Nute Gunray

Mindenesetre Luke életét keretbe foglalta a film a naplementés jelenettel.

Luke, amint leporolja a ruháját a lépegetők ágyúlövegei után.

Sajnos a mester most semmi kiemelkedőt nem alkotott, egy dallamot sem tudnék most hirtelen felidézni.

Amikor Snoke-ot félbevágta a fénykard, szinte hallottam Rian nevetését. Erre szinte senki nem számított. Mégis hány olyan film van, ahol a főgonosznak tűnő valakit a film közepén egy szokásos, sablonos, unalmas monológ közben kiiktatják a képből? Zseniális húzás volt. És ahogy Dzséjt is írta egy másik topikban, ezek után én sem igénylem, hogy Snoke múltját és felemelkedését a következő filmben vesézzék ki. Felesleges. Kapjon ő is egy biográfiát, mint Thrawn, Phasma, Tarkin vagy Jyn (az új EU-ban az ehhez hasonló könyvek sokkal általánosabbak, mint a Legends-ben). A fővezér halála utáni összecsapás látványos és izgalmas volt, merész húzásokkal. Azért, amikor láttam, hogy Kylo és Rey milyen magas színvonalon össze tudnak dolgozni, elkezdtem aggódni a lányért. Ami még tetszett, az a trónharci jelenet utózöngéje, amikor Hux fejében egy pillanatra megfordult, hogy most elintézheti legfőbb riválisát. Sajnos 1-2 mp alatt elillant számára ez a lehetőség.

Talán kissé a vesszőparipám, de én továbbra is hiányolom a klasszikus SW-fajokat. Ez főleg a Canto Bight jelenetsorban volt szembeöltő, ahol megannyi, addig sosem látott ocsmány lényszerűség jött szembe. Érzésem szerint a prequel ezt jobban kezelte, ahol a koherencia jegyében a sok-sok új lény mellett a régi fajok is kellő arányban képviseltették magukat. Persze, hozzá kell tenni, ez korántsem nagy negatívum, a film értékéből nálam szinte semmit nem von le.

Én azzal is elégedett lennék, ha csak az EU-ban magyaráznák el Snoke múltját. Az EP6 idején a nézők Palpatine-ről sem tudhattak többet (még a nevét sem jószerivel).

Cukik voltak. Megérdemelnek egy spin-off filmet.

Már hogy lenne felesleges? Luke a szemünk előtt vált a legnagyobb Jedi-mesterré, míg az Erő fogalma teljesen új alapokra helyeződött.

Hát sajnos ebből nem sokat kaptunk az új filmben. A politika ismét csak épphogy érintve volt, az Új Köztársaság sorsáról nem tudunk meg semmit. Valószínűleg konstans anarchia van a galaxisban.

Semmi gond ezzel a véleménnyel, de reagálni rá egyáltalán nem lehet, mert nem írtál semmi konkrétumot. Mi nem tetszett benne? Mi volt a gyalázat? Hol van a logikai bukfenc?

Igen, ez volt a legmerészebb SW-film, ami eddig valaha készült. Egyelőre én se mondom, hogy minden része maradéktalanul tetszett. Ha van olyan SW-film, amiről csak többszöri újranézés után formálódik ki a kompakt vélemény, akkor az ez. Ám annyi bizonyos, hogy a TLJ mérföldkő.

Azt a mindenit, ezt még emészteni kell. Most nem is értékelném pontokban, mert egyelőre kavarognak a gondolatok. Ez a film alapvetően borította fel mindazt, amit az Erőről eddig gondoltunk, tudtunk. A film hangulata semmi más SW produktumhoz nem hasonlítható. Hát ha most lett volna a Madness, erős a gyanúm, hogy Luke fölényesen győzött volna. Minden jelenetét uralta, Hamill lubickolt a szerepben, most játszotta legjobban Luke Skywalkert. Kellő arányban volt a dráma, a humor, az önirónia. Rey nálam most vált kitörölhetetlen SW-legendává. És úgy örülök, hogy nem lett senki híres lánya. Maradt az, aki volt. Sehonnai Rey, aki így végképp hatalmas dolgokra hivatott. Nemezise Kylo, aki immár végképp kultikus gonosszá vált, minden gyarlóságával és kétségeivel. Talán Poe képviselte leginkább a humorfaktort, Finn nálam most kissé háttérbe szorult, az ep7-hez képest itt nem sok emlékezetes jelenete volt. Leia vákuum-jelenete egyszerűen hidegrázós volt. Chewbacca kaeakterével megint nem kezdtek semmit, pedig itt most ki lehetett volna fejteni a Han iránti gyászát. Hux nagy csalódás, ez a film teljesen dehonesztálta őt. Phasma most sem volt sokkal több. Snoke-ból nem lett badass. De mégis kicsoda volt ő? Ez az infó még várat magára. Yodánál elérzékenyültem. Gyakorlatilag áttörte a negyedik falat, és hozzánk, nézőkhöz beszélt. Ackbar off-screen halála nem tetszett. Az új karakterekkel nem voltam kibékülve. Holdo fura látványt nyújtott. Rose semmilyen volt, a kódtörő meg idegesítő. Lando azért jobb áruló volt annak idején. A kaszinóvárost kissé sw idegennek éreztem, de megszokás kérdése az egész. Luke halála csodálatos volt. Meg is könnyeztem nem tagadom. Az egykori parasztfiú a Tatooine-on és most a legnagyobb Jedi mester, amint a naplementét nézi. Fantasztikus.

Uh, Cupsy, sajnálom, az ilyen borzasztóan el tudja cseszni az egész szórakozást. Bocsi, srácok, hogy a film után nem tudtam maradni, de így még épphogy elértem az utolsó vonatomat.

Alig bírtam aludni.

Köszi a szakszerű és izgalmas lebonyolítást!

Vajon a Westend most is a szinkronost kezdi vetíteni, mint tavaly? (Azóta sem éreztem akkora szekunder szégyent...)

Most fogtam fel, hogy holnap új SW-filmet látok. Sajnos annyit dolgozom az utóbbi időben, hogy nem volt időm se ráhangolódni. Találkozunk a Westendben

Draven túl erős mezőnybe került, a többi azért érthető.

Anakin jóval komplexebb és érdekesebb karakter a fiánál.

Obi-Wan számomra a tökéletes Jedi. Azért örülök, hogy egyelőre ilyen szoros az állás.

Tarkintól így is szép eredmény, hogy a legjobb 8-ba került.

Kár ezekért a félrefordításokért...

Hát ezen jót röhögtem.

Karen Traviss: Életre-halálra Komolyan, néha azt éreztem, mintha nem is Traviss írta volna ezt a könyvet: bugyuta mondatok, oda nem illő moralizálások, jellegtelen karakterek, miközben sokszor magát a "történetet" is untam. Azért a Republic Commando-sorozat után ez nagy csalódás volt. Pellaeon nekem karakteridegen, mi több, sokszor röhejes volt (bár nyilván itt cirka 30 évvel fiatalabb a Thrawn-trilógiabeli önmagához képest), a műszaki-technikai leírások meg sokszor abszurdak és elnagyoltak. Traviss nem tudott mit kezdeni Ahsoka karakterével, a lány akár kihagyható lett volna. Ami tetszett: a határ elmosódása a Köztársaság és a Konföderáció között: míg előbbiek egy népnyúzó diktátort támogattak, addig a szakadárok a felszabadítók szerepében tetszeleghettek. Egyébként is azt jól sikerült érzékeltetni, hogy egy isten háta mögötti bolygón mennyire másképp csapódnak le a galaktikus események, mint a Magban. A Coruscanttól egyre távolabb a magasztos elvekből már nem marad senki. Ezek után azon sem lehet csodálkozni, hogy a Jedik "deszakralizálása" röpke 3 év alatt végbement, ami Palpatine legnagyobb győzelme volt, és a legfontosabb lépés, hogy a Galaxis önként hajtsa fejét a rabigába. Traviss fő célja az volt, hogy bemutassa a mainstream Jedik tévedését az érzelmek megtagadását illetően; sajnos hiába vártam katartikus párbeszédeket az egyes szereplők (leginkább Anakin és Altis) között, ezek sablonosra sikeredtek. Callista szerepeltetése sem tudott meghatni: kevés borzalmasabb és lélekölőbb Legends-könyveket olvastam Barbara Hambly műveinél. A legutolsó fejezet viszont nagyon jól meg lett írva; gyakorlatilag itt Altis lelki vívódását követhetjük nyomon, miközben Traviss is jelzi finoman, hogy a maga részéről melyik Jedi-utat tartotta helyesnek ("Yoda, te bolond"). Ettől a könyvtől többet vártam; az alapötlet jó, de nem lett igazán kibontva, sokszor éreztem összecsapottnak. 3/5

Tarkin minden jelenetében uralja a "vásznat" (legyen az film vagy animációs sorozat), amely a kissé jellegtelen ábrázatú Cassian-ról nem mondható el.