Nute Gunray

Boldog születésnapot!

Ha a továbbiakban is hasonlóan nyomorúságos bolygók kerülnek terítékre, mint ahogy ez a tendencia az EP7-től kezdve megvan, akkor ezekhez képest a Tatooine már tényleg egy civilizációs csomópont, bármit is érzett Luke ("Well, if there's a bright center to the universe, you're on the planet that it's farthest from."), korántsem volt igaza. Persze mindenki a saját szintjén nyomorog. Jut eszembe, ez a western-style soundtrack nagyon jó, órák óta hallgatom.

"I have spoken". Kíváncsi leszek az élettörténetére, sokkal intelligensebbnek tűnik, mint bármely eddig megismert fajtársa.

Hacsak nem maga a főhősünk fogja újra összerakni és átprogramozni. De szerintem is inkább vissza-visszatérő ellenfél lesz.

Ez a kedvenc Ackbar-jelenetem. Itt minden együtt a helyén van, a zuhanó csillagromboló, a zene és az admirális testbeszéde.

Engem azért ez a hatalmas Krennic-fölény eléggé meglep eddig.

Az EP Guide majd fényt deríthet a bolygók, illetve a név szerint még nem ismert szereplők neveire.

És nem mellesleg, talán Jabbáé a legbrutálisabban ábrázolt halál (vagy ahogyan az angol megfogalmazza, "graphic") az egész saga-ban.

Remélem lesz hivatalos ep guide, mert sok szereplő és bolygó neve még ismeretlen.

Nálam Ackbar a nyerő, egy elvhű öreg katona, akit csak tisztelni lehet. Elég méltatlanul elbántak vele az EP8 készítői azzal a gyakorlatilag off-screen halállal.

Imádtam gyűlölni Krennic-et és annyira jó, hogy a saját teremtménye pusztította el és ez a tény még el is jutott a tudatáig (ellentétben Tarkinnal, akinek nem volt ideje felfogni saját halálát). Az igazgató kapja a szavazatomat, vele szemben nekem Qi'ra nem túl érdekes.

- Ha belegondolunk, hogy a kowaki majomgyík egy értelmes faj, meglehetősen brutális jelenet, ahogy nyílt utcán sütik meg őket nyárson. Az idegesítő Bujaféreg ide vagy oda, engem a fajtársának halálfélelme és nyöszörgése elég mélyen megérintett. - Végre régi és új fajok vegyesen, utóbbiak főleg a Solo-ból. Quarren, rodiai, nikto, kubaz, trandoshai, ugnaught, ez egy valódi mennyei csemege volt számomra, amellett hogy az új fajokat is felhasználták újra (dyplotid, keteeriai, melbu és igen... még egy kyuzo is felbukkan). - Ez a "nagy tisztogatás" talán a már sokat emlegetett mandalore-i ostromra utalt, amely során a Birodalom térde kényszeríti a bolygót.

Hát ez zseniális volt. A sok rozsda, az isten háta mögötti bolygók, a szakadt rohamosztagosok, mint egy előző kor hátramaradt tartozékai és a rengeteg jól ismert faj (végre). Ahogy néztem, miként ügyködik névtelen mandalorink, az jutott eszembe, én még egy Tarr Béla-filmet is el tudnék nézni Star Wars-köntösben. A masszív tájak lényűgözőek voltak, csak úgy áradt a képsorokból a Peremvidék kilátástalansága. Minden szófukarsága ellenére a főhős is szimpatikus... egyes megnyilvánulásai már jelzik, hogy helyén van a szíve és a becsületkódexe. No meg a végén a "baby Yoda"... imádtam a kisebb mozzanatokat is. Ja és soha nem sajnáltam még ennyire egy kowaki majomgyíkot Ez a 38 perc hamar elrepült. Hogy jobb-e mint a Disney-éra filmek, azt azért nem hiszem (egyelőre), mindenesetre több Star Wars-fíling áradt a képsorokból, mint a sequel trilógia egyes epizódjaiból (pedig alapvetően ott is az elmaradott planéták dominálnak). Ám ez nem is feltétlenül kritika az utóbbiak felé... ez még egy merőben más éra, mindössze 5 évvel vagyunk a Birodalom bukása után és az Új Köztársaság, bár hiába létezik, olyan távolinak tűnik ebben a sorozatban, mint ha nem is egy Galaxisról beszélnénk.

Utólag is boldog születésnapot, Revan!

Nem szeretem a TLJ új karaktereit, sem DJ, sem Rose vagy Holdo nem lett a szívem csücske. Grievous félelmetes karizmájából az EP3 majd a TCW sokat elvett, de így sem kérdés, hogy rá adom a szavazatom.

Saw Gerrera, mert álmomban se gondoltam volna korábban, hogy egy TCW-karakter egyszer élőszereplős filmvásznon debütálhat.

Christie Golden: Battlefront II. - Inferno osztag A játék ismeretében alapvetően egy akciódús, pörgős cselekményű könyvet vártam, ehhez képest a mintegy ötven oldalas felvezető után kapunk egy lassan építkező, beszivárgós történetvezetést, amely nagyon is a szereplők lelki világának kibontására építkezik. Terítékre kerül minden, apa-lánya kapcsolat, a Birodalomhoz való hűség, amely folyamatosan próbatétel alá kerül, ahogy a valóság kikezdi a birodalmi propagandagépezetet. Nem mondanám, hogy megkedveltem a főszereplőket, ahhoz túlságosan is birodalmiak voltak (kiváltképp Iden), kivéve talán Del-t. Mindenesetre Iden karakterfejlődése szép ívet jár végig, hitelesnek mondhatnám, hogy a kételkedésének kezdete az apjával való ellentmondásos viszonyban eredeztethető. Seyn Marana pálfordulása nekem túl hirtelen volt, sokáig ő tűnt a legintrovertáltabb személynek, aki képes higgadtan csak a feladatára koncentrálni, mégis ő az, akit érzelmei lebuktatnak. Del Meeko talán az egyetlen, aki két lábbal a földön jár, szakértelme és barátságos viselkedése szimpatikussá teszi. Gideon Hask a pökhendi s*ggfej birodalmi tiszt mintaképe. A beépülés Saw Gerrera egykori ellenállóinak maradékának soraiban szépen fel van vezetve. Az Álmodók nyomorúságos, reményvesztett, céltalan terrorista sejt; egytől-egyig szánni valóak, akiknek átmeneti veszélyességét egy titokzatos informátor pontos fülesei biztosítják. Máskülönben rég elenyésztek volna csöndben az isten háta mögötti bolygón, Jeosynon. A könyv lapjainak nagy részéből árad a reménytelenség és a kilátástalanság, az Álmodók már a birodalmi kémek nélkül is élő céltáblák. Staven nem több, mint egy megkeseredett részeges senki, aki még a Saw-nál látott állapotokat is tovább zülleszti. Nagyon sajnáltam a chadra-fan Piikow-t, aki a birodalmi terror miatt elveszti családját, maga halálos betegségben szenved és emiatt sodródik az eseményekbe. Meglepődtem a Mentor kilétén: Lux Bonteri élete során a szeparatistáktól a Halálőrségen át eljutott az Álmodókig. Ő volt az egyik kedvencem a TCW-ben, jó lenne látni, hogy a klónháború utáni két évtizedben mi történt vele. Sorsa most sem zárul le egyértelműen, így biztos vagyok, hogy még látni fogjuk. A történet vége elég simán zárul, sajnos nincs semmilyen csattanó és a Mentor, mint informátor is elég egyértelmű már a közepétől kezdve. Összességében nekem a regény tetszett, de nem mondanám, hogy valamikor is újra fogom olvasni, ahhoz túl lehangoló és nyomasztó. 4,5/5

Remélem, "A mandalóri"

Jönnek a vongok!

Tudom, hogy nincs sok esélye, de Plo mester iránt én mindig is elfogult leszek, bárki is legyen az ellenfél. Egyébként Poe talán a legnagyobb kedvenc az új trilógia főhősei közül, így bárki is jut tovább, annak csak örülök.

Igen, éles kontraszt van az Ep7-es és az EP8-as Hux között. A karakter elmozdulása az utóbbi felé nekem se tetszett, de egyelőre nem romlott le annyira, hogy ne rá tegyem a voksom. Jango számomra szürke és unalmas, van egy jó mozdulata, amikor lelövi a béna Jedi mestert, Coleman Trebort, máskülönben sótlan.

Egyértelműen K-2SO. Imádom a humorát, ennyi szarkazmussal betáplált droidot eddig keveset láttunk. BB-8 aranyos, de egyébként semmi extra, Thripio pedig sokszor idegesítő, az új trilógiában meg eljelentéktelenedett (legalábbis eddig). L3 számomra konkrétan néha gáz volt.

Utálom mindkét Fett-et, az idegbeteg Hux viszont az egyik kedvencem az új trilógiából.

Most épp döntetlen.

Igen, az Thrawn volt. Itt még teljesen ismeretlen figura az Új Köztársaság előtt, majd egy év múlva fog színre lépni A Birodalom örököseiben.