Nute Gunray

Jó ezt így összegezve látni.

Michael Reaves: A Jedik alkonya Nagyon régóta vártam már ennek a sorozatnak a megjelenését. Coruscant a SW egyik, ha nem a legizgalmasabb helyszíne. Egész sorozatokat el tudnék képzelni, amely során a szereplők egy pillanatra sem hagyják el ezt a gigászi városbolygót. Reaves regényében is ez történik. A Szárnyas fejvadászt és más sci-fi klasszikusokat alapul véve, a szerző oly érzékkel tölti meg élettel a Coruscant alsó fertályát, hogy az olvasó szinte érzi a számtalan lény kavalkádjának bűzös kipárolgását, a szeméthalmok és roncstemetők émelyítő szagát. A sok-sok faj említése. Ez teszi élővé a regényt. A helyszín azonban csak az egyik része a dolgoknak. Egy jó történetnek kellenek emlékezetes, mi több szerethető karakterek is. Ez maradéktalanul sikerül is. A szabadszájú részeges sullustit, Den Dhurt már korábban megismerhettük. Az egyre inkább emberré váló I-5-öt nem különben. Jax szinte kiköpött mása tragikus sorsú apjának. Aztán ott van Kaird, akinek különlegességét fajának egyedi vonásai adják. Számos utalás történik a korábbi könyvekre, amelyeknek felfedezése növeli az élvezeti faktort. Most már örülök, hogy előbb a Medstar-duológiával kezdtem, illetve jól tettem, hogy újraolvastam nem sokkal korábban A vadászó árnyékot. Persze ezen kis bónuszok nélkül is működik a történet, mégis így az igazi számomra (egyedül sajnos a Töréspont maradt ki számomra, amely Nick Rostu révén szintén több utalás tárgya, de ezt majd igyekszem a nagyon közeli jövőben pótolni). A regényen érződik, hogy valami nagyobbnak a bevezetője. A szereplők bemutatkoznak, I5 végre rátalál egykori gazdája elveszettnek hitt fiára... az igazi kalandok csak most következnek. Even Piell szerepeltetésének méltatlan hátterét sokan ismerjük... mindez azonban, 2014 óta már lényegtelen. Egyébként is talán az lenne a legjobb, ha az egész TCW-t kivennénk a Legends-ből, így lenne egy koherens klónháború kronológia a régi idővonalat illetően is. Bevezető jellege miatt 4/5. Reaves továbbra is az egyik legjobb stílusú SW-író.

Ez valóban érdekes.

Így van. A lemaradás behozása a hazai megjelenéseket illetően már így is illúzió, hiszen az amerikai képregénydömpinggel pl. a magyar piac nem tud versenyezni. A felnőtt regényeknél szerencsére más a helyzet. A Szukits ezt most jól menedzseli. Én a Queen's Shadow-t és a Master and Apprentice-t várom a legjobban.

Boldog új évet!

8 saga, 2 spin-off film és számtalan animációs epizód után is a legeslegnagyobb kedvencem az a bizonyos mintegy 20 mp-es dallam, amely felhangzik akkor, amikor Luke nekitámad Vader-nek. Számomra ezzel lesz tökéletes ez a jelenet.

Valóban minőségi munka lett.

Igen, jó pár éve volt valami verseny. A Saboteur fordítása az én munkám.

Snoke halála... fantasztikus volt. Először döbbentet éreztem, majd megelégedést, hogy innentől már tényleg minden kiszámíthatatlan. És abban a pillanatban, ahogy Snoke lefordult a trónszékről, tudtam, hogy másodlagos dolog, hogy ki volt ő valójában és honnan jött.

Ez egy megindító, lelkesítő jelenet, még akkor is, ha tudjuk, hogy szinte már másnap rosszul alakultak a dolgok. Hovatovább Nute Gunray-t tíz év alatt sem sikerült elítélni egyértelmű bűneiért. Az EP4 után legalább van egy rövid periódus, ahol a lázadók ki tudják használni a Birodalomban beállt zavart, tanácstalanságot.

Na meg persze azóta tudjuk, hogy itt sem mentek olyan simán a dolgok, bár itt ünnepelnek, valójában egy helyi polgárháború alakult ki a városbolygón számos civil áldozattal (ld. Utóhatás-trilógia).

Két ünnep között végre lett egy kis időm behozni a lemaradásomat. Látványos és akciódús epizód volt, amelynek eseményeit körüllengte az Első Rend mesterkedése. Megnyugtató, hogy az animációs elődökhöz képest az effajta háttérben történő machinációk itt is szerepet kapnak. Azért Doza naivitását jól mutatja, hogy az első (hihetetlenül jól időzített) kalóztámadás után beadja a derekát. De azt hiszem, sok választása nem is volt. Bármiféle joghatóság kellően távol van ahhoz, hogy az Első Rend a kalózokat felhasználva a kénye-kedvére magához láncolja a töltőállomást.

Akkor maradjunk az optimista képeknél. A saga-nak kevés katartikusabb pillanata van annál, amikor a lázadók hosszú évek küzdelmei után legyőzik az uralkodót és a Birodalmat, és végre kiengedhetnek. A special edition, majd a DVD-kiadás jót tett a hatodik filmnek, amikor jelentősen kibővítették a jelenetsort. Az eredeti olyan semmilyen... nem hiszem, hogy az ewokok tudatában voltak a Galaxisban történő sorsdöntő eseményeknek, így ők a Birodalom vereségében csak a kéretlen betolakodók eltakarodását ünnepelhetik. A kibővített jelenetsor már hűen reprezentálja a Galaxis egészét. Ennek is egyik legerősebb pontja a Coruscant megmutatása. Nem is tudom, melyik pillanattól ráz ki a hideg jó értelemben azóta is... A harangszó, a birodalmi rohamosztagos legyűrése, Palpatine szobrának ledöntése, a háttérben meghúzódó Jedi Templom és Szenátusi komplexum... vagy amikor a tűzijáték közepette felfelé mozog a kamera és beindul a zárójelenet lényegi zenéje. Zseniális. Tudjuk, hogy a Galaxis előtt nehéz időszak áll, és pár évtized múlva majdhogynem értelmetlenné válik ez a katartikus felszabadító ünnepsorozat. De itt, ebben a pillanatban, csak ez számít, a határtalan boldogság és szabadság érzésének megélése.

Tekintve, hogy ezekre a hősökre mégis milyen sors vár az elkövetkező évtizedekben, nekem ehhez a képhez a derűs optimizmus mellett most már némi keserűség is vegyül.

Boldog karácsonyt minden kedves fórumtársnak!

Sajnos nagyon rosszul fogytak a könyveik (ebben azért szerepe van, hogy a megjelenések mögött nem volt tudatos koncepció). A korábbi kiadások most már minden Libri-akcióban szerepelnek nem ritkán 60-70%-os kedvezménnyel, és így sem viszik őket.

Én imádom ezt a könyvet, a folytatásait már kevésbé.

Timothy Zahn: Thrawn: Szövetségek Nem volt rossz, de az első rész után egyértelműen csalódás. Nagyon nem is lehet mit írni: a könyv tele van akcióval, amelyek egy idő után untattak, mindemellett az alapsztori nem üt akkorát, hogy fenntartsa az érdeklődést. Időnként Thrawn is súlytalannak tűnt. A gryskek, mint a Birodalmat és az ismert Galaxist fenyegető ellenség nem hozott lázba. Az egész könyv olykor-olykor felvezetőnek tűnt egy következő, grandiózusabb alkotáshoz. Legalábbis remélem, hogy a trilógia záródarabja be fogja tölteni ezt a szerepet. A két párhuzamos történetszál közül a Vader-Thrawn duó volt az érdekesebb, főleg a két szereplő közötti feszültségforrások érzékeltetését sikerült jól eltalálnia a szerzőnek. Kettejük között jól működött a dinamika, Thrawn élete tényleg sokszor csak hajszálon múlott. És bár egyszer-egyszer Zahn meglehetősen karakteridegen mondatokat adott Vader szájába, ezzel összességében nem volt gond. Hol az egyikük, hol a másikuk kerekedett a másik fölébe rivalizálásuk alatt, e tekintetben az egész könyv egy hatalomtechnikai hullámvasút volt. A múltban játszódó történet jól indult, de hamar ellaposodott, és egy egyszerű klónháborús behatolós, droidaprítós akciókavalkádot kaptunk, ahol nem is volt mindig tiszta, ki kivel van. Padmé hamar beleszürkült az egészbe, ahogy később már Anakin is. Sajnos a könyv egy emlékezetes karaktert sem tudott felvonultatni. Rukh viszont király volt. Jó lenne egyszer megtudni, honnan szedte fel ezt a figurát a chiss. Ahhoz képest, hogy az első részről milyen hosszú értékelést írtam, erről most csak ennyit tudok. Tisztes iparosmunka, de semmi több. Egyértelműen Zahn gyengébb regényei közé sorolandó.

Zahn is tud kifejezetten jó könyveket írni. Hogy a kánonnál maradjunk, a Thrawn nekem nagyon tetszett, ódákat is zengtem róla. Jelen kötet sajnos már nem annyira jön be. A felénél tartok, de egyelőre nekem eléggé semmilyen. Értékelést majd mindenképp írok.

A borító nagyon király lesz. Remélem, a tartalom is, a második részt most olvasom, egyelőre jóval gyengébbnek tartom az első résznél.

Horvátország, Wales, Szlovákia és Azerbajdzsán. Igazából bármelyik csoport irtó nehéz lett volna, főleg, hogy a 4. kalapba kerültünk. Beszédes, hogy a kommentátor hogy őrült, hogy 5 csapatos csoportba kerültünk, ahol nincsen már Andorra, Luxemburg vagy épp Liechtenstein.

Frenkie, Bomarr, Kargarosz, Fulcrum, Jake, nektek is köszönöm.

Sky, Rog, Racer, Ody, Pildi, Dzséjt, Kenobi, Bence, Revan, Nabo, Donát, Miss, köszönöm szépen.

Jek Porkins miért nem szerepel a listán?

Ben Quadinarosnál még ő is jobb.