Nute Gunray

Timothy Zahn: Thrawn: Szövetségek Nem volt rossz, de az első rész után egyértelműen csalódás. Nagyon nem is lehet mit írni: a könyv tele van akcióval, amelyek egy idő után untattak, mindemellett az alapsztori nem üt akkorát, hogy fenntartsa az érdeklődést. Időnként Thrawn is súlytalannak tűnt. A gryskek, mint a Birodalmat és az ismert Galaxist fenyegető ellenség nem hozott lázba. Az egész könyv olykor-olykor felvezetőnek tűnt egy következő, grandiózusabb alkotáshoz. Legalábbis remélem, hogy a trilógia záródarabja be fogja tölteni ezt a szerepet. A két párhuzamos történetszál közül a Vader-Thrawn duó volt az érdekesebb, főleg a két szereplő közötti feszültségforrások érzékeltetését sikerült jól eltalálnia a szerzőnek. Kettejük között jól működött a dinamika, Thrawn élete tényleg sokszor csak hajszálon múlott. És bár egyszer-egyszer Zahn meglehetősen karakteridegen mondatokat adott Vader szájába, ezzel összességében nem volt gond. Hol az egyikük, hol a másikuk kerekedett a másik fölébe rivalizálásuk alatt, e tekintetben az egész könyv egy hatalomtechnikai hullámvasút volt. A múltban játszódó történet jól indult, de hamar ellaposodott, és egy egyszerű klónháborús behatolós, droidaprítós akciókavalkádot kaptunk, ahol nem is volt mindig tiszta, ki kivel van. Padmé hamar beleszürkült az egészbe, ahogy később már Anakin is. Sajnos a könyv egy emlékezetes karaktert sem tudott felvonultatni. Rukh viszont király volt. Jó lenne egyszer megtudni, honnan szedte fel ezt a figurát a chiss. Ahhoz képest, hogy az első részről milyen hosszú értékelést írtam, erről most csak ennyit tudok. Tisztes iparosmunka, de semmi több. Egyértelműen Zahn gyengébb regényei közé sorolandó.

Zahn is tud kifejezetten jó könyveket írni. Hogy a kánonnál maradjunk, a Thrawn nekem nagyon tetszett, ódákat is zengtem róla. Jelen kötet sajnos már nem annyira jön be. A felénél tartok, de egyelőre nekem eléggé semmilyen. Értékelést majd mindenképp írok.

A borító nagyon király lesz. Remélem, a tartalom is, a második részt most olvasom, egyelőre jóval gyengébbnek tartom az első résznél.

Horvátország, Wales, Szlovákia és Azerbajdzsán. Igazából bármelyik csoport irtó nehéz lett volna, főleg, hogy a 4. kalapba kerültünk. Beszédes, hogy a kommentátor hogy őrült, hogy 5 csapatos csoportba kerültünk, ahol nincsen már Andorra, Luxemburg vagy épp Liechtenstein.

Frenkie, Bomarr, Kargarosz, Fulcrum, Jake, nektek is köszönöm.

Sky, Rog, Racer, Ody, Pildi, Dzséjt, Kenobi, Bence, Revan, Nabo, Donát, Miss, köszönöm szépen.

Jek Porkins miért nem szerepel a listán?

Ben Quadinarosnál még ő is jobb.

Hajrá, remélem összejön!

Pótoltam lemaradásomat. Izgalmas és tetszetős rész volt, ahol megfelelően használták a karakterek (elsősorban Kaz és Poe) közötti dinamikát. Így a hatodik részre rájöttem, hogy nagyon kedvelem Kaz-t, minden esetlenségével és bénázásával együtt. A szinkronhangja zseniális. A megtámadott hajón történő lopakodás kellően félelmetesre sikeredett, egyáltalán nem ment ár burleszkbe, miközben a menekülés a szörny elől is kellően látványosra sikeredett. Gyűlölöm a kowaki majomgyíkokat, és ez a rész sem szerettette meg őket. Kis hiányérzetem volt, hogy a túlfejlett szörnyet nem magyarázták meg... valószínűleg valami illegális kísérleti eljárás produktuma lehet. Mindeközben a rész egyáltalán nem volt filler, hiszen merő jószándékból Kaz és Poe az állomásra szabadított egy Első Rendnek dolgozó szabotőrt. Ebből az is kiderült, hogy akárki nem teheti csak be úgy a lábát a Colossus-ra, ám, ha van egy helyi jótevője, akkor a rendszer gyorsan kijátszható. Ebben az esetben elég volt bemondani egy nevet...

Akkor ezt most kihagyom.

Én is imádom azt a könyvet. A biszexualitás itt teljesen mellékesen jelenik csak meg, igazán egyszer történik rá utalás (a sivatagban). Számomra ez a megfelelő kezelése a dolgoknak. Ha egy filmben nem kimondottan a homoszexualitás a téma, akkor elvárom hogy ezt ne tolják a képünkbe, maximum csak utaljanak rá. De ugyanígy vagyok a hetero ábrázolással is. Az öncélú szexjeleneteket ki nem állhatom, és csak a lényegi történet elől veszik el az időt (az elején ezért se tetszett annyira a GoT, de szerencsére ezek a jelenetek később háttérbe szorultak).

A szívbajt hoztad rám. Már azt hittem, meghalt a Mester.

Donáttal értek egyet. A varázsvilág nem a levegőben lóg, hanem folyamatos szimbiózis áll fenn. Ha az egyik világban tragikus események mennek végbe, az kihatással van a másikra. Én már a legelső könyv olvasásakor is összekötöttem valamiképp Grindelwald bukását a II. vh. történéseivel. Egyébként, csak mintegy mellékesen megjegyezve, én valamikor 2005-06 körül, tehát még az EP7 megjelenése előtt, amikor egyáltalán nem lehetett tudni, hogy Grindelwald-nak lesz szerepe, írtam egy novellát, amely Dumbledore párbaját mutatja be a fekete mágussal a szétbombázott Berlin közepén, sok-sok utalással a nácikra, az Imperius-átok alatt álló Hitlerre és más szörnyűségekre. Ez az 1945-ös dátum annyira egyértelmű szándék volt Rowling részéről, hogy nem is értem a felhördülést és kifakadást.

Sajnos én sem hallottam eddig fényes pozitív visszajelzéseket az ismerőseimtől, Nabo erre csak ráerősített. Persze azért mindenképp moziban nézős, mert mégiscsak HP.

Én maradtam Viceroy.

Én év elején megejtettem ugyanezt. Még mindig nagy kedvenc.

Szerintem tetszeni fog neked az első kettő. A Thrawn: Szövetségek-et én most vettem meg, mindjárt neki is kezdek.

Egy legenda távozott. Isten nyugosztalja.

Tekintve, hogy egyre növekszik a polcomon az olvasatlan SW könyvek és képregények száma, én is hasonlóan érzek, mint Pildi. De ezzel meg kell birkózni, előbb-utóbb minden sorra kerül, vagy ha nem, akkor az ember szelektál. Ennek ellenére, jöjjenek csak a sorozatok, filmek, könyvek stb. egyszer élünk, és az is olyan rövid. Sok más dolog mellett a SW nélkül is szürke és értelmetlen lenne az életem.

Boldog születésnapot, Revan! 30, szép kerek szám.

Hát ez most meglepett. Rengeteg potenciál van ebben a sorozatban, így elsőre még jobban is érdekel, mint a The Mandalorian.

Bejövős rész volt, ahogy Pildinek, eddig nekem is ez tetszett a legjobban. Kiegyensúlyozott epizódot kaptunk, minden a helyén volt: a két kis szökevény drámája, az Első Rend fenyegető jelenléte, miközben megismerhettük a Colossus alsó, műszaki szintjének egyik szegmensét is. Emellett végre Neeku is a szerethető oldalát mutatta, egy remek barát, aki ráadásul Kaz számára is hasznos tudott lenni. Ez a rész (is) megmutatta, hogy a korosztályi célközönséget illetően azért annyira nem kell félnünk. Kendőzetlenül beszéltek egy falu kiirtásáról, miközben emellett Doza kényes helyzetét is igyekeztek bemutatni, aki a békés viszony megtartása érdekében időnként egy-egy kisebb szívességet kénytelen tenni az Első Rendnek. Phasma most még inkább fenyegetőbb volt, mint eddig, és debütált a már korábban emlegetett Pyre parancsnok is (nagyon kíváncsi vagyok, hogy a páncélzatok különböző színeinek van-e valamilyen jelentéstartalma, akár valami hierarchiát is feltételezve). Kaz az elején naiv, de aztán hamar be kell látnia, hogy nem két elveszett gyermekről van szó. Most azonban, tovább folytatva fejlődését kémkedés-ügyben, teljesen hasznosnak bizonyul az Ellenállás számára, bizonyítva Poe helyes megérzését a sráccal kapcsolatban. Nagyon örültem Ello felbukkanásának. Szegénynek csak pár hónap van hátra az életéből. Yeager most kicsit háttérbe szorult, de lesz ez még másképp, abban bizonyos vagyok. Az új faj, a chelidae-k (ez egy létező teknős-féle család latin elnevezése) nagyon szimpatikusak voltak. Imádtam ezt a részt, nem tudok rosszat mondani róla. Talán csak azt, hogy nagyon gyorsan eltelt a 20 perc.

Ez örvendetes hír, már nagyon várom.

Igen, bár ez nem regény, hanem forgatókönyv. Azért ettől függetlenül minőségibb és olvasmányosabb, mint az elátkozott gyermek.