Nute Gunray

Gondolom, a tündékre gondolsz.

Ez így is a legsikeresebb téli olimpiánk, annak ellenére, hogy 1-2 érem még benne volt.

Egyre többször jut eszembe a Bad Batch, és nem csak azért, mert hamarosan várható a következő évad, hanem azért is, mert tulajdonképpen ez egy "hálaisten" sorozattá nőtte ki magát a számomra. Mióta a SW rajongói eszemet tudom, mindig is vágytam rá, hogy megtudjam, mi történt a Birodalom megalakulását követő legelső években. Ha a galaktikusi politikát nézzük, számomra mindig is sokkal izgalmasabb volt a diktatúra kiépülésének fokozatos és feltartóztathatatlan folyamatát látni, mint az ereje teljében lévő terrorgépezetet mondjuk a Rebels idejére. Előbbi halvány nyomait már a TCW utolsó évadaiban is megtapasztalhattuk (lásd, a demokráciát csorbító felhatalmazási törvények, Tarkin vagy a köztársasági börtönkomplexum), de ezentúl azért nem sok kapaszkodót kaptunk, hacsak nem az olyan regényekre gondolunk, mint a Tarkin vagy a Katalizátor. De még a Lucas-éra idejében is az úgynevezett "Dark Times"-éra tiltott zóna volt a könyvek, képregények stb. számára. Na ezen a ködfoltos homályos képen élesített sokat a TBB, és ezért lett ez a sorozat részemről megkerülhetetlen. Pedig az előjelek annyira nem is voltak a számomra kedvezőek. Mikor kiderült, hogy kiket helyez a középpontba egy új sorozat a TCW után, inkább csak felvontam a szemöldököm. A Clone Force 99 nem igazán mozgatott meg bennem semmit a TCW-ben, jópofák voltak, de ennyi, ráadásul pl. Huntert ezzel a Rambo-kinézettel inkább röhejesnek ítéltem, semmint karakteres egyénnek. Sőt, ha belegondolok, a felélesztett 7. évadban talán - Wat Tambor ide, Skako Minor oda - a Bad Batch-arc volt számomra a legkevésbé tetszetős. A pilot, úgy tűnt, csak ráerősít ezekre a nem túl optimista várakozásra. Amellett, hogy rögtön egy durva belerondítás érte a canon egységét (ezt továbbra sem vagyok hajlandó elfogadni), valahogy az egész epizód dinamikája eléggé nyögvenyelőnek tűnt számomra. Jellemző, hogy amikor a csapat tagjai szemszögén keresztül végig nézhetjük a Birodalom kikiáltását, az olyan semmilyen volt, miközben pl. Hux beszédétől a hideg futkározott a hátamon egy olyan, kisebb korosztálynak készült sorozatban, mint a Resistance. Ez az érzés azonban hamar átbillent, és ma már a TBB-t - így egy évad után persze - egy sokkal össze szedettebb alkotásnak érzem a pl. a Rebels-nél (az valamiért soha nem lett a kedvencem), de még a TCW korai évadainál is. Mert itt bizony nem finomkodtak azzal, hogy bemutassák, hogyan válik a Köztársaságból Birodalom, vagy éppen az egyéniség elsorvasztásával a klónhadseregből egy uniformizált, lélektelen és steril birodalmi haderő. Már a kódlánc, mint új azonosítási rendszer megjelenése is nem hagy kétséget afelől a Galaxis polgárai számára, hogy itt bizony új idők következnek, miközben egyébként egyelőre nagy az eufória a Konföderáció feletti "győzelem" miatt. De ennek ellenére is azért már szöget üthet egyesek fejébe, ha vége a háborúnak, miért van továbbra is fokozott birodalmi ellenőrzés a korábbi hadszíntér kiemelt bolygóin, lásd pl. rögtön a Saleucamin? De azért a fokozatosság bemutatása nagyon tetszett. Az elején pl. amikor láthatunk egy akadékoskodó utast, egyelőre "csak" testi kényszert alkalmaznak vele szemben. Bizonyos, hogy hasonló lázongás esetében 10 évvel később már ott helyben agyonlőtték volna. Összességében nagyon tetszett tehát, hogy a Birodalom nem lett rögtön azonnal egy totális diktatúra, hanem bizony ekkor még, a megszilárdulás éveiben különböző "trükkökhöz" kell folyamodnia, amelyek illeszkednek az olyan későbbi narratívákhoz, mint a "bányabaleset" vagy egy katonai akció elfedése egy megkonstruált "tusken támadással". De a kódlánc azonnali bevezetésével az is megmutatkozik, hogy Palpatine-nek bizony volt forgatókönyve a Köztársaság összeomlasztása utáni időre is, és tudatos diktatúraépítés folyik, lépésről-lépésre. Láthatjuk, hogy mi a sorsa az ex-szeparatista bolygóknak (Raxus) illetve a Köztársaság mellett kiálló világoknak (Ryloth). Ironikus a klónháborús narratíva tükrében, hogy míg a raxusi szenátor Avi Singh kiáll a demokráciáért és elutasítja a birodalmi pressziót, addig a győztes oldalon álló Orn Free Taa helyben lelkesen asszisztál a diktatúra kiépítésében. A Ryloth-szál egyébként is az egyik legerősebb jeleneteket szállította a sorozat során, ahol a világépítés és a galaktikusi politika elmélyítése igazán páratlanra sikerült. Mindemellett azért már kisebb mértékben jelen van a brutális erőszak is. És ennek bemutatásánál bizony nem volt semmiféle finomkodás. Már a harmadik részben leesett az állam, amikor Crosshair (róla később) és újonnan toborzott osztaga lemészárolta a hátra maradt civileket az Onderonon. Elgondolkodtam azon is, hogy vajon a Boba Fett-sori idejére változott annyit Fennec Shand, hogy egy célszemély likvidálását/elfogását ne úgy oldja meg, hogy közben áldozatául esik sok civil? Mert az egyértelműen látszott, hogy rendesen feldúlta Pantora rendjét az üldözés során. Cad Bane - aki oly sok év után itt tért vissza - viszont hozta a formáját. Mindkét fejvadász felbukkanásának nagyon örültem. Ám mégis, ami miatt talán a TBB ezután igazán megkerülhetetlen lesz (legalábbis számomra mindenképpen), az a kaminói klónprojekt és magának a bolygó sorsának bemutatása. Már az is fantasztikus, ahogy a Birodalom - Kamino viszonyrendszer elmélyítéséhez, érzékeltetéséhez nyúltak a készítők. Vérbeli politikai thrillereket idézett meg a Rampart, Lama Su és Nala Se közötti párbeszédek. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer együtt fogok érezni a kaminóiakkal, még ha egyébként meg is érdemelték a sorsukat. Nagyszerűen lett prezentálva, hogy miért is dobta félre a Birodalom a klónozási projektet, ami megpecsételte végül a Kamino sorsát. Rampart képében, afféle Tarkin fiatal változataként, kaptunk egy jéghideg és kegyetlen szociopatát, szerintem ott van a legjobb negatív SW-karakterek között a helye, talán éppen a valóságossága miatt: nem kellenek, hogy spéci fegyverek, páncélok, kiborg-bővítmények, hogy Rampart egy-egy mondatától is megálljon bennünk az ütő. Minden egyes jelenetét olyan fokú fenyegetettség érzete lengi körül, hogy ezt azért egy animációs sorozattól nem várná el az ember. Ennek a szálnak a betetőzése Tipoca City pusztulása, amely túlszárnyalt nálam minden képzeletet, gyakorlatilag a prequel korszak végső búcsújának fogható fel, és úgy is éreztem, hogy ezzel végérvényesen lezárult a Régi Köztársaság korszaka, hogy aztán jöjjön valami új, valami sokkal rosszabb. A város, és ezzel a kaminói civilizáció pusztulásának képsorai és az azt kisérő zene szerintem örökké belém ivódtak. Ha nem néztem meg azóta vagy harmincszor, akkor egyszer sem. Egy dolgot sajnálok, hogy nem egyértelműsítették Lama Su sorsát. Mégiscsak egy filmes karakterről van szó. Az viszont nagyon tetszett, hogy valamelyest mélyítették a kaminói faj múltjáról való szegényes ismereteinket, lásd az elhagyatott, és ezzel együtt kísérteties kutatóállomást a Bora Vión. Magukról a főszereplőkről még nem igazán beszéltem. Látható, hogy a dinamika nagyon jól működik a csapattagok között, amiből kiemelkedik Hunter és Omega kialakulóban lévő apa-lánya kapcsolatának érzelmes bemutatása. Itt mindkét részről igazi jellemfejlődéseknek lehettünk tanúi. Az osztag szép fokozatosan válik igazi családdá a szemünk előtt, ahol mindenkinek meg van a szerepe. A Marauder ezzel párhuzamosan válik a BB otthonává, főleg Omega, mint a család gyermekének megérkezésével. Wrecker, mint állandó humorforrás jól működött (viszont azt hamar lerendezték, hogy kikerüljön a chip hatása alól, és az a rész nem is lett túlságosan elmélyítve aztán). Érzésem szerint viszont némileg kevesebb játékidő jutott Tech és Echo számára, ők inkább csak asszisztáltak a többiekhez. Na de majd talán a folytatásban. Az tény, hogy Omega lett az egyik legérdekesebb szereplője az egész sorozatnak, aki körül rengeteg rejtély van. Hogy megkedveltem-e őt, azt nem mondanám, sokszor volt engedetlen és talán az akciózásokban is túlzásnak éreztem a kiemelt szerepvállalását, mégiscsak egy gyerekről van szó. Nem tetszett, hogy a végén, Tipoca elpusztítása után még a kis droidot is sikeresen megmentette, pedig ennyi veszteségnek bele kellett volna férnie. S bár a dinamikára a csapat tagjai között nem lehet panasz, mégis, érzésem szerint, a készítők nem mindig tudtak mit kezdeni velük. Ahhoz képest, milyen jól be van mutatva a nagypolitika, a Birodalom formálódása, a 99-esek körüli történések néha leültek, főleg amikor az Ord Mantell-en tartózkodtak, és itt még az akciók is kissé lélektelenek voltak (lásd a kis rankor megmentése körüli hajcihőt, a gyors koréliai kiruccanást, valamint a Roland nevű devaroni felbukkanását). De ezek bőven a kisebb részét alkották ennek a nagyszerű sorozatnak. Külön szót kell ejteni Crosshair-ről, aki az animációs SW-történet egyik legösszetettebb figurájává lépett elő. Amit vele csináltak a készítők, az tanítani való, sőt, egyenesen zseniális. Az ősi, örök dilemma kerül előtérbe, hogy meddig tart az önrendelkezés, meddig szolgálhat egy rossz rendszert egy jó katona, mi a kötelesség, mi a felelősségvállalás, és mi az, amikor az igazi szolgálat a parancsmegtagadást jelenti. Crosshair a tragikus antihős, aki egy személyben testesíti meg a méltatlan és szomorú köztársasági klónkatonák sorsát, és azt az ősbűnt, ami a klónok legyártásához vezetett. És mindezzel együtt is, a Birodalom szolgálatában marad, mert ő ehhez ért, egész életét a háború határozta meg. És ide már nem kell chip, az már nem lehet kibúvó. Crosshair azzal válik önálló jogon szereplővé, hogy önállóan dönt a Birodalom mellett, ezzel is árnyalva azt a kialakult képet, hogy a chip nélkül minden klón a jó ügynek szentelte volna az életét és a Birodalom ellen fordult volna. Amit még nem érintettem, de végezetül mindenképp szólni kell róla, az az elképesztő lárványvilág. Moziélményt kaptunk hétről-hétre, főleg, ami a bolygófelszíneket (városokat, tájakat) jelenti. Egészen hihetetlen, hogy mennyit fejlődött a technológia mondjuk 2008 óta, az e téren kissé lebutított Rebels-hez képest meg ordító a különbség. Ha ezt még tudják majd fokozni, a határ tényleg a csillagos ég.

A fekete (!), szakáll nélküli (!) törp királynőn (!) fogok én kiakadni, már látom. Egyébként tényleg nagyon látványos, de azért nem rántott fel a hype-vonatra.

Meghalt Ivan Reitman. R.I.P. Pár éve jöttem csak rá, hogy a Szellemirtókon kívül számtalan filmet rendezett, amelyek a 90-es években töltött gyermekkoromban meghatározóak voltak.

Kicsit sajnálom, hogy a bárkán történt fiaskóra nem utalt vissza valamilyen módon Boba a sorozatban.

A Star wars világában játszódó áldokumentum filmek simán jöhetnének. Vagy akár a Podracing-1. De ez már egy következő lépcsőfok. A határ a csillagos ég.

Csak kapjon végre már egy nevet. A weequay freetown-i csapos végre kapott: Taanti

Kicsit a legyilkolásuk Mos Eisley-ban emlékeztetett a szeparatista mészárlásra a Mustafaron. Így, hogy egy helyre összegyűltek botor módon, Fennec gyorsan le tudta zárni ezt a háborút.

Hogy szűkölt már Mok Shaiz, amikor Fennec el kezdte lemészárolni a cinkosait? Szinte már megsajnáltam szegényt. Vicces volt, hogy a fordítógépe a rettegéssel teli zihálásait is lefordította emberi hangra.

Ja igen, ez megint Sajó Dávid és a telex. Tele volt tárgyi tévedéssel a cikk.

Az Aston tényleg gyönyörű lett.

Nem hiszem, hogy május végéig SW nélkül maradunk. @Frenkie-nek igaza van, kizárt, hogy a TBB-t az Obi-Wan sorozattal párhuzamosan adják. Amit @Bence1997 ír, az nekem tetszetős, szerintem nem lenne rossz megoldás, ha két részletben adnák le a sorozatot, közbe ékelve egy olyan aprósággal, mint az Obi-Wan.

Valahol a lényeg ott van, amit az utolsó képsoroknál láttunk. Boldog, reményteljes, a jövő felé bizakodva tekintő lakosok Mos Espa utcáin. A Tatooine nagyon is megérdemli, hogy végre egy békés és virágzó korszak köszöntsön rájuk. És akkor többé már nem úgy fogják emlegetni a városait, ahol összegyűlik a világegyetem leghitványabb söpredéke.

Hát nem tudom, a névtelen kibertechnikus is kapott posztert, aki helyrerakta Fennec-et.

Az első kötetben (Szukits, 2005) vannak kimaradt részletek. A többiben ezt nem tapasztaltam.

Szerintem jó egy évtizede nem láttam a legkorábbi TCW részeket. A legelső kép felidézte bennem, hogy de utáltam Ahsokát, annyira beleerőltetésnek tűnt az ő szereplése. Most meg minden megjelenésétől, szereplésétől libabőrös lesz a háttam, a jó értelemben persze.

Remélem, hogy később hivatalosan is megerősítik, hogy a két személy egy és ugyanaz.

Jesszus, és azt lehet tudni, mitől deformálódott el így Dengar (vagy ha nem ő, akkor Rothgar Deng)?

Részvétem, @Dzséjt! Ezekre a tragikus helyzetekre nem lehet felkészülni, bármennyire is ott van az emberben, hogy egy ilyen idős cicánál már minden nap ajándék.

Egy Cobb Vanth - Boba Fett eszmecserét megnéznék a páncélról.

Szerintem Lucas esetében erre nem is volt meg az igény. Itt viszont jól láthatóan egész koncepció épül arra, hogy hidakat húzzanak fel a három trilógia közé. És milyen finoman és alázatosan teszik ezt!

Nem tagadom, egy-két részt rendesen megkönnyeztem. Az egész epizódot valami oly végtelen alázat és hódolat lengte körül a franchise iránt, ami szerintem párját ritkítja. Olyan erős kapcsolódási pontokat, mondatokat kaptunk, hogy beleremeg a rajongó szíve. Láthatjuk az első mozzanatokat, szó szerint az első téglákat... Úristen, Ahsoka ott áll Luke mellett... és bennem lejátszódik az a sok-sokévnyi út, amelyen ezek ketten végig mentek, hogy aztán itt a Jedi Rend újjáépítésénél együtt kössenek ki. Vagy ahogy Ahsoka egyetlen rövid mondattal felidézi Anakin alakját. Na meg Grogu... aki láthatóan nem érzi jól magát. Rettentő magányosnak tűnt végig az egész részben és Luke nem tudja egyszerűen pótolni Din hiányát. Szívbefacsaró, hogy amikor fel kéne idéződni azoknak az emlékeknek, hogy ő honnan is jött, újra átéli a 66-os parancsot és a nagytemplom pusztulását. Mert neki az volt az otthona, a Jedi Rend és a nagytemplom. De az is szívbemarkoló, ahogy végül Din elengedi Grogut, bármilyen is kegyetlennek tűnik az egész. Persze Grogu függvénye az egész, de szerintem az lenne a legjobb, ha Din és Grogu többet már soha nem találkoznának. Aztán ott van az első templom. Luke tényleg az ősi alapokhoz tér vissza, a Jedi Rend hajnalához, amikor még a legnomádabb körülmények között tanulmányozták az Erőt. Igazi érzelmi kavalkád volt az epizódnak eme szegmense. És hogy a fenébe sikerült ilyen jól megalkotni a fiatal Luke-ot? Fantasztikus volt, csak úgy lestem. Hiába volt most Tatooine, a sorozat címadója, Boba Fett ezúttal sem jutott sok szerephez, meg sem szólalt az epizód során. Számomra ez nem volt zavaró, de továbbra is úgy gondolom, talán szerencsésebb lett volna a Jedi-akadémiát és Grogut bemutatni a Mandalorian s03 elején. Ám ezzel együtt is ez bőven belefér. Az epizód maga Cobb Vanth-tal kezdődött. Ahogy elintézte azt a három pyke-ot az nem volt semmi. De az ő esete is azt mutatja, hogy Mos Pelgo sem tud kimaradni az egész bolygót érintő ügyletből, hiába jelentéktelen porfészek még Mos Eisley-hoz és Mos Espához képest is, amelyeket a weequay csapos eufemisztikusan "city"-ként apsztrofál. A pyke-ok megindítják a háborút, kezdve a kaszinó felrobbantásával. Szerintem búcsút mondhatunk Garsa Fwip-nek és sleppjének (lehet, hogy Max Rebo túlél egy második robbanást is??), de persze erről a következő részben bizonyosodhatunk meg. Ez a szál is szolgáltatott csattanóval. Cad Bane! Úristen! Talán a legkirályabb és legkarizmatikusabb fejvadász, akit a TCW kitermelt. A Bad Batch-ig hosszú éveket kellett várni, hogy újra láthassuk. És rá egy évre, végre élőszereplős sorozatban is debütál. Szerintem a duros fajt is már nagyon régen láttuk élőszereplősben, csak nem az EP6-ban utoljára? Kicsit szerintem sápadtabb volt a kelleténél, dehát Cad Bane se lett fiatalabb az évtizedek alatt. A Wookiee szerint itt már kb. 70 éves, ezt megelőzően kronológiailag majdnem 30 évvel korábbi állapotában láthattuk. Akármilyen idős is, a keze még gyors. Pillanatok alatt elintézte Vanth-t és a nyomorult mitugrász helyettesét, de biztos vagyok benne, hogy Vanth él és ezután már jó oka lesz, hogy részt vegyen Fett háborújában. Volt pár dolog, amit akár lehetne canon-felülírásként is magyarázni, de ezek elenyészőek voltak. Először is ott van Freetown esete, amelyet már kezdettől fogva így neveztek az Utóhatásban, miután Vanth átvette vezetést. De ez annyira piszlicsáré, hogy mindegy is, ráadásul a weequay csapos nem mondta ki konkrétan, hogy mikor lett átnevezve Mos Pelgo, csak lehet, hogy a korábbi intenzív krayt vadászás közepette ennek kihangsúlyozására nem volt módja. A másik ilyen dolog Yoda fénykardja, amiről eddig úgy tudtuk, hogy Mas Amedda több másik fénykarddal együtt nyilvánosan megsemmisítette egy megkoreografált előadás keretében. Persze lehet, hogy Yoda új fénykardot készített valamiképp, de talán van egy egyszerűbb magyarázat: a birodalmi propagandának nem kell mindent elhinni, valószínűleg soha nem találták meg Yoda fénykardját, de mivel az öreg mester valószínűleg az egyik legismertebb Jedi volt Galaxis-szerte, így a Rend megsemmisülésének jelképességéhez jelentősen hozzátett az ő "fénykardjának" elpusztítása a nyilvános közeg előtt.

Mit is írhatnék így első lélegzetvétel után? Olyan jó érzés Star Wars rajongónak lenni.

Szerencsére ma nem kell estig várnom.