Nute Gunray

Szerintem a mon calamari váltó csak az egyik ilyen új bevett intergalaktikus pénznem, amelynek a jelentősége megnőtt ebben az átmeneti időszakban.

Mandónknak nagyon kellett a pénz, mert belement abba, hogy csak a váltságdíjak összege felének megfelelő mon calamari váltót kapja a melóért. Először azt hittem, hogy a leszállított befagyasztott testek közül így vissza fog tartani valamennyit. Azért feltételezem, hogy Greef Karga nem nézte teljesen hülyének a főhőst és a birodalmi kreditet valahol még használják, ha máshol nem, a feketekereskedelemben, csak egyre szűkölő keretek között és nagyon nehéz elpasszolni. Mert ha nem, az olyan lett volna, mintha az egyik balkáni maffiózó a másiknak jugoszláv dénárral akarna fizetni. Azért egy bizonyos súly és hierarchia fölött már ilyen alacsony pitiáner szintre nem megy le az ember. A Céh vezetőjeként Greef pedig bizonyára nem kispályás.

Szerintem lesznek átszavazók...

Boldog születésnapot!

Ha a továbbiakban is hasonlóan nyomorúságos bolygók kerülnek terítékre, mint ahogy ez a tendencia az EP7-től kezdve megvan, akkor ezekhez képest a Tatooine már tényleg egy civilizációs csomópont, bármit is érzett Luke ("Well, if there's a bright center to the universe, you're on the planet that it's farthest from."), korántsem volt igaza. Persze mindenki a saját szintjén nyomorog. Jut eszembe, ez a western-style soundtrack nagyon jó, órák óta hallgatom.

"I have spoken". Kíváncsi leszek az élettörténetére, sokkal intelligensebbnek tűnik, mint bármely eddig megismert fajtársa.

Hacsak nem maga a főhősünk fogja újra összerakni és átprogramozni. De szerintem is inkább vissza-visszatérő ellenfél lesz.

Ez a kedvenc Ackbar-jelenetem. Itt minden együtt a helyén van, a zuhanó csillagromboló, a zene és az admirális testbeszéde.

Engem azért ez a hatalmas Krennic-fölény eléggé meglep eddig.

Az EP Guide majd fényt deríthet a bolygók, illetve a név szerint még nem ismert szereplők neveire.

És nem mellesleg, talán Jabbáé a legbrutálisabban ábrázolt halál (vagy ahogyan az angol megfogalmazza, "graphic") az egész saga-ban.

Remélem lesz hivatalos ep guide, mert sok szereplő és bolygó neve még ismeretlen.

Nálam Ackbar a nyerő, egy elvhű öreg katona, akit csak tisztelni lehet. Elég méltatlanul elbántak vele az EP8 készítői azzal a gyakorlatilag off-screen halállal.

Imádtam gyűlölni Krennic-et és annyira jó, hogy a saját teremtménye pusztította el és ez a tény még el is jutott a tudatáig (ellentétben Tarkinnal, akinek nem volt ideje felfogni saját halálát). Az igazgató kapja a szavazatomat, vele szemben nekem Qi'ra nem túl érdekes.

- Ha belegondolunk, hogy a kowaki majomgyík egy értelmes faj, meglehetősen brutális jelenet, ahogy nyílt utcán sütik meg őket nyárson. Az idegesítő Bujaféreg ide vagy oda, engem a fajtársának halálfélelme és nyöszörgése elég mélyen megérintett. - Végre régi és új fajok vegyesen, utóbbiak főleg a Solo-ból. Quarren, rodiai, nikto, kubaz, trandoshai, ugnaught, ez egy valódi mennyei csemege volt számomra, amellett hogy az új fajokat is felhasználták újra (dyplotid, keteeriai, melbu és igen... még egy kyuzo is felbukkan). - Ez a "nagy tisztogatás" talán a már sokat emlegetett mandalore-i ostromra utalt, amely során a Birodalom térde kényszeríti a bolygót.

Hát ez zseniális volt. A sok rozsda, az isten háta mögötti bolygók, a szakadt rohamosztagosok, mint egy előző kor hátramaradt tartozékai és a rengeteg jól ismert faj (végre). Ahogy néztem, miként ügyködik névtelen mandalorink, az jutott eszembe, én még egy Tarr Béla-filmet is el tudnék nézni Star Wars-köntösben. A masszív tájak lényűgözőek voltak, csak úgy áradt a képsorokból a Peremvidék kilátástalansága. Minden szófukarsága ellenére a főhős is szimpatikus... egyes megnyilvánulásai már jelzik, hogy helyén van a szíve és a becsületkódexe. No meg a végén a "baby Yoda"... imádtam a kisebb mozzanatokat is. Ja és soha nem sajnáltam még ennyire egy kowaki majomgyíkot Ez a 38 perc hamar elrepült. Hogy jobb-e mint a Disney-éra filmek, azt azért nem hiszem (egyelőre), mindenesetre több Star Wars-fíling áradt a képsorokból, mint a sequel trilógia egyes epizódjaiból (pedig alapvetően ott is az elmaradott planéták dominálnak). Ám ez nem is feltétlenül kritika az utóbbiak felé... ez még egy merőben más éra, mindössze 5 évvel vagyunk a Birodalom bukása után és az Új Köztársaság, bár hiába létezik, olyan távolinak tűnik ebben a sorozatban, mint ha nem is egy Galaxisról beszélnénk.

Utólag is boldog születésnapot, Revan!

Nem szeretem a TLJ új karaktereit, sem DJ, sem Rose vagy Holdo nem lett a szívem csücske. Grievous félelmetes karizmájából az EP3 majd a TCW sokat elvett, de így sem kérdés, hogy rá adom a szavazatom.

Saw Gerrera, mert álmomban se gondoltam volna korábban, hogy egy TCW-karakter egyszer élőszereplős filmvásznon debütálhat.

Christie Golden: Battlefront II. - Inferno osztag A játék ismeretében alapvetően egy akciódús, pörgős cselekményű könyvet vártam, ehhez képest a mintegy ötven oldalas felvezető után kapunk egy lassan építkező, beszivárgós történetvezetést, amely nagyon is a szereplők lelki világának kibontására építkezik. Terítékre kerül minden, apa-lánya kapcsolat, a Birodalomhoz való hűség, amely folyamatosan próbatétel alá kerül, ahogy a valóság kikezdi a birodalmi propagandagépezetet. Nem mondanám, hogy megkedveltem a főszereplőket, ahhoz túlságosan is birodalmiak voltak (kiváltképp Iden), kivéve talán Del-t. Mindenesetre Iden karakterfejlődése szép ívet jár végig, hitelesnek mondhatnám, hogy a kételkedésének kezdete az apjával való ellentmondásos viszonyban eredeztethető. Seyn Marana pálfordulása nekem túl hirtelen volt, sokáig ő tűnt a legintrovertáltabb személynek, aki képes higgadtan csak a feladatára koncentrálni, mégis ő az, akit érzelmei lebuktatnak. Del Meeko talán az egyetlen, aki két lábbal a földön jár, szakértelme és barátságos viselkedése szimpatikussá teszi. Gideon Hask a pökhendi s*ggfej birodalmi tiszt mintaképe. A beépülés Saw Gerrera egykori ellenállóinak maradékának soraiban szépen fel van vezetve. Az Álmodók nyomorúságos, reményvesztett, céltalan terrorista sejt; egytől-egyig szánni valóak, akiknek átmeneti veszélyességét egy titokzatos informátor pontos fülesei biztosítják. Máskülönben rég elenyésztek volna csöndben az isten háta mögötti bolygón, Jeosynon. A könyv lapjainak nagy részéből árad a reménytelenség és a kilátástalanság, az Álmodók már a birodalmi kémek nélkül is élő céltáblák. Staven nem több, mint egy megkeseredett részeges senki, aki még a Saw-nál látott állapotokat is tovább zülleszti. Nagyon sajnáltam a chadra-fan Piikow-t, aki a birodalmi terror miatt elveszti családját, maga halálos betegségben szenved és emiatt sodródik az eseményekbe. Meglepődtem a Mentor kilétén: Lux Bonteri élete során a szeparatistáktól a Halálőrségen át eljutott az Álmodókig. Ő volt az egyik kedvencem a TCW-ben, jó lenne látni, hogy a klónháború utáni két évtizedben mi történt vele. Sorsa most sem zárul le egyértelműen, így biztos vagyok, hogy még látni fogjuk. A történet vége elég simán zárul, sajnos nincs semmilyen csattanó és a Mentor, mint informátor is elég egyértelmű már a közepétől kezdve. Összességében nekem a regény tetszett, de nem mondanám, hogy valamikor is újra fogom olvasni, ahhoz túl lehangoló és nyomasztó. 4,5/5

Remélem, "A mandalóri"

Jönnek a vongok!

Tudom, hogy nincs sok esélye, de Plo mester iránt én mindig is elfogult leszek, bárki is legyen az ellenfél. Egyébként Poe talán a legnagyobb kedvenc az új trilógia főhősei közül, így bárki is jut tovább, annak csak örülök.

Igen, éles kontraszt van az Ep7-es és az EP8-as Hux között. A karakter elmozdulása az utóbbi felé nekem se tetszett, de egyelőre nem romlott le annyira, hogy ne rá tegyem a voksom. Jango számomra szürke és unalmas, van egy jó mozdulata, amikor lelövi a béna Jedi mestert, Coleman Trebort, máskülönben sótlan.