Kicsit félve kezdtem neki a regény olvasásának, egyrészt beleolvastam a lenti és más fórumokon elhelyezett vélemények némelyikébe, másrészt a könyvet kinyitva rögtön feltűnt a vastagon szedett betűk közötti szellős sorok, amelyek valamiért a rossz emlékű Valhalla Páholy SW-könyveinek tipográfiai színvonalát juttatták az eszembe.
A könyv első fele az ifjúsági jelleg és az időnként gyermeteg megfogalmazás ellenére is tetszett. A Vérvonal, a Tarkin, a Katalizátor és az Utóhatás két részének galaktikus nagy eseményei után jó volt olvasni egy efféle mikrotörténetet, ahol csak egy kisebb közösség boldogulása a tét. Persze amikor bejelentették a regényt, én is sokkal többet vártam. Ahsoka Rend-utáni közvetlen életéről továbbra sem tudni semmit, arra itt csak elejtett utalások történnek (Mandalore, Rex stb.) Talán ennek az elmesélése egy később multimédiás projekt feladata lesz. De visszatérve az Ahsokához: a könyv első része tehát tetszett, egy könnyed kalandregény keretében lehetőség adódott bemutatni egy kis közösség megpróbáltatásait, a Birodalom stratégiáját egy amúgy nyersanyagokban szegény bolygó (hold) kiszipolyozására, és mindeközben felszínre kerülhettek Ahsoka morális dilemmái és beilleszkedési nehézségei.
Éppen ezért nálam a könyv első fele működött. De aztán ez drasztikusan megfordult, amikor Ahsoka elhagyta a Raadát. Az ezután következő jelenetek véleményem szerint összecsapottak, Ahsoka bármiféle koncepció nélkül utazgat vissza Thabeskára, majd Ilumra, Alderaanra, miközben többhónapos tevékenységét néhány sorral letudja a szerző. Aztán olyan helykitöltő és funkciótlan jelenetek következnek, mint Ahsoka beszervezési kísérlete a Fekete Nap részéről, de vannak itt teljesen értelmetlen flashback jelenetek is, amelyeknek szintén csak az a szerepe, hogy bővítsék az oldalszámot. Aztán ahhoz képest, hogy az egyébként totál jellegtelen Hatodik Testvér milyen kegyetlen belépőt tett a Raadán, a lezárás már-már kínosan egyszerű, Ahsoka néhány bekezdés alatt végez ellenfelével, ráadásul teljesen abszurd módon. Egy szó mint száz, a könyv második fele összecsapott, egymásra dobált jelenetek funkciótlan kavalkádja.
Azt már meg sem említem, hogy ismét kaptunk egy homokos szereplőt. Ki van adva az íróknak, hogy egy regény, egy meleg karakter?! Sok lesz ez már, ráadásul itt is izzadtságszagú volt az egész.
Gyenge közepes.