Donát

Dzséjt. Az a baj a sejtezéssel, hogy a sejtek általában olyan különálló csoportosulásokat fednek le, melyek önmagukban is veszélyesek, külön-különállnak, és azért "sejteződnek", hogyha az egyik csoport elpusztul, akkor a többi még működőképes lehessen (enélkül a tulajdonság nélkül fölösleges sejteződni). Mivel a lázadók még elég kevesen voltak önmagukban is, a sejteződés nem hogy a hasznukra, inkább a kárukra vált volna, hiszen továbbforgácsolta volna az erejüket. Amiről te beszélsz, az inkább raktár, utánpótlás, hajógyár, stb., semmint különálló sejt.

Qui-Gonn ereje és nagysága nem a kardforgatásban rejlett. Képes volt hatni Anakinre, és újítást vihetett volna a Jedik közé. Meggyőződésem, hogy Qui-Gonn Jinn jobban átlátta volna az EpI utáni helyzetet, mint mondjuk Yoda.

OFF Én inkább a filmekért vásárolom meg a DVD-ket. Az extrák annyira nem érdekelnek, kivétel a Star Wars. ON

Üdv újra itthon, Coce!

Szivar volt. Az egyetlen. Ott tilos volt elszúrni a jelenetet, mert nem volt utánpótlás

Ja tényleg! Az meg onnan van, Coce Látod, még olyat is észreveszel, amit én nem (pedig emlékszem, hogy mondta a srác) Krande: Nem esett az eső legalábbis a forgatáson szerencsére nem. Ody: Karibi feeling = az egyetlen esti lámpa szolgáltatta fény a nyaraló asztalánál? Rog: Így van, Mr. Kingston Max Tyler, Noah Yung, és az ismeretlen tolvaj

Bomarr az EpIV-es tervlopókra gondolt, utalva ezzel arra, hogy az EpIV idején még semmiféle Bothanok nem loptak tervet a filmben, az EpVI pedig már külön történet, hiszen addigra kibővült a lázadókat támogatók köre, így lehettek sejtek is már.

Én talán annyi kompromisszumot el tudok képzelni, hogy a két epizód közötti 3 évben kibővült a lázadók bázisa, így ott már lehetett a Hoth csak egy bázis. De az EpIV-ben úgy gondolom, hogy más önálló sejtje nem volt a lázadóknak, csupán fegyverlerakat és néhány elbóklászolt emberke más bolygókon, de semmi több.

Egész jó tippek, Coce! Blöff és Pókerarcok, valamint a Ponyvaregény "hatott ránk", szóval... Special thanks to Guy Richie and Quentin Tarantino, who guarantied the ideas for us. A párbeszédek nagyrésze az én nevemhez fűződik, a kamera beállítás és vágás Maxszel közös szülemény, az effektek és az utómunkálatok pedig az ő érdeme

Köszi. A belső monológok az én hangomon szólnak

Ugyebár említettem, hogy nemrég tértem haza a nyaralásból, és amíg ott jártunk, készítettünk egy 6+1 perces rövid videófilmet a fényképezőmmel (!). Nem egy nagy dolog, de szerintem egész jó lett (amit ki lehetett, azt kihoztuk belőle), és gondoltam, hátha lesz valaki olyan kedves, és megnézi: Aztán ne tartsátok magatokba a gondolatokat

Nekem csak májusban lesz, de azért köszi!

Ez ... ááá ... ez NAGYON (és ide tetszőlegesen be lehet helyettesíteni a kívánt trágár kifejezést) NAGY!

Bomarr: Így van, pontosan erre próbálok utalni én is, nevezetesen, hogy az egész film arra van kihegyezve, hogyha a lázadók most nem robbantják szét a halálcsillagot, akkor vége az egész játszadozásnak. Én ezt csak úgy tudom elképzelni, hogy a lázadók szövetsége totálisan megsemmisülne a robbanástól (tehát nem lehetnek elvarratlan szálak). Oldie: Bocsi, de szerintem a külön létesített sejteknek pont az a lényege, hogy külön-külön is felvehessék a harcot az ellenséggel. Ergo a Yavin megsemmisülése után még legalább egy hasonló ütközet várna a Birodalomra, ha valóban máshol is lennének még lázadó bázisok.

Sajnálom, de ebben engem nem lehet meggyőzni. Számomra a csata feszültségének egy része lenne oda, ha úgy tekinteném, hogy ez csak a Lázadók egy csoportja. Szerintem a yavini csatának pont az a lényege, hogy a lázadók saját fennmaradásukért küzdenek, és vagy a lázadás pusztul el, vagy a halálcsillag. Ha még szerteszét szóródva más "sejtek" vannak a Yavinon túl, akkor oda a kiélezettség egy része, és mivel erre a filmben nincs utalás, így én inkább eszerint az értelmezés szerint nézem a filmet.

Nagyon misztikus jelenet. Az a kék aura Ben körül... fehér hó... Viszont a végén a szinkron nekem jobban tetszik: "Gondoltam, hogy büdös lesz... de azt nem, hogy ennyire!"

Gondolom Bail csatlakozott volna a yaviniakhoz, ha lett volna rá lehetősége, de felrobbant a bolygójával együtt. Mon Mothma pedig később is felkapaszkodhatott a katonai ranglétra elejére, lehet, hogy akkor még Dodonna volt a rangidős, Mothma meg eltéblábolt a háttérben.

Szerintem viszont egyértelmű, hogy a lázadók annyiból állnak az EpIV idején, amit látunk. Tudom, hogy a mindent egy lapra terv kockázatos, de a lázadók tudhatták, hogy a halálcsillag ellen csak összefogva van esélyük. Hiába menekül meg a lázadók egy része, ha a Halálcsillag fennmarad, akkor végük. Számomra az EpIV idején a felkelők annyiból álltak, amit a Yavinon láttunk. Minden egységüket mozgósítaniuk kellett, ha győzni akarnak. A Birodalom meg alaposan lebecsülte a lázadást (Tarkin: Azt hiszem maga alaposan túlbecsüli a lázadókat), pontosan azért, mert alig van haderejük, ami érthető is, hiszen a Birodalomban szervezkedni igencsak életveszélyesnek bizonyulhatott. Az EpIV és az EpV között pedig nem fél év telt el, ha jól tudom 3 év, ami alatt - felbátorodván a HCS elleni sikeren - többen támogathatták a lázadókat, és így szerezték a flottát. Számomra pont az adja az igazi feszültséget a negyedik részben, hogy vagy a birodalom nyer, és a felkelőknek vége, vagy a lázadók, és a birodalom súlyos csapást szenved. Ha ez csak egy "sejt" lenne, nem az egész lázadás, akkor számomra a feszültség enyhülne. Hasonló igaz a Hoth-ra is. Ott is úgy gondolom, hogy az egész lázadást fenyegeti a birodalom, hiszen Vader is azt mondja, hogy az ott a felkelők bázisa, és ott van Skywalker is. Ha több sejt lenne, akkor Vader további támaszpontok után kerestetne, és semmi esetre sem venné biztosra, hogy ott lesz Luke is.

Én Gyoka [gjoka ]-val értek egyet. Úgy gondolom, hogy az Olimpia a sportról, a harcról, az egy nemzetté válásról, a szurkolásról szól. Legalább akkora képmutatás "a képmutatás olimpiájának" nevezni a pekingit, mint amilyen képmutatás arra felé történik. Aki ezt nem érette, annak igaza van, mert ez valóban eléggé bonyolultra sikeredett, de a lényeg, hogy minden ember képmutató. Mindenki hangoztatja (de legalábbis nagyon sokan), hogy mennyire sajnálja az afrikai szegénységet, a más országokban kitört háborút stb.,stb., de a sajnálatnál tovább bizony csak 1% jut. Az ENSZ is azzal jön, hogy mennyire harcol az elnyomottakért, és az ottani emberek jogaiért, de pár millió euró, és máris szemet hunynak egy indonéziai fegyverszállítmány fölött, ami épp Afrikába tart... Mindebből mi a lényeg? Az, hogy a képmutatás mindenhol ott van, bárhol is rendezzék meg az Olimpiát, de az ötkarikás játékoknál nem ez számít. Hanem az, hogy szurkoljunk a sportolóinkért, azokért, akik pénzt, időt, energiát nem kímélve annak szentelték életüket, hogy ott elérhessenek valamit. Erről szól az olimpia! Legalábbis nekem.

Igen, nem ez az eddigi legjobb cikkem, de volt benne pár poénosra sikerült mondat, ezét szúrtam ide be. Krande: Nem, nincs előzménye, csak úgy írtam.

Lada: Nem lehet, hogy azért érzed így, mert most láttad először? A moziban rád zúdul minden, én az EpIII-mal is így voltam, de párszor még megnézi az ember, és leülepedik, átlátja az egésznek a szerkezetét.

Elnézést, hogy közbe szólok, de az én Star Warsomban nem létezik semmilyen 2000-ek delegációja és petició, hiszen ezt kivágták - nyilván nem véletlenül, ennek persze számos oka lehet. - A lázadásnak az EpIII-ban talán csak Bail és Padmé közös jelenete az előzménye, amikor a lány megjegyzi, hogy így száll sírba a demokrácia. Ennél több utalás nincs is a lázadásra, és nem is kell, így tehát nyugodtan feltételezhetjük akár azt is, hogy Bail robbantotta ki az egészet, tehát az Alderaanról indult a titkos szervezkedés, és olyan emberekkel karöltve, akiben Bail Organa megbízott. Felteszem, kevés ilyen idegen felelt meg a kritériumnak, ezért volt kevés idegen. Dzséjt: én azzal vitatkoznék, hogy az EpIV-ben több sejtje lett volna a lázadásnak. Szinte biztos vagyok benne, hogy a Halálcsillag ellen mindenkit bevetettek, aki csak mozdítható volt, ergo, az egész flotta a Yavin 4. holdján tömörült.

Sok boldog születésnapot!!!

Írta: Csabai Donát Néhány dolog, amit ne mondj, ha szakítani akarsz Ez a cikk nem készül komolyan venni magát. Nem készül megsérteni mások ízlését és értékrendjét. Egyáltalán, ez a cikk nem készül semmire, mert ez a cikk csupán csak egy tárgy. Ráadásul az amúgy is kevésbé vidám, virtuális fajtából. Ennek megfelelően kéretik csínján bánni vele, és pláne nem komolyan venni. Vajon egy mondatban el lehet intézni egy két éves kapcsolatot? Vajon jobban jársz-e, ha sms-ben zárod le azt, amit már mindenképp le kell zárnod? Vajon a másikat is ugyanúgy megviseli az msn-es szakítás, és tényleg olyan bunkó dolog, mint amilyennek elsőre tűnik? Ezek azok a kérdések, amelyekkel e cikk nem foglalkozik. Nem akar bíráskodni nemek között, nem akar erkölcsi példabeszédet tartani a manapság egyre gyakoribb egy hetes kapcsolatok ellen… (pedig akarhatna, de nem akar…). Nem, ez a cikk (legfőképp a szerzője) csupán viccet űz mások (vagy épp saját…) esetlen szakítási kísérletéből, olyan szituációkból, ami talán már Veled is megtörtént, vagy épp megfog... Álltál már úgy a park közepén, hogy mondanod kéne valamit? Valamit nagyon, de nagyon sürgősen, lehetőleg úgy, hogy ne bántsd meg a Veled szemben álló, egyébként vonzó, de mostanra már „megunt” srácot / lányt? Álltál már úgy a park közepén, hogy vagy mondasz valamit, vagy a következő másodpercben egy táska csattan a fejeden (fiúk számára választható opció)? És vajon eszedbe jutott-e a megfelelő mondat, a jó válasz a sok közül, amivel elkerülheted a kínos szituációk egyik legkínosabbját… a toporzékolós szakítást? Nos, maradjunk annyiban, hogy a „Kérlek ne sírj!” kérés csak egy nüansznyival jobb a „NE ORDÍTS VELEM!!!” ordításnál. Általában ugyanis ezeket sírás illetve ordítás követi. Hasonlóan balszerencsés választás a „Félreérted a helyzetet!” kijelentés, ugyanis nemcsak, hogy önző módon elképzeljük, mit gondol a másik, de többnyire Ő nagyon is jól érti a dolgot, így a szakítás tetejében még azt is megkapja, hogy hülyének nézed. Ha a lány a fejedhez vágja, hogy megcsaltad a barátnőjével, lehetőleg ne úgy javítsd ki, hogy „Nem a barátnőddel csaltalak meg!” de hasonlóan peches szituációt eredményezhet a „Te is megcsaltál b*** meg!” felkiáltás. Amennyiben persze szeretjük a teátrális jeleneteket, úgy érdemes kipróbálni a „Nem csak vele!” és a „Na és?!” opciókat is, utóbbi azonban csak akkor működik, ha teljes (és általában megjátszott) közönnyel vetjük oda válaszként. Ha a pasid féltékenységi rohamot indít egy fiú barátod ellen (előfordult már ilyen a világtörténelemben), lehetőleg ne úgy védekezz, hogy „Ő csak egy barát!”, és az „Attól, hogy belém karolt, még nem járunk!” szintén rossz válasz. Viszont tökéletesen megfelel a célnak a „Tudom, hogy bűn ronda, de a barátom!” és az „Ő tényleg pasi? Eddig még eszembe se jutott!” riposzt, bár utóbbinál lehetőleg mellőzzük az iróniát. Ha rajtakapnak, amint részegen egy harmadik személlyel csókolózol, lehetőleg ne azt hangoztasd, hogy „Részeg voltam!”, s ne is azzal érvelj, hogy „Rám mászott!”, inkább kérj bocsánatot, és mentsd, amit menteni lehet; lapíts addig, amíg megfelelő ütőkártya nem kerül a kezedbe. Hasonlóan jó megoldást nyújt a megalázkodás téves féltékenységi roham, kiderült „eljátszottam a gondolattal, hogy…”, valamint részegen történt „bocsi, hogy nem ismertelek fel” jelenség után is, ahol mindenfajta agresszív megnyilvánulás azonnali, jóvátehetetlen és kényes szakításhoz vezet (a szerző tapasztalatai szerint). Az esetek nagy részében beválik, ha hideg fejjel, „aludtam rá egyet” elgondolással ülünk le partnerünkkel, hogy megbeszéljük a dolgokat, de mindent elronthat, ha ezek után ragaszkodunk a búcsú szexhez (az orális is!!!). Hasonlóan tönkreteheti kényelmes szakítási tervünket, ha végig partnerünket fényezzük a „nem érdemellek meg”, „túl jó vagy hozzám” és a „sosem találkoztam még ilyen kedves emberrel, de…” kombinációkkal, ez az esetek többségében kétségbeesett síráshoz, szélsőséges esetben dühös kiabáláshoz és ajtócsapkodáshoz vezet. Mint általában, szakításkor is az őszinteség a legkifizetődőbb, kivételt képeznek a „Sötét volt a buliban, tévedtem!”, valamint a „Mióta megszólaltál, azóta ürügyet keresek a szakításra” vallomások, melyeknél egy kegyes hazugság talán szerencsésebb útra visz. A legfontosabb persze mindig az, hogy a lehető legkisebb fájdalmat okozzuk a másiknak (kivétel: szado-mazo őrültek), és minél kíméletesebben és gyorsabban essünk túl a dolgon. Persze sose felejtsük el azt sem, hogy mindenki megérdemel egy kis méltóságot, és tiszteletet.

Nem. Lövésem sem volt sem a karakterről, sem a színészről, aztán amikor megláttam a vásznon, amit nyújtott, az számomra kellemes meglepetés volt, hiszen előljáróban semmi ilyesmire nem számítottam.