Wilde

Hát akkor mindenképpen nyilvánosságra hozod.

A Return to Kamino nálam egyértelműen az évad legjobbja, a dráma, a zene, minden itt érte el nálam a tetőpontját.

Omega egyértelmű volt olyan színt vitt a csapatba, amire nem is számítottam.

Ez nálam is egyértelmű volt, ő az egyik legkomplexebb karakter a sorozatban.

Akkor ott az egyik én lehettem.

Asszem ő az első trandoshan nő akit lattunk, vagy nem?

Itt már nem emlékszem hogy Lama Su, vagy Nala Se nyert nálam, de kaminoi az biztos.

Jobban belegondolva nem rossz választás, az egyik legerdekesebb klón volt az évadban.

Rampart volt az én jelöltem, tok jól hozta ezt a birodalmi figurát.

Jó helyre került a díj.

Muchi egy rancor hosszal behuzza

A Kamino volt a legdramaibb helyszín, ahogy láthattuk az utolsó pillanatait a pusztulás előtt, az az egész sorozat legszivbemarkolobb pillanata volt.

Nálam itt a Bora Vio vitte a díjat. Annyira különleges volt egy ilyen kontrasztos helyet látni a kaminoiak ismertebb csillogó villogó létesítménye után. Ráadásul előre is vetítette a sorsukat, amint láthattuk, hogy az enyészetté lett a klónozóüzem.

Még emlékszem amikor Fives meglovagolta a TCWben.

Én is AZI-re szavaztam, Gonkyra is gondoltam, de ő nem volt túl emlékezetes.

Na ez az amire már nem emlékszem mire szavaztam

Ez volt a sorozat legemlékezetesebb hajója, szinte mellékszereplővé vált, még ha sok bonyodalom nagyon nem is volt vele.

Ha nem a Marauder, akkor nagyon meg fogok lepődni...

Szerintem jó lesz így, kezdhetjük.

Ez egy nagyon jópofa kis kedves történet volt, bizonyos értelemben még jobban is tetszett, mint az előzőr rész. Ott leginkább a hangulat fogott meg és az az atmoszféra, amit a párbaj köré kerítettek, itt viszont a karakterek, ez a kis csapat volt, ami elvitte a hátán a részt. Ez sokkal inkább érzetem Star Warsnak, míg az első epizódban a japán stílusjegyek voltak a hangsúlyosabbak és csak itt-ott emlékeztetett arra a rész, hogy ez egy Star Wars alkotás. Itt megvoltak ikonikus karakterek (Boba Fett, Jabba), helyszínek - Tatooine - és több jelenet is konkrét Saga pillanatokat idézett vissza bennem, csak teljesen más köntösben. Az elején, amikor láthattuk az ifjú padawan menekülését egyből Anakin jutott eszembe az Ep. II-ből, mikor a Geonosison összetört a kardja, de a koncerthelyszín az Ep. I-et és a fogatversenyt is szépen megidézte, valamint volt egy kis kikacsintás az Ep. VI-ra is, amikor megjelennek a henchmanek és a szorult helyzetben lévő főhős tesz Jabbának egy ajánlatot. A zene része neke sem jött be túlságosan (a rock zene nem igazán az én világom) az meg, hogy Star Wars idegen még önmagában nem zavart annyira, hiszen az egész epizód merőben más volt, mint a megszokott Star Wars, amit ismerünk, de nekem pont ezért tetszik ez a kísérlet. Egy alternatív látásmóddal megközelítve megidézni ezt a világot, néhol leginkább megmosolyogtató módon. A legaranyosabb részletek pont itt a koncert részén voltak az epizódnak, ahol látni ahogy a hutt csávó a "hátán" fekve basszusgitározik, vagy ahogy Jabba a ritmus ütemére csapkod a farkával nagyon kis kedves momentumok voltak. Ez az egész koncepció meg, hogy egy koncerttel mentsék meg a barátaikat megint csak nagyon idegen volt, de tetszett, hogy nem arra lett kifutattva a vége, amit én is vártam, hogy a hős előveszi a fénykardját és erővel szabadítja meg a barátait. Így legalább volt benne egy kis csavar és ahogy felajánlotta Jabbának a lehetőséget, nekem rögtön Luke jutott az eszembe, amikor a palló előtt állva egyezkedne Jabbával... de itt másra futatták ki a jelentet. A karakterek is illeszkedtek ebbe a kissé naív, egyszerű megközelítésbe, de az nagyon tetszett, hogy azok az üzenetek, amelyek megvannak a Star Warsban, a bajtársiasság, hősiesség itt is visszaköszöntek még, ha egy ilyen nem szokványos megoldással éltek is. A főszereplő csávóról egyből az ugrott be, hogy mi lett volna, ha Cal Kesits nem Prauffal fut össze, hanem ezzel a huttal, akkor lehet hajóbontó helyett akár lehetett volna belőle rockzenész is. Ez így belegondolva is eléggé abszurdan hangzik, de ezek túlzások, elrugaszkodások szerintem jól álltak az epizódnak. Nem volt annyira erős rész, mint az előző, ahol engem a hangulat teljesen megvett, de itt is voltak olyan apróságok, amelyek szerethetővé tudták tenni az epizódot. Ezek után már tényleg kíváncsi vagyok milyen nyakatekert dolgokkal állnak még elő a folytatásban.

Nagyon kellemes meglepetés volt számomra ez a rész. Nem vártam tőle úgy igazából semmit és mégis az első képkockáknál máris bevonzott. Szürreális volt ilyen köntösben látni a Star Warst, amely csak nyomokban emlékeztetett arra az univerzumra, amelyet már korábban megszokhattunk, mégis hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szórakoztam. Az egész produkciónak a látványvilága annyira magával ragadó volt, ahogy ötvözték a régi, klasszikus SW-s elemeket ezzel a korabeli japán stílussal. Nekem sokat adott hozzá az élményhez, hogy japánul néztem és az egésznek ezáltal olyan egyedi hangulatot kölcsönzött, amit angolul talán nem kaptam volna így vissza. Ezzel együtt ez nálam elsősorban nem, mint egy Star Wars történet működött, hanem inkább, mint egy anime, ami SW elemeket is felvonultat. A karakterekről nem sokat tudtunk meg, pedig érdekelt volna elsősorban a ronin karaktere, ki ő és mi mindent vitt véghez a múltban, azoknak az általa megszerzett kristályoknak is bizonyára van előélete, múltja. A sith nőnél ez az "esernyőfénykardos" megoldás egy érdekes újítás volt, mondjuk ha ezt nem egy animében látom, hanem mondjuk egy élőszereplős filmben/sorozatban, akkor ott már lehet túlzásnak érzem. Az ő karaktere annyira nem volt érdekes, de nem is volt talán annyira fókuszban, illetve azáltal, hogy aztán a végén legyőzték ő is csak egyike lett azoknak a megszerzett kristályoknak a kabátujjban. Aki még a szereplők közül érdekes volt számomra az a falubeli lány volt, akinek odaadta a kristályt a történet végén, a falusiak közül egyedül talán ő emelkedett ki úgy igazán. Azt kifejezetten sajnáltam, hogy ennyire rövid volt a rész, még egy tíz percet szerintem simán elbírt volna, úgy talán lett volna idő némi expozícióra is. Az egyfelől imponált, hogy hamar belecsaptak a közepébe és ettől volt az epizódnak egy természetes sodrása, ahogy az egyik akció követte a másikat. Az viszont hiányzott, hogy egy kicsit jobban elhelyezzenek a történetben, vagy a karakterek közül néhányat jobban bemutassanak nekünk. Így egy kicsit olyan idegen volt számomra ez a milliő abból a szempontból, hogy érzelmileg nem igazán lehetett belehelyezkedni senkinek a szerepébe. Azt ettől függetlenül a készítők javára írom, hogy amellett, hogy ilyen archetipikus karakterekkel dolgoztak és egy klasszikus konfliktust öntöttek itt formába, azért egy ponton kellően el tudtak távolodni a megszokott jó és rossz szembeállításától. A karakterábrázolásokat, meg ezt a faék egyszerűségű konfliktust, amit itt prezentáltak akkor el tudom nézni, ha ez a jó és rossz örök harcának koordinátarendszerében kap helyet, ahol a hősök egyszerűen hősök, a banditák meg gonoszok és nem is érdemel szót az előtörténetük, vagy hogy miért cselekszenek. Azzal viszont sikerült egy kis cukrot szórni a tejszínhabra, hogy behozták ezt a szürkezónás karaktert a főszereplő személyében, aki nem jedi, bár nem is egy megátalkodott sith (mondjuk itt ez a sith-jedi dolog nekem nem volt teljesen egyértelmű ennek a világnak a kontextusában), de kellően sejtelmes ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet és arra tökéletes volt, hogy a konfliktusban játszandó szerepét betöltse némi csavarral. Az akciók, maga a párbaj baromi jól nézett ki, inkább idézte számomra a japán harcművészet megelevenedését és az anime vonal jobban dominált, mintha egy igazi SW-os párbajt néznék, de ez kellően látványos volt ahhoz, hogy mivel a részt nagyrészben ez töltötte ki, így le tudta kötni a figyelmemet. A vizuális megvalósításban a legjobban talán az astromech alternatív változata tetszett, ami részben megmosolygtató volt, de annyira jól illett az egész epizód látványvilágába. A fekete-fehér, monokróm hatás szintén pazarul illeszkedett az epizód hangulatához, ami egyrészt a régi, klasszikus szamurájfilmeket idézte meg bennem, illetve az összhatás is remekül sikerült úgy, hogy a színek csak igen ritkán jelentek meg, leginkább a rurális, egyszerű környezettől elütő technikai dolgokban: lámpák fényei a csapatszállítón, a droidokon, a lövedékek, robbanások és kifejezetten a kardok kapcsán. Sokkal hangsúlyosabbá tudta tenni az összecsapást is, a fókuszt egyértelműen a pengékre irányítva a kardpárbajban, ami így extrán hangulatosra sikerült, ráadásul konkrét funkcióbeli jelentőséget is kapott mikor így ölte meg a sithet a végén. Az még csak egy kis plusz színes adalék volt számomra, hogy a főszereplő megjelenése, fizimiskája némileg hasonlított Sekirora, a legutóbbi Miyazaki játék címszereplőjére (mostanában sokat Sekiroztam és nekem rögtön beugrott ez a párhuzam). Ahogy olvastam a többiek véleményét a főtopicban, lehet, hogy a folytatás már hullámzóbb lesz, de ezzel az első résszel sikerült elérniük a készítőknek, hogy engem érdekel ez a projekt, ami nagy szó, ahhoz mérten, hogy korábban szinte elment mellettem ez az egész, hogy egyáltalán lesz ilyen. Azért szerintem jó helyen van ez a kánonon kívül, mert leginkább egy alternatív történetként lehet értelmezni, de a miáltalunk ismert SW világba nehezen tudnám beilleszteni, mert leginkább csak vizuális külsőségekben emlékeztetett néhol a Sagara. Ettől függetlenül ez számomra az élvezeti értékéből nem vont le, jó kezdés volt!

Ma volt szerencsém megtekinteni az első epizódot. Szerintem egy ideális regény alapanyag lehet belőle, ha nem csak az epizód történéseire konctenrálna, hanem túl is mutatna azon, elsősorban az előzmények bemutatásával. Ugyan maga a történet nem volt valami mozgalmas, vagy meghökkentő, de kellően homályban maradtunk a karaktereket illetően, így gyakorlatilag egy szinte teljesen üres lapra lehet kitölteni a történetüket. Mindemellett erőteljesen fel is csigázott, hogy ki ez a főszereplő és mi történt vele a múltban. Nem mondom, hogy biztosan elolvasnám ezt a készülő könyvet (a SW kötetetekkel egyébként is lemaradásban vagyok), de azért érdekelne, ha többet is megtudhatnánk a szereplőkről.

Igen szimultán jön majd a mozikban és az HBO-n is, úgyhogy streamingen is lesz elvileg a mozis premierrel egy időben. A film kapcsán én direkt nem olvastam/néztem bele semmilyen kritikába, a lehető legkevesebbet akarom most már a hátralévő időben megtudni a filmről. Van egy félelmem, bár nem is igazán félelem ez, de ott van bennem az az érzés, hogy mennyire lehet visszaadni a könyvet ebben az audiovizuális formában. Talán az első könyben sokkal kevesebb a belső monológ és egyben ez az egyik legmozgalmasabb is (azt előre lehet sejteni a könyv alapján, hogy az első filmnek hol lesz vége), de afelől vannak kétségeim, hogy a Dűne esszenciáját, magát az Arrakist és ezt a sajátos zárt világot mennyire sikerül visszaadni filmen. Az előzetesek, promóciós anyagok nagyon a vizualitás irányába mentek el, hogy mennyire lenyűgözően látványos és monumentális lesz ez a feldolgozás, pedig szerintem, ha valami, akkor pont nem a látvány a lényege ennek a történetnek ahol rengeteg fontos történés a felszín alatt zajlik. Eleve a két médium között nagy szakadék van, a Dűne, mint könyv elsősorban az írott szövegre alapul. Frank Herbert nagyon jól írta meg ezt a könyvet, a versrészletekkel, egy nép teljes kultúrájával, egy bolygó ökológiájának részletes bemutatásával érte el azt, hogy a Dűne ennyire egyedi élményt nyújtson. A csaták, az intrikák, a történetben megjelenő tematikák - messianizmus, a hős útja, hatalom és politika - elegye mind hozzájárul a sikeréhez, de ez nekem úgy állt össze ahogy meg lett írva. Egyik eddigi filmes/tv-s próbálkozás (a Lynch filmre és a SyFy sorozatra gondolok itt elsősorban, Jodorowsky ambiciózus, de megvalósulatlan próbálkozását nem venném számításba) sem tudta teljes egészében visszaadni azt, hogy mitől Dűne a Dűne. Van egy olyan érzésem, hogy Villeneuve fog egy nagyon jó sci-fit csinálni, ami még sikeres is lehet, de nem biztos, hogy az az a Dűne lesz, amit én viszont szeretnék látni a filmvásznon. Nem azért, mert rossz lenne (Villeneuve rendezéseiben még eddig egyszer sem csalódtam), hanem mert egyszerűen ebben a formában szinte visszaadhatatlan ez az élmény. Ráadásul úgy, hogy a nagy stúdiós megvalósítások mindig is a kompromisszumokról szóltak és a Dűne nyelvezete, karakterisztikája sohasem találkozott igazán széles tömegigényekkel, ezt a filmet viszont úgy kell pozícionálni, hogy meglegyen a közönsége a folyatás(ok)ra. Ettől még persze nagyon várom és számomra biztos, hogy az év filmje lesz, de azért igyekszem visszafogni az elvárásaimat. Azt nagyon valószínűnek tartom, hogyha teljesen vissza nem is tudja adni Herbert vízióját, de az eddigi legjobb Dűne adaptációt ettől még összehozhatja Villeneuve ezzel a filmmel. Kb. egy hónap múlva kiderül, szerintem ha elérhető opció és megtehetitek a hatás miatt mindenképpen moziban nézzétek.

@misafeco Boldog születésnapot!

Én is szívesen részt vennék majd, jó lesz a szombat, úgyhogy jövök majd.