Donát
Moderátor
-
Csatlakozott:
-
Utolsó látogatás:
Donát összes hozzászólása
-
-
-
The Dark Knight Spoiler: Ody hatására úgy döntöttem, én is összegzem gondolataimat, megpróbálom szavakba önteni, mit is jelentett nekem ez a film. Elöljáróban annyit, hogy jó pár hónappal a premier után, talán 2006 nyár végén láttam először a Beginst, és akkor csupán halvány emlékképek éltek bennem a Tim Burton és a Joel Schumacher féle Batmanből. Nem mondom, hogy az akkori széria nem tetszett, de gyerek voltam, és az akciók, a kalandok valamint a maszkok önmagukban is lenyűgöztek. Akárhogyan is, a kezembe akadt Nolan műve, és első látásra beleszerettem. A karakterekfejlődések, Gotham városának képe, a remek történet, a finomra hangolt párbeszédek és a fantasztikus szereplőválasztások a legjobbak közé emelték nálam a Batman Beginst, s onnantól kezdve árgus szemekkel figyeltem a híreket a folytatással kapcsolatban. Nem volt nehéz dolgom. Nem volt nehéz dolgom, már csak azért sem, mert ezen a fórumon szerencsére nem én voltam az egyetlen, aki szintén várta a TDK-t, így gyakorlatilag másodkézből olvashattam minden hírt, nézhettem a képeket... DE. Fontos a DE, mert bizony a film előtti fél hónapban megálljt parancsoltam ezeknek a dolgoknak, egy kétarc kép után. Valahogy úgy éreztem, hogy számomra az lesz a jó, ha mindenféle előinformáció nélkül ülök be a moziba. Így is történt. Gyakorlatilag annyit tudtam, hogy Batman és Joker harca lesz a középpontban, és hogy valamiképpen képbe kerül majd kétarc is, akit addigra már elfelejtettem, hogy is nézett ki. A premier napjára ültem be, mindenféle különösebb izgalom nélkül, valahogy úgy éreztem, hozzon bármit is a film, elfogadom, és ha utólag rabulejt, ám legyen, de előzetesen nem állítok elé semmilyen elvárásokat. Ez a döntésem is bejött. Az a húzás, hogy nem mások véleményéhez próbáltam viszonyítgatni, hanem önmagában voltam kíváncsi a műre, mesterinek bizonyult. Bár szó se róla, még így is döcögősen indult a dolog. Az in medias res kezdés után egy kicsit leült a film nálam, nem voltam képben, olyan gyorsan zárta le Nolan a Madárijesztő szálat (akire egyébként sem idő, sem hely nem volt a TDK-ban, ez tény), és húzta elő az álBatmaneket, hogy kicsit összezavarodtam, de ez a zavar csupán Joker első (pardon: második) megjelenéséig tartott. Onnantól kezdve nem volt megállás. A film számomra azt nyújtotta, mint egy titkon remélt, mégis váratlan meghívás egy tökéletes születésnapi partira. Nolan, ha lehetett, még tovább csiszolgatta a Begins erényeit. A karakterfejlődést ezúttal nem csupán a főszereplőre, Bruce Wayne-re fókuszálta, (aki felismeri a film végére saját korlátait), hanem sokkal inkább, hihetetlen ötlettől vezérelve, kiemelt a semmiből egy másik főszereplőt (és nem, még mindig nem Jokerről van szó!), Harvey Dentet, akinek a bukása gyakorlatilag a film egyik főszála. Ez a két karakterfejlődés (mármint Wayne és Harvey) tökéletes ellentéte a harmadik főszereplő, Joker egyhelyben toporgásának. Míg az előbbi két karakter A-ból B-be jut, (legyen szó akármilyen sötét változásról is), addig Joker folyamatosan egyhelyben áll, csupán nekünk, nézőknek változik ez a statikus hely, ahogy pontosan megtudjuk, hol is van azaz ott. Joker motiváció - ahogy arra Ody is remekül kitért - végig sötétben maradnak, és egyre csak Ra's Al Ghul szavai járnak a fejünkben: a bűnözők egyszerű emberek, egyszerű indítékokkal, s próbáljuk mi is ezt a fajta motivációt megtalálni, de hiába: Jokerre nem hat se pénz, se ígéret, se fenyegetés, gyakorlatilag az őrület az, ami hajtja, s az őrület az, ami sebezhetetlenné teszi. Nem fél meghalni, nem fél elveszteni semmit, egyáltalán: ez az ember nem FÉL, s mint ilyen, gyakorlatilag Batman számára kiismerhetetlen ellenfél (hisz tudjuk, hogy Wayne azért választotta a denevéreket, hogy más féljen tőlük, ne Ő). Ebből a szempontból tökéletes jelenet a fogdában játszódó, ahol Batman abszolúte tehetetlen az - ettől a ténytől IS - magánkívül örjőngő Jokerrel szemben. A karakterfejlődés azonban csupán egyik - bár talán a legnagyobb - előnye a filmnek. Emellett legalább olyan fontos szót ejteni a mellékszereplők mélységéről is. Gordon felügyelő, Rachel, Fox és Alfréd önmagukban nem a legkomplexebb szereplői a mozitörténelemnek (mellékszereplőként elég nehéz is lenne), de sorrendben: Oldman, Maggy, Freeman és Caine olyan szereplőkké változtatják ezeket a "statisztáló" szerpeket, mintha ők maguk is köztünk járnának-kelnének, és legalább olyan szkeptikusan szemlélnék Batman ténykedését, mint ahogy mi szemlélünk egy álarcos denevérembert. A Fox és Alfréd által hozott humorszint egyszerre gondoskodik feszültségoldásról és laza kerékgörgetésről, már ami a két jelenet közti képzeletbeli kerekeket illeti. De ne csak róluk essen szó: a TDK szereplőválogatása egészen páratlan, a legapróbb szerepekre is sikerült olyan színészeket szerződtetni, akik remekül adják át a város életét (bankigazgató, polgármester, stb.) Harmadik alappillér (karakterfejlődés, karaktermélység után) a történet. Bár tény és való, néhol találni benne apró logikai gubancot (Batman hangja, repkedő parkoló kocsik, öt hulla, stb.), Nolan gyakorlatilag az elvárásoknak megfelelően egy olyan történetet hozott létre, ami páratlan a képregényfilmek nemében. Az igazi újítás az a Batman Sötét lovagjában, hogy nem egy nagy, hatalmas összecsapásra van kihegyezve a film, hanem fokozatosan gördül egyik jelenetből a másikba, mint egy hógörgeteg, mely a hegycsúcsról lefelé egyre terjedelmesebb és terjedelmesebb lesz. Amikor a film közepén azt hinnénk, hogy Joker megállítása a főcél, hirtelen szembe kerülünk Nolan adúászával, Harvey-val, és Joker őrült ötletével, mely nem a város elpusztítását, sokkal inkább annak anarchiába taszítását tűzi ki céljának. Persze Joker karaktere egyébként is bővelkedik meglepetésekben: Együttvégzi a piszkos munkát a felbérelt bűnözőivel, nem számít neki semmit a pénz, nem akarja megölni Batmant, és nem akarja elpusztítani a várost - nem mondhatjuk tehát, hogy sablonkarakterről lenne szó. De visszatérve még egy szó erejéig a történetre: egészen páratlan a lezárása, valóban, már-már a Birodalom Visszavágot juttatja eszünkbe a kilátástalansága, a főhős ideiglenes (?) bukása és menekülési kényszere. Egyszersmindenkkora fantasztikus ellentételezése ez a Beginsnek: az első rész elején is menekül Wayne, mégis, micsoda különbség! A végső alappillér ebben a filmben nálam a zene és a látványvilág. A fantasztikus effektek nálam önmagában nem adnak garanciát a jó filmre, de ebben a 150 percben tökéletes ízelítőt kaptunk abból, hogy milyen az, amikor a CGI csupán kiegészítője egy páratlan történetnek. Gyakorlatilag az ember fel sem fogja, hogy micsoda zúzások és harcok folynak a városban, mert az egész csak egy eszköz a háború hiteles bemutatásra, nem pedig maga a film értelme. Persze akik csak a látvány miatt nézik a filmet, azok sem csalódnak, de mégis, valahol talán érezni lehet a zsigereinkben - legalábbis én éreztem - hogy ez az alkotás másról szól, nem csupán kocsik, házak és helikopterek lezúzásáról. S ha már megemlítettem, akkor végül nem árt ki is térnem rá: a zene. Bár nekem már első hallásra is tetszett, a Begins megtekintése után úgy éreztem, Zimmer gyakorlatilag semmi újat nem alkotott, pedig a filmben kiderül: igen. Zimmer zenéi tökéletesen átadják Joker őrületét, a város fejetetejére állását, és egyáltalán: azt a hömpölygő lavinaforgatagot, amit a TDK képvisel. Bár már kétszer láttam, egyszerűen nem tudok gyenge pontot találni a The Dark Knightban, mert nálam ez a film úgy ahogy van, tökéletesen működik. Az osztályzatom így nem is lehet más, mint: 10/10*
-
-
Nah, most már én is elkezdtem várni végre a filmet! Ezek a taktikai részek felcsigáztak
-
Az igaz, de múltkor, amikor ott volt Bomarr meg én is, (mi már ugyebár láttuk a TDK-t) nehéz volt megállni, hogy ne beszéljünk ki egy-egy jelenetet, mondjuk ennyiből szerencsés volt, hogy vele találkoztam először, mert így ki tudtuk úgy beszélni a dolgokat mielőtt megérkeztetek, hogy másoktól nem kellett elkülönülnünk.
-
Egyetértek.
-
Egyetértek!!! Mi itt kiböjtöljük Oldie-val, ti meg már most megnézitek...
-
Őszintén, Zééé: Én le*arom ki mit gondol a filmről, ha nekem tetszik, akkor tetszik, ha nem, akkor meg nem. A sok fanyalgó meg kritikus tehet egy szívességet nem kell velük foglalkozni. Ami pedig a mozifilm - tévéfilm dilemmát érinti, én megértem Zééé-t. Ha moziba kerül egy film, akkor automatikusan máshogy viszonyulsz hozzá. Tudod, hogy ez nem egy mozifilm, de mégis ott motoszkál benned... én úgy állok hozzá ehhez, hogy egy tévéfilm mozivásznon, de nem biztos, hogy ez mindenkinél ugyanúgy működik.
-
-
-
-
Szerintem itt inkább arra gondolt Frenkie, hogyha Anakinnek lett volna tanítványa az EPII - EPIII közt eltelt időszakban, arról a III. résznek be kellett volna számolnia, hiszen elég nagy horderejű dolognak számít az a Jediknél.
-
Én mindig úgy gondoltam, hogy Han előre tudta hogy ez lesz, ezért jól felöltözött, és meghúzódott a halott tauntaun "árnyékában", és úgy húzta reggelig.
-
Gratulálok, Ody! Egyúttal Oldie-t is megszólítanám: tőle inkább bocsánatot kérnék, tegnap egy picit túl hevesen védtem a TDK-t. :D
-
Igen, nálam is az eleje volt az, ami nem nagyon akart elindulni. Nem a bankrablásra gondolok, az nagyon jó volt, igazi "in medias res", hanem az utána következő jelenetekre. Ott nálam Joker vitte hátán a dolgokat, de aztán a Honkongi szállal elindultak az igazi "durrbele". Heath Ledger, Michael Caine, Morgan Freeman, Christian Bale és "Harvey Dent" iszonyatos, hogy mit játszottak! De ezt már mondtam.
-
Apa amatőr csillagász. Képzelheted, milyen lelkes voltam, akkor beállított ezzel. Nagyon kafa, ugyebár ahogy az égremutatnak vele, nincs pont a végén, így csak egy nagy csík látható, azzal mutatta apa a csillagképeket.
-
Zééé. A TDK még úgy is megelőzte, hogy már X hete fut a mozikban. Ez elég szerény teljesítmény a Clone Warstól, szerintem.
-
-
-
Igen, annyira sűrű és gyors a cselekmény... az EpisodeIII-mal is hasonlóan voltam, többször kellett látni ahhoz, hogy letisztuljon. Második nézésre olyan részleteket tudtam megfigyelni mind a TDK-nál, mind anno a Star Warsnál, amire elsőre esélyem sem volt (Harvey becsatolja magát, olajfolt az arcon, stb).
-
Az volt a kérdésed, hogy mindenkinek neki fogok-e ugrani, aki nem ért valamit a filmben és kérdezni mer. Eddig egyedül ezekre haraptam rá, és azért, mert ezek nem a történettel kapcsolatos problémák, (mint pl. amit Rog felvetett), hanem olyan dolgok, amik erősen kötözködős szagúak. De miért folytatjuk ezt? Én már lezártam...
-
-
-
