Cavan Scott: Viharfellegek
Ez nagyon ütős volt, bár A Jedik fénye egy hangyányit jobban tetszett, de a Fenyegető sötétségnél egyértelműen jobb. Nem is emlékszem, egy SW regényben mikor olvashattunk utoljára ennyire nyíltan civilek lemészárlásáról, esztelen pusztításról, tömeggyilkosságokról. A Valo pusztítására, és ezzel együtt egy új korszak kezdetére (bár nem éppen úgy, ahogy Soh kancellár számította) többszáz oldalt szánt Scott, így aztán tényleg mindenre volt idő.
Avar Kriss nekem nem hiányzott, legalább jobban megismerhettem Stellan Giost, aki a könyvekben eddig csak futólag szerepelt. Nagyon tetszett az a bajtársias kötődés, ami van Stellan és Elzar között, minden különbözőségük ellenére. Elzar egyébként is az egyik kedvenc karakterem ebből a korszakból. Amellett, hogy tényleg a Világos és a Sötét között egyensúlyoz, és tényleg egy időzített bomba, hajlandó beismerni hibáit, és ami még fontosabb, hajlandó segítséget kérni. Ezek roppant fontos tulajdonságok, amik talán megmenthetik őt a végső elmerüléstől. Na és a szarkasztikus humora sem semmi. Vele szemben ott van a komoly és elhivatott Stellan, a tökéletes Jedi archetípusa, akinek megnyerő ábrázata a Holohálózat propaganda-plakátjaira kívánkozik. Hiába a Jedi-tanács újdonsült tagja, ő is tele van kétséggel, és korántsem akar ő sem olyan kiismerhetetlen és hibátlannak tűnő Jedinek tűnni, mint 200 évvel későbbi utódai, lásd Mace Windu. Egyébként is, összességében az az érzésem, hogy míg a prequel korszakának jedijei lélektelen, üres figurák (persze nem mind), addig a High Republic-beli társai nagyon is két lábbal a földön járnak, vegyülnek a köznéppel, jóval megfoghatóbb és szimpatikusabb figurák.
A nihil soha nem volt annyira brutális, mint most. Úgy látszik, egy önálló köztársasági haderő felállítása korokon átívelő téma, talán a galaktikus szervezet fennállása óta újra és újra felmerülő kérdés, amely alapvetően meghatározza az integráció mértékét. Ironikus belegondolni, hogy a sullusti Tia Toon tervezetét - némileg módosítva - majd egy Sith nagyúr fogja megvalósítani sok-sok évvel később. A Sithek vélt bukása óta a nihilek a legkomolyabb fenyegetés a Köztársaság számára (meg persze a drengirek is, de ő róluk nem sokat tudok a képregények ismeretének hiányában). Mindeközben jó volt olvasni a hatalmi kavarásokat a nihilen belül. A főszerepet egyértelműen Pan Eyta vitte, aki túlélt két merényletkísérletet, de ezzel együtt is a könyv végére sikeresen leamortizálta hatalmi bázisát. Kíváncsi leszek a sorsára, de a megmérgezéséből kiindulva, neki nincs sok hátra. Azért utoljára még belerondíthat Marchion Ro levesébe. Aki talán soha nem tűnt kegyetlenebbnek, mint most. Már a könyv elején hidegvérrel végzett unokatestvérével és eszközként használt fel egy Erőérzékeny, ámde hűséges nihilt mocskos terveihez. De apja halálához is köze volt. A valói támadással és a Romboló bevetésével számomra most úgy tűnik, Palpatine előtt Marchion Ro volt az aki, a legnagyobb sebeket ejtette a Köztársaságon és magán a Jedi-renden. És egyelőre a jedik még a létezéséről sem tudnak. Loden már nem oszthatta meg információit társaival. Szegény twi'lek jedit nagyon sajnálom, mostoha sors jutott neki. Az Erőt hatástalanító Rombolóról az ysalamirik jutottak eszembe, de azoknál a békés lényeknél ez a szörny sokkal de sokkal félelmetesebb. Kíváncsi leszek a további szereplésére.
A könyv rengeteg karakterrel és fajjal operál, néhánynak utána is kellett nézem, hogy kicsoda-micsoda. Tetszett, hogy a togruták itt még nem tagjai a Köztársaságnak. A prequel előtt néhány évvel már ők adják a főkancellárt (Kirames Kaj), úgyhogy azért itt is változnak a dolgok. A Köztársasági Vásár egy lenyűgöző rendezvénysorozat lett volna, amely egy új korszakot indított volna el... ez végülis bejött, meggyőződésem, hogy a későbbi történészek innentől fogják számítani a Köztársaság hanyatlásának kezdetét.
A magyar fordítás kapcsán pár megjegyzés: szerintem több elütés volt a kelleténél, egy lektor még átnézhette volna a kiadás előtt. Stellan és Elzar neve is egy-két helyen fel volt cserélve, de azért nem zavaró mennyiségben. Inkább az elütések aránya volt most kiemelkedő. Ha már egyre drágábbak a könyvek (5000-5500), akkor legalább erre figyelhetnének.
Sose értettem, hogy miért szajkózzák az elmúlt években oly sokan, hogy Windu térjen vissza. Az egész Anakin átállása körüli drámát és az azt követő Jedi-mészárlást kábé lenullázná. Ha ezt meglépik, végeztem a franchise-zal.
