Jó fél év után én is megnéztem a részt.
A Rebels eddigi legérzelmesebb epizódja, a sok "bohóckodás" után örülök egy kis komolyságnak. Ismét bebizonyosodott, hogy a Jedik azon szabálya, miszerint minden érzelmi kapcsolatot le kell építeni egy rendtag számára, nagyon is megalapozott: Ezra nyomban türelmetlenné, indulatossá vált, gyanítom, hogy amikor eltaszította Kallust, öntudatlanul is a sötét oldalt használta. Szerencsére Kanan most valóban megcsillogtathatta tapasztalatát, nyomban látta, hogy a fiú ingoványos talajra lépett, így lezárta azt a kaput - biztos vagyok benne, hogy Ezra nem élte volna túl az Inkvizítorokkal való találkozást.
Nagyon örülök, hogy a történetnek szomorú volt a végkicsengése, és nem valami boldogságos családegyesítés kerekedett belőle. Ezek a személyes tapasztalatok súlyt adnak a Lázadás ügyének. Természetesen megtörténhet, hogy Ezra szülei mégsem haltak meg, mert elmondás alapján a lothali ex-kormányzó nem látta egy az egyben a halálukat, de nem örülnék ennek a fejleménynek. Hangsúlyoznom kell a lothali éjszaka pompás látványát és az Ezra szomorúságát leképező zene zsenialitását.
És nem mellesleg, jó volt látni végre egy valódi birodalmi győzelmet - bár a lázadók a Garelről megszoktak, ám komoly veszteségek árán (a rádióadásban közlik, hogy a rohamosztagosok egyszerre csaptak le minden lázadók által felügyelt hangárra, illetve egy szállító lezuhanását is láthattuk). A rész egyértelműen Hoth-ra hajazott, amely vereség után a hősök útjai szintén szétváltak. Most is így volt.