E.K Johnston: Queen's Shadow

[Iqvi]

https://www.szukits.hu/kanon-regenyek/5556-e-k-johnston-star-wars-a-kiralyno-arnyeka-konyv-005551.html Július 24.-én jelenik meg magyarul E.K Johnston második kánon regénye mely Padméra fókuszál, és bemutatja hogy miképp lett királynőből szenátor.

 

[mui-ruy]

1 órával korábban, Iqvi írta:

https://www.szukits.hu/kanon-regenyek/5556-e-k-johnston-star-wars-a-kiralyno-arnyeka-konyv-005551.html Július 24.-én jelenik meg magyarul E.K Johnston második kánon regénye mely Padméra fókuszál, és bemutatja hogy miképp lett királynőből szenátor.

 

Kimaradt egy "R" betű a borítón. A királynő ányéka van rajta. Remélem javítják.

Szerkesztve: 2019. Április 6. - mui-ruy

[Iqvi]

17 perccel korábban, mui-ruy írta:

Kimaradt egy "R" betű a borítón. A királynő ányéka van rajta. Remélem javítják.

Az úgy cinkesen nézne ki.

[Darth Revan9]

Én is remélem.

[Nute Gunray]

Ha így marad, nagyon gáz lesz.  Remélem, már szóltak nekik többen.

[Ody Mandrell]

Szerintem ez csak netes elírás.  

[Iqvi]

Éppen most , Ody Mandrell írta:

Szerintem ez csak netes elírás.  

Bízzunk benne hogy az. Amúgy nekem tuti vétel lesz ez a könyv.

[mui-ruy]

Már javították is a borítót.

[Nute Gunray]

Külföldön mik a vélekedések erről a könyvről? Csak mert nekem az írónő első könyve, az Ahsoka elég nagy csalódás volt, és nem akarom, hogy túlzott várakozásaim legyenek, ha esetleg ez sem sikerül jól.

[Darth Sky]

Én jókat olvastam róla, állítólag jobban sikerült mint az Ahsoka.

[Nute Gunray]

A téma miatt mindenképp kötelező darab.

 

Kicsit olvasva a Wookieepediát,

 

 

Spoiler

meglepett, hogy Amidala már négy év múlva nem volt királynő, és egy új uralkodót iktattak Jamillia elé.

 

[Darth Revan9]

A Jedik a Baljós szinkronjában végig magázták a királynőt. Ha jól emlékszem Qui-gon csak az egyik mondatban tegezte. A védelmedet garantáltam, nem a győzelmedet. Az összes többi mondatban viszont magázták Padmét. Sőt, A klónok támadásában is magázták. Ugye, jól tudom?

[Darth Sky]

Én is úgy emlékszem, hogy a Jedik magázták a királynőt. 

[Darth Revan9]

Akkor jól emlékeztem, köszönöm.

[Darth Sky]

Megérkezett a regény, aminek örülök, viszont maradt egy elírás a borítón.

Ahogy elnézem, a Szukits oldalán is így van fent. Eddig fel se tűnt... 

[Ody Mandrell]

Kíváncsi leszek mi lesz a véleményed. 

[Iqvi]

Ma én is megrendeltem a könyvet a Koréliai hajszával és két másik képregénnyel együtt. Jövőhéten valamikor jön is.

[Nute Gunray]

Én is nagyon várom már.  Kár azért a nyomdahibáért.

[MissKarrde]

Hozzám majd a következő könyvvel együtt érkezik ősszel. Addig is várom a véleményeket  

[Nute Gunray]

Tegnap vettem meg, hamarosan nekiállok én is.  A borító csodaszép.

[mui-ruy]

Eddig valóban ez az eddigi legszebb kánon könyvborító. Én kb. a regény felénél járok épp. Süt belőle az Ep. 1-2 hangulata!

Szerkesztve: 2019. Augusztus 11. - mui-ruy

[Nute Gunray]

E. K. Johnston: A királynő árnyéka

 

Olvasva a külföldi és hazai portálokon írt véleményeket, ez a könyv eléggé megosztóra sikeredett. Elsőként mindenképp azt jegyezném meg, hogy az írónő Ahsoka c. regénye nekem nem igazán nyerte el a tetszésemet, a rosszabb canon-könyvek között tartom számon. Elöljáróban annyit, hogy ez az újabb regénye azért nagyságrendekkel jobban tetszett.

 

Ahogy leszűrtem a véleményeket, a legtöbben az akciódús cselekményt és a kalandokat hiányolták. Valóban, jogos lehet az észrevétel: akció címén mindössze egy gyatrán kivitelezett merénylet-kísérletet és egy vérszegény kalóztámadást jegyezhetünk fel. A könyv eleje nekem is nehezen indult be, sokszor tűnt úgy, hogy a cselekmény egészíti ki Padmé és udvarhölgyeinek állandó fésülködését és öltözködését, és nem fordítva. A királynő árnyéka talán elsősorban lányoknak íródott, már hasonlót éreztem a Leia, az Alderaan hercegnője könyvnél is, ám ott Claudia Gray jobban eltalálta az egyensúlyt. Másrészt mindig kockázat, ha az író a politikát teszi az események középpontjába, hiszen látványos fénykard-párbajok, csempészek, alvilág, háborús ábrázolások híján ez a téma sokakat elriaszthat és máig a prequel elleni vádak egyik legostobább példája, amikor "parlamenti közvetítéshez" hasonlítják az első két filmet.

 

Azonban figyelembe kell venni, hogy 4 évvel vagyunk az EP1 után. Bár már látszanak a repedések, még teljes béke uralkodik, a szeparatisták egyelőre sehol, a Köztársaságnak nincs szüksége egy állandó hadseregre sem. Olyan alacsony intenzitású konfliktusok jellemzik a korszakot, mint a bányászsztrájkok, a határvillongások vagy a megnövekedett kalózaktivitás. Ilyen körülmények között egy akciódús-regényt elvárni, ráadásul Padmével a címszerepben, botorság lett volna. Ehelyett azonban kapunk egy tökéletes karakterrajzot és végre betekintést nyerhetünk a Régi Köztársaság békebeli működésének mozzanataiba is. Ahogy fentebb a kolléga írta, a regényből csak úgy árad az EP1-2 hangulat. Elmélyedhetünk a nabooi kultúrában és etikettben, valamint a politikai viszonyokban. Padmé és udvarhölgyeinek a királynői mandátum lejártával egy egészen új szerepfelfogást kell magáévá tenniük, főleg, hogy az új királynő, Réillata (aki tehát nem Jamillia, ez meglepett) szenátorrá nevezi ki őt. Itt jegyzem meg, hogy minden idealizmus ellenére nekem Naboo továbbra is túl steril, túl tiszta, túlontúl tökéletes, az ott lakókkal együtt. Amidalának hamar rá kell jönnie, hogy a coruscanti politika merőben új elvárásokat támaszt az irányába. Idő kell, mire beletanul, és egyelőre későbbi nagy szövetségesei - Bail Organa és Mon Mothma - sem lát mást benne, mint amit a bulvársajtó kialakított róla, azaz egy díszes ruhában öltözött dámát, aki legalább arra jó, hogy elterelje a figyelmet. Padméra ráégett a 4 évvel ezelőtti, Valorum-elleni sikeres bizalmatlansági indítvány. A szenátusi szokásjogok szerint az valóban egy otromba lépés lehetett a részéről, amelyet időbe telik lemosni magáról. A nabooi blokád azonban tovább kísért és a szembenállás a Kereskedelmi Szövetséggel továbbra sem fejeződött be, csak az eszközök változnak: lefizetett újságírók, karaktergyilkosság, leszavazott törvényjavaslatok, valamint az a béna merénylet-kísérlet. Mindeközben Padmé dühödten láthatja, hogy a KSZ-t nem éri semmilyen retorzió az égbekiáltó bűnük miatt, és Nute Gunray-t négy ízben is felmentik a vádak alól, aki így megtarthatja pozícióját és vagyonát, és az ezzel járó politikai és gazdasági befolyást.

 

Padmé-vel párhuzamosan az egykori udvarhölgyeknek is új szerepet kell találniuk. Legnehezebb helyzetben Sabé van, aki addig együtt lélegzett a királynővel, most azonban konkrét feladat nélkül maradt. A tatooine-i kitérő talán elhanyagolható lett volna, felesleges és hamvába holt küldetés volt, amelyet aztán Padmé is egy-kettőre ejtett, ráadásul meglehetősen sután össze lett csapva az egész. Sabé azért a könyv végére megtalálja szerepét és hivatását, és Tonrával együtt már jobban tudnak segédkezni. Több utalás történik, hogy Panaka és Amidala között fokozatosan romlik meg a viszony, és a kapitány emiatt már nyugdíjba vonul és nem tart az újonc szenátorral. Érdemes lenne egyszer látni azt a folyamatot, hogy Panaka végül milyen úton jutott el oda, hogy Palpatine császár meghosszabbított kezeként a Naboo teljhatalmú moff-ja legyen, a megtört Sio Bibble visszavonulását követően. Megismerhetjük a feleségét is, aki azonban teljesen más stílust képvisel, illetve az örökké aggódó unokaöcsöt, Gregar Typho-t is. Itt lépnek szolgálatba a későbbi kísérők is, pl. a tragikus sorsú Cordé. A Naboo-n és Alderaanon tett látogatások kiemelik a két kultúra hasonlóságát és különbözőségeit, miközben végre komolyabb szerepet kapnak Padmé családtagjai is egy fejezet erejéig. Padmé és Breha beszélgetése a politikai szerepvállalásról és a családról különösen szomorú és keserű a későbbi történések fényében.

 

A mű legnagyobb erőssége, hogy betekintést nyerhetünk a törvényhozási folyamatokba, a bürokrácia különböző útvesztőibe és az informális megbeszélésekbe és fogadásokba, amelek során gyakorlatilag megszületnek a törvények, miközben a hivatalos szenátusi ülések pusztán formalitások. Számos ismerős politikus felbukkan a könyv során: a családi barát Onaconda Farr, az agresszív politikát folytató Lott Dod, a még újonc Rush Clovis, a már komoly szakértelemmel és befolyással bíró Mon Mothma és Bail Organa, de még olyan mellékszereplők is, mint Aks Moe vagy Yarua. A szeparatista-árny már itt megjelenik Mina Bonteri-t illetően, aki már itt kapcsolatban van Dooku-val, és már most folytonos morális dilemmákkal szembesül. Kár, hogy a politikai nézetei annyira nem lettek kifejtve itt, a még gyermek Lux-ra történő utalások azonban tetszettek. Talán csak Jar Jar mellőzését fájlaltam, hiszen elvileg ő a gunganek képviselője a Szenátusban, ámbár lehet, hogy itt még nem volt kinevezve. Hamar kiderül, hogy Padmé a kancellár támogatására nem számíthat, Palpatine sokszor különösen elutasító és ignoráns vele szemben, miközben Padmé-ben az is felmerül, hogy a kancellár annak ellenére megtartotta Mas Ameddát, hogy korábban őt nevezte a bürokratikus korrupció és lanyhaság mintaképének.

 

A kezdeti kudarcok után Padmé hamar megtalálja szövetségesi körét, a későbbi 2000-es delegáció keménymagját. A cselekményt valóban sokszor nélkülöző mű csúcspontja a Bromlarch megmentéséért tett erőfeszítés. Padmé saját bolygójának 4 évvel ezelőtti sorsát látja maga előtt, amikor Caelor Gaans szenátor hiába rimánkodik, a segélytervezetet hideg gazdasági racionalitással a Szenátus leszavazza, a Kereskedelmi Szövetség hathatós közreműködésével. Padmé itt döbben rá, hogy a Coruscanton egészen más módszerek kellenek egy politikai akarat véghezviteléhez, az egyszerű humanista és idealista álláspont itt vajmi keveset ér. Éppen ezért kollégáival (Clovis, Mothma, Organa) és társaival egy olyan kölcsönös függési vállalkozást épít ki szívós munkával, amely végső soron eljut a Bromlarch megmentéséhez, miközben a különböző gazdasági szereplők (pl. Malastare, Kashyyyk) is jól járnak a beruházások és koncessziók végett. Ez Amidala politikusi főpróbája, amit sikerrel visz végig, és ezután már Organáék egyenlő rangú partnere lehet a békepárti politizálásban. Itt kapjuk készen azt az Amidalát, akit majd 6 évvel később láthatunk az EP2-ben.

 

------------

 

Aki akcióra, látványos űrcsatákra vágyik, annak ez a könyv nem fog tetszeni. Aki viszont imádja a galaktikusi politikát, szerette annak idején James Luceno hasonló stílusú, bár e tekintetben grandiózusabb könyveit (A megtévesztés leple, Darth Plagueis) és hiányolta az EP1 és EP2 közötti évtized bemutatását, annak bátran ajánlom ezt a regényt. Vannak üresjáratok, a Tatuin-szál nyugodtan kihagyható lenne (10-20 oldal), és Padmé ruhakollekciója számos darabjának részletezése, a különböző öltözködési, sminkelési és hajigazítási rituáléi is már több voltak a kelleténél (legalábbis számomra), de ezeket háttérbe szorítja a jellemrajz tökéletes ábrázolása, ahogy Padmé királynőből szenátorrá válik, átformálva a kialakított Amidala-képet, valamint a Naboo kultúrájának és társadalmának, illetve a coruscanti nagypolitika működésének bemutatása. 4/5

Szerkesztve: 2019. Augusztus 24. - Nute Gunray

[Darth Sky]

Közben én is végeztem a regénnyel. Gunray remek összefoglalót írt fentebb, amihez gyakorlatilag nem tudok mit hozzáfűzni. Én is teljes mértékben így látom. 

Az epilógus kapcsán kíváncsi lettem volna, végül mire jutott Sabé a nyomozást illetően? Mit akarhatott tőle Bail Organa? 

[Pildi]

Nekem most jött meg a könyv a Mester és tanítvánnyal együtt, de a fentiek alapján nagy várakozással fogok hozzá majd. Nute összefoglalója nagyon jó kedvcsináló.

[caseyjones]

Nekem is rajta van a bakancslistámon ez a könyv, ami nálam nagy szó, ugyanis szinte totál a Kánon ellen vagyok. 

Még nem tudom, mikor veszem meg. Ami még tervben van: Darth Plagueis, Az álmok bolygója, Maul - Vadászó árnyék, Leia - Az Alderaan hercegnője. Illetve ezek mellett még van jó pár nem Star Wars-os regény is, amiket be akarok szerezni. 

Szerkesztve: 2019. Október 21. - caseyjones

[MissKarrde]

Bájos sztori volt, minden hibája ellenére tetszett. 

[Iqvi]

21 órával ezelőtt, caseyjones írta:

szinte totál a Kánon ellen vagyok. 

Egyszer minden Legends könyv elfogy.

[caseyjones]

Sok Star Wars-rajongóval vagy magát Star Wars-rajongónak mondó egyénnel ellentétben én mindig is imádtam a The Phantom Menace-t, és sokat szomorkodtam amiatt, hogy abból az időszakból milyen kevés könyv jelent meg eddig. A hivatalos Kánon létrehozása óta viszont két könyvet is kiadtak ehhez az érához kapcsolódóan, az egyik a Mester és tanítványa, a másik pedig ez, A királynő árnyéka. Remélem, ez a tendencia folytatódik a jövőben is, és minél több, az ep. I-hoz kapcsóló művet tarthatok majd a kezemben. 
A Mester és tanítványa sajnálatos módon elég nagy csalódás volt számomra, A királynő árnyéka viszont leírhatatlanul tetszett!

Tudom, hogy most elég pajzánnak fogok tűnni, de azzal kezdeném, hogy sok Star Wars-művet magam mögött hagyva (legyen az írott vagy mozgóképes) ki merem jelenteni, hogy ennyire nyíltan, ennyire szájbarágósan én még nem találkoztam szexjelenettel szeretett univerzumomban. Ezzel persze semmi bajom nem volt, csak kicsit furcsálltam a szituációt, elvégre tudtommal ez egy olyan regény, amelyet a fiatalabb korosztálynak szántak, a benne lévő szeretkezős jelenet meg akár a Trónok harcában is jól mutatott volna.
Egyébként nem értem önmagamat, mert a való életben rühellem a politikát, tulajdonképpen úgy vagyok vele, hogy bármi érdekel, ami nem politika. De a Star Warsban valamiért szeretem a politikával kapcsolatos szálakat. Politikai szempontból (meg persze minden más szempontból) ez a regény is volt olyan minőségi és szórakoztató, mint A megtévesztés leple, amely egy szintén nagy kedvenc, és ugyancsak a TPM időszakába kalauzol el minket. 
Nagyon tetszett, hogy az írónő nem kalandozott el sosem, nem voltak unalmas leírásai. Szinte végig fenntartotta a figyelmem. Nagyon érthetően és világosan fogalmazott, emiatt bátran merem ajánlani ezt a remekművet a nagyon fiatal korosztálynak is (leszámítva a szerelmeskedős jelenetet :D). 
Johnston egyébként remekül mutatta be a Naboo-t, a Coruscantot, meg úgy alapvetően az egész Star Wars-univerzumot. Minden karaktere hihetetlenül kidolgozott és szimpatikus volt. Örülök, hogy fontos szerepet szánt olyan karaktereknek, akik a PT első filmjében csak mellékszerepet kaptak (Sabé, Tonra, Padmé udvarhölgyei). Külön dicséret jár érte, hogy beleszőtte valahogy Depa Billaba mestert is. Mindig az a bajom, hogy SW-regények főként Obi-want meg Anakint helyezik előtérbe, akiket már láthattunk rengeteget az animációs sorozatokban meg a filmekben, míg a többi Jedi totálisan háttérbe szorul. Billaba mondjuk nem szerepelt sokat, de nekem már az a kevés is elég volt, hogy boldog legyek!
A könyv nagyszerűen elénk tárta Padmé hétköznapjait mind a Naboo-n, mind a Coruscanton, az érzelmeit, a viszonyulását az új munkahelyéhez, a beilleszkedését a coruscanti szenátusba. Plusz pont, hogy a szerzőnek köszönhetően megismerhettük a családját is, amelyről, emlékeim szerint, a filmekben egy árva szót sem ejtettek. 
Van egy nyitva maradt kérdés, mégpedig az, hogy Bonteri kivel beszélgethetett titokban. Ez nagyon érdekel, tippem szerint Sidious lehetett az.

A könyv végére érve azt a konklúziót vontam le, hogy ez az írás inkább a nőknek szól, de egy vérbeli Star Wars-rajongónak az ellenkező nemből ugyanolyan szórakozást nyújthat. Pompás művel gazdagodott a Star Wars-univerzum. Határozottan 10/10. 
Ezután kedvet kaptam Johnston másik, magyarul megjelent kötetéhez is, az Ahsokához.

[caseyjones]

Kifelejtettem egy nagyon fontos dolgot az írásomból: nagyon-nagyon tetszett, hogy Johnston beleépítette Clovist is a könyvbe! Ezáltal létrejött egy kiváló összeköttetés e regény és a TCW között. 

Már pontosan nem emlékszem, hogy mi volt a TCW-ben. Sőt, egyáltalán nem emlékszem. Csak arra, hogy volt egy ilyen karakter, és Anakin féltékeny volt rá, aztán Padmé elmagyarázta neki, hogy volt vele viszonya.  

[Nute Gunray]

Bonteri az akkor még háttérbe húzódó Dooku gróffal beszélt, ez szinte biztos.