Nute Gunray

Nem lesznek jól ismert csillagközi szereplők (Birodalom stb), fajok, hajótípusok stb. Nagyon merész könyv lesz tele ismeretlen tényezővel.

Én eddig egyedül A végső dobást és az EP7 könyvváltozatát mondanám kimondottan rossznak, az Utóhatással az volt a baj, hogy egy tehetségtelen író kapta feladatául, hogy a kánonban oly fontos eseményeket megírja.

Néztem a döntőt, nagyon színvonalas meccs volt.

Nagyon jó lesz TCW részeket újra hétről-hétre kibeszélni. Ha nincs ez a sorozat (plusz a Szukits megnövekedett aktivitása a könyvkiadás terén), biztos nem tartott volna ki 2012-ig a SW iránti naprakész rajongásom.

Köszi az infót. Kár az Utapauért, emlékeim szerint nem volt rossz sztori, de a félkész állapottól nem tudtam elvonatkoztatni annak idején. A többit nagyon várom, A Bad Batch-et főleg a Skako bolygó és lakosai miatt, a többi pedig magától értetődő. Ha kijön a 7. évad, aztán jöhet a már oly régóta tervezett TCW-dara.

Már nagyon várom. Az Utapau-törénet négy része akkor végül is nem lesz az epizódok között?

BÚÉK minden kedves fórumtársamnak! SW rajongóként ez egy csodálatos év volt. 2020 sem lesz másképp, ebben biztos vagyok.

Witcher Sajnos eddig sem a könyvekkel, sem a játékokkal nem hozott össze a sors, így a sorozat nekem kissé katyvasznak bizonyult 3 rész után. Nagyon kell koncentrálnom, hogy ki kicsoda, a különböző királyságokról, földrajzi nevekről nem is beszélve.

Kitűnő évadzáró volt, bár nálam a csúcsot az előző rész jelenti. Először is örülök, hogy Kuiil tényleg meghalt, féltem, hogy csak súlyosan megsérült vagy valami. A két felderítő, akik aztán baby Yodát sem voltak restek ütlegelni, méltó módon megkapták a magukét. Az haláli volt, mikor unalomból el kezdtek lövöldözni és csak azért sem találták el a célt. Jó kis in-universe gag. IG aztán szinte az egész kisváros helyőrségét ledarálta, látványos volt. Gideon moff képében kaptunk egy újabb karizmatikus gonoszt; már most gyűlölöm a csávót. A lángszórós rohamosztagos nagyon félelmetes volt, de amit a kis Yoda leművelt, arra nincsenek szavak. Nagyon vele van az Erő, és ezzel a karakterrel valamit kezdeni kell majd a következő 30 évben, ha esetleg nem harap fűbe a sorozat idején. Nagyon jó volt az összhang a harcok során a szereplők között, mindegyiküket megkedveltem mostanra. Lekerült a sisak egy pillanatra, Mandónk nevet is kapott és a flashback is kiegészült. Az is kiderült, hogy Gideon tevékeny részt vállalt annak idején a tisztogatásban, így innentől fogva ez már személyes elégtételt is kíván. Megható és szép jelenet volt, amikor a mandalori kovács új klánná nyilvánította Din Djarin és baby Yoda kettősét. Mandónk mostantól hivatalosan is apa lett. A csatornából való menekülés látványos volt: a révész droid nagyon ötletesre sikerült. IG önfeláldozása borítékolható volt. Ahhoz képest, hogy a kovács hangsúlyozta, a jetpack használatának elsajátítása időigényes feladat, főhősünk hamar beletanult és leszedte a TIE-t (itt jegyzem meg, a moff ezek szerint nem rest személyesen is részt venni az akcióban, ez mindenképp respektálandó). A robbanószereket Din-nek pedig volt módja feltölteni a kovácsnál is, így ebben nem látok logikai bakit. Kicsit furcsa volt, hogy Greef automatikusan megtisztított területnek nyilvánította Nevarrót, ebben azért nem lehet(ne) annyira biztos. Gideon moff-on lehetett volna pár sérülés is, amikor kiszállt a roncsból. A Darksaber-t valószínűleg a tisztogatáskor szerezte, mint háborús trófeát, amelynek birtoklása a Mandalore feletti hódoltatást is jelképezi. Egyúttal szerintem ezzel Bo-Katan sorsa is kitalálható, nem hiszem, hogy a halálnál alább adta volna, hogy a fegyver kikerüljön a kezéből. Egy nagyon jó, hálaisten élőszereplős sorozat nagyon jó évadzáróját láthattuk. Innentől fogva sok felé mehetnek a készítők, de szerintem az epizodikus jelleg erősödni fog.

Minden képregény jöjjön, ami kánon.

Ezt a könyvet 10 évig vártam, hogy végre magyarul megjelenhessen. Ahhoz képest egy icipicit csalódás volt, de még így is a legjobbak közül való. Luceno volt a SW prequel politika krónikása; még ha többet nem is fog alkotni már (nagy a csend), nekem ő marad a top kedvencem.

A Jedi Akadémia-trilógiát, főleg az első részt, én is szerettem. A későbbi könyveit már nem annyira. Ezzel együtt is elismerem a hozzájárulását az SW univerzumhoz, olyan ikonikus karaktereket teremtett, mint Exar Kun vagy Naga Sadow, és először az ő általa írt képregények merészkedtek sokezer évvel korábbra (The Golden Age of the Sith stb)

Igazából ez egy nem hivatalos trilógia, a Sötétkard abszolút önállóan olvasható, csak a kronológiai közelség miatt vannak utalások. A három könyvből még talán ez a legjobb, bár minden olyan zagyvaság benne van, ami miatt Anderson soha nem lesz a kedvenc SW-szerzőm. Hambly könyveitől meg a hideg is kiráz. Nekem ez a könyv szenvedés volt annak idején.

Köszi. Ha jól rémlik a neve, ő volt az elfogott kém a Phasma könyvben.

Summa summarum: mindenki azt olvas, amit akar. Szerintem ez most már egy agyonbeszélt téma.

Ben klinikai eset volt, Flóribá meg provokátor, még ha voltak is néha jó meglátásai. De azért más fórumokhoz képest nagyon durva, szélsőséges esetek nem fordultak elő.

Ez miről fog szólni?

Boldog Karácsonyt kívánok minden kedves Fórumtársamnak!

Azért a Dark Empire más kategória ezekhez képest.

Ez fantasztikus rész lett, imádtam minden percét. Annyi látványos jelenetre került sor, hogy nem is bírom összeszámolni. Nem tudom, melyik tetszett a legjobban. Jó volt látni, ahogy Mando összeverbuválja a csapatot. Cara Dune arca mindent elárult, amikor meg tudta, hogy egy ex-birodalmi hadúr likvidálása a feladat, azonnal elfelejtett minden kétséget és buktatót. Nagyon örültem IG visszatérésének is, szerintem ő lesz a sorozat egyik humorforrása is, még azzal együtt is, hogy pazar módon sikerült megjeleníteni a fenyegető voltát, a programjának átszabása ellenére is (van egy pár másodperc csönd és feszült figyelem, amikor nem lehet tudni, hogy fegyvert ránt vagy teát fog kínálni). Megmondom őszintén, én egy pillanatra megrettentem baby Yoda arckifejezéstől, amikor megpróbálta megvédeni hősünket a Cara okozta "veszélytől". Egy pillanatra én ott semmi cukiságot nem láttam. Hihetetlen módon vele van az Erő: csecsemő létére már sérült végtagot gyógyít maradéktalanul valamint olyan szintű Erő-fojtásra is képes, amit csak Vader-től és Kylo-tól láthattunk. Szerintem ha nincs Mando lélekjelenléte, Cara Dune egyértelműen meghalt volna. Végre ismét színre került Greef Karga, egyértelműen a sorozat egyik legjobb mellékszereplője. A fogdmegjeiben egy pillanatig sem lehetett megbízni. A tábortüzes jelenet nagyon látványos volt, azok az ijesztő szárnyas fenevadak aztán tényleg nem rettentek meg, és még el sem kezdődött a küldetés, máris mínusz egy fejvadász és két blurrg. Kicsit fura volt, hogy Greef és társai nem használtak légisiklót és gyalog járták meg a sivatagot. Nevarro városa tényleg nagy átalakuláson ment át az elmúlt hónapokban. Mindenhol rohamosztagosok, sehol egy helyi. Teljes statárium és kijárási tilalom, és az Új Köztársaság még messzebbnek tűnik, mint valaha. A birodalmi főhadiszállásként berendezkedett kantinban aztán elszabadul a pokol: nekem nagyon hiányozni fog a Kliens, Herzog iszonyúan jól hozta ezt az arisztokratikus és bizarr figurát, akinek a tekintetétől is kényelmetlenség fogja el az embert. Monologizálása a galaktikus polgárháború és a lázadók győzelmének következményeiről érdekes nézőpontot jelenített meg. Persze aztán kiderült, hogy ő egy nagy senki volt urához, Gideon moff-hoz képest, akinek nem is lehetett volna ennél hatásosabb belépője. Imádom Espositót, az általa megformált hadúr hidegvérű szociopata hatalomtechnikus lesz. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a sok hadakozó Birodalom-maradék közül az ő kiskirálysága mennyire jelent nagy súlyt. Az újonnan érkező rohamosztagosok tiszta és ép páncélzatából és felszerelésükből kiindulva ez valóban egy komolyabb "utódállam". Meglátjuk. Rettentően sajnáltam Kuiilt (remélem hogy valóban meghalt, mert csukva volt a szeme és ez általában azt jelenti, hogy súlyos sérülések árán, de túlélte), a (poszt-)Birodalom a két felderítő sikeres hajtóvadászata valamint a kantinát szétlövő halálosztagosok révén most elég potensnek tűnt. Pár vágási hibát leszámítva ez egy tökéletes rész volt, nálam übereli a harmadikat. (Tényleg, a Mandalori enklávé hova léphetett le?)

A harmadik Thrawn könyvben Chiss Fennhatóságként hivatkoztak rá. A Chiss Birodalom szerintem csak egy félhivatalos megnevezés.

Elolvastam a két Age of Republic kiadványt a napokban. A várakozásaimtól eltérően a Heroes szösszenetei valamivel jobban tetszettek, de lássuk akkor sorban a történeteket néhány szóban. A hangsúly minden esetben a karakterépítés volt a történetek mélysége helyett. A Qui-Gon-képregényben megismerhetünk egy elsőre csodaszépnek tűnő bolygót, amely azonban a Sötét Oldal érintésétől sem mentes. Az Erő egyensúlyának ezen allegorikus ábrázolása és felismerése mutatja, hogy Qui-Gon már ekkor is a Jedi Rend legnagyobb mestere volt, akinek vezetésével talán túlélhették volna a megpróbáltatásokat. Obi-Wan története ezzel szemben számomra nem volt túl érdekes, túl sok újdonságot az Anakinnal való kapcsolatában sem tudtunk meg. Kár, hogy a holokronról nem tudtunk meg semmit, de a Dallenor helyi lakosai érdekesek voltak, illetve a Jedi könyvtárban felbukkanó Dooku-szobrot is értékeltem. Anakin története érdekességül szolgált a klónháború propaganda-hadviselésével kapcsolatban és a későbbiek fényében enyhén szólva is érdekesek voltak Anakin ekkor még helyes meglátásai a járulékos civil áldozatokkal és a tömeggyilkosságokkal kapcsolatban (bár persze ekkor már túl volt a taszkenek legyilkolásán is...) Yularen vérbeli katonaként viselkedett. Padmé története jól megvilágítja a semleges rendszerek kényes helyzetét a klónháború idején, de ezentúl semmi több. A clabroniak, mint új faj, tetszettek. Ezek mellé kapunk még két rövid sztorit: az elsőben Windu akciózik és egy ízben flashbackben láthatjuk fiatalon és hajjal. Az Oosalon bolygó korábban a Rebels-ben debütált. A másik történetben Rex és Jar Jar bukkan fel, szerintem ez egy teljesen felejthető történet. A Darth Maul-történet színvilága nagyon tetszett, de semmi több. A Sith víziója, ahol Maul ép fogakkal, Jediként van ábrázolva, nagyon ötletes volt. A Jango Fett-történet egynek elment, de semmi több. Egy visszatekintés erejéig láthatjuk, amint a Bogden holdjainál megkapja a megbízatást Tyranus-tól: a Legends-ben jobban tetszik, hogy ezért a munkáért meg kellett harcolnia más potenciális génhordozókkal is (erre egy egész PS2-es játékot felhúztak anno). A Dooku-történetben a Sullust mint helyszín szerepeltetése tetszett nagyon, a SoroSuub és a Kaldana Szindikátus felbukkanása nemkülönben. A Sith-ek már itt, évekkel a háború előtt eltökélten építik ki hátországukat. A Grievous-történet nem igazán nyerte el a tetszésemet, a képsorok, amikor végigmegy a csapdákon, az Indiana Jones-t juttatta az eszembe. A vízióban láthatjuk a tábornokot még a kiborg-átalakulása előtt; lehet jót tett neki az a maszk. Ventress története nagyon semmilyenre sikeredett.

Én is csak félig olvastam, mert a közepétől már spoileres.

De fikáz, pont a "fan service" nem tetszik nekik.

Az evidens volt, hogy a film inkább a TFA-t fogja idézni. De ettől még nem kerül zárójelbe a TLJ sem.