Nute Gunray

A mennyiséggel én is küzdök (meg néha kell mást is olvasni a SW-on túl), de nagyon jók a címek.

Köszi az ajánlást. Már magával a sorozattal is régóta szemezek, és mostanában annyiszor felmerült a kollégákkal való beszélgetések során, hogy nagyon érik már, hogy elkezdjem nézni.

Utókarácsonyi ajándékként megrendeltem magamnak a magyarul eddig megjelent 9 képregényt.

A pyke-ok felbukkanása tényleg nagyszerű lenne.

Leléptek, ahogy Palpatine tanácsadói az EP6-ban.

Nekem első nézésre SW-idegen volt a kaszinó, a vendégek és a zene, de most már tetszik. A huttot én nem fedeztem fel a film nézése során. Azt viszont nem teljesen értem, hogy egyes üzleti körök miként tudnak nyerészkedni a háborúból, hiszen itt nem egy galaktikus konfliktusról van szó, hanem egy egyenlőtlen küzdelemről, ahol a maroknyi Ellenállás maroknyi hajójával és fegyverével vajmi kevéssé tudja felhúzni a hadiipart a csillagászati árakig.

A Maul: Vesztegzár első helyét sem értem, nem volt rossz, de azért nem kiemelkedő (persze némiképp torzítja az eredményt, hogy a szavazók száma nem szerepel a listában).

Azért volt egy stílusa a vén salabakternek.

Ebből is látszik, Palpatine-nak csak saját maga számított, nem pedig a Sith és/vagy Birodalom, mint eszme. Kicsit ez Hitlerhez teszi hasonlatossá, aki szintén úgy volt vele, hogy ha már meg kell halni, pusztuljon az ország is. Egyébként amennyire utálja egymást Kylo és Hux, olyannyira hasonló habitusúak: mindkettő kompromisszumképtelen, erőszakos, a nyers hatalomban és a totális elnyomásban hisznek. Velük valóban nem lehet tárgyalni, és így nem hagynak más lehetőséget, mint a lázadás, hiszen az emberek a teljes bizonytalanságot és az elpusztítástól való konstans félelmet tűrik a legnehezebben. A Birodalom (=Első Rend) semmit sem tanult és semmit sem felejtett.

Az Új Köztársaság annyira béna kacsa volt, hogy gyakorlatilag már az EP7 előtt megszűnt és sok helyen csak névleg létezett, így amikor az Első Rend lecsapott, csak szentesítette a de facto állapotot. Ezzel szemben a Régi Köztársaság valódi entitás volt, minden hibája ellenére valódi jogérvényesítő hatalommal, így annak "lebontása" egy több évtizedes folyamat volt.

Az a kérdés, hogy a Ren-lovagok most hol vannak. Vagy lehet, hogy a vezetőjük kivételével azóta mindegyikük elhalálozott?

BÚÉK!

Jó párszor elolvastam, de most már egy ideje nem. Nem árt felfrissíteni az emlékeket.

Ma értem a végére. Ez egy fantasztikus regény. Bővebben a következő napokban írok róla.

Azt már én is régóta tervezem újraolvasni.

Annyi Sw könyv, képregény és novella van, amit el kéne olvasni, nem ilyenekre fogom pazarolni a kevéske időmet.

Gyerekkoromban nekem ő volt a legijesztőbb pofa az EP4-ben. Isten nyugosztalja. Ma van 1 éve, hogy Carrie Fisher itt hagyott minket. Csak úgy száguldanak az évek.

Nekem se tetszett, de szerintem rossz szemüvegen keresztül olvastad. A könyv a régi EU előtt tiszteleg, amikor mindennaposak voltak a világuralomra törő, semmiből jövő nagyurak és szuperfegyvereik, és ezt már az unalomig ismételve. Így a könyv egyfajta önirónia is. A végén kiderül, hogy az egész cselekmény egy holofilm része (innen a regény címe is), így teljesen bizonytalan, hogy mi az ami az in-universe készítők túlzása volt a dramaturgia és a propaganda érdekében, és mi az, ami valóban megtörtént. Nekem a holofilmek, mint politikai eszköz, egyáltalán nem volt szürreális. Az Új Köztársaságnak is szüksége van propagandára, mint új hatalmi berendezkedésnek. A saját hőseinek imidzsét is fel kell építeni.

Egyébként tényleg. Brutális

Én azért csalódott vagyok, és szerintem a Disney-nél is többet vártak. Nem is feltétlen a számokkal van baj, hanem azzal, hogy egy erős kezdés után a 2. hétre gyakorlatilag bezuhant a nézőszám, és ezzel "csak" egy lett a decemberi húzónevek között, nem pedig A húzónév. Remélem a fejesek nem azt fogják ezekből az adatokból leszűrni, hogy az újítások vagy a merész elrugaszkodások nem kifizetődőek, és a rajongók nagy része a régi SW-t akarja új köntösben, újra és újra...

A rajzfilmbetétek talán az egyetlen értékelhető elemei ennek a "produktum"-nak.

Nem feltétlen, de azért érdemes.

Örülnék, ha esetleg a Fekete Nap is szerephez jutna, legalább említés szintjén. Jabbát kihagyni bűn lenne, de akár végre Nar Shaddaa is debütálhatna (a hold ismét a canon része a képregények révén).

Leia összes jelenetét körbelengi valami végtelen szomorúság és magány. Az EP7-tel ellentétben Carrie Fisher most valóban élvezte a szerepét, de ehhez az is kellett, hogy Rian Johnson jobban megfogta a karakter lényegét, mint elődje, Abrams. Most minden jelenetét erősnek éreztem, nekem a "feltámadásával" sem volt gondom (ahogy a készítők itt játszanak a fényviszonyokkal, az zseniális), bár persze először nagyokat néztem én is. Az élete fiatal korától kezdve tragédiák sorozata, ahol a boldogságot csak rövid időszakokra engedhette meg magának. A Vérvonal (amelynek sztorijába állítólag Johnson is részt vállalt valamilyen mértékben) már felfűzte azt a láncolatot, amely elvezetett az EP8-hoz: a lázadás valódi szabadságeszményét már kevesebben képviselik, mint a Birodalom fénykorában. A tehetetlen és kiforratlan Új Köztársaság Leia személyes kudarca lett, miközben magánélete összeomlott: fiát elveszítette (sokkal nagyobb tragédia számára, hogy Ben nem meghalt, hanem átállt a Sötét Oldalra), utolsó támaszaitól, Luke-tól és Hantól végleg eltávolodott. Az EP8-ban aztán elveszíti utolsó harcostársait is. És miközben Poe és a többiek tettre készek, ötletelnek, buzog bennük a visszavágás vágya, addig Leia már csak sodródik az eseményekkel. Óhatatlanul a színésznő tragédiája (holnap lesz 1 éve, hogy elment!) is végig ott volt a háttérben, amikor láthatjuk a magányosan álló Leiát, amikor fekszik a kórházi ágyon, vagy amikor jelképesen, keserű mosoly közepette átadja a stafétabotot a "fiataloknak". Carrie Fisher most játszotta a legnagyobbat pályája során, és méltósággal és emelt fővel búcsúzott a rajongóktól és attól a szereptől, ami egész élete során egyszerre volt számára áldás és átok.

Minden fórumtársamnak boldog karácsonyt kívánok!