Nute Gunray

Akkor még csak benyújtotta a törvényjavaslatot az Uralkodó, Yularen is ezt említi. Az hogy utána a direktíva rendelkezéseiről, mint tényről beszél, csak annyit jelent, hogy a politikai "realitásoknak" megfelelően nincs kétsége arról, hogy a törvényt a Szenátus "elfogadja" és a BBH már ennek megfelelően el kezd szerveződni. Most viszont nekem Mothma beszédéből úgy tűnt, ez még nem egy lezárt ügy. Vagy benyújtott egy módosítót. Többen írtátok, hogy Syril már-már szexuális zaklatást követve közeledik Dedrához, és itt már magáról a nőről van szó. Én ezt nem éreztem. Szerintem Syril rögeszméje továbbra is Cassian és ehhez Dedrán keresztül vezet az út.

Elképesztő rész volt. Nem is tudom, hogy a Birodalom mikor jelent meg ennyire kegyetlen formában valaha is. A szadista "doktor", aki lelkesen beszél egy teljes faj kiirtásáról. Bix kegyetlen megkínzása, amelyhez képest Leia még jól is járt a Halálcsillag fedélzetén. Vagy éppen Dedra, aki soha nem tűnt ennyire félelmetesnek és hidegnek, mint most. Ez a nő soha nem lesz lázadó, annyi szent. És aztán ott a börtön, ahol soha senkit nem engednek ki, csak a szintek között dobálják őket ide-oda. Akármennyire is lélekölő hely a Narkina 5, Cassian elméje azért ép marad és a benne meglévő hatalmas túlélőösztön tovább munkálkodik benne. Szegény öreget sajnáltam, de a körülményekhez képest kegyes halála volt. Eutanázia a Star Wars-ban... A rész végére megérkezünk oda, hogy Andor immár számíthat az igencsak felpaprikázott Kino Loy segítségére. Remélem egy őrnek sem fognak kegyelmezni. Azt a mindenit, Vel! Persze, az kiderült, hogy gazdag családból jön, de hogy egyenesen Mon Mothma unokatestvére. Nagyon jó, hogy Mothma, egy eddigi másodvonalbeli mellékszereplő ilyen részletes háttértörténetet kap, ahol már komplett családfát rajzolhatunk köré. Mothma nagy bajban van, egy megváltozott adótörvény miatt hatalmas adósságspirálba kerül a lázadás finanszírozásának ügye. Egy diktatúrának sokszor elég, hogy bürokratikus, adminisztratív eszközökkel fojtson el egy kitörni készülő elégedetlenkedést (ezt jól tudjuk), és ez most tűpontosan láthattuk Mothma esetében. Nagyon kíváncsi leszek, ki az a Davo Sculdun, aki miatt Mothma majdnem hagyja az egész lázadósdit a csudába veszni. A szenátusi plenáris ülés bemutatása fantasztikus volt. Bár Mothma szabadon elmondhatja mondandóját, de azért nem ússza meg bekiabálások nélkül (persze ez a Köztársaság alatt is így volt, állandó volt a háttérzsivaj és közbeszólás). Kíváncsi vagyok, hogy amikor a szenátorok kikapcsolták villogóikat, az mit jelentett? Az egyet nem értést? Vagy tüntetőleg kivonultak az ülésről? A Szenátus ismét olyan kihalt hatást keltett, hogy szerintem ismét tipikusan egy "késő esti" vitáról van szó, ahol szándékosan olyan jelentéktelen ügyek közt tárgyalják a K.I.F.D. törvényjavaslatot, hogy így nem éri el a néptömeg ingerküszöbét és így Mothma józan ellenvetései is elsikkadnak a propaganda között. A felszólalás lehetősége megvan, de nagyon korlátozott keretek között és itt egyértelműen egy látszatparlamentről van szó. Nekem nagyon úgy tűnt, hogy itt még a törvény elfogadása előtti vita zajlik. A Birodalom a börtöneiben illetve a kieső bolygókon azonban máris alkalmazni kezdte az új direktívát. Mi ez, hanem bohózat? Az epizód során Dedra vitte a prímet, aki fokozatosan szépen felfejti a szálakat. Saw az előző részben mit is mondott Anto Kreegyr-ről? Lassú és ostoba. Bár Saw nem egy csapatjátékos, de jó emberismerő. Kreegyr és lázadósejtje bukni fog (és a Kafrene gyűrűjénél, hol máshol), és ha Luthen sikeresen meggyőzi a partizán vezért, akkor vele együtt bukott volna el Saw Gerrera is. Ez is csak megerősítheti őt abban, hogy senkivel nem szabad közösködni. Most már egyértelmű számomra, hogy Syril megőrült. Fanatizmusa még a rész alatt végig sziporkázó Dedráit is megijesztette kicsit (az irodában ki kellett fújnia magát). Syril innentől fogva szerintem egy elszabadult hajóágyú lesz.

Felcsigázni azt tudjátok az embert.

A Wookieepedia pl. különveszi a két történést. A sorozatban nem hangzik el senkinek a neve, még a bolygó és az inkvizitor neve sem.

A Dooku: Jedi Lost szerint Dooku egy időben amúgy valóban volt a Nagytanács tagja. Vagy ez most akkor ez az epizód dekanonizálta?

A fantasy nélküli Star Wars? Egy kiváló cikk a rebo.hu-n Kádas Pisti tollából, amely azt boncolgatja hogy miért is fals az olyan érvek, miszerint az Andor nem eléggé Star Wars és túl földhözragadt.

Remélem megoldódik. Az ilyen nagyon fel tud engem cseszni, amikor a virtuális térben lebeg az átutalt pénz. Ugyanez volt nekem is paypalnál nyáron, amikor befizettem a prágai útra, de a Bookingnál nem jelent meg a pénz és a így a foglalás is megakadt. Aztán félóra és a pénzt visszaküldte a számlámra a rendszer (valami meghibásodás volt akkor is). Az hogy kéthete nincs korrekció, minimum visszás.

Úgy érzem, ez a történet még elbírt volna egy 10-15 percet. A második fele így kicsit kapkodósra sikerült. A Hatodik Fivér tényleg brutálisan nézett ki. Ahogy @Dzséjt is írta, a könyvben hihetetlenül jellegtelen volt, itt meg az egyik legkirályabb maszkot kapta. Kár hogy több játékidő nem jutott neki. Persze az inkvizitoroknál a külcsín mindig is többet számított, mint a valódi tudás. Nyilván 2015/2016 tájékán nagyon távolinak tűnt, hogy a közeljövőben visszatérünk a Klónháború illetve az azt követő évek korszakába. Így anno Filoni némileg beletörődve adhatott át infókat Johnstonnak Ahsoka Ep3 utáni életét illetően, aki ebből írt egy közepesen gyenge regényt. Én védhető álláspontnak érzem, hogy Filoni "saját" karaktereihez ragaszkodik (néha túlzottan is), így amikor lehetősége van rá, szabad kezet biztosít magának. Láthattuk, hogy Dooku esetében abszolút figyelembe vette a meglévő kánon műveket. Ahsoka és Kanan más tészta. Utóbbi annyira nem sült el jól (a képregényes verziót a 66-os parancsot illetően én jobbnak tartom), de Ahsokánál ez működött. Nagyon király ötlet volt, hogy Ahsoka, Bail és Mothma is részt vett Padmé temetésén. Nem is értem, hogy utóbbi kettőnél ez hogy nem merült fel korábban. Bail beszéde az erkélyen nagyon szimpatikus volt.

Nincsenek fák, csak a kopár hegycsúcs.

Az a Manarai-hegység utolsó megmaradt csúcsa volt, amely a Monument Plaza közepén található (ez az a tér, amit az EP6 Special Edition-ben láthatunk, amikor a helyiek ünneplik a Birodalom bukását). A TCW-ben is látszik ez a hegycsúcs.

Ez már eddig is tudott volt a referenciakönyvek révén, de most végre mozgóképen is ki lett mondva.

Számomra a rész nosztalgia faktora működött, s mivel maga a történet egyáltalán nem lényeges, így nem is lesz maradandó élmény, ennél fogva az ellentmondások sem hagynak bennem nyomot. Azért e tekintetben ez valóban összecsapott munka volt Filoni részéről.

Megnéztem másodjára és ahogy sejtettem, én voltam elég rossz passzban az első nézéskor. Persze az igazat megvallva a rossz hangulatomat alaposan felnagyította a Narkina 5 nyomasztó börtönkomplexuma. Nem is tudom, Star Wars-ban mikor láthattunk ennyire sivár, lélekölő, klausztrofób helyet. Szinte PTSD-m lett. Már, az hogy mezítláb kell lenni, valahol a teljes kiszolgáltatottság érzése. Cassian nem is kerülhetett volna ennél rosszabb helyzetbe. Azért alkalmazkodó képességét és rugalmasságát jól jellemzi, hogy hamar akklimatizálódik az új helyzetbe és sikeresen "beilleszkedik". Cassian lelkileg hihetetlenül stabil figura. Bevallom, elsőre egyáltalán nem esett le, hogy Melshit már láthattuk korábban. Jó ez a kapcsolódási pont és most már egyértelmű, hogy együtt fognak meglógni. A börtönjeleneteknél nagyon hiányoltam a nem emberi szereplőket. Dedra alaposan begyújtotta a rakétákat, miután szabad kezet kapott. Most végre megmutathatja, hogy igenis méltó a bizalomra. Végig higgadt, szenvtelen és szakszerű volt. Jó volt látni, hogy határozottan képviseli a nyomozás érdekeit akár Yularennel szemben is, aki kifejezte aggodalmát az elszabaduló költségvetés miatt. Nagyon szimpatikus volt, hogy Partagaz - megérezve, hogy szólnia kell - nyíltan kiállt Dedra mellett, azaz saját karrierjét és tekintélyét Dedra nyomozásának sikeréhez és végkimeneteléhez kötötte. Ezt nem lehet eléggé alábecsülni egy olyan bizalmatlan és valahol önző légkörben, mint a BBH vagy úgy általában a birodalmi bürokrácia. A legjobb, hogy nem lőtték el azt az elcsépelt megoldást, hogy Dedra és Syril együtt nyomoz. A nő elég nyíltan egyértelműsítette, hogy Syril egy kis senki és a saját kis egója meg bizonyítási vágya irreleváns a nagy egész szempontjából. Innentől fogva biztos vagyok benne, hogy Syril be fog kavarni és a Birodalom szempontjából negatív hatással lesz az ügyre. Mon Mothma élete másból sem áll mint fogadásokból és színlelésekből. Nagyon tetszett, hogy elhintettek több infót is Mothma és Perrin korai életéből. Ahogy többen is sejtettük, politikai házasságról van szó. Ha Perrin korábban lázadó természet volt, kíváncsi vagyok, mikor lett ilyen p*csfej. Bár biztos vagyok benne, hogy mindig is egy, a Galaxis ügyei iránt érzéketlen sznob volt. Ami érdekesebb volt, az Mothma és a hozzá hasonló szenátorok beszélgetése. Talán most először hallhattuk a birodalmi katonai hierarchián kívüli coruscanti elit képviselőitől, hogy milyen is a kialakult kép Palpatine császárról, a politikusról, és nem a Sith nagyúrról. "Néha túlzásokba esik", túl gyorsan reagál... Miközben az állandó veszélyhelyzet fenn van tartva, ahol a propaganda azt súlykolja, hogy folyamatosan "rendkívüli" veszélyes időket élünk, ezért a szabadságjogok "időleges" csorbítása bizony nem nagy áldozat. Honnan is ismerős ez? Inkább nem folytatom. Ehhez a szegmenshez hozzátartozik, hogy ismét kap pár mondatot Mothma lánya, akinek jól láthatóan feltűnt, hogy anyja és Tay Kolma sűrűn találkozgatnak. Szerintem félre fogja érteni a helyzetet (azt hiszi szeretők) és be fog kavarni. A kezdeti eufóriának vége, Luthent láthatóan kétségek gyötrik, bármennyire is erős. Szerintem ő még nem mondott le Andorról, csak a racionális gondolkodású Kleya sikeresen meggyőzte, hogy az esetleges kompromittálás miatt meg kell szabadulnia tőle. Talán itt először látszik, hogy azért Luthen is ember és bármennyire is eltökélt és határozott, neki is vannak gyenge pillanatai, elbizonytalanodásai. Már most egy hihetetlenül komplex karakter. A rész egyik csúcsa egyértelműen Saw Gerrera felbukkanása volt. A fickó most is hűen prezentálja, hogy vele miért nem lehetett sikeres a lázadás ügye soha. Ő az igazi szektariánus, aki senkivel sem képes összefogni, nem hajlandó a kompromisszumra. Klasszikus IRA-PIRA-NIRA-OIRA meg a t*köm tudja milyen helyzet ez. Az hogy ennyi lázadósejt neve elhangzott, örvendetes. Ezeknek majd lehet szépen háttértörténetet megalkotni a jövőben. Luthennek rá kell jönnie, hogy Saw nem éri meg a vesződséget és a rá fordított energiát. Nyilván a Partizánok a leghatékonyabb felkelő szervezet, de nem többek ők, mint "domestic terrorist" csoport, akik a Galaxis háta mögött kénytelenek bujkálni kopár és számkivetett bolygókon. Hihetetlen, hogy a Ferrix mennyit változott 1-2 hónap alatt. És ehhez csak az kellett, hogy a Birodalom mérgező mételye megérkezzen a bolygóra. Már nincsenek emberekkel teli nyüzsgő utcák, élén hajóforgalom vagy kereskedelmi tevékenység, talán a gyár is szünetel. Helyette ott van a város közepén a kisajátított többszintes hotel, a helyi Andrássy út 60, ahol folynak a kihallgatások és kínvallatások. Nekem úgy tűnik, hogy Dedra ezekhez a kihallgatásokhoz nagyon ért. Ahogy meghagyja az embereinek, hogy hagyják ott az alélt Salmant, hogy Bix mindenképp lássa, majd amikor a lányt hozzák, gyorsan kiviteti a férfit mintha véletlen maradt volna ott... vérprofira vall. Egyszerre akar tűnni fenyegetőnek és némileg rokonszenvesnek. Velről most már tudjuk, hogy egy gazdag család sarja. Hiába ő volt az adhani akció vezetője, a háborúban és elnyomásban edzett Cinta sokkal profibb nála, akinek mindig is a Birodalom elleni küzdelem lesz az első és csak aztán következhet minden más. Szerintem nem lesz életképes a kapcsolatuk. A fenti sorok is mutatják, hogy karakterépítésben irdatlanul erős ez a sorozat. Luthen, Dedra vagy éppen Mothma. Miközben Cassian is kénytelen átértékelni egyet s mást.

Kb. egy hete meg is jelent.

Mintha tegnap lett volna.

Ezek a részek is azt mutatják, hogy még mindig milyen keveset tudunk Dooku grófról és motivációiról. Az EP2 gyakorlatilag a semmiből dobta be őt az események közepébe, az EP3-ban (nyulfarknyi szerepben), a TCW-ben illetve még anno a Legends-beli képregényekben már csak a kegyetlen Sith-nagyurat ismerhettük meg. Ezek a kis epizódok, illetve a kánon regények egyelőre csak fel-fel villantanak Dooku lejtmenetéből egy-egy meghatározó epizódot, de az összegész még nagyon hiányzik. A legizgalmasabb következő tíz év (32-22 BBY) meg teljes homály. Hihetetlen sok potenciál és lehetőség van még ebben a karakterben. Mennyire durva belegondolni, hogy amikor Qui-Gonék megérkeznek a Coruscantra és jelentést tesznek egy felsejlő "sith nagyúrról", aközben Dooku kitörli a kényes adatokat? Sifo-Dyas halálának dátumából egyébként is arra lehetett következtetni, hogy a törlés kb. ekkoriban történt, de hogy pont akkor. Lenyűgöző kontraszt és ez a jelenet csak hozzátesz ahhoz, miért is Baljós árnyak az első rész címe némi bohókássága ellenére. Nekem nem volt zavaró, hogy Dookunak ex-Jediként is szabad bejárása van a Templomba, ez rímel a róla szóló hangoskönyvvel is. Sok barátja van a renden belül és végsősoron nem váltak el haragban. Nincs miért tartani az "idealista", álmokat kergető Dookutól... Yaddle sokéig kilógott a sorból. Bár berakták az EP1-be, amikor aztán elkezdték misztifikálni Yoda származását (a faj szerepeltetése pl. jobbára tiltólistán volt), gyorsan eltüntették a képből és mintha megfeledkeztek volna arról, hogy volt ott egy másik zöld manó is. Most tekintélyes és méltó lezárást kapott hosszú élete. Már az tetszett, hogy miután a Qui-Gonnal való találkozás után Yaddle és Dooku szétválnak, előbbi balra a Fény felé, utóbbi pedig jobbra, a Sötétség felé indul el. Dooku azonban még talán visszafordítható lett volna zuhanásából, és Yaddle-nek ezt meg kellett próbálnia, még ha az életébe került is. Belegondolni is hátborzongató, hogy mennyire kevésen múlt, hogy Palpatine lebukjon. Ha ott akkor Yaddle értesíti a rendtársait... Azt hittem, a Tales of the Jedi-ben kis, "lényegtelen", jobbára csak karakterépítő szösszeneteket kapunk, ehhez képest ismét egy alkotás, ami után egy saga filmet már egészen más szemmel fogunk nézni.

Épp ezt akartam írni, hogy mintha most lett volna Winter Madness. Erre 2019-ben!

Dookut eddig is a Star Wars egyik legtragikusabb karakterének tartottam. Sorsában és kudarcos életében valahogy a Galaxis egész történelme leképeződik. Dooku tele van kétségekkel, önvizsgálattal, bizonytalansággal a Jedik szerepét illetően. Már világos előtte, hogy a Jedik nem képesek betölteni azt a szerepet, amit kitűztek maguk elé, nevezetesen a béke és jólét biztosítása szerte a Galaxisban. Ez az elhivatás a Coruscant nevű elefántcsonttoronyból láthatóan működik, a tekintélyes világok prosperálnak, a gazdagok tovább gazdagodnak. Mindeközben ha egyre inkább kifelé haladunk a Magból, úgy válnak a világok a kapitalista gigavállalatok és az őket kiszolgáló teljhatalmú szenátorok prédáivá. Ilyen előzmények mellett nagyon is érthető, hogy évtizedekkel később miért fordít hátat a Raxus Secundus a Köztársaságnak és lesz az egyik legfontosabb szeparatista bolygó. Nem lennék meglepve, ha Dooku jótanácsai Semage felé katalizátor-szerepet töltenének be ebben. A fickót talán még viszontlátjuk majd. Mindemellett Mace Windu a tántoríthatatlan és szilárd kőoszlop. Ő soha az életben nem kételkedett a Jedik illetve saját küldetéstudata iránt. Rigorózus dogmatikus szabálykövető, a lemerevedett és a valóságtól egyre eltávolodó Jedi Rend megtestesülése. Nem is lehet csoda, hogy Katri halála után pont Windunak juttatják a széket. Azért hangosan felnevettem, amikor Windu arról értekezett, hogy a Jedik felett a politika és az egó nem rendelkezik. Mondja ezt pont ő, akinek működése alatt a rend teljesen átpolitizálódott.

Nem tiszta nekem, hogy az EL-nyolcaddöntő hogyan áll össze. Kik fognak átkerülni a BL-ből? A párosításoknál van kiemelt státusz?

Ha nincs Qui-Gon, Dooku már sokkal előbb átállt volna a Sötét Oldalra, ez nem is kérdés. Furcsa egy páros ők, sokkal bonyolultabb viszonyrendszerben, mint egy szokványos mester-tanítvány páros. A rész azt is kitűnően megmutatja, hogy a Régi Köztársaságban a szenátorok bizony sokszor egy az egyben élet-halál urai voltak az általuk képviselt bolygón, bolygórendszeren, és bizony nem csak a Szenátusba küldött képviselők. Dagonet még azt is megengedheti magának, hogy két Jedire rálőjön. Ez már a Köztársaság romlottságának időszaka és bizony Dooku már egyre kevésbé láthatja érdemesnek arra, hogy megmentse. Nem lennék meglepve, ha az események után Dooku megütötte a bokáját, teszem azt a "tisztelt" szenátor úr bemószerolta a megfelelő szerveknél... bár a rész végére úgy tűnt, hogy magába szállt, de inkább csak egyfajta gyerekes sértettséget láttam a tekintetében. Az animációra nem lehet panasz, a fiatal Qui-Gon fantasztikusan nézett ki. A bolygó és a falu hangulata tetszett.

Fantasztikus eredmény, de a legszebb számomra az volt, hogy a monacói gól után vért-verejtéket nem kímélve küzdött a csapat és csak meg lett az a gól, miközben a Monaco már időhúzásra játszott. Innentől minden meccs örömjáték kell hogy legyen.

Igaz.

Nagyon aranyos rész volt. Óhatatlanul is felmerült bennem, hogy Ahsoka minden bizonnyal boldog életet élt volna le szülőbolygóján, ha nem születik Erő-érzékenynek. Egy szerető közeg vette körül. Nem tudom, hogy a Shili később mennyire került a Birodalom fókuszába, de talán Ahsoka nem sokat érzett volna belőle. Hangulatos kis történet volt, az biztos.

Ez most kevésbé tetszett. mint az előzőek, de az igazat hozzátéve, tegnap nagyon nem voltam jó passzban, így egyelőre ennek a számlájára írom. Második nézés után kialakítom a véleményem és majd írok hosszabban. Elöljáróban talán annak örültem a legjobban, hogy elkezdték mélyíteni a Lázadók Szövetsége előtti zűrzavaros hálózat viszonyrendszereit, Saw szájából számos felkelősejt neve elhangzott. Luthen nagyon komoly figura a "szervezeten" belül, most már biztos, hogy egy szinten van az Organa családdal és Mon Mothmával.