Darth Revan9 Hozzászólás ideje: 2012. Június 13. Hozzászólás ideje: 2012. Június 13. A Last Of The Jedi jelent meg magyarul? Mert ha nem, akkor talán egy kicsit nem lenne jó választás ez a novella, mert nem tudjuk mihez kötni. Bár természetesen nem mondanék neki nemet. A Last of the Jedi nem jelent meg magyarul. Válasz
zilllosarkany Hozzászólás ideje: 2012. Július 15. Hozzászólás ideje: 2012. Július 15. Részlet a Tatooine Ghostból: „És Leia már régen beszélni akart Luke-kal, azóta a szörnyű álom óta, a Falcon fedélzetén. Látni akarta régről ismerős, kedves mosolyát, és tudni, hogy minden rendben vele. De azt nem tudta eldönteni, elmondja-e neki, mit látott. Nem akarta éppen ő beléplántálni a félelmet – főleg, hogy még ő maga sem volt tisztában, mi ez az egész. Elvégre csak egy álomról volt szó. Luke szobáját hívta. Egy perc múlva feltűnt a fiú ökölnyi és elég homályos arca a holokomon. Állát támasztva görnyedt valamilyen dokumentum fölé. Bár nem volt pontosan kivehető, Leia gyanította, hogy a Chu’unthor, vagyis az eltűnt jedi kiképzőhajó fedélzetén fellelt ősrégi írások azok, amiket idén találtak a Dathomiron. – Egy pillanat – Luke még befejezte az utolsó sort, azzal felpillantott. – Köszi. Hallgatlak. – Találtál valamit az álmatlan jedi-lovagokról? – kérdezte Leia. Luke leengedte kezét és a mélységes űrön át ránézett. – Miért aludnék, mikor tudtam, hogy hívni fogsz? – Tudtad? Azok a feljegyzések biztosan… – Leia látta, hogy fivére mosolya kiszélesedik, és rájött, hogy már megint beugrott. – Gondolom, még azt is tudod, mit akarok tőled. – Természetesen – Luke arckifejezése továbbra is közömbös maradt. – Beszélni akarsz velem. Leia szeme elkerekedett. – Épp ezen tűnődöm. – Közelebb hajolt a holokomhoz és halkabban folytatta. – Figyelj rám, az aukción váratlan társaságot kaptunk. Leia beszélt a festményben elrejtett régi kódról, hogy a birodalmiak hogyan próbálták megvenni, későbbi ellopásáról, és hogy hogyan romlott tovább a helyzet ezek után. – Attól félek, csak felhívtuk a Chimaera figyelmét a festmény jelentőségére, mikor megpróbáltuk elpusztítani – folytatta Leia. – És a helyzet azóta csak súlyosbodott. Luke most bólintott. – Azt tetted, amit tenned kellett. Ha valami admirális kabinjában függne a festmény, az Új Köztársaságnak amúgy is fel kellett volna adnia az egész kémhálózatot. És ha később megtalálnák, még mindig sok kémünk veszne oda. – Tudom – válaszolta Leia. – De ahogy most állnak a dolgok, ha Han nem tudja időben visszaszerezni a festményt, sokkal hamarabb odavesznének ezek a kémek. Luke ezúttal nem próbálta megnyugtatni. – Mit tehetek érted? – Attól tartok, nem sokat. Túl gyorsan történik itt minden, ahhoz, hogy idejében ideérj. De Mon Mothmát személyesen kell tájékoztatnod. Senki más nem tudja, valójában miért is akarjuk megszerezni a festményt. – Holnap reggel ez lesz az első dolgom. – Köszönöm – mondta Leia. – És mondd meg neki, hogy ha nem hall felőlünk, mielőtt a Lidérc osztag elindulna… – Elindulna? – vágott a szavába most Luke. Leia gyomra összeszorult. – Két nap múlva – folytatta. – Ne mondd, hogy már elindultak! – Wedge valamiért lemondta a holnap estére tervezett találkozónkat – közölte Luke. – Nem mondta, miért, de az volt az érzésem, valami a vártnál korábban történt. – Rossz hír – mondta Leia. A Lidérc osztag azt a feladatot kapta, hogy Askaj mellett ejtsék foglyul Wilkadon nagymoffot, mikor szokásos éves szemléjét tartja birtokai felett. A tervhez a kinevezett parancsnoknak, vagyis Wedge Antillesnek a Shadowcast-rendszert kellett volna használnia, hogy riassza a helyi ellenállás egyik csoportját, akik a felszíni információszerzésről és a tűzerőről gondoskodnak majd. Ha a hálózat lebukik, nem marad senki, aki segítséget nyújtson a Lidérceknek – vagy éppen egy egész birodalmi armada várja őket a helyszínen. De még valószínűbb, hogy mindkettő. – Nagyon rossz hír – tette hozzá Leia. – Talán szóljak Mon Mothmának, hogy hívassa vissza őket? Leia megrázta a fejét. – Csak ártanánk vele. Teljes rádiócsendet rendeltek el és kizárólag a Shadowcaston át tudnánk kapcsolatba lépni velük. Nem kellett elmagyaráznia, hogy a Shadowcast által nyújtott biztonságot a rendszer sebessége sínylette meg. Minden egyes üzenetet komoly munkával kellett először kódolni, aztán valami menetrendszerű reklámadásba beletáplálni, majd leadni a műsorrend szerint. Ami más szavakkal annyit tesz, hogy legalább egy napba kerülne visszahívni a Lidérceket – addigra pedig már késő lesz. És ha Wedge már riasztotta a helyi ellenállást, már semmiképpen nem lehetne leállítani az egészet. – Csak meg kell szereznünk a kódkulcsot – szólt Leia. – És ha nem fog menni? – Legkevesebb pár napba telne a birodalmiaknak feltörni a kódokat. Ennyi idő talán elég lesz. – Akkor hát az Erő legyen veletek. – Köszönöm – mondta Leia, arra gondolva, mennyire ironikus szavak ezek itt és most. – Mondd meg Mon Mothmának, hogy folyamatosan tájékoztatni fogjuk. Ha két napon belül nem hall felőlünk, azt kell majd feltételeznie, hogy a Shadowcast-rendszert leleplezték. – Átadom. – Luke lebiggyesztette az ajkát és mikor Leia nem bontotta a kapcsolatot, megszólalt: – Érzem, hogy akarsz még valamit mondani. Leia kényszeredetten elmosolyodott: – Az Erő teszi, vagy ennyire kiszámítható vagyok már? – Kicsit mindkettő. Ha csak arról lenne szó, hogy át kellene adni egy üzenetet Mon Mothmának, Wintert hívtad volna. – Összeszűkült szemmel nézett, szemei most sötétnek és üresnek tetszettek a homályos holoképen. – Valami más aggaszt. – Azt hiszem, ez a hely – sóhajtotta Leia. – Luke, miért nem árultad el, hogy Anakin Skywalker Mos Espában nőtt fel? – Ezt honnan veszed? – Összefutottam a legjobb barátjával – válaszolta Leia. – Még mindig itt él. Ő lopta el a Killik alkonyt. – Apánk legjobb barátja lopta el a festményedet? – Luke most zavartan nézett rá. – És biztos vagy benne, hogy apánk barátja volt? – A neve Kitster Banai – mondta Leia. – Az aukción el akart adni egy holokockát, Anakin képével. De még nem válaszoltál a kérdésemre. Luke lehajtotta a fejét. – Őszintén, Leia… Egyszerűen úgy gondoltam, nem akarod tudni. Valahányszor apánkról próbálok beszélni, olyan furcsán nézel. – Furcsán… Kösz szépen. – Leia félrenézett, meghunyászkodva várta, hogy Luke kioktassa, miközben elmondta, mi minden történt vele eddig a Tatuinon. A kevésbé felkavaró dolgokkal kezdte. – Tudtad, hogy fogatversenyeken vett részt? Luke bólintott. – Lefutattam egy keresést a HoloNeten. A Boonta-ünnep idején nyerte el a szabadságát. Az egyetlen emberi versenyző volt, azt hiszem. – Itt is ezt mesélték – mondta Leia. – Errefelé hősként tisztelik. Luke elmosolyodott. – Tényleg? – Tényleg – Leia hangjában gúny csengett. – Azt mondják, soha nem csalt. – Ez nem lep meg. – Engem igen – szólt Leia. – Nagyon nehéz elhinnem sok mindent, amit itt hallok. Mindenki, aki csak ismerte őt, szerette. És még mindig szeretik. – Leia, akkor még kisfiú volt. Azt hitted, fekete sisakkal és álarccal a fején jött a világra? Leiának ismét felrémlett az álomkép. – Már ez is megfordult a fejemben. – Habozott, nem tudta, meséljen-e, mesélhet-e erről. Olyan érzés volt, mintha arról beszélnél valakinek, hogy előre láttad, hogyan fog meghalni… talán jobb, ha az ilyen témát kerülöd. – Luke, éreztél már valami különöset a Tatuinon? – Mit értesz különös alatt? – kérdezte Luke. – Te is tudod, miféle hely az. – Nem is tudom. Talán a jelenléte – vagy a tiéd. – Leia beszámolt a Walddal és Teemtóval folytatott beszélgetésről, a furamód ismerős Mos Espáról – csak az álomról nem beszélt. – Egyre azt érzem, hogy az Erő vezet Skywalker útján, én pedig nem vagyok biztos benne, hogy tetszik nekem. Luke arca most megnőtt, ahogy közelebb hajolt a képernyőhöz. – Nem kell tetszenie. Csak ne küzdj ellene. Leia érezte, hogy feltör benne a harag. – Úgy érted, bocsássak meg neki. – Úgy értem, bízz abban, amit találsz. – Luke hangja szigorúan csengett. – Leia, az Erő nem szolgál akárkit. A jelenlétnek, ami te is érzel, semmi köze hozzám, vagy apánkhoz. Az Erő az, és neked is válaszol. – Az nem lehet – mondta Leia. – Nem vagyok jedi. – Nem kell jedinek lenned ahhoz, hogy saját félelmed és dühöd pusztítson el. – Engem? – Leia a fejét rázta. – Talán aggódom Han miatt, de nem félek úgy, ahogy te érted. És jelenleg nem vagyok dühös senkire sem. Luke nem válaszolt, csak várt. A kép túlságosan homályos volt, de valószínűleg türelmesen meredt Leiára. – Mármint az élők közül – tette hozzá Leia. – Darth Vader nem számít. – Nem éppen. Neked nem Darth Vaderrel kell békét kötnöd. Az Erő veled van és ezt semmilyen módon nem változtathatod meg. – Luke ezúttal olyan közel hajolt, hogy szinte csak a szemei látszottak – kéken, lágyan, de homályosan. – Leia, lehet, hogy veszélyben vagy. Ha nem leszel elég óvatos, a félelmed és a dühöd tesz majd olyanná, azzá, amit annyira megvetsz. Válasz
bimi12 Hozzászólás ideje: 2012. Július 15. Hozzászólás ideje: 2012. Július 15. (szerkesztve) Részlet a Tatooine Ghostból: Ez rendesen felcsigázott. Eddig is nagyon érdekelt volna a Tatooine Ghost, de most már tényleg remélem, hogy egyszer kijön! Kösz, hogy ezt az idézetet leírtad. Szerkesztve: 2012. Július 15. - Ody Mandrell Válasz
Nute Gunray Hozzászólás ideje: 2012. Július 15. Hozzászólás ideje: 2012. Július 15. Remélem én is, hogy kiadják egyszer. Szerintem EU alapműnek számít. Kár, hogy a következő szerződéscsomagba nem fért bele A TFU 2 helyett simán ezt a könyvet választottam volna én be. Ja és tényleg nagyon jó ez a részlet. te fordítottad, zillo? Válasz
zilllosarkany Hozzászólás ideje: 2012. Július 15. Hozzászólás ideje: 2012. Július 15. Remélem én is, hogy kiadják egyszer. Szerintem EU alapműnek számít. Kár, hogy a következő szerződéscsomagba nem fért bele A TFU 2 helyett simán ezt a könyvet választottam volna én be. Ja és tényleg nagyon jó ez a részlet. te fordítottad, zillo? Nem, angol tanárom a blogján. Én a TFUIIt nagyon várom Szerintem a Mindor helyett lett volna jó Válasz
Ajánlott hozzászólás
Csatlakozz a beszélgetéshez!
Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.