Wilde

Akkor ebből annyit tudok megállapítani, hogy egyszerűen következetlenek a játékvezetők. Sokszor nem lépnek fel kellő keménységgel, máskor meg azt is lefújják, ami nem ér szabadrúgást/büntetőt. Piros lapot én abban az esetben adnék, ha mondjuk azt játssza el a támadó, hogy a védő utolsó emberként szabálytalankodott (ezért ugye kiállítás járna) és a bíró látja, hogy szimulál, akkor ezért nem sárgát, hanem pirosat adna. A szimuláns megpróbálta kiállíttatni a játékost, ezért tett arányosan őt állítanám ki, mint ahogy egyébként az azonnali piros lapot érő, súlyos sportszerűtlenség keretében elkövetett sérülésokozás után, ha a sértett mondjuk 3 hónapra lesérül, akkor az elkövetőt is minimum 3 hónapra tiltanám el. Ha meg a pályán azonnal nem tudják ezt felmérni, akkor utólagosan is el lehet tiltani a szimuláló játékost. A túljátszás szankcionálása jó ötlet csak ezt nem tudom, hogy lehetne kivitelezni a gyakorlatban. Amennyiben tényleg szabálytalanság történt, akkor mi alapján méri fel a játékvezető, hogy a sértettnek mekkora fájdalmai vannak. Lehet magasan is, meg alacsonyan is a fájdalomküszöbe és, ha tényleg szabálytalankodtak vele szemben, akkor meg van a minimális legitimációja a szenvedésének. Ha valaki nagyon megjátssza magát, az akkor lenne szerintem a gyakorlatban is szankcionálható, ha tényleg nem értek hozzá és csak szimulál. A szabálytalanságok kérdésében lehet, hogy félreértettél, de a durva faultokról azt írtam, hogy nem látom szívesen a pályán, de a sárga lapig terjedő szabálytalanságok java részét én, ha edző lennék, tudatosan alkalmaznám bizonyos ellenfelek ellen. Természetesen nem a szabályoknak, de a futballnak igenis a részét képezik. Egy szerényebb képességű csapat választhat, hogy feltartott kézzel belemegy e a késbe, vagy pedig megpróbálja „elrontani” az ellenfél játékát, hogy az ne tudja rájuk erőltetni az akaratát. A szimulálást azért tartom előbbvaló kérdésnek, mint egy szándékos, durva szabálytalanságot, mert ott világosan elválnak a tények. Ha taktikai faultot követek el, vagy utolsó emberként rácsúszok a támadóra, felvállalom a tettem és a következményeit. Ugyanakkor, mikor azt próbálom meg eladni, hogy a másik volt a szabálytalan, miközben én vétkeztem, az az én szememben sokkal undorítóbb dolog. Egy becsúszásnál, vagy egy könyöklésnél, legalább megmarad a realitás érzékelése. Ha azért állítanának ki, mert tényleg elkövettem valamit, akkor megértem, de ha azért, amit nem tettem meg, csak a másik úgy csinált, az szerintem sokkal rosszabb. A durvaságok a játékosokra nézve kétség kívül nagyobb veszélyt jelentenek, viszont jóval egyszerűbben detektálhatóak és ezáltal szankcionálhatóak, mint a műesések, homorítások. A szimulálásnak nem a játékosokra, hanem a játékvezetésre vonatkoztatva vannak súlyos következményei. Alapesetben egy játékvezető paradox módon éppen hogy csak a súlyos durvaságokban lehet biztos a dolgában. Emellett minden szituációban felmerül a szimulálás lehetősége, ahol, ha nem kifejezetten arcátlanul próbálja meg eladni a delikvens, hanem „profi módon” játszik rá, akkor elmosódik a határvonal a reális és a megjátszott között. Mivel minden játékos színészkedik, ezért a játékvezetőnek minden alkalommal, ezzel a potenciális tudattal együtt kell megítélnie a helyzetet, ami a valós ítéleteket és az igazságos bíráskodást szinte ellehetetleníti. Egy durva belépőnél ezzel szemben világosan le vannak osztva a szerepek. Ott már csak a bírói gyakorlaton van a hangsúly, de pont nem magán az eseményen. Éppen ezért nagyon nehéz ezt az elemet kivenni a folyamatból, de itt Európában nem is nagyon tesznek rá kísérletet. Amíg ilyen mértékben áll érdekében a játékosoknak ez a gyakorlat és nem szankcionálják vasszigorral, addig a ténylegesen valós ítéleteket akadályozzák. A játékvezető szankcionálásának ötletét díjaznám, de nem 1 rossz teljesítmény után sorolnám vissza őket (egyébként, mintha a Kassai Viktorral valami ilyesmi történt volna). Egy betli után a játékost sem érdemes kivenni máris a csapatból (legalábbis annak az edzőnek a kvalitását erősem megkérdőjelezném, aki egy rossz meccs után már leírja a játékosát), ugyanígy a bíróknál is adnék azért egynél több lehetőséget, de amennyiben valaki sorozatosan téved, akkor lehetne egy hibahatár. A technikai támogatás területén szerintem egészen biztosan be fogják vezetni a videóbírót, csak az a kérdés, hogy mikor. Technikai támogatás már most is létezik, akár abban az egyszerű formában, hogy összeköttetésben vannak egymással a játékvezetők, de a gólvonaltechnológia is nagy előrelépés, innen szerintem egyértelmű, hogy mi a jövő, persze lehet várni kell rá még éveket. Azért kíváncsi vagyok a FIFA új vezetése, majd hogyan áll ehhez a kérdéshez… bár nincsenek illúzióm.

GoT

Pb Értem mire gondolsz, de nem értek egyet. Előrebocsájtom, nem nézek már túl sok focimeccset, de abból a mintából, amiből meríteni tudok nekem nem az jött le, hogy nagyon durva és kemény lenne manapság futball és a játékvezetőknek sem kell sok ahhoz, hogy belefújjanak a sípba, vagy a zsebükhöz nyúljanak. Vannak egyes szabálytalanság típusok, mondjuk a hátulról érkező becsúszások, vagy a rögzített helyzetek után a levegőben való lökések, könyöklések, amelyeket én is komolyabban szankcionálnék, de ettől eltekintve én nem tapasztaltam olyat, hogy a mezőnyben koncepciózusan azt fújnák le a bírók, amikor valaki rájátszik. Van testi kontaktus, ami megengedett, de manapság nagyon apró dolgokat is képesek lefújni. Ráadásul a szabálytalanság (nem az agyatlan ámokfutás) véleményem szerint valamilyen formában a részét képezheti a játéknak. Most nem csak és kizárólag a taktikai faultokra utalok, hanem egy ellenfél specifikus stratégia is lehet, mondjuk egy gyors támadásokkal operáló, sok passzal építkező csapat ellen a középpályán sok faulttal le lehet bontani a másik csapat támadásépítését egy izolációs játékra, ahol 1v1 elleni párharcokba kényszerítve hatékonyabban tud fellépni ellenük a defenzívebb fél. Ezzel szemben a színészkedést semmi szín alatt nem tudom elfogadni legitim „stratégiának”. A szabálytalanság ugyan a szabályok megszegése, ez viszont a szabályok kijátszása. Ez gyakorlatilag csalás, aminek nem is lehet helye a pályákon. Mégis van egy ilyen összekacsintás, hogy ez amolyan „csibészség”, ami kvázi elvárásként jelenik meg a játékosok irányában. Egy személyes sztori ezzel kapcsolatban: nem tudom ki emlékszik még Farkas Balázsra (tizenévesen nagy tehetségnek tartották, játszott a válogatottban is, meg elvitte a Dynamo Kijev), vele egy csapatban játszottunk egy ilyen középiskolás 16-órás maratoni focitornán, és amikor valaki feldobta magát az egyik meccsen, akkor mondta, hogy ezt náluk, a Spartacusnál konkrétan tanítják is. Adott szituációban dobd el magad, lehetőleg minél látványosabban, én anno még naivan néztem erre, hogy edzésen tényleg ilyen lenne. Arányaiban nézve azt kifejezetten ritkán szankcionálják, ha valaki megpróbálja eladni a szabálytalanságot, ahhoz már valami nagyon gátlástalan szégyentelenkedést kell produkálni. Vannak viszont olyan minősített esetei (ilyenre most a BL döntőn nem volt példa) a műfajnak, amikor komoly következményei vannak egy ilyen esetnek (na persze nem az elkövetőre nézve). Az 1998-as vb döntőjét azért kellett kihagynia Laurent Blancnak, mert az egyik horvát játékos előadta a nagyhalált az elődöntőben, amiért Blancot kiállították! Egy másik vb-s eset, ami talán a legszembetűnőbb ebben a témában, az a performansz, amit Rivaldo adott elő a 2002-es tornán. (Itt konkrétan, ami zavaró volt, hogy ott állt mellette az asszisztens és mégsem kapcsolt.) Említhetném David Luizt is, aki mikor ’gyötrelmes kínok között’ fetrengett a földön egyik pillanatban kifelé belevigyorgott az egyik kamerába (bár abban az egy pillanatban legalább őszinte volt). Egyébként kutatók tanulmányozták már ezt a jelenséget és arra a megállapításra jutottak, hogy sokkal gyakrabban fordul elő színészkedés az ellenfél kapuja előtt, illetve döntetlen állásnál (hozzáteszem az általuk a tanulmányban vizsgált 169 esetben egy alkalommal sem szankcionálták a szimulánsokat). Azokban a bajnokságokban sokkal többször játszották el a szabálytalanságot a játékosok, ahol több szabadrúgást, büntetőt ítéltek meg nekik ezért, tehát a játékvezetőkkel ez egy visszaható folyamat. A színészkedésekkel járó előnyök minden helyzetben messze felülmúlják az árat, amibe ezek az akciók kerülhetnek, pontosan azért, mert nem lépnek fel ellene elég keményen. Ennek úgy lehet gátat szabni, ha megadják az eszközöket ennek a szankcionálására – mondjuk, piros lapot is lehessen adni színészkedésért (ha egy olyan helyzetre játszik a szimuláns, ahol a vétlen játékost próbálja meg kiállíttatni), másrészt a betartatására. Az NBA mintájára utólagosan (a szimuláció látszatrealitása okán ezt ott helyben nem biztos, hogy úgy fel tudja mérni a spori) pénzbüntetések, illetve tényleges eltiltások járjanak az ilyen jellegű cselekedetekért. Ezt néhány bajnokságban MLS, vagy az ausztrál A-League már bevezették, remélem Európába is eljut ez az elv. Engem ez sokkal jobban zavar, mint általánosságban a szabálytalanságok, mert azt, még ha durva is, legalább őszintének tartom, míg azután, hogy folyamatosan esnek, kelnek, meg nyivákolnak, mint amit múltkor egy olasz bajnokin láttam… hát elment a kedvem az egész meccstől (mondjuk az meg a játékvezetők karizmátlanságának a netovábbja, mikor hosszú percekig magyarázkodnak a reklamáló játékosoknak).

Én anno két nap alatt elolvastam, szinte letehetetlen. Matt Damon karakterét bírni fogják a nézők.

Egyetértek Donáttal a kezezések ügyében. Nem kontrollálta vele a labdát, de még csak mozdulatot se tett felé, hogy kézzel próbálná megjátszani azt, így ezt érvényes gólnak kellett volna elfogadni, főleg, hogy a vezetőbírót az alapvonali játékvezető figyelmeztette, hogy érvénytelenítse a találatot. Pont neki kellett volna észlelnie a mozdulatsor akaratlan voltát. A másik kezezésnél, ahol rárúgták a Juventus védő kezére a labdát ott sem véltem felfedezni az intencionalitásnak még a szikráját sem, tekintve, hogy nem mozdult a kezével a labda felé és, ha teljesen a teste mellé nem is szorította, de csak maga mellett lógatta, nem emelte fel, nem irányította. A Pogba esetet nem tudnám egyértelműen megítélni, mindenesetre ez egy olyan tipikus 50-50 szituáció volt, hogy be is lehet fújni és akkor azon megy a balhé, meg nem is muszáj megadni, akkor meg amiatt idegesek az emberek. Amennyiben nem látta teljesen tisztán egyik játékvezető sem, akkor természetesen az volt a logikus, hogy nem ítélték meg a büntetőt. Egyébként, ami engem sokkal jobban zavart annál, hogy a sporinak nem volt túl komoly tekintélye a pályán, hogy erre a játékosok rá is játszottak. A labdarúgásnak is megvan az a "betegsége", ami a kosárlabdában is újabban egyre inkább teret kap a floppolás szerepében, hogy folyamatosan színészkednek és utána meg ilyen szégyentelen módon reklamálnak. Ez pedig már egy elvárás szinten is megjelenik, hogy adott szituációban, aki nem dobja magát az irracionálisnak minősül. Értem én, hogy ez nem egy full-kontakt sport és a labdarúgásnak meglehet ezáltal egyfajta kecsessége, "művészisége" (néhány brazil futballistára tényleg illett a labdarúgó helyett, a labdaművész kifejezés), de amikor a legkisebb érintésre is a nagyhalált adja elő nekem egy 190 centis 80 kilós, ereje teljében lévő játékos, akkor az már egy másik művészet, a színművészet kategóriájába sorolandó. Ezt most nem ilyen hímdominanciából mondom, de tegnap belenéztem női világbajnokság egyik mérkőzésébe és esküszöm azok a kis kínai nők nem reklamáltak, sírtak annyit, mint amit tegnap Pogba, Neymar, vagy éppen Dani Alves műsorozott...

Ha csak fele olyan jó meccs lesz, mint a 10 évvel ezelőtti döntő, akkor már nem járunk rosszul.

Én megnéztem, kemény, pörgős nyitóepizód volt. Egyébként tényleg ez az a sorozat, amit abszolút ajánlok szinkronosan is, mert nagyon eltalálták a szinkronszínészeket. Egyedül talán a 3. évad volt, amit Charles Dance miatt inkább eredeti nyelven javasolnék. Ja és az original Sky-os intro sokkal jobb, mint a megrajzolt amerikai. Amúgy nézi innen valaki a Peaky Blinderst? Akiknek tetszett a Boardwalk Empire, nagyon ajánlom.

Ezzel én is így vagyok, bár az az igazság, hogy Sutherland az utolsó "félévadban" már nem volt annyira az igazi, úgyhogy valamilyen szinten megértem a döntést. Viszont, ha már akciósorozatok, akkor tegnap láttam, hogy már kijött a Strike Back záróévadának első része.

Lemondott Blatter. Következő lépésként lehetne felülvizsgálni a katari rendezés jogát... akkor talán visszajönne a hitem ebben a sportban. http://www.goal.com/en/news/745/fifa/2015/06/02/12336762/blatter-resigns-as-fifa-president?ICID=HP_HN_1

GoT Fuck me in the beard

Nem mondta se a Hetediket, se a Harcosok klubját.

Egyik barátom (akinek anno megosztottam itt a Galaxis Őrzőiről készített svédelt előzetesét) most megcsinálta a Star Wars VII. új előzetesének svédelt változatát is.

Ha nem volt teljesen érthető, de érdekel a téma, akkor megpróbálhatom elmagyarázni. Egyébként a kérdésedre a válasz:

A változtatásoknak alapvetően örülök, de ami most itt a deflategate körül ment az NFL-ben, az már megint vicckategória volt.

nm Egyébként ma, illetve 29-én vetítik a filmet Budapesten, a Toldi moziban... ahhoz képest, hogy nem került normál forgalmazásba, már elég sokszor leadták a fővárosban.

Boldog születésnapot!

Ex Machina

Nálam eddig ez az év filmje, abszolút hozta azt, amit vártam. Olvastam a kritikádat. Ha van konkrét kérdésed a film gondolatiságának filozófiájával kapcsolatban, akkor megpróbálok rá válaszolni (bár előtte újra kellene néznem, mert én ezt a filmet akkor láttam, amikor először adták a moziban).

GoT

GoT Nagyon jó rész volt, főleg a vége.

Boldog születésnapot így utólag, pécsi. Kudar, gratula!