Wilde

Erről úgy néz ki én lemaradtam, mert tegnap nem voltam nagyon gépközelbe mára meg már elérhetetlen lett a kiszivárgott előzetes, de az elmondottak alapján ígéretes lesz. JAW mint Rotta - ezt nehezen tudom hova tenni, de nagyon szórakozatónak hangzik.

Nagy köszönet Bencének, hogy lementette az előzetest. Számomra ez elég derült égből jött, mert nem tudtam, hogy készül Maulos sorozat. Annak, hogy új hosszabb sorozattal jelentkezik az animációs részleg, annak különösen örülök (persze idén is lesz Tales of, de az egy szűkebbre szabott dolog) az előzetes baromi jól nézett ki és ismerve a készítőket valószínűleg a minőségre sem panaszkodhatunk majd. A koncepcióban abszolút van potenciál, Maul különböző művekben feltűnt már, de van egy fehér folt a sztroijában, amit most megfesthetnek... ettől még maga a korszak amiben játszódik eléggé körbejárt már, hogy ha rajtam múlt volna egy kicsit elszakadtam volna ettől a vonaltól. Tudom ez nem kívánság műsor, de én szívesebben néztem volna akár az Akolitus idejéből, akár úgy általánosságban a High Republic korszakából egy TCW szinvonalú animációs sorozatot, de ettől még ezt is várom és biztos izgalmas lesz, amikor Maul először megjelenik döngő léptekkel az előzetesben az nagyon hatásos volt.

@Donát Ez a baromi jó volt, ahogy összefoglaltad az Andor lényegét és örülök, hogy újra egy hosszabb lélegzetű írást olvashattam tőled.

Most, hogy befejeztem az újranézést gondoltam írok pár gondolatot az évadról, egy hét múlva már úgy is az új részeket fogjuk kibeszélni. Nagyon más jellegű élményt nyújt az Andor, mint a legtöbb SW sorozat, vagy film, ha őszinte vagyok magammal nekem sem ez lenne a klasszikus SW élmény, de ettől még nekem ez volt ami a legjobban tetszett a Disney érában készült összes alkotás közül. Az Andor egy sötétebb tónusú, sokszor kilátástalan, ezt most értéksemlegesen írom, de egy felnőtteknek szóló SW. Mondjuk, ha ezt gyerekként látom, mint anno az OT-t, vagy aztán a PT-t, akkor valószínüleg nem ragadott volna úgy magával, mint azok, de ez nem egy minőségbeli különbség, csak egyszerűen egy más hangvétel és nagyon jó, hogy készül ilyen alkotás is ebben az új korszakban, amit sokat kritizálnak, de azt még talán mindenki elismeri, hogy egy lehetőséget termetett a Disney, hogy nagyon sok különböző stílusú, tónusú alkotás készülhessen el (mondjuk az elmúlt időszak termését nézve a Skeleton Crew és most az Andor 2. évad távolabb nem is állhatna egymástól). Amikor azt írom, hogy az Andor egy ízig-vérig felnőtteknek szóló SW azzal nem egy minőségbeli különbséget akarok kifejezeni, de ez nem jelenti azt, hogy az Andor ne lenne nagyon is minőségi sorozat. A szövegkönyvet tekintve szerintem kiemelkedő az összes Disney+-os általam látott produkció közül, legyen az SW, vagy Marvel. Egész egyszerűen átütő és élethű mondatokat adnak a karakterek szájába, amit később is idézni lehet és végig érződik a sorozaton, hogy nagyon alapos munkát végeztek a készítők. Itt azt is megemlíteném, hogy ez az évad 12 részes volt, amivel messze a leghosszabb játékidőt kapta a SW sorozatok között és ezt az időt nagyon jól ki is használták. A szerkezeti felépítése nagyon tetszett a sorozatnak, ahogy külön egységekre volt bontva, mindegyik blokk révén egy külön katarzissal - az első hármas végén ahol Cassian elhagyja a Ferrixet, aztán heist lezárulása a rablással, a börtönös szekvencia végén a szökéssel és végül a finálé két epizódos szála Maarva temetésével. Ezáltal az egyes blokkokban külön egy-egy konfliktuson keresztül ismerhettük meg jobban a szereplőket, építgették a kapcsolataikat, de volt egy kis külön történetszál, ami csak arra a pár részre fókuszálódott úgy, hogy közben az átívelő szál és fokozatosan fejlődött. Ezért nem éreztem annyira üresjáratnak azokat köztes epizódokat is, amikor a katarzist nyújtó rész előtt voltunk, mondjuk az ötödik, vagy a kilencedik epizódban, mert azon a vonalon is érdekes dolgokat tudtunk meg közben az ott szerepet játszó karakterekről és nem egy mellékes fillernek érződött, hanem a következő epizódban már érkező csúcspont felvezetésének. Talán a legunikálisabb rész a hetedik epizód volt, ami egy kicsit átvezető volt a rablás és a börtön között, de így viszonylag egyben látva úgy érzem, hogy nagyon jó ütemérzékkel volt beékelve oda az évad közepére az az epizód, mert így tudott egy kicsit "lélegezni" a sorozat és nem egyik nagy eseményből zuhantunk bele a másikba. Az Aldhani sokkja után kellett egy kicsit egy ilyen epizód és amellett, hogy nagyon sűrű lesz a program a második évadban a heti 3 résszel, attól még ez a szerkezeti felépítés nekem nagyon tetszik. Nekem a kedvenc szálam, ha egyben nézem, akkor a börtönös volt, ami több szempontból is kulcsfontosságú volt az évadban. A Birodalom ellentmondást nem tűrő gépezetét már korábban is láthattuk, sőt az évad során még konkrétabb példákat is kaptunk a kegyetlenségre. Felmerült bennem, hogy melyik volt a rosszabb börtön a Narkinán látott fogság, vagy az az egyszerű hotelszoba, ahol Bixet nyuvasztották szinte az őrületbe. Valószínüleg inkább a gyártósort választottam volna, ha ez a két opció van, de ez a börtön nem pusztán a Birodalom könyörtelen vasmarkát mutatta be számomra, hanem ezt az elidegenedett gépezetszerű múködést is. Itt nincs egy szadista kínzó, igazából le se tojják az itt raboskodó embereket, akik csak fogaskerekekként, a gépezet alkatrészeiként funkcionálnak, ironikus módon közben ők is alkatrészeket állítanak elő egy olyan gépezethet, ami a totális terrort hivatott elhozni a galaxisba. Ráadásul Cassiant az itt átéltek úgy érzem nagy mértkében formálták, talán még nem itt döntött rögtön úgy, hogy beáll a lázadásba, ebben nagy szerepe volt Nemiknek, meg Maarvának is a fináléban, meg amit Bix-el tettek, de ez a börtönös szekció nagy szerepet játszott abban, hogy Cass az lett aki. Ha egy részt kellene kiemelnem kedvencként, akkor még mindig a hatodikat mondanám, mert az mind vizuálisan, mind a forgatókönyvet, a rendezést tekintve számomra továbbra is libabőrös élményt adott, úgy is, hogy másodjára nézve már tudtam mire számítsak, így is ott éreztem a feszültséget a levegőben, ami átjárja azt az egész epizódot. Tényleg olyan, mint egy hullámvasót, elsőre úgy tűnik, hogy simán megy minden, aztán egyszer csak elszabadul a pokol és utána a rész végig nincs megállás és liftezik a gyomrod. Ettől még a finálé is nagyon tetszett, azt külön kiemelném ahogy a zenét használják a sorozatban feszültségkeltésre, fokozásra és iszonyat jó, emlékezetes monológok vannak benne. Ezek mellett az első három rész is tanítani való volt atekintetben, ahogy felépítették a karaktereket, a köztük lévő viszonyokat, konfliktusokat. Az elején még nem is szerepeltek benne későbbi meghatározó figurák, mint Dedra, Mon, vagy Luthen, de volt szépen idő mindenre és az az első három rész remekül megalapzta az egész sorozatot. A Kenari-s történetszál tényleg kicsit kilóg az évadból, ha nem lenne nem sokat veszítenénk vele, de ha ezt korrigálják a második évadban és lesz jelentősége Cass hugának, akkor ez is kiegyenesedhet. Volt egy két dolog, amit feleslegesnek éreztem, mondjuk az a jelenet, amikor Melshivel elkapja őket az a két halász a Narkinán, de összességében ez egy fantasztikus évad volt. Nem ez a nagybetűs SW abból a szempontból, hogy nincsenek benne jedik, sithek, nem a jó és rossz évezredes mítoszokba illő harcáról szól, ami átélhető bármikor, bármilyen korosztálynak és ettől szép és időtlen és könnyen befogadható a SW. Ettől még van az Andorban is egy korokon át könnyen átélhető, átérezhető érvényű elv, a szabadságról, az elnyomás természetéről és az ellenállásról, ami szinte bármelyik korba beilleszthető. Számomra nagyon nagy élmény, hogy elkészült ez a sorozat és adott esetben ki is léphetünk a messzi-messzi galaxisban a komfortzónából egy ilyen sötétebb hangulatú, de közben igen felemelő alkotással... az a tudat pedig még nagyobb élmény, hogy jövő héten már jön is a folytatás!

Hát őszintén szólva nem örülök ennek a csak szinkron dolognak, de ettől még ez engem így is érdekelne.

Talán ez pontosabb, de nem is a tiszteletről van szó, csak számomra ez olyan idegen, hogy más színészekkel mégegyszer megcsinálják ezt a történetet. A HP eredeti médiuma a könyv és mivel az az elsődleges, így akár filmet, akár sorozatot csinálnak belőle az egy adaptáció és így akár készülhet belőle több feldolgozás is. Ettől még ezen a vonalon haladva annak se örülnék, ha az @ati által is említett Gyűrűk urából, vagy akár a Trónok harcából készülne új változat, tekintve, hogy azok is pusztán adaptációi az eredeti műveknek (mondom ezt úgy, hogy nem tetszett a GoT utolsó két évada, de irritálna, ha azt mondanák, hogy hú ezt akkor most megcsináljuk újra). Azzal a gondolattal viszont egyetértek, hogy a sorozatként való bemutatása a HP könyveknek nem lenne rossz és több időt tudnának szánni egy-egy könyvre és a karakterekre. Néhány hete kiplatináztam a Hogwarts Legacy-t, ott egy teljesen új, eredeti történet találtak ki, ami pusztán ebben a világban játszódott és érdekes volt, tudott újat mondani és hozzátenni a HP univerzumhoz. Ha van egy közös pontja a HP-nek a SW-al az a világnak a részletgazdagsága, mélysége. Pont az a jó egy ilyen univerzumban, hogy kellően érdekes ahhoz, hogy fel lehessen fedezni új történeteket benne. Ráadásul ez a reprezentációs téma is sokkal organikusabban működhetne akkor, amikor nem egy már ismert karaktert cserélnek le egy kisebbséghez tartozó színészre, hanem eleve olyan új karaktereket alkotnak meg a saját történetükhöz ahol ez természetes módon adott, mert őt direkt így írták meg, illeszkedik is a történetbe stb. Szóval, ha mindenképpen akarnak még foglalkozni a HP világával akkor számomra tetszetősebb lett volna, ha valami új dologba kezdenek és nem újra a könyveket veszik elő, amelyekből már készült azért nem is olyan régen egy jó film feldolgozás.

Luthen olyan volt, hogy ezt akár én is mondhattam volna. Egyébként én nem is emlékeztem rá, hogy ez ennyire jó rész volt. Az a pillanat mikor a rezesbanda megindul és megváltozik a zene üteme is az zseniális volt és Maarva beszéde is még majdnem azt mondom, hogy Luthenét is felülmúlta. Amúgy amikor Syril és Linus Mosk sapkát cserélnek annak van valami jelentősége?

Az elhivatottságát bizonyítja, hogy egy ilyen akciót vezetett, ahol potenciálisan az életét kockáztatta amibe nyilván olyan megy bele, aki komolyan gondolja az ügyüket. Nekem ettől még Cinta sokkal inkább olyannak tűnik, akinek az első az akció és aztán minden más csak utána jön, míg Vel esetében ezt ennyire markánsan nem érzem és amikor ő elismétli Cinta korábban elhangzott mondatát Mon-nak, akkor olyannak tűnt, mintha saját maga előtt is az elkötelezettségét bizonygatná miután Cinta lepattintotta, hogy most nem ő a legfontosabb. Ez a Szovjetunióban működő gulág-rendszerre hasonlít, hogy átküldik őket egy másik táborba ahol tovább dolgoztatják őket és ki is nézném a Birodalomból. Nekem az nehezen áll össze ebben az esetben, hogy ami itt egy hibának van feltüntetve az a rendszer működésébe van kódolva, még ha nem is ilyen direkt módon ahogy itt történt. A rabok legfőbb motivációja a szabadulás lehetősége, az hogy egyszer ez az egész véget ér. Az első dolog amit meglátnak a hálófülkéjükben mikor felébrednek az a számláló, ami mutatja, hogy mennyi idejük van még hátra. Tekintve, hogy elég könnyen ki tudnak lépni ebből a mókuskerékből (csak rálépnek éjszaka a padlóra és már vége is van az egésznek, ahogy egy korábbi epizódban láthattuk), így nem igazán motiválja őket semmi, ha megtudják, hogy igazából sosem szabadulnak ki és könnyen végezhetnek magukkal. Utánpótlás pedig ezek szerint úgy érkezik ahogy Cassian esetében is láthattuk, hogy elítélnek valakit és új emberként kerül be a renszerbe, vagy mint kiderült régiként átszállítják ide valahonnan. Az a csávó, aki tévedésből ide került vissza, ha nem ide kerül, hanem egy másik bolygón lévő üzembe, akkor ott ugyanúgy kiderült volna az ottani rabok számára, hogy értelmetlen az egész szenvedésük, munkájuk, mert sosem szabadulnak ki. Akár ide is hozhatnak a Narkinára egyszer egy olyan rabot, aki meg máshonnan került ide úgy, hogy már ledolgozta volna épp a hátralévő idejét.

Én ezt az új feldolgozást nyugodt szívvel ki fogom hagyni, de nem elsősorban a casting miatt. Pitont tényleg elég nehéz belelátni ebbe a színészbe, a többiek viszont szerintem nagyon jók lehetnek, főleg Nick Frostnak örülök, akit a Cornetto trilógia óta kedvelek. Egész egyszerűen ilyen rövid (jó eltelt bő 10 év) időn belül előállni egy új változattal az nem pusztán felesleges, de valamilyen szempontból "bűn" - nem ez a jó kifejezés, de nem tudom pontosan megfogalmazni - az eredetivel kapcsolatban.

@DanCarver Utólag is boldog születésnapot!

Ez a másik kedvenc epizódom a rablás mellett. Andy Serkis ugyan csak három részben szerepelt, de elképesztően nagy hatást gyakorolt az alakításával, jelenlétével és a korábbi epizódokban is jó volt, de azt hiszem itt volt a csúcson. Amikor kiszabadulnak és Cassiant elviszi a tömeg, ő meg áll ott és tudod, hogy számára nincs kiút az az évad egyik legerősebb jelenete. Luthen beszéde meg továbbra is libabőr. Nem csak az, ahogy meg van írva a szövege és ahogy előadja Skarsgard, hanem az egész jelenetfelépítés tanítani való. Ahogy adagolja a feszültséget a liftben és mikor Lonni megérkezik, akkor elhangzik az a monológ... aki szerette a Trónok Harcát talán emlékszik, hogy volt a negyedik évadban Tyrion tárgyalásán az a beszéd, hát ez még azt is überelte nálam!

Amikor Cinta mondta, akkor őszintének hatott, nekem itt az volt az érzésem, hogy Vel-nek nagyon megtetszett ez a mondat, de benne még mindig inkább azt érzem, hogy nagyon bizonyítani akarja, hogy mennyire kemény lázadó és nem csak egy gazdag lány. Amúgy ez a börtönbe visszaküldős dolog úgy működik, hogy azóta van ez a szigorítás, hogy a rablás után a Birodalom bekeményített és régebben ki lehetett jutni úgy, hogy ledolgozta valaki a büntetését?

Valahogy arra emlékeztem, hogy hosszabban írtam róla, de ezek szerint nem... majd a második évadról mindenképpen írok.

Az első évadot láttam és az nagyon tetszett, mintha úgy rémlene, hogy még írtam is itt róla, de a második évadot még nem láttam, de meg fogom nézni.

A CC-n már fent van, hogy lesz 24-től, de úgy látom, hogy konktértumok még nincsenek róla, hogy mikortól lennének a vetítések, mikor lenne szinkronos, vagy feliratos, de jó lenne összehozni.

Az Andor egyik legnagyobb erőssége az írás, a karakterek, párbeszédek, meg persze a történet is, de itt ezen a vacsoraparty-n minden nagyon egyben volt. Amikor Mon Mothma előáll a farbával az tényleg fergeteges volt, itt hasonlóan zseniális volt, ahogy adagolták a feszültséget, mint az előző részben a rablásnál. A színészi játék, a zene és a szöveg is, ahogy ezt elővezette. Egyébként ebben a high society Coruscantban eléggé visszaköszönnek a prequel-es jegyek, ha a dizájnelemeket nézem, az űrsikló, a ruhák, díszletek, a lakosztály mind nagyon hangulatos.

Ha lenne esetleg közös filmnézés, én a 24-ét preferálnám, de amúgy most rákerestem és nem találom egyelőre, hogy melyik mozikban fogják játszani.

Valaki tervez menni a fórumról a 20-éves bemutatóra?

Emlékeztem rá, hogy eredetileg is nagyon tetszett ez a rész, de az újranézés után most úgy érzem ez a kedvencem a sorozatból. Az a feszültség, ami ebben az epizódban volt, az még így másodjára is képes volt libabőrt okozni, úgy hogy tudom, hogy mi lesz benne. Ahogy felépítették ezt az epizódot az egészen kiváló volt, halad előre a heist... aztán érzed, hogy baj lesz és amikor elszabadul a pokol, akkor az volt az érzésem, talán először a SW esetében, hogy szinte bármit el tudok képzelni az akció kifutását illetően. Amit Dzséjt is írt Gorn kapcsán, az egy teljesen új élmény volt. Azt hiszem ő volt az első áldozat a "jófiúk" részéről és semmi emelkedett nem volt a halálában, mint amikor egy szúnyogot elnyomsz a lábadon... ott elterült a földön és ment tovább az akció, később nem is volt idő meggyászolni, miközben előtte volt a jelenet az aldhani őslakosokkal, meg a háttértörténete, szóval én elkezdtem szimpatizálni vele és egyik pillanatról a másikra egyszerűen vége volt az embernek. Ennek ellenére még tisztán emlékszem, hogy mikor elször láttam a részt, akkor bíztam benne, hogy hát Nemik azért túléli... de nem és erre jött még rá Skeen árulása, mikor már úgy érezhette az ember, hogy kijutottak az Aldhaniról, egy kicsit megnyugodhatunk és erre Cassian fogja és lelövi. Mindemellet számomra továbbra is a legjobb pillanata az epizódnak az a Szem volt, amikor bekövetkezik ez az égi jelenség, akkor van egy snitt, amikor a birodalmiak és az őslakosok együtt nézik ámúlva az eget és a fényeket. Ebben volt valami felemelő, ahogy ha csak egy pillanatra is, de az őket elválasztó hátrokat áthidalja ez a csoda, ami egyrészt az egész jelenségnek a monumentalitásából fakad és az emberi lét kicsinységére mutat rá (legyen az akár pozícióban lévő birodalmi, akár elnyomott őslakos), másrészt az esztétikumából, mert tényleg nagyon szép és látványos volt az egész. Ezzel pedig éles kontrasztot festett Cassianék menekülése, akik pedig elképesztő viszontagságokon vergődtek át közben.

Ezt akartam is írni, de akkor nem csak nekem tűnt fel. Már az előző epizódban is volt egy utalás erre a Cassian - Cinta vonalra, amikor elnézegeti a nőt Cassian, akkor odaszól talán Skeen neki valami olyasmit, hogy más ágyát melegíti. Aztán itt volt ebben a részben ez a kis jelenet, ahol Vel konkrétan a féltékenység jeleit mutatja, bár szerintem itt nagyon dolgozik bennük a félelem a küszöbön álló akció miatt, de pont az ilyen helyzetkben mutatkozik meg valaki igazi arca és Vel lehet legbelül elég bizonytalan. A másik, ami szemet szúrt a rész során, hogy mikor elindulnak a küldetésre, akkor szegény sokszarvú kecskék ott kóboroltak magukra hagyottan a táborban. Pásztorok híján sajnos őket is felírhatjuk az akció járulékos áldozatai közé... ez jobban megviselt, mint egy-két ember elhalálozása.

Nekem az volt az érzésem, hogy komolyan gondolja, Luthent talán nem tudta megfigyelni pontosan, de a hangját hallotta, együtt volt Cassiannal, rávetülhet a gyanú... elvarratlan szál, nem lett volna olyan nagy ügy lelőni, de Cassian nem akarta. Arra amúgy kíváncsi leszek később, hogyan keresztezik egymás útját, de most látatlanba az az érzésem, hogy ez a pillanat még kísérteni fogja és köze lesz Syrilnek valahogy Luthern végzetéhez. Kb. háromszor vittem végig, de most leesett az állam, mindig tanul valamit az ember. Mondjuk én most se tudom beleképzelni Dedra hangját Yenneferbe, de este újra előveszem a Witcher 3-at.

Szerintem ez azért nem megfelelő példa, mert egy baráti találkozáson milyen kockázattal jár az, hogy egy teljesen ismeretlen embert visz oda valaki... maximum kínos csendek, felszines beszélgetések, meg feszengés van belőle, de egy ilyen akciónál, ahol egy katonai létesítménybe törnek be ott potenciálisan az életükkel játszanak. Nekem amúgy Vel-lel kapcsolatban inkább az volt az érzésem, hogy nem az elkötelezettsége kérdőjeles, hanem a vezetői képességei. Nincs egy olyan tekintélyt parancsoló fellépése, mint egy igazi vezéregyéniségnek és ezt érzik rajta az emberei is, ez tükröződik a Cassiannal kapcsolatos megnyilvánulásaikon. Mondjuk egy Saw Gerrera (jó ő teljesen más karakter), ha hozna váratlanul egy idegen embert az akcióba, amit vezet, akkor lehet az emberei furcsálnák a dolgot, de ha Saw azt mondja, hogy innentől ő velünk dolgozik és pont, akkor nem lenne vita. Ez Vel esetében nincs meg.

Nekem az jutott eszembe a rész kapcsán most az újranézésnél, hogy Luthen azt mondta Cassiannak, hogy lője le Syrilt miután elkapták a menekülés közben... érdekes eljátszani a gondolattal, hogy mennyiben alakulhatott volna másként a sorsuk, ha itt hallgat rá és megteszi, amennyire ráfixálódott a csávó Cassianre utólag ez lett volna a jó döntés, még ha itt morálisan az tűnt igazolhatónak, hogy nem lőtték le hidegvérrel.

Az újranézésnél most külön figyeltem erre a Kenari szálra és ha csak az első évadot nézem (jelenleg csak az adott), akkor megértem Dzséjtet, hogy ez a sztori a hugával olyan, ami nélkül tökéletesen tudna működni egyébként az egész történet. Ettől még ez a különös gyerektársadalom, Cassianék származása egy olyan misztikum, ami engem alapvetően érdekel, így meg, hogy bejelentették, hogy a második évadban lesz szerepe ennek a szálnak és nem marad csak így itt a levegőben (mert az attól még tény, hogy ebben az évadban eléggé parkolópályára tették, annak ellenére, hogy tényleg ezzel kezdődik a sorozat), akkor egyáltalán nem zavar és kíváncsian várom, hogy mit hoznak ki belőle majd a 2. szezonban.

Pedig ez egy gyöngyszem