Wilde

@DanCarver Utólag is boldog születésnapot!

Ez a másik kedvenc epizódom a rablás mellett. Andy Serkis ugyan csak három részben szerepelt, de elképesztően nagy hatást gyakorolt az alakításával, jelenlétével és a korábbi epizódokban is jó volt, de azt hiszem itt volt a csúcson. Amikor kiszabadulnak és Cassiant elviszi a tömeg, ő meg áll ott és tudod, hogy számára nincs kiút az az évad egyik legerősebb jelenete. Luthen beszéde meg továbbra is libabőr. Nem csak az, ahogy meg van írva a szövege és ahogy előadja Skarsgard, hanem az egész jelenetfelépítés tanítani való. Ahogy adagolja a feszültséget a liftben és mikor Lonni megérkezik, akkor elhangzik az a monológ... aki szerette a Trónok Harcát talán emlékszik, hogy volt a negyedik évadban Tyrion tárgyalásán az a beszéd, hát ez még azt is überelte nálam!

Amikor Cinta mondta, akkor őszintének hatott, nekem itt az volt az érzésem, hogy Vel-nek nagyon megtetszett ez a mondat, de benne még mindig inkább azt érzem, hogy nagyon bizonyítani akarja, hogy mennyire kemény lázadó és nem csak egy gazdag lány. Amúgy ez a börtönbe visszaküldős dolog úgy működik, hogy azóta van ez a szigorítás, hogy a rablás után a Birodalom bekeményített és régebben ki lehetett jutni úgy, hogy ledolgozta valaki a büntetését?

Valahogy arra emlékeztem, hogy hosszabban írtam róla, de ezek szerint nem... majd a második évadról mindenképpen írok.

Az első évadot láttam és az nagyon tetszett, mintha úgy rémlene, hogy még írtam is itt róla, de a második évadot még nem láttam, de meg fogom nézni.

A CC-n már fent van, hogy lesz 24-től, de úgy látom, hogy konktértumok még nincsenek róla, hogy mikortól lennének a vetítések, mikor lenne szinkronos, vagy feliratos, de jó lenne összehozni.

Az Andor egyik legnagyobb erőssége az írás, a karakterek, párbeszédek, meg persze a történet is, de itt ezen a vacsoraparty-n minden nagyon egyben volt. Amikor Mon Mothma előáll a farbával az tényleg fergeteges volt, itt hasonlóan zseniális volt, ahogy adagolták a feszültséget, mint az előző részben a rablásnál. A színészi játék, a zene és a szöveg is, ahogy ezt elővezette. Egyébként ebben a high society Coruscantban eléggé visszaköszönnek a prequel-es jegyek, ha a dizájnelemeket nézem, az űrsikló, a ruhák, díszletek, a lakosztály mind nagyon hangulatos.

Ha lenne esetleg közös filmnézés, én a 24-ét preferálnám, de amúgy most rákerestem és nem találom egyelőre, hogy melyik mozikban fogják játszani.

Valaki tervez menni a fórumról a 20-éves bemutatóra?

Emlékeztem rá, hogy eredetileg is nagyon tetszett ez a rész, de az újranézés után most úgy érzem ez a kedvencem a sorozatból. Az a feszültség, ami ebben az epizódban volt, az még így másodjára is képes volt libabőrt okozni, úgy hogy tudom, hogy mi lesz benne. Ahogy felépítették ezt az epizódot az egészen kiváló volt, halad előre a heist... aztán érzed, hogy baj lesz és amikor elszabadul a pokol, akkor az volt az érzésem, talán először a SW esetében, hogy szinte bármit el tudok képzelni az akció kifutását illetően. Amit Dzséjt is írt Gorn kapcsán, az egy teljesen új élmény volt. Azt hiszem ő volt az első áldozat a "jófiúk" részéről és semmi emelkedett nem volt a halálában, mint amikor egy szúnyogot elnyomsz a lábadon... ott elterült a földön és ment tovább az akció, később nem is volt idő meggyászolni, miközben előtte volt a jelenet az aldhani őslakosokkal, meg a háttértörténete, szóval én elkezdtem szimpatizálni vele és egyik pillanatról a másikra egyszerűen vége volt az embernek. Ennek ellenére még tisztán emlékszem, hogy mikor elször láttam a részt, akkor bíztam benne, hogy hát Nemik azért túléli... de nem és erre jött még rá Skeen árulása, mikor már úgy érezhette az ember, hogy kijutottak az Aldhaniról, egy kicsit megnyugodhatunk és erre Cassian fogja és lelövi. Mindemellet számomra továbbra is a legjobb pillanata az epizódnak az a Szem volt, amikor bekövetkezik ez az égi jelenség, akkor van egy snitt, amikor a birodalmiak és az őslakosok együtt nézik ámúlva az eget és a fényeket. Ebben volt valami felemelő, ahogy ha csak egy pillanatra is, de az őket elválasztó hátrokat áthidalja ez a csoda, ami egyrészt az egész jelenségnek a monumentalitásából fakad és az emberi lét kicsinységére mutat rá (legyen az akár pozícióban lévő birodalmi, akár elnyomott őslakos), másrészt az esztétikumából, mert tényleg nagyon szép és látványos volt az egész. Ezzel pedig éles kontrasztot festett Cassianék menekülése, akik pedig elképesztő viszontagságokon vergődtek át közben.

Ezt akartam is írni, de akkor nem csak nekem tűnt fel. Már az előző epizódban is volt egy utalás erre a Cassian - Cinta vonalra, amikor elnézegeti a nőt Cassian, akkor odaszól talán Skeen neki valami olyasmit, hogy más ágyát melegíti. Aztán itt volt ebben a részben ez a kis jelenet, ahol Vel konkrétan a féltékenység jeleit mutatja, bár szerintem itt nagyon dolgozik bennük a félelem a küszöbön álló akció miatt, de pont az ilyen helyzetkben mutatkozik meg valaki igazi arca és Vel lehet legbelül elég bizonytalan. A másik, ami szemet szúrt a rész során, hogy mikor elindulnak a küldetésre, akkor szegény sokszarvú kecskék ott kóboroltak magukra hagyottan a táborban. Pásztorok híján sajnos őket is felírhatjuk az akció járulékos áldozatai közé... ez jobban megviselt, mint egy-két ember elhalálozása.

Nekem az volt az érzésem, hogy komolyan gondolja, Luthent talán nem tudta megfigyelni pontosan, de a hangját hallotta, együtt volt Cassiannal, rávetülhet a gyanú... elvarratlan szál, nem lett volna olyan nagy ügy lelőni, de Cassian nem akarta. Arra amúgy kíváncsi leszek később, hogyan keresztezik egymás útját, de most látatlanba az az érzésem, hogy ez a pillanat még kísérteni fogja és köze lesz Syrilnek valahogy Luthern végzetéhez. Kb. háromszor vittem végig, de most leesett az állam, mindig tanul valamit az ember. Mondjuk én most se tudom beleképzelni Dedra hangját Yenneferbe, de este újra előveszem a Witcher 3-at.

Szerintem ez azért nem megfelelő példa, mert egy baráti találkozáson milyen kockázattal jár az, hogy egy teljesen ismeretlen embert visz oda valaki... maximum kínos csendek, felszines beszélgetések, meg feszengés van belőle, de egy ilyen akciónál, ahol egy katonai létesítménybe törnek be ott potenciálisan az életükkel játszanak. Nekem amúgy Vel-lel kapcsolatban inkább az volt az érzésem, hogy nem az elkötelezettsége kérdőjeles, hanem a vezetői képességei. Nincs egy olyan tekintélyt parancsoló fellépése, mint egy igazi vezéregyéniségnek és ezt érzik rajta az emberei is, ez tükröződik a Cassiannal kapcsolatos megnyilvánulásaikon. Mondjuk egy Saw Gerrera (jó ő teljesen más karakter), ha hozna váratlanul egy idegen embert az akcióba, amit vezet, akkor lehet az emberei furcsálnák a dolgot, de ha Saw azt mondja, hogy innentől ő velünk dolgozik és pont, akkor nem lenne vita. Ez Vel esetében nincs meg.

Nekem az jutott eszembe a rész kapcsán most az újranézésnél, hogy Luthen azt mondta Cassiannak, hogy lője le Syrilt miután elkapták a menekülés közben... érdekes eljátszani a gondolattal, hogy mennyiben alakulhatott volna másként a sorsuk, ha itt hallgat rá és megteszi, amennyire ráfixálódott a csávó Cassianre utólag ez lett volna a jó döntés, még ha itt morálisan az tűnt igazolhatónak, hogy nem lőtték le hidegvérrel.

Az újranézésnél most külön figyeltem erre a Kenari szálra és ha csak az első évadot nézem (jelenleg csak az adott), akkor megértem Dzséjtet, hogy ez a sztori a hugával olyan, ami nélkül tökéletesen tudna működni egyébként az egész történet. Ettől még ez a különös gyerektársadalom, Cassianék származása egy olyan misztikum, ami engem alapvetően érdekel, így meg, hogy bejelentették, hogy a második évadban lesz szerepe ennek a szálnak és nem marad csak így itt a levegőben (mert az attól még tény, hogy ebben az évadban eléggé parkolópályára tették, annak ellenére, hogy tényleg ezzel kezdődik a sorozat), akkor egyáltalán nem zavar és kíváncsian várom, hogy mit hoznak ki belőle majd a 2. szezonban.

Pedig ez egy gyöngyszem

Ő volt, bár az a karakter is eléggé háttérbeszorult az évad során.

Sokszor az volt az érzésem, hogy a régebbi sorozatoknál nem egyszer akkor lett elővéve a holodeck, amikor kellett valami töltelék epizód és nem volt jobb ötletük, mint berakni őket egy western, vagy valami nem ST-es setbe. Mondjuk még mindig inkább ez, mint hogy elkezdjenek énekelni... az a musical epizód tavaly előtt olyan volt nekem, mint egy foghúzás.

Arról lehet valamit tudni, hogy a Ventress-arc időben mikor fog játszódni?

Én még csak a 6. résznél tartok egyelőre (az Andor miatt most nem haladtam vele), eddig tényleg kifejezetten jónak tűnik, mondjuk én nem túl sok magyar sorozatot láttam úgy általában. Az tényleg látszik rajta, hogy sokat költöttek rá és jól is néz ki, a színészek is jók és az időugrásoktól eltekintve nincs velem problémám. Az mondjuk nekem csak most esett le, hogy Nute írta, hogy egy évadosra tervezték, én ezt nem tudtam, de így már érthetőnek tűnik, hogy sokszor miért halad ilyen (számomra tulzottan gyors) tempóban az egész. Néhol még vannak benne megmosolyogtató pillanatok is, például amikor Hunyadi elmagyarázza a királynak hogy kell megdugni egy nőt (itt azért felmerült a lelki szemeim előtt Jose Luis Torrente). Volt egy dolog amit nem értettem:

Ez mindenképpen egy új oldala lesz, mert korábban mindig olyan szituációkban láthattuk, ahol a kemény fejvadászként jelent meg, de érzelmeket nem nagyon mutatott.

Elvileg augusztus elsején jön a 3. évad, kijött egy kis teaser is hozzá, érdekes lesz:

Én erről most hallok először, hogy egyáltalán lesz ilyen, de úgy látom másoknak is meglepetés volt. Erre a Bane szálra nem voltam felkészülve, de érdekes lesz látni, hogy ki is volt valójában és mi van a karaktere mögött. Eddig is működött annak, aminek kitalálták, de annyira nagyon nem ismerhettük meg. Ventress meg amióta visszatért a TBB-ben foglalkoztatja a fantáziámat. Az, hogy mennyire békülök meg a visszahozatalával nagyban befolyásolja, hogy mit kezdenek a karakterével. A TBB-hez nem túl sok mindent adott hozzá, itt jobban kibontakozhat, de korábban azt gondoltam, hogy ő egy hosszabb lélegzetű sorozatot is kaphat esetleg, de így is várom majd. Azért az elkövetkező időszakban eléggé el leszünk kényeztetve!

A Katalizátor és a Tarkin után ezt is elolvastam, így már csak az Andor 1. évadának újranézése maradt hátra a második évadra való ráhangolódásból. Megmondom őszintén eleinte elég nehezen haladtam ezzel a könyvvel, pedig nem egy hosszú darab, de számomra kifejezetten nyomasztó volt. Nem csak a börtönös részek kilátástalansága, hanem Jyn egész életének hányattatásai. Ennek ellenére a végére mégis azt kell mondjam, hogy nekem ez a könyv tetszett a legjobban az említett hármasból! A Rogue One továbbra is a kedvenc filmem a Disney érából, de ezeknek a könyveknek az elolvasása után látom igazán azt, hogy mennyi mindent lehet még megtudni erről az időszakról, arról a háttérről ami a film mögött van és így mennyire más lesz majd (az Andor lezárulása után) újranézni ezt a filmet. Jyn, aki a főszereplője a RO-nak tényleg itt vált igazán szerethető és átélhető karakterré és még a film után nem lett a kedvencem most már sokkal előrébb végezne nálam egy Madness szavazáson. Biztos vannak akik még nála is sokkal rosszabbul jártak, de Jyn az egyik legtragikusabb sorsú SW szereplő és megismerni az ő kálváriáját elég kemény volt. Már önmagában az, amit 8 évesen átélt elég lehet egy egész életre, de aztán folyamatosan az volt az érzésem, hogy mikor már egy kicsit egyenesbe jönnének a dolgai és felmerülhetne előtte a boldogság lehetősége, akkor kőkeményen lesújt az élet és újra elveszi tőle mindenét. Persze ez nem teljesen igaz, mert a remény a legfontosabb dolog, amit az anyja hagyott rá teljesen soha nem veszett ki belőle és végül a Rogue One-ban majd láthatjuk is, hogy mennyi mindent el tudott ő érni. Azt mindenesetre remekül bemutatta ez a könyv is, hogy milyen árnyoldalai vannak a lázadásnak és miután a Katalizátor egyik főszereplője volt Lyra, én nagyon sok vonást felfedezni véltem belőle Jyn-ből. Még emlékezett rá, hogy mi mindent tanított neki az apja és amikor Saw mellett volt és látta terrort és azt, hogy meddig képes elmenni Saw a cél érdekében, úgy éreztem viaskodik benne az anyjától örökölt igazságérzete a Sawnak való megfelelni akarással, aki mégiscsak a családja lett azután, hogy 8 évesen elvesztette a szüleit. A Skuhl-on keresztül pedig láthattuk, hogy ezt a harcot a Birodalom ellen nem lehet megúszni, még ha sokan szeretnék is magukat ebben a hitben ringatni. Jyn és Hadderék története nagyon keserédes volt, mert a sok viszontagság után, egy üdítő forrásként hatott ez a történetszál a könyvben, de közben végig lehetett érezni, hogy ennek nem lehet jó vége, mert tudjuk, hogy hova jutott Jyn. A legdurvább mégis az a rész volt amikor a felkelőket kellett elárulnia a Birodalomnak a semmiért. Ahogy ott rájön Jyn, hogy mi történt vele... hát elég nyomasztó volt. Egyébként tökéletesen meg tudom most már érteni miért mondta azt a filmben, hogy a Birodalomból, de a Lázadásból és ebből az egészből elege van. Nagyon jó könyv volt!

@Szisz @RacerX Boldog születésnapot!