Nute Gunray

- Narkina 5 továbbra is végtelenül sivár és lehangoló. Depresszív hangulatban nem szabad nézni ezt az epizódot. - Talán itt éreztem leginkább feltűnőnek az idegen lények hiányát - Cassiant először láttam sokkos állapotban. Aztán persze gyorsan alkalmazkodik az új helyzethez. - Narkina mellett most már a Ferrix is nagyon lehangoló ezzel a birodalmi jelenléttel. - A Mothma-jelenetek megmutatják milyen is a vezető publikum hangulata, hozzáállása a Birodalmat illetően - A lázadás ügye viszont a Hogyan tovább? állapotába került. Luthen először tűnik a profi álcáján túl emberinek, kétségekkel, gyötrődéssel - A rossz hangulatot fokozza a végtelenül provinciális gondolkodású és összefértetettelen Saw megjelenése is. Ahogy kimondja a végső ellenérvét, hogy Kreegyr eredetileg szeparatista volt... azok akik anno húga halálát okozták. Esély sincs itt az együttműködésre.

Syrilt ahhoz a fajta biztonsági őrhöz lehetne hasonlítani, aki rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít munkájának, és öntudatosan már-már a Rend egyedüli védelmezőjének tekinti magát. Persze nem csoda, az anyja világéletében elnyomta.

Ha volt is valami ilyen, az még a Birodalom előtt volt, nem? Maga a flashback még a Klónháború előtt játszódik.

- Nem szeretem mindenhova bevinni az aktuálpolitikát, de a rész elején Luthen és Mothma beszélgetése akár a mai magyar politikai helyzetről is szólhatna. Az Andornál jobban még egyetlen SW produktum sem vázolta fel valóságosabban az elnyomó rendszer természetrajzát. - Mothma és Tay Kolma beszélgetése zseniális. Itt mutatkozik meg leginkább, hogy a nő vérbeli politikus. Genevieve O’Reilly jutalomjátéka. - A főszereplők közül Kleya az egyetlen, akiről nem igazán tudunk meg semmit. Az biztos, hogy egyfajta védvonal szerepét tölti be Luthen és a hálózat többi tagja között. - Kétfajta disztópia is megjelenik az epizódban. Egyrészt ott van Syril új munkahelye, amely a klasszikus rideg és steril, uniformizált stílust képviseli. Másrészt a niamosi rögtönítélőbíróság berendezése (a ventilátor, a félsötét terem, a látványra előnytelen, elhízott és ápolatlan "bírónő") meg az olyan posztapokaliptikus világokat idézi, mint mondjuk a Mad Max. Nekem leginkább a Star Trek posztatomikus horror korszaka jutott eszembe. - Ha az összes birodalmi tiszt olyan lenne, mint Partagaz, aki hallgat és figyel a beosztottjaira, a Lázadásnak esélye sem lenne.

- Továbbra is az egyik legütősebb akcióorientált epizód a SW sorozatok történetében. - Az elejétől a végéig feszültség és izgalom, van itt beszivárgás, egy vérbeli heist elevenedik meg - A váltakozó képsorok (a rablás illetve az aldhani törzsi szertartás, majd a Szem égijelenség) továbbra is fenomenális - Ahogy Jayhold beszél az aldhaniakról... A Birodalom vesztét mindig az okozza, hogy semmibe veszi és lenézi az "alacsony kultúrájú" népeket. - A néhány rész alatt megkedvelt vagy éppen megszokott karakterek pillanatok alatt hullottak el - ahogy a valóságban is. Nincsenek itt hősies önfeláldozó, lassított jelenetek. Gorn és Taramyn jószerivel fel sem ocsúdhatott. - Karis Nemik halála sem túl drámai, ám annál valóságosabb. A lázadók mitológiája a későbbiekben majd minden bizonnyal hozzákölti a magáét a személyével és halálával kapcsolatban. - Cinta a legprofibb. Velt átrugdossa a holtponton, majd habozás nélkül lepuffantja Petigar ezredest. Rengeteg sérelem érhette őt a Birodalom részéről (említik is, hogy a családját rohamosztagosok mészárolták le). - Arvel hidegvérű lepuffantása... újfent hidegrázós volt számomra, amelyhez hozzá tett annak a bolygónak a különös atmoszférája is. - Birodalmi Szenátus, el is felejtettem. - Ami talán egyedüliként nem tetszett, hogy Luthen elég bárgyú módon tudta meg, hogy az akció sikerrel járt.

Eddig három részt láttam. A tendencia jó, részről-részre egyre jobb. A rendezői változatot érdemes nézni.

- Tipikus "vihar előtti csend" epizód - Cassian rendkívül módon tud rezonálni a körülötte lévők hangulatára, érzéseire, kiváló megfigyelő, talán azért is, mert hiába címszereplő, mintha mindvégig, minden szituációban kívülálló lenne. Amikor a küldetés előtti utolsó nap félelmeiről beszél, az volt eddig a legerősebb jelenete a sorozatban. - Ha belegondolok, hogy az Andor előtt Mon Mothma csak egy sematikus karakter volt... most meg már ismerjük a férjét, a lányát, szorongásának minden pillanatát. - A hétköznapi élet sokszor a látómezőn kívül marad. Főleg az olyan átlagos élet, mint Syril és anyja, akik nem egy isten háta mögötti helyen tengődnek mondjuk rabszolgaként, vagy valami bűntanya gettójának kellős közepén, hanem talán reprezentálják a Galaxis (alsó-)középosztályát. Egyszerű, de azért tisztes élet. A coruscanti panelsor. - A változatosság kedvéért néha jó látni a birodalmi tisztek közötti professzionális munkakapcsolatot, mint amilyen Dedra és segédje, Heert közös nyomozása. - Ferrixen rohamosan bővítik a birodalmi jelenetet, és már konfiskálták a helyi hotelt is, a későbbi ferrixi "Andrássy út 60.", amely annyi szenvedés színtere lesz. Közben pedig az öntelt, de annál alkalmatlanabb Tigo legfőbb gondja, hogy prefektusi címet kapjon, mert az olyan jól hangzik. Valahol itt vérzett el a Birodalom humánpolitikája, ezen a szinten.

Újranézés utáni benyomások: - Már el is felejtettem, milyen szép az aldhani táj. - Jó volt látni Coruscant alsóbb, a közemberek által lakott körzeteit. Annak tudatában, hogy trilliónyian lakják ezt a városbolygót, meglehetősen nyomasztó volt, hogy Syril kihalt és szürke betontömbök között sétált hazáig. - Partagaz zseniális karakter, minden jelenetét uralja. - Blevin és Dedra a birodalmi hivatalnokok két archetípusa. Az előbbi a flegma, beképzelt, de ezzel együtt szűklátókörű tiszt mintapéldánya, míg Dedra szenvtelen módon, egykori nyomozóként próbálja kamatoztatni tudását új szerepkörében. - Luthen átváltozása joviális kereskedővé egészen döbbenetes. Valóban ő a "Lázadás Palpatine-ja". - Mon Mothma egész létezése arról szól, hogy színlelnie kell, tartania kell magát. Nem csoda, hogy ez a szerepkör kezdi felőrölni őt, és számos későbbi döntéséhez ez a pszichózis részben magyarázatul is szolgálhat. - Perrin nagyobb s*ggfej, mint amennyire emlékeztem rá. - Szomorú volt újra látni az aldhani misszió tagjait, tudva, hogy milyen sors vár rájuk (na jó, Arvelt azért nem). Közülük is kiemelkedik Karis Nemik, a lázadás mártírja és ideológiai letéteményese. Rendkívül jószándákú figura és kiváló emberismerő, azonnal meglátja a jót Cassianban annak ellenére, hogy utóbbi nem igazán igyekszik kevésbé ellenszenvesnek tűnni. - Sok-sok utalás, ami tetszett. Rakaták, Utapau, vagy éppen Sly Moore.

Az Andor 2. évadra Leia már szenátor, nem? Bail utódjaként. Elképzelhető, hogy inkább ő cameózhat az apja helyett.

És tegyük hozzá, Tagge sem véletlenül emlegette a Birodalmi Szenátust. Valamiféle korlátozó szerepe még akkor is létezett, hiába tűnik egy látszatszervezetnek. Szóval nem egy Reichstag Hitler idejében, amit feltöltöttek náci párttagokkal és az utolsó években már össze se ült. Ezért is van jelentősége annak amikor Tarkin bejelenti a Szenátus felosztását. Ott tetőzik be a 20 éve tartó "rendszerváltás".

Nekem pont a földhözragadtsága tetszett a sorozatnak. Erő ide vagy oda, Palpatine azért alapvetően mégiscsak a klasszikus politikai eszközökkel hódoltatta a Galaxist. A sorozat remekül bemutatja a Birodalom elnyomó gépezetét, amelyeket sajnos a valóságban is jól ismerhetünk. Vader vagy az inkvizítorok beemelése ide szerintem felesleges lenne, arra ott van/lesz a többi sorozat.

Ja igen, én is így gondoltam.

Mondjuk azért Mothma vagy akár Yularen az elit része.

Palpatine, mint erőhasználó, jöhet, de egyébként felesleges húzás lenne.

Újabb rövidke benyomások - Ha egy terv papíron nagyon ott van a szeren, attól az még teljesen borulhat egy aprócska dolgon, nevezetesen ha az ellenség visszalő, vagy neadjisten van saját terve. Vagy ha van egy nem várt társ. Szegény tettrekész Linus, aki eddig csak holofilmeken láthatott akciót, most megtapasztalhatta ezt. - A pszichológiai hadviselést soha nem lehet lebecsülni. Biztos vagyok benne, hogy Linusék számára végtelenül demoralizáló volt, amikor végig szaladt a városon a hangos "riadólánc". Másik oldalról meg kifejeződött a közösséghez való tartozás felemelő érzése. Egy ilyen jelenetet mondjuk Mos Eisley-ban, ahol mindenki csak a saját dolgával törődik, elképzelni sem tudnék. - Ha már pszichológiai hadviselés, eszméletlen amit a törékeny Maarva lenyomott a két őrnek. - Persze-persze, menő cucc az N-S9 Starpath egység, de azért Luthen priorizálása jól mutatja, mi a legfontosabb a szárnyait bontogató Lázadás e kezdeti szakaszában: a megbízható és az adott szakterületen hozzáértő emberanyag. Amint Luthen felméri Cassian képességeit, nem lesz kérdés számára, hogy a fazon kimenekítése és beszervezése fontosabb számára, mint a technikai eszköz megszerzése. - A flashback időrendje továbbra is zavaros számomra. A Wookiee szerint egyértelműen a Klónháború előtt vagyunk. De hát a halottak egyenruháján meg ott volt a szeparatista egyenruha! - Sok hülye halál van a Star Wars-ban. Hogy mást ne mondjak Coleman Trebor vagy Saesee Tiin. De azért Timm előkelő helyen feliratkozott erre a listára ezzel az öngyilkos rohammal a pszichésen már felspanolt fegyveresek ellen. - Szidom Linust, de azért mégiscsak ő az, aki a robbanás után legkorábban felveszi a fonalat, intézkedik, hívja a mentőket, biztosítja a területet. A lefagyott és sokkot kapott Syril meg csak áll és néz maga elé.

Impulzusok: - A műszak elejét és végét jelző kalapácsgong rendkívül hangulatos. Ebben a naplementés félhomályban Ferrix engem Marrakesh-re emlékeztetett. - Maarva oly törékeny, pedig láthattunk, hogy roncsvadászként bizony odatette magát. - A szerelem és féltékenység pusztító hatása. Ha nincs a begőzölt Timm, nem eszkalálódtak volna az események. Végsősoron ez az apró kis mozzanat okozza azt a sok tragédiát (a megszállást, a kínzásokat, a halált) a Ferrixen. Bix a sok probléma mellett egyszerűen nem vette számításba, nem vette komolyan, hogy Timmben milyen gondolatok kavarognak. Persze a csaj követése, a nyomozás utána nem lehet mentség semmire. - Linus. Vérbeli karikatúra a csávó, de én imádom. Pillanatok alatt összehangolódott Syrillel. Az utóbbi elégedett mosolya, miközben hallgatja Linus agymenését, zseniális. - Debütál Luthen is, akinek tekintélye minden egyes jelenetben megkérdőjelezhetetlen. Imádom az ő theme-jét. - A Kenarin történtek továbbra is tisztázásra szorulnak. Valahogy végül Cassian húga is elhagyhatta a bolygót, és erről ő tudomást szerzett. - Linus az a katona, aki imád parádézni, hangzatos szózatokat kinyilatkozni, szerintem még el is hiszi küldetésének nemességét. Halál komolyan gondolta, hogy a ferrixiek számára lehetőség minden hónapban egyszer az adott fórumon panaszt benyújtani. A többiek visszafojtott vigyora azért jelzi ennek komolyságát. Syril rémes szónok, nincs hozzászokva, hogy szavait figyelik, eddig jószerivel a periférián volt. Kíváncsi vagyok, hogy lett belőle parancsnok-helyettes.

Hozzátéve, hogy véletlenül eszkalálódtak így az események, az első őr oly szerencsétlenül esett hátra, hogy kitörte a nyakát. És ehhez kellett Syril teljes megszállottsága is, pedig a főnöke egy-két perc alatt lezárta volna az ügyet.

El kezdtem újra nézni az évadot, ráhangolódva a kövi évadra. Újabb értékelés helyett rövid impulzusok: - Nem is lehet jobb kezdés, ahogy Andor sétál a zivataros Morlana 1 zónában. Vérbeli Blade Runner-hangulat. - Ha meg kell húzni a ravaszt, Andor soha nem hezitál. Ezt még fogjuk látni nemegyszer - Syril minden jelenetét imádom, hátborzongató és egyben szánni való karakter. Zseniális ötvözet ez, kevés ilyen szereplőt láthattunk eddig. - Ferrix. Ipari létesítmény ellenére valahogy olyan szerethető hely. Itt igazi bajtársias közösség van. Cassian, mint vérbeli bajkeverő, ebből a sorból nagyon kilóg, valahogy mégis mindenki újabb és újabb esélyt ad neki. - El is felejtettem, hogy Bee milyen emberi gesztusokra képes, annak ellenére, hogy úgy néz ki, mint egy szerszámosláda. - Mindenkinek olyan barátot kívánok, mint Brasso. - Bix gyönyörű, a SW franchise egyik legjobb nője, ez nem is lehet vitás. Timm annyira szürke és korlátot mellette, hogy nem csodálom a féltékenységét. - A flashback anno nálam kilógott a sorból, kissé időhúzásnak éreztem, most nagyon rendben valónak éreztem

Boldog nőnapot kívánok én is a fórum hölgy tagjainak!

Ez a jelenet akár egy varsói felkelést vagy 1956-ot bemutató film képkockája is lehetne,

Boldog születésnapot @KisKósa! Nekem hiányzik, nagyon jó hozzászólásai voltak.

Abszolút sikertörténet az ő regnálása (kisebb döcögőkkel), nehéz lesz pótolni.

Hát ez instant hype innentől. Persze egy trailer vágásból nem érdemes kiindulni, de a második évad jóval akció-orientáltabb lesz elődjénél, amelynek legerősebb része a jól megírt párbeszédek voltak. Remélem az egyensúly itt is marad. Már önmagában Krennic miatt nagyon örülök, hogy lesz 2. évad. Ha minden igaz, láthattuk Mon lányának esküvőjét (talán egy hagyományos chandrilai szertartás keretében?) valamint a ghormani eseményeket. Nekem bejött a zene, jók ezek a kísérletezések. A Major Tom után már meg sem lepődtem.

Szerintem egy-két hét és én elkezdem az újranézést.

Talán James Luceno műveit (Katalizátor, Tarkin), ezek ugyanebben a politikai környezetben játszódnak, és a Halálcsillag építéséhez is fontos adalékként szolgálnak. Na meg persze Beth Revis: A lázadás hajnala