Nute Gunray

5 évvel ezelőtt a Disney ezen a napon törölte el, vagy tette zárójelbe az Expanded Universe-t, mostani nevén a Legends-t. Az eltelt időszak már elegendő arra, hogy mérleget vonjunk és láthatjuk egy új canon-történetvonal kifejlődését. Ti mit gondoltok a Legends és a canon viszonyáról, vagy egyáltalán a Disney döntéséről így utólag, hogy más van viszonyítási alapunk? A magam részéről először is örülök, hogy az olyan vadhajtások végleg eltűntek, mint a Jedi Prince-sorozat, vagy a különböző gáz történetek, amelyeket a 90-es években alkottak (Kristálycsillag, Barbara Hambly vagy akár a Különbéke). Az új rendszer előnye, hogy sokkal inkább meg van szervezve központilag, a különböző könyvek és képregények sok esetben egymásra épülnek, összhang van közöttük, és nem jöhetnek létre olyan mikrouniverzumok, mint annak idején, amikor az írók egymás történéseire alig hivatkoztak, és Lelandék voltak kénytelenek valami kronológiát ácsolni egymáshoz oda nem illő történetekből. Másrészt azonban nem gondolom, hogy a színvonal annyival jobb lenne. Vegyük az EP6 utáni időszakot: ha a korai borzadályokat tényleg nem számítjuk, akkor azért a Birodalom bukásának története talán színvonalasabban volt elmesélve annak idején. Évtizedes utóharcok, belviszályok stb. legalábbis az X-szárnyúak sorozatot és a Thrawn-trilógiát a magam részéről magasabb színvonalú alkotásnak ítélem, mint az Utóhatás-trilógiát, amely néhol a Galaxis helyzetét illetően bizony elég gyermetegnek bizonyult. Persze itt még be kell tömni majd' egy harminc éves lyukat a Galaxis történetét illetően. A 9. rész után nyilván beindul a dömping. Az eredeti trilógia körül játszódó új képregényeket nyilván nem lehet egy lapon említeni a borzasztó korai Marvel-képregényekkel, amelyek még a 80-as években íródtak. Másrészt sajnálom a Crispin-féle trilógia törlését, amely egyes részleteiben számomra tetszetősebb volt, mint amit a Solóban és a hozzá kapcsolódó regényekben rittyentettek hősünknek. Amit sajnálok, hogy egy-egy kitekintéstől eltekintve a prequel-érában még nem születtek alkotások. Sajnálom A Sithek aranykorát, az egész Kotor-t és képregényeit, úgy-ahogy a TOR-t is, nem beszélve az olyan mesterművekről, mint a Vadászó árnyék vagy a Darth Plagueis. Remélem ezekből minél több infót visszacsepegtetnek majd a canon-ba.

Darth Maul soha nem lesz a kedvenc szereplőm, vagy akár a kedvenc Sith-em. Ez a sztori azonban most tetszett, hiszen az akcióközpontú részek mellett képes volt mélyíteni a karakterét azáltal, hogy gondolatait megismerhetjük. Kifacsart logikáját követve már-már azt hihetjük, hogy szegény sorsú Sith-eket, akik csak szabadok akartak lenni, valami puszta gonoszság folytán üldözték a Jedik. Röviddel, talán 1-2 évvel a Baljós árnyak eseményei előtt vagyunk. Maul nem bír csillapíthatatlan bosszúvágyával és most először valami önállót cselekszik, a mestere tudta nélkül - legalábbis egészen a történet végéig ő ezt hiszi. Ahogy Revan is hangsúlyozta, Maul itt nem egy esztelen gyilkos, hanem szövetségeket talál (Cad Bane és társai), tervet készít, és manipulál. Az elrabolt padavanra mindenki feni a fonát. Az űrállomáson jelen vannak a weeguay-ek (Hondo bizony), a falleenek, trandoshaiak, vagy éppen a pyke-ok, hogy az aukciót megnyerő, és ezáltal a Maul célpontjaivá váló moogan-okról ne is beszéljünk. A rajzok szépek, valódi színkavalkádot láthatunk, ez különösen a Coruscanton, a Nar Shaddaan és Xev Xrexus vezérhajóján szembeötlő. Főleg a sztori első fele tetszett, a végére kicsit ellaposodott, és Cad Bane-ék is csak statisztáltak az eseményekhez, funkciójuk nem sok volt. A Malachor-flashbackért nagy piros pont jár. Összességében négyes.

A másik két könyve szerintem is erősebb, de nüansznyi különbségekről beszélhetünk. Mindhárom zseniálisan megírt regény.

Nem ekézem, de szerintem vannak nála sokkal jobbak. Ez most is megmutatkozott, Sophie Turner szerintem könnyedén lemosta a színről játékával. Egyébként sokat fejlődött az elmúlt években, ez igaz (nekem amúgy ő Qi'raként sokkal jobban működött, bármilyen meglepő is).

Ez a rész még jobban tetszett, mint az előző.

Lehet tudni, hogy az újonnan megjelent képregények (pl. Széthasadt Birodalom) miért nem kaphatóak még a nagyobb könyvesboltokban (pl. líra, libri)? A Szukitson már jó 1 hónapja rendelhetőek. Elképzelhető, hogy úgy lesz, mint annak idején (2011 környékén) és egyes darabok kizárólag csak a kiadó honlapján rendelhetőek?

Ez volt az utolsó szám, amit a Semic kiadott, nekem is megvan. Bár a sztori ugyanaz, a könyvhöz képest vannak eltérések és hangsúly-eltolódások egyes szereplők, pl. Fett és más fejvadászok javára, míg mások sztorivonalait, pl. Leia, redukálták.

Igen, meg úgy összességében a Dark Empire is végig előttem volt. Az első két gyűjteményes kötetet régebben olvastam, így most eszembe jutott, hogy ahogy Vader nyomoztat a Halálcsillagot elpusztító pilóta után, az nagyon jól fen van építve. Naboo, a különböző vallatások, vagy amikor rá jön, hogy ki is valójában Luke. Ez a része tetszett, meg az is, ahogy Vader szépen lassan önállósítja magát és elkezd létrehozni egy saját birodalmat a Birodalmon belül, megteremtve annak anyagi és katonai bázisát. Csak ezek a Cylo-féle kísérletek maradhattak volna ki (az viszont tetszett, hogy a tudós részt vett a Vader-páncél elkészítésében, jó, hogy ezeket a dolgokat is mélyítik).

Hát nem mondom, hogy a kedvencem lett ez a képregény-széria, bár voltak benne jó részek (pl. a Vader lezuhan crossover vagy a Shu-Torun), Vader is kellően keményre sikeredett, és a két droid jelenetei is zseniálisak voltak, de a kibernetikus űrbálnákat, vagy egyáltalán Cylo kísérleti nyulait (Voidgazer, a röhejes kinézetű Karbin vagy a királydrámákból előlépő Astarte ikrek) nem igazán vette be a gyomrom. Azért Tagge-t sajnálom, nagy forma volt a fickó, a kedvenc birodalmim az EP4-ből, a Halálcsillag pusztulása utáni zűrzavarban rövid idő alatt csúcsra ért, mint higgadt, konzervatív, a bevett formákat megtartó figura, aztán ugyanolyan gyorsan lehanyatlott.

Én eddig erről a kiállításról csak lehúzó kritikákat olvastam.

A cikk tetralógiáról ír, úgy látszik, a Treason után lesz még egy kötet?

Szerintem bevezetőnek ez egy nagyon jó epizód volt. Az első jelenet után olyan érzésem volt, mintha nem telt volna el 2 év az előző évad nézése óta, azonnal beszippantott és előjöttek az emlékek (szerencsére az epizód előtt kapunk egy nagyszerű összefoglalót, nekem ez nagyon hasznos volt, mert nem volt időm újranézni a sorozatot azóta). Bomarr azt írta, hogy csütörtökig használjuk a spoiler gombot, én akkor ettől eltekintek most. Ami leginkább megfogott, azok a brutálisan szép tájak Északon. Már el is felejtettem, milyen gyönyörű sorozat ez. A hadsereg megérkezése Deresbe azt juttatta eszembe, amikor egy előző életben Robert király belovagolt ugyanoda hatalmas kíséretével - még a régi bevonulózene is felsejlett egy kicsit. Az epizód a nagy reunion-ok találkozása volt. Ezek közül Samwell Tarly-é sikerült igazán drámaivá (bár fura hog őt elkerülték a családjáról szóló hírek, hiszen a Fellegvár mesterei tudták a fejleményeket), talán az ő két főjelenete az epizód legerősebb részei, de Arya is hozta a formáját, akinek nagyon szép tud lenni az őszinte mosolya és egy pillanatra visszaváltozott ártatlan gyermekké, amikor megölelte Jon-t vagy örült Gendry-nek. Bran Stark szabályosan ijesztő számomra, ahogy ül a kerekesszékében és figyeli az eseményeket. Megnyomorítójával, Jaime-vel való első találkozása a zuhanása óta a rész legerősebb pillanatai közé tartoznak. Kíváncsi leszek a folytatásban ennek kifejtésére. Brienne-ből most nem kaptunk semmit, de az ő szereplését is várom a következő részben. A királyváras jeleneteket most kicsit untam, leszámítva Lena Headey játékát, zseniális a színésznő, talán a GoT legjobbja a kezdetektől fogva. Bronn most nem hozta a formáját, Euron meg szabályosan irritált, de hát ezzel a karakterrel az első megjelenése óta nem nagyok kibékülve. Yara kiszabadítása is olyan semmilyen volt, de persze nincs idő most ezek részletezésére. Igazából az egész Greyjoy-szálat már le kellett volna zárni, csak viszik a játékidőt, szerintem. Közben a holtak serege magabiztosan nyomul előre. A Faltól délre eső legközelebbi vár, az Utolsó Menedék már elesett, véget vetve az Umberek vérvonalának. Ned Umber felszögelése, majd feléledése a frászt hozta rám. Először észre se vettem, hogy mikor nyitja ki a szemét a háttérben, csak azt vettem észre, miközben Tormund magyaráz, hogy már nyitva van és kéken izzik. Mire ezt észleltem, már támadt is azzal a földöntúli sikollyal. Nagyon para volt, vissza is tekertem még párszor. Ide kötődik a rész legviccesebb jelenete, amikor Eddison és Tormund majdnem megtámadja egymást a félhomályban. Ez egy kitűnő epizód volt, várom a következőt.

Köszi. Ez nagyon várós.

A téma miatt mindenképp kötelező darab. Kicsit olvasva a Wookieepediát,

Lesz folytatása A korona hatalmának?

Nagyon egyedi orgánuma volt.

Nem volt az olyan rossz, de lehet csak az idő szépítette meg. Claudia Gray neve nekem garancia, az összes eddigi canon író közül ez a csaj érzi a legjobban a SW-t.

Igen engem is, mert a régi darabok horrorisztikus áron mozognak az antikvárpiacon.

Külföldön mik a vélekedések erről a könyvről? Csak mert nekem az írónő első könyve, az Ahsoka elég nagy csalódás volt, és nem akarom, hogy túlzott várakozásaim legyenek, ha esetleg ez sem sikerül jól.

Dzséjt, a Moly-ra majd töltsd fel a könyv adatlapját.

Látni nem láttuk. Persze szerintem se az lesz, hogy Palpi (teste) valahogy túlélte volna ezt a zuhanást. Az Anakin áldozatát csökkentené a szememben nagy mértékben.

Nekem is a Vandor (pontosabban Fort Ypso) jutott eszembe, mikor először láttam a teaser-t. A bolygókra és a helyszínekre amúgy láthatólag most több fantáziát szántak, mint anno a TFA esetében.

Gratulálok! Sok-sok év munkája ért be. Nagy Mysterious Universe-rajongó lévén nekem ez kötelező darab.

Hát ez bitang jó lesz.

Bomarr, a listával nagyrészt egyetértek. Igazából Jon is elhalálozhatna, Daenerys-szel ketten pont ők azok a szereplők, akiknek a jeleneteit a legkevésbé szerettem (talán azért is, mert Kit Harrington és Emilia Clarke a főszereplőstáb két leggyengébb színésze). Szerintem egyébként Samwell is meg fog halni.