Az előzőnél ez egy kicsit gyengébb rész volt, de korántsem mondanám filler epizódnak. Először is, ismét szépen megmutatkozott Mon Mothma tehetetlensége és határozatképtelensége válságos szituációban... Talán túlzottan is óvatoskodik, összhangban a Rogue One-ban látottakkal. A keresztvizet mégsem szedném le róla, mert végül is helyesen döntött, tehát nem makacs vagy konok, meg lehet győzni. Csak éppen a gyors stratégiai döntéseket igénylő helyzeteknél alkalmatlan a vezetésre, elvégre ő politikus, nem katona. Másrészt ott van az a szempont, amit már kifejtettem korábban: számára a Lothal csak egy a sok hadszíntér közül. Óhatatlanul is szembekerülnek ilyenkor az álláspontok.
A Bányászcéh, mint a Birodalom egyik beszállítója ismét megjelent a színen. Még most is szörnyű látni, mit művelnek a Lothal felszínével... Hőseink talán kicsit sokat bénáztak az érckitermelő kapitányával... Vizago már-már Hondo 2.0-nak tűnt. A trandoshai Seevor halála kellően brutális volt, de a rabszolgahajcsár sem járt jól (végre Zeb kapott egy méltó ellenfelet).