várják.
Az a helyzet, hogy a válság közvetett hatása már a múlté. Ami most van: az mindannak a mellékhatása, amit a válság erejének a csökkentésére eszközölt a világgazdaság szereplőinek egésze. 1929-1933 között még nem igazán volt kiforrva sem a monetáris politika megfelelő repertoárja, sem pedig a fiskális politika, ezért 4 éves komoly zuhanás következett. Most az erőteljes zuhanást megfékezték, cserébe viszont különböző problémák fognak felmerülni a következő évtizedben - az egyik ilyen az adósság kérdése.
A másik, ami ehhez szervesen kapcsolódik: az infláció. Elárulom ugyanis, hogy USA eddig is, és ezután is, úgy finanszírozza, finanszírozta az államadósságának egy részét, hogy dollárt nyomtat, amiből a hitelt visszafizeti. A dollárnyomás azonban növeli a pénzkínálatot, ezáltal az inflációt is. Mivel azonban a dollár kulcsvaluta, az inflációt nemcsak USA berkekben, hanem világszerte teríti szét, így a legtöbb államban erősödni fog az inflációs nyomás. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az európai államok is érdekeltek az adósságuk egy részének "elinflálásában", gyorsan világossá válik, hogy valószínűleg a jövőben hozzászokhatunk egy 8-10%-os inflációs időszakhoz (minimum!). Persze jós nem vagyok, de ez várható.
Ami az államcsődöt illeti. Nézd, Frenkie, jelenleg mindenki azt hiszi, hogy az USA nem mehet csődbe. Ez miből látszik? Abból, hogy gyakorlatilag 0% kamatra vesznek amerikai állampapírt. Hogy lásd a különbséget: a magyar államadósságot csak 6-7%-on finanszírozzák a befektetők: ennyivel érzik kockázatosabbnak hazánk helyzetét (államadósság: 80%-a a GDP-nek!), mint az USA-ét (államadósság: 100%-on is túl). Amíg a bizalom él, USA a papírjait gyakorlatilag névértéken bocsáthatja ki, azaz annyit kell visszafizetnie, amennyi kölcsönt most felvesz. Ez pedig megkönnyíti a helyzetét.
Ha azonban a gazdaság nem indul el felfelé, az adósság fokozódik és az infláció a dollárt is gyengíti, a bizalom megrendülhet, a felár megugorhat, és akkor, na akkor lehet majd bajban az USA.