Nute Gunray

Harry Potter és az elátkozott gyermek Meglehetősen ambivalens érzések keringtek bennem, miután végeztem a könyvvel (ami volt összesen 3 nap, pedig dolgoztam is mellette). Egyrészt a Harry Potter gyerekkorom meghatározó könyvsorozata, gyakorlatilag együtt nőttem fel a főszereplőkkel (11 éves voltam, amikor az első kötetet olvastam, így természetesen én is vártam a baglyot a nyári szünetben). Azért jó volt ennyi év után ismét egy HP-könyvet olvasni, rengeteg nosztalgikus érzés fogott el. Másrészt maga a "nyolcadik" kötet nem nyújt túl nagy élvezetet, amely nyilván a műfajából is adódik, a történet de a főszereplők jellemábrázolása is meglehetősen elnagyoltak (hozzáteszem, annak idején már a hetedik kötet sem nyerte el a tetszésemet maradéktalanul). A történeti "csavarok" is erőltetettnek tűntek számomra. Igazából végig olyan érzésem volt, mintha egy viszonylag érdekes, ám gyermetegen megírt fanfiction-t olvasnék. Valószínűleg a színpadon a cselekmény sokkal jobban működik, remélem majd valamilyen formában egyszer én is láthatom az előadást.

Arrival Elgondolkodtató és tanulságos film, nagyon tetszett a megközelítése és az idegenek megérkezése utáni helyzetkép ábrázolása (bár ebből csak szeleteket kapunk, érthető módon itt a személyes drámán volt a hangsúly). De lehet, hogy ezt csak a bennem fellelhető neo-luddita hajlam mondatja velem.

Itt inkább még csak proto-lázadókról van szó, amelybe birodalmi intrikák is vegyülnek, szóval semmiképp sem a szervezett ellenállással van dolgunk. A Lázadás már korábban megismert figuráinak főszereplővé tétele meglehetősen bajos lett volna már csak a cselekmény dátuma miatt is. Ez a Dark Times korszaka, amelyet egyelőre alig-alig tárgyaltak EU-művek (ahogy korábban a Legends idejében is homályos zóna volt Lucas intelmeinek megfelelően). Én a magam részéről örülök, hogy ha egy könyv annak funkciójának megfelelően bővíti az univerzumot, s új szereplőket ismerhetünk meg. Az, hogy kinek a sorsa érdektelen, leginkább csak egyéni ízlés dolga. Szerintem pont a fordulatok és a politikai machinációk voltak az erősségei a könyvnek, legalábbis a már-már bárgyú Rebels-részek után szvsz nem beszélhetünk "gyermekded kavargatásokról". Vader szerintem is kissé karakteridegen volt, de Palpatine és Tarkin jelenetei jól működtek (Luceno sokkal filmhűebben fogta meg az uralkodó karakterét, mint Kemp a Sith Nagyurakban).

Igen, a trilógia első kötete A mandalori páncél. Az álmok bolygója egy különálló könyv, benne elég sok furcsa dologgal (nem igazán tetszett). A Sötét vetélytárs pedig ifjúsági regény.

Illetve használtautó-kereskedő, ahogy látom. Mondjuk a képregényhez képest simán lehet változtatás, ha egyáltalán kiderül. A linkelt oldallal azért óvatosan, mert a képregény sokkal előrébb tart a sorozatnál.

Egy spoilermentes kritika a könyvről.

Nem, ez csak saját teória, de később Rowling is utalt rá egy elejtett félmondatban. Annak idején egy Fanfic pályázatra beadtam egy művemet (még jóval a 6. könyv megjelenése előtt), amely ezt a kérdést járta körül, és különdíjat kaptam.

Na a Tatooine Ghost, végre. Jó lesz kezdésnek.

Szerintem ez az 1945-ös dátum soha nem volt véletlen.

TWD Azért meg kell jegyezni, hogy

Azért Samuel L. Jackson esetében felvontam a szemöldököm. Csak néhány Baljós árnyak előtti filmje, ami kapásból eszembe jutott, és amelyekben főszerepet vitt: Ponyavergény, Die Hard 3, A Gömb.

Én mindenki véleményére kíváncsi vagyok, csak írják le. Az lenne a legjobb, ha az adott topikokban kialakulna diskurzus, a TCW és Rebels-kibeszélőkhöz hasonlóan, ha egyre többen olvasunk, egyre nagyobb erre az esély. Egyébként annyiban mindenképp érdekes lesz a véleményed, mert ha jól tudom, te még nem olvastál SW-regényt (legalábbis mióta itt vagyok, nem emlékszem rá, de lehet tévedek), így neked ez lesz az első.

Kíváncsi leszek a véleményedre. Én csak jövő héten kapom kézhez, de már nagyon várom.

Egy Index-kritika az új filmről.

Ez egy határozottan jobb lista, remélem marad. Ha ezek megvannak, akkor ki lehet adni sorban a Yuuzhan vong-invázió és az azt követő évtizedek történeteit. Az, hogy van esély 15 év után a Fejvadász-trilógia befejezésére, kimondottan öröm. Sajnos a tulajdonomban meglévő első rész így értékét is veszti... .

Címeket mikor tudsz mondani?

Egy Star Wars Insider-féle komolyabb magazinnak jobban örülnék.

Na végre. Teljes ostobaság volt eddig ezt mellőzni.

Végre eljutottam oda, hogy megnézzem én is az új filmet. A látvány jó volt, de más különben elég jellegtelen és érdektelen film lett. Tipikusan az a film, amire 2 hónap múlva szinte egyáltalán nem fogok emlékezni. A sztori igazából nagyon bárgyú lett, még az előző két részhez képest is. Hiába volt jó sok akció, azoknak nagy része nálam már-már unalomba fulladt. Erős közepes.

Egy érdekes magyar utalás az Arrival egyik párbeszédében.

Reméljük, azért nem. Miért nem tetszett?

Én is megfogom nézni a következő napokban. A martfűi rémet tervezi valaki megnézni moziban?

A tartalom a lényeg.

Utólag is boldog születésnapot!

Kevin Hearne: A Jedik örököse Egy könnyed, ám mégiscsak izgalmas és érdekes kalandregényről van szó, amely Luke jellemfejlődéséhez sokat tesz hozzá. Itt még nyoma sincs a sótlan és unalmas figurának, Hearne szerintem kiválóan idézte fel a Tatooine-t éppencsak elhagyó farmerfiú dilemmáit, aki egyelőre még minden eddigi tettével szemben is a felnőtté válás küszöbén áll. Érdekes karaktert kaptunk Nakari személyében is, aki gyakorlatilag Luke első szerelme lett a kánonban. A lány fontos szerepet töltött be a Jedivé válás útján, segített abban, hogy Luke el tudjon rugaszkodni a holtpontról, amelyben megrekedt Kenobi halála után. Halála számomra váratlan, mégis kellemes meglepetés volt. A gyász pillanatában Luke a könyv végére egészen más emberré vált, mint a kaland előtt. A regény abban a tekintetben érdekes volt, hogy egyes helyeken erősen érződtek a gyerekes megoldások illetve az egyszerű fogalmazásmód (pl. Nakari apját illetően), más esetekben pedig a könyv meglehetősen naturalisztikusan ábrázolta a halálozásokat (a Fex-en történtek akár egy horrorfilmbe is elmehettek volna). Furcsa kettősséget éreztem e tekintetben mindig, az első 50 oldal alapján sokkal inkább tűnt ifjúsági regénynek, ellentétben a későbbiekkel. Örültem a Rodia felbukkanásának is, amely annak ellenére mindig kevés szerepet kap, hogy elvileg az egyik legfontosabb bolygó a galaxisban, a fajjal együtt, amely az ember után talán a legelterjedtebb lehet. Némileg érintve lettek a politikai viszonyok is, itt abszolút Legends-elemek átemeléséről van szó az egymással hadakozó klánok neveit illetően, ezért is jár a piros pont. Drusil személyében kaptunk egy kiváló mellékszereplőt, akinek beszólásai kimondottan viccesek voltak. Egyébként is örülök, hogy a givinek oly eltérő civilizációja és társadalma részletezve lett, mégiscsak egy original fajról van szó. Örülnék, ha Drusil később felbukkanna (először én is azt hittem, hogy hím), mint ahogy Nakarit és tragikus sorsát is majd meg kéne említeni, hogy ez a történet ne a levegőbe lógjon, és az itteni események illeszkedjenek Luke személyiségének alakulásához. Azt hiszem, az a legtisztább, ha az Empire and Rebellion két részével hasonlítom össze ezt a könyvet, ha már eredetileg ez egy trilógia lett volna. Nekem a A Jedik örököse a Tolvajbecsülethez képest egy hajszálnyival, a Pengeélenhez képest pedig lényegesen jobban tetszett. 5/5